Merre tovább, Románia?

George Simion első fordulóban aratott győzelme nem meglepetés. Az, hogy az ország lakossága felháborodott, szintén nem. Ahhoz azonban, hogy megértsük a mai állapotokat, vissza kell lépnünk a múltba, ugyanis a jelenlegi román belpolitikai kép nem érthető meg az elmúlt 20 év legalább felületes ismerete nélkül. Mivel ennek mélyebb elemzése, bemutatása szétfeszítené jelen írás kereteit, így inkább távirati stílusban, pontszerűen mutatok be néhány olyan eseményt, amely hozzájárult a politikai osztállyal szembeni teljes kiábránduláshoz, és ahhoz az állapothoz, amely végül szélsőséges, demagóg és populista aktorokat emelt fel a politika színpadára.

A kezdetek

A román politika egyik fordulópontját jelentette, amikor Traian Băsescu (2004 és 2014 között Románia államfője) egy szélesebb alapokon nyugvó koalíció élén, amelynek gerincét a Băsescu által vezetett Demokrata-Liberális Párt (PDL) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) szövetsége adta, és a választásokon a DA Szövetség néven indult (DA = Dreptate și Adevăr, azaz Jog és Igazság, egyben szójáték is, a „da” románul „igent” jelent), legyőzte Adrian Năstase akkori miniszterelnököt, a PSD első emberét az államelnöki választáson. A Ion Iliescu és a Ceaușescu-rezsim másodvonalával összekapcsolódó PSD ekkor, 2004-ben veszítette el először igazán a hatalmat. (Tulajdonképp a PSD a kommunista utódpárt, nagy vonalakban és a szükséges eltérések figyelembevételével megfeleltethető a magyarországi MSZP-nek.)

2009-ben ismét elnökválasztásokra kerül sor, Băsescu megőrzi tisztségét, az államfőválasztással egy időben azonban egy népszavazásra is sor kerül, amelyen a polgárok többsége a maximum 300 fővel működő egykamarás parlamentet támogatja. Bár az Alkotmány szerint a nép választások és közvetlen népszavazás útján gyakorolja hatalmát, a mélyállam ármánykodásai miatt ez a változás azóta sem lépett életbe, holott a referendumon megjelent a választópolgárok több mint fele, így az érvényes, és mivel a többségük igennel szavazott, a döntés gyakorlatba való átültetése kötelező lenne.

Az antikorrupciós küzdelem és az alkotmányos puccs

Băsescu elnöksége alatt indul el és erősödik fel az antikorrupciós küzdelem, amely az addigi politikai osztály számára apokaliptikus veszélyeket hordoz. 2012-ben kerül sor Băsescu elnök második felfüggesztési kísérletére, amely egyben a román belpolitika máig ható fordulópontját hozza magával. Ekkor történt meg először, hogy a PSD [pészédé] összeállt a PNL-vel [pénelé]. Azelőtt – és e rövid epizód után is – a két párt ősellenségnek tekintette egymást; a forradalom utáni Románia első két évtizedében e két politikai erő és az általuk vezetett táborok szembenállása határozta meg a belpolitikai viszonyokat. Azonban a közös konc védelme felülírta az addigi politikai ellenségeskedést, Băsescu elmozdításának érdekében pedig szövetségre lépett a két nagy párt. Ebből született meg az USL (Uniunea Social-Liberală – Szociálliberális Egyesülés), amely konkrét személyi változtatásokat is ajánlott a lakosságnak, amennyiben a románok hajlandók lettek volna a Velencei Bizottság jelentése szerint is alkotmányos puccsnak tekinthető folyamat végén kiírt népszavazáson meneszteni Băsescu államfőt. Az USL részéről az volt a terv, hogy egy új, az országos politikában addig tapasztalatot nem szerzett, de rendkívül jó helyi vezető hírében álló polgármestert tesznek meg miniszterelnöknek. Ez volt az Johannis-terv.

Igen, Klaus Johannis ekkor került először az országos figyelem középpontjába.

Az USL elképzelése végül nem sikerült, Băsescu államfő maradhatott, de egy idő előtti kormánybuktatás után – ami azért történt, mert a Mihai Răzvan Ungureanu által vezetett bukaresti kormány jóváhagyta a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karának létrehozását – a „magyarveszélyre” hivatkozva a PSD és a PNL megbuktatta a Băsescuhoz hű kormányt, majd a nem sokkal később következő, 2012. decemberi választáson óriási többséget szerzett. A MOGYE-ügy miatt generált népnemzeti hisztéria egyik ékesszóló rétorát szintén megtaláljuk az idei kampányban: ő Crin Antonescu, aki az idei választáson már a Nyugat-barát reformer státuszában próbálta megszerezni a választók bizalmát – amint az látható, mérsékeltnél is kevesebb sikerrel.

Az utca hangja

A 2012-es választások után megalakuló új kormányt már Victor Ponta vezette – ő szintén ismerős lehet a laikusabb közönség számára: az idei elnökválasztás első fordulójában ismételten indult az államfői székért folyó versenyben, egyfajta Trump-imitátorként és rendszerellenes szerepbe helyezkedve. (Ez volt az idei kampány slágermotívuma, mindenki rendszerellenesként kívánt tetszelegni a választók előtt.) Ahogy az lenni szokott, a PSD és a PNL között elfogyott a bizalom, az USL szétesett, a liberálisok ismét ellenzékbe kerültek, miközben a Verespatakra tervezett és környezetvédelmi szempontból kiemelt veszélyeket jelentő aranybánya megnyitása ellen már az utcákon zúgolódtak a fiatalok. A gyakorlatilag heti rendszerességgel utcára vonuló tömeg pedig már nemcsak Verespatak, hanem Románia egyéb problémáit is elkezdte szóvá tenni, úgy is mint a mindent átható korrupció vagy az oktatás alulfinanszírozottsága. Ekkoriban javában zajlottak a DNA (Antikorrupciós Ügyészség) által indított perek és eljárások, a politikai osztály és a mögöttük álló gazdasági holdudvar nagy fejei hullottak porba – amikor megtörtént a bukaresti tragédia.

A Colectiv és a Hexi Pharma

A Colectiv nevű szórakozóhelyen koncert közben tűz ütött ki, a helyiség nem volt megfelelően felszerelve, a kijáratok nem bizonyultak elégségesnek, többen még a klub falai között életüket vesztették. Kiderült, hogy a helyiség úgy jutott engedélyhez, hogy korrumpálta a helyi hatóságokat. Az ország gyakorlatilag egy emberként állt talpra. Jellemző azokra a napokra, hogy Bukarestben déli 12 órára hirdettek megemlékezést a tragédia helyszínén, ahonnan a tömeg elindult a kormánynak helyet adó Victoria-palota irányába. Ponta bejelentette lemondását.

A tragédia következtében égési sérülésekkel kórházba kerülők esete jelentette a következő mérföldkövet: egy lelkileg erős kórházi nővér által készített felvételeket mutatott be a sajtó – nyüvek és kukacok mászkáltak a nyílt sebekben. Nem, ez nem valamilyen harmadik világbeli ország háborús frontvonalán történt, hanem Bukarest egyik kórházában. Közvetlenül a tragédia után a kormány úgy reagált az aggodalmakra, hogy áh, nem szükséges nemzetközi segítséget kérni, Románia képes ellátni a sérülteket. Sokan meghaltak a fertőzések következtében, a sokkoló képek nyomán pedig az ország ismét az utcára vonult. Kiderült, hogy a kormányhoz közel álló, egykori szekusok által működtetett, egészségügyi intézményeknek fertőtlenítőszert szállító cég homeopátiásra hígította az anyagot, hogy nagyobb profitra tegyen szert. A Hexi Pharma igazgatóját végül nem sikerült szóra bírni: gyanús körülmények között hunyt el egy autóbalesetben. A bíróságokon évekig húzzák a különböző pereket, mígnem elévülés címén felmentik a vádlottakat.

Dragnea és a DNA elleni politikai-jogi hadjárat

Alig pár hónappal ezután Liviu Dragnea és társai (vagyis a PSD–RMDSZ-kormány) éjnek idején megszavaztak egy olyan törvényt, amely a büntetőügyekben érintett politikusoknak kínált volna egérutat – gyakorlatilag az igazságszolgáltatás teljes blokádját jelentve. Hogy jobban értsük az akkori hangulatot: nagyjából este tíz óra körül a kormány megszavazza a sürgősségi rendeletet, ami éjjel tizenegy óra tájékán megjelenik a Hivatalos Közlönyben. Igen, akkor és aznap a Hivatalos Közlöny nonstop üzemmódba kapcsolt. Nagyjából tíz óra körül jönnek az első hírek a közösségi platformokon arról, mire készül a kormány. Éjfélre Románia az utcán van. Mindez történt egy mínusz 24 fokos téli éjszakán. Tömegek mennek ki tüntetni, az egyetemi városokban forradalmi hangulat uralkodik. Tízezrek Kolozsváron, Jászvásáron, Temesváron, és még többen Bukarestben. Az ország egy emberként áll talpra, a mínusz húsz fokos hideg ellenére minden nap tüntetések zajlanak, amelyek már túlmutatnak az egyetemi városok határain is, minden település lázad. Sepsiszentgyörgyön egy fiatal magasba tart egy feliratot, rajta a következő szöveg románul: „Secuii sunt cu țara” – azaz „A székelyek az országgal vannak”. A kép pillanatok alatt válik virálissá, tízezrek lájkolják.

A kormány szabadkozik: a törvények nem teszik lehetővé, hogy sürgősségi kormányrendeletet vonjanak vissza, keresik a kiutat, de nem találják. Az utcán elhangzanak az első tervek: amennyiben a kormány nem teszi meg, amit meg kell, akkor mindenki felmegy Bukarestbe. Szombaton a kormány bejelenti: visszavonta a kormányrendeletet.

A bukaresti tömegoszlatás

2018 újabb mérföldkő: a diaszpóra hatalmas tüntetést hirdetett Bukarestbe, jobbára a korrupció, illetve a PSD ellen. A tüntetést aztán a rendőrség lovasrohamokkal, könnygázzal oszlatta fel, kamu indokokra hivatkozva. A kormány és a különböző politikai szereplők szigorú kivizsgálást ígérnek – amely a mai napig nem történt meg.

Úzvölgye és temetőrablók

Háromnegyed évvel később, 2019 tavaszán kitör a botrány Úzvölgyében, ahol a jól dokumentáltan egykori szekusokból álló szervezeti háló, az orosz hibrid háború aktorai mozgósították magukat, és 1990 fekete márciusa után ismét etnikai összecsapásokat szerveztek Románia területén. Az ismeretlenségből akkor egy új arc emelkedett fel, mint az úzvölgyi temetőt kirablók politikai vezetője: George Simion, aki jelenleg első helyről fordul rá az elnökválasztások második fordulójára.

A járvány

Ebbe a töredezett politikai térbe érkezik meg a Covid, a politikai osztály pedig kritikán alul teljesít. Miközben az egészségügy és a civil szféra, illetve a magánvállalkozói világ hősiesen kitart a lezárások idején, a kormány annyira önmagával van elfoglalva, hogy éppen a járvány legnehezebb időszakában jut eszébe újabb kormányválságot kipróbálni. Úgy tűnik, az államkasszát is a pandémia farvizén akarták feltölteni; a lezárások idején jellemzően akkor is megbüntették az embert, ha a papírja helyesen volt kitöltve, és nem is ment közel senkihez. Ez az intézkedés később alkotmányellenesnek bizonyult.

Aztán kicsúszott a kezükből a kezdeményezés, és a diskurzust átvették az állampolgári gyanakvást kiszolgáló, interneten terjedő összeesküvés-elméletek. Ennek következtében naponta tízezrek halnak meg, kormányunk pedig gyakorlatilag nem volt. George Simion és az AUR maximálisan kihasználja a helyzetet, a gyülekezést korlátozó állami rendelet ellenére tüntetéseket szerveznek, amelyekre a hatalom nem, vagy csak nagyon óvatosan, szimbolikusnak nevezhető büntetésekkel reagál. Simion és az AUR torkából ekkor hangzik fel a vérfagyasztó jövő jóslata: „gyilkosok” – skandálják egy kórház előtt az orvosoknak. Időközben a kormány ismét szétesik, a járvány legsúlyosabb pillanatában Romániában csak az ügyvezető miniszterek vannak jelen.

Johannis ismét összehozza a PNL-t és a PSD-t

A válság leküzdésének címén a PNL-ből államfői székbe érkező Johannis felhívja régi cimboráit a PSD-ből, és megalakul a PSD–PNL–RMDSZ koalíciós kormány. A kormányfői pozíció kérdésében pedig egy rotációs eljárásban egyeznek meg. Előbb Nicolae Ciucă kerül a kormány élére a PNL részéről, akit 2023 tavaszán a 2024-es parlamenti választásokig tartó időszakra vált fel a PSD első embere, Marcel Ciolacu.

Igazából már idejük se lett volna akármit is kormányozni, mert érkezik az energiaár-válság, majd a teljes körű orosz katonai agresszió a szomszédos Ukrajna ellen.

A 2023-as rosálás (tervezett kormányfőcsere) idején az RMDSZ-t kiakolbólítják a kormányból, a költségvetési hiány elszáll, mert a lázadó lakosságot különböző, egyébként jogos béremelésekkel próbálják nyugtatni: megemelik többek között a tanárok fizetését, a minimálbért, a nyugdíjakat.

Ma az Európai Unión belül Romániában a legmagasabb a költségvetési hiány, a 2024-es szuperválasztási esztendő pedig egy teljesen kiábrándult, az oktatás korábbi kormányzati elengedése miatt 42 százaléknyi funkcionális analfabétákkal bíró társadalomra szakad rá, a hamis hírek, az orosz pszichológiai hadviselés minden taktikájával együtt. A politikai osztály szokásaihoz híven önmagával van elfoglalva, különböző trükkökkel igyekeznek a lehető legmagasabb szavazatszámot elérni: Magyarországhoz hasonlóan összevonják az európai parlamenti és az önkormányzati választásokat, az EP-voksoláson a két nagy ellenfél, a koalíciós társak (PSD és a PNL) közös listán indulnak. Ilyesmi már sok országban megtörtént, de az, hogy a parlamenti és az államfőválasztások időpontjának tologatásával kezdenek el kacérkodni, már jelzi, hogy itt egy komoly taktikai csata folyik az addig nagy egyetértésben közösen kormányzó Marcel Ciolacu (PSD) és Nicolae Ciucă (PNL) között.

Az önmagukkal táncoló nagy pártok között pedig az AUR teszi a dolgát, és jelen van mindenhol – érzékletes példa: a pártoknak juttatott költségvetési támogatásból buszokat bérelnek, amelyeket mobil orvosi rendelőkké alakítanak át, és a kis falvakba jutnak el szűrőprogramjaikkal. Retorikájuk, bár populista, de az általuk felvázolt problémák mindegyike valós, és a mindennapi életből merít. Ahogy azt a manipulációs iskolákban tanítják: nevezd meg a valós problémát, az ember ismerje fel magát benne, majd ajánlj neked kedvező megoldást. Ha igazad volt a probléma megnevezését illetően, akkor a polgár azt fogja gondolni, hogy a megoldási javaslataid is igazak lehetnek.

A tavaly novemberi–decemberi választások

A tavaly november–decemberi választások idejére a PSD–PNL-együttműködés hosszú távú alapjai már biztosnak tűntek. A „Binom” néven emlegetett politikai szörny (PNL+PSD) és az RMDSZ uralta a helyi önkormányzatok 98 százalékát, közösen kormányozták az országot, és csak az államfői szék hiányzott a portfólióból. A múlt azonban ismételni próbálta önmagát, még ha szánalmasabb formában is: a PSD és a PNL között kiéleződtek a feszültségek, amelyek ezúttal csak egy felszínes versenyhelyzet meglétét jelezték, semmiképp sem vízióbeli vagy ideológiai különbséget. Mindkét párt szerette volna magáénak tudni az államfői széket, mindketten saját első emberüket indították a választáson. A PNL a koalíciós kormány rotációs rendszerében a kormányfői posztot elsőként elfoglaló Nicolae Ciucăt, míg a PSD az épp hivatalban levő kormányfőt, Marcel Ciolacut. A két párt közötti versengést nyíltan nem lehetett művelni, ugyanis közösen kormányoztak, ezért miniháborújukat a különböző proxyjaikon keresztül vívták meg.

Azzal kezdték, hogy a PSD–PNL „Binom” által feltöltött Alkotmánybíróság eltiltotta a választásokon való szerepléstől Diana Șoșoacă képviselőnőt, az S.O.S. Romania párt erősen és nyíltan oroszbarát, az alkotmányos rend megdöntését kilátásba helyező elnökét. A román sajtóban több helyen is megjelent az a vélemény, hogy a PSD valójában Simionnak dobott egy mentőövet. Șoșoacă eltiltásával ugyanis nyugodtan lehetett úgy számolni, hogy a neki szánt szavazatok majd Simion irányába vándorolnak át, ami a PSD által elképzelt Simion–Ciolacu második forduló irányába mozdítja el a választást. A párt kampánystratégiája ugyanis a jelek szerint arra épült, hogy megismétlik a 2000-ben történt elnökválasztások módszerét, amikor a mindenki által megvetett Iliescu a szélsőséges Corneliu Vadim Tudorral került a második fordulóba, így a nép, félve a nagyobb veszélytől, ismét megszavazta a posztkommunista államfőt. A PSD-nek, különösen a nem túl karizmatikus Ciolacunak egyéb kontextusban nem lett volna esélye győzni egy második fordulóban, amikor az ország, a hagyományok szerint, összeáll a baloldal (a PSD) ellen. Így született meg az az elképzelés, hogy George Simiont proxynak használva mesterségesen idéznek elő egy Ciolacu–Simion második fordulót. Az ügy érdekében, mint utólag kiderült, a PSD néhány ezer voksot is átirányított Simionhoz.

A PNL érzékelte az ebben rejlő veszélyt, és ugyancsak keresett magának egy proxyt, akivel Simiont tudja gyengíteni, hogy elkerülje a Ciolacu–Simion második forduló kialakulását. Ez lett Călin Georgescu. Az ő TikTok-kampányának finanszírozásába még a párt is beszállt. Az eredmények ismeretében nyugodtan kijelenthetjük, hogy a két koalíciós partner annyira elszakadt a valóságtól, hogy elhitték: egy kis proxyharc árán ugyan, de valós esélyük van a második fordulóba juttatni jelöltjüket. Végül egyikük sem érte el az ehhez szükséges szavazatmennyiséget, de a proxybábuk életre keltek: Călin Georgescu lett az első, a rendszerellenes, elitek által nem támogatott Elena Lasconi USR-elnök a második, Marcel Ciolacu csak a harmadik, míg George Simion a negyedik helyen végzett.

Azok a politikai szereplők, akik a választások időpontjának manipulálásával, Șoșoacă kizárásával, a proxykkal való játszadozással önmagukat juttatták volna a második fordulóba, nem értek be az első két helyre. A végeredmény ennél is érdekesebb: a választópolgárok percepciójában mind Georgescu, mind Lasconi rendszerellenesként jelenik meg. A román társadalom világos üzenetet küldött: elege van a politikai osztályból. Utóbbiak azonban nem sokat értettek meg az üzenetből. Előbb egy zárt CSAT-ülésen a hírszerzés vezetői Johannis elnöknek mutatták be azokat a dokumentumokat, amelyek szerint idegen ország avatkozott be a választásokba, majd egy héttel később, a sajtó és a nép nyomására, a második forduló előtt pár nappal nyilvánosságra is hozzák ezeket – bizonyító erejük kétséges.

Az Alkotmánybíróság előbb elrendeli a szavazatok újraszámolását, ami lehetetlen küldetés, de ettől még meg kell csinálni. A vélt szempont: annyi szavazatot találni, amivel Ciolacu kerülne a második helyre, így közte és Georgescu között dőlne el a második forduló. Mivel ez nem sikerül, az Alkotmánybíróság a választási vasárnap előtti péntek estéjén dönt úgy, hogy megsemmisíti az első forduló eredményeit. Jellemző, hogy a diaszpórában ekkor már elindult a szavazás…

Felháborodás és megkönnyebbülés?

Mi nagy valószínűséggel mindkettőt érezhettük akkoriban, de az már mindenki előtt nyilvánvalóvá válhatott: ha a politikai osztály nem használja ki a megismételt választások megrendezéséig tartó időt arra, hogy visszaszerezze hitelességét, és bebizonyítsa, hogy valóban megértette a nép szavát, akkor annyiszor ismételhetik a procedúrát, ahányszor csak akarják, úgyis mindig ez lesz az eredmény. És a politikai osztály döntött: marad a régi szokásainál.

Egy szemléletes példa: a Nyugat-orientált pártok összeállnak a parlamenti választás után, hogy közösen kormányozzák Romániát, de ebből a képletből végül kikerül az USR. Elena Lasconi, a párt akkori elnöke és második fordulóba bejutott jelölt ugyanis minden koalíciós tárgyalás előtt megnézné a költségvetés valódi számait, amit Ciolacu nem hajlandó megmutatni. Az USR úgy dönt, nem lép kormányra, így alakul meg a PSD–PNL–RMDSZ-koalíció.

A sajtó és néhány hatóság azonban nem ült tétlenül, és elindul a nyomozás: mi is történt itt tulajdonképp?

Georgescu ugyanis a választási hatóság előtt bejelenti, hogy nulla lejt költött kampányára, miközben a TikTokra feltöltött tartalmai egy időben a kilencedik helyezést érték el a globális trendek között. És elkezdenek kihullani a csontvázak a szekrényből. A szélsőjobbos jelölt mögött ott állt egy erőszaktól sem visszariadó paramilitáris szervezet, amelynek főbb tagságát a Kongóban zsoldosként szolgáló egykori idegenlégiósok adták, de a román sajtó azt is kideríti, hogy több aktív és nyugalmazott katona, rendőr is összeköthető az azóta szökésben lévő Horațiu Potra zsoldosvezérrel. A terrorizmusellenes kommandó, a DIICOT az ország több pontján csap le a legionáriusok sasfészkeire, fegyverek és elképesztő mennyiségű pénzek kerülnek elő a padlók alá épített rejtekhelyekről.

A román sajtó ugyanakkor kinyomozza: Horațiu Potra és több, Georgescuhoz közel álló személy mély kapcsolatokat ápol az orosz katonai hírszerzés embereivel, vagy épp Kadirov csecsen hadúrral. Szintén minden kétséget kizáróan bebizonyosodik, hogy az oroszok aktívan segítették Georgescut a kibertérben: több tízezres hamis fiókok, trollfarmok és botok támogatták a TikTok-kampányt, amelynek egyik finanszírozója ma már előzetes letartóztatásban ül.

Csakhogy ezek az információk nem tudnak elég mélyen áttörni a napi hírek által keltetett zajban, és nem sokat segített J. D. Vance amerikai alelnök Romániával szemben megfogalmazott kritikája sem. Bár Vance nem igazán ismerte a romániai helyzetet, ez nem akadályozta meg őt abban, hogy kritikájával burkolt támogatást nyújtson a román szélsőjobbnak, mely kapva kap az alkalmon, felismeri az ebben rejlő lehetőséget, és Trump istenítésével próbálja magát helyzetbe hozni. Simion interjút ad Alex Jonesnak, Elon Musk a házi Twitterén Georgescu mellett kampányol, majd az idei választások előtt két nappal jön a hír: Amerika kizárta Romániát a Visa Waiver programból. Hogy ez utóbbi mennyit tett hozzá Simion győzelméhez, az külön elemzés tárgya lehetne, de biztos nem segített a nyugatos tábornak.

Megismételt választások

A decemberi érvénytelenítéstől május negyedikéig, az első fordulóig tartó időszakban a politikai történések gyakorlatilag az eddig megszokott séma mentén haladtak. Călin Georgescut eltiltották a választásokon való indulástól, eljárás indult ellene az alkotmányos rend megdöntésének vádjával, amelyhez még némi adócsalást is hozzácsaptak, és lakhelyelhagyási tilalom alá került. A szuverenistának nevezett, ám valójában izolacionista tábor élére pedig George Simion állt, aki úgy vitte végig az első forduló előtti kampányt, hogy egyetlen tévévitán sem vett részt.

A hatalom is érezte, hogy a rendszerellenesség mint vezérmotívum továbbra is megmaradt a közvéleményben, ezért a legkisebb koalíciós párt, az RMDSZ javaslatára végül Crin Antonescu indítása mellett döntött. Ahogyan Călin Georgescu, aki Mircea Augustin Malița, Ceaușescu egykori amerikai nagykövetének követőjeként, majd államtitkárként a rendszer több pénzszivattyú-intézményében való téblábolással építette fel vagyonát, úgy Crin Antonescu is a szisztéma természetes része, ahogyan arról az előzményeket bemutató részben már írtam. Ő a MOGYE magyar karának megakasztója, az egyik vezéralakja a Băsescu elleni puccsnak, sőt a 2010-es években még Székelyföld létét is tagadta. A RMDSZ magyarázattal tartozik, hogy miért javasolt egy magyarellenes jelöltet, akiről ráadásul nagy bizonyossággal lehetett feltételezni, hogy nem fogja elnyerni a politikai osztállyal elégedetlen, rendszerellenes tömegek szimpátiáját, támogatását. Bár a közösségünk számára ez nem releváns szempont, de ha mégis sikerült volna nekik, akkor királycsináló szerepben tetszeleghettek volna a koalíciós partnerek előtt.

A különbség Crin Antonescu és Călin Georgescu között annyiban áll, hogy utóbbi sikeresen hitette el magáról, hogy rendszerellenes, ehhez mindenféle new age-szerű marhaságot is beemelt a kampányba, mint a kólában található nanochipek, vagy az a gazdasági terv, hogy az ország térjen át a lótenyésztésre. Crin Antonescu azonban túl magasan, túl jól látható helyen volt, és hiába tűnt el tíz évre Brüsszelbe a romániai belpolitikából, a nép fejéből nem sikerült annyira kitörölni az emlékezetét, hogy eliten kívüli figuraként adhassa el önmagát. Az RMDSZ hatalmas kampányt folytatott mellette, és a sajtóban megjelent hírekkel, elemzésekkel szemben a magyar közösségen belül igencsak sikeresnek mondható kampányt vitt végig: Antonescu mindössze öt megyében tudott az élen végezni (Maros, Hargita, Kovászna, Bihar és Szatmár), ezek közül kettő abszolút magyar többségű (Hargita és Kovászna), míg többiben is erős magyar közösségek találhatóak. A magyar szavazók között pedig nagyjából hetven százalékos szavazatarányt tudhatott magáénak Crin Antonescu, ami viszont kevésnek bizonyult ahhoz, hogy bejusson a második fordulóba.

Bukarest főpolgármestere, a matematikából doktorált Nicușor Dan és az USR elnöke, a novemberi választás első fordulójában második helyre érkező Elena Lasconi jelentették a nyugatos és rendszerellenes jelölteket. Azonban Elena Lasconi támogatása apadó irányt vett, különösen úgy, hogy a választások előtti felméréseket elemezve pártja, az USR arra a következtetésre jutott, hogy megvonja támogatását tőle, és azt Nicușor Dan felé irányítja. A belső botrány nem tett jót Lasconinak, aki ugyan tisztességgel és rendkívüli bátorsággal jelent meg az elnökjelöltek tévévitáin, de mindez már kevésnek bizonyult.

Szintén a jelöltek között találjuk a korábbi miniszterelnököt, Victor Pontát, aki két dologról maradt emlékezetes a kampány idejéből: egyrészt senki sem nyalt annyira erősen és nyíltan Trump elnöknek, másrészt azzal dicsekedett, hogy azért kapta szerb állampolgárságát, mert miniszterelnökként úgy védte meg Belgrádot a dunai árvíztől, hogy a Vaskapu zsilipeinek megnyitásával elárasztott jó néhány román falut. (Valójában miniszterelnökként ez nem kifejezetten az ő hatásköre, a dunai gátak használatát nemzetközi szerződés szabályozza, ennek értelmében köteles volt megnyitni a zsilipeket – de az Európa-barát tábor, beleértve a sajtót, ezt kihasználta ellene.) Ponta indulása sokakban ébresztett reményt, hogy majd szavazatokat vesz el Simiontól, de ez végül nem, vagy csak nagyon kis mértékben jött össze. Azonban azt is jegyezzük meg: ha Ponta szavazói Ponta hiányában Simionra szavaztak volna, akkor a második fordulóra már nem is lett volna szükség, az AUR jelöltje az első körben nyert volna.

Az első forduló végeredménye tulajdonképpen, ha más szereplőkkel is, de ugyanazt a képet rajzolta fel.

Így aztán Románia egyértelmű döntés előtt áll május 18-án. A két politikus közötti különbség nem is lehetne nagyobb. Simion magyarellenes, és a nyugat-európai szuverenista, euroszkeptikus tábor narratíváját másolja, attitűdjében, politikai terveiben szélsőséges, Romániát bezárkózó pályára állítaná, Oroszországgal szemben támogató, Ukrajnával szemben ellenséges külpolitikát hirdet. Vele szemben a nyugatos, de a nyugati liberalizmus vadhajtásait bíráló, jogállam iránt elkötelezett, a közéleti vitákat a racionalitás felé terelő Nicușor Dan áll.

Innen indulunk neki annak a második fordulónak, amely hosszú távra meghatározhatja Románia jövőjét. Talán sosem volt annyira igaz, mint most, hogy a választáson való részvétel fontos. Talán sosem volt annyira igaz, hogy ez a választás sorsdöntő.

Az öt évre szóló elnöki mandátum pont elég ahhoz, hogy kiépítse hatalmát, a pártjában megbúvó egykori szekusokat, korrupt vállalkozókat, alvilági figurákat különböző intézmények vezetésébe ejtőernyőzze, majd egy huszárcsellel kiharcolja az előrehozott parlamenti választásokat, amelyeken az AUR egyedül is többséget szerez az addigra összesimionozódott választási hatóságoknak köszönhetően.

A jogállam építése lassú, de kifizetődő feladat, míg annak lebontása nagyon gyors is tud lenni, különösen, ha az államfő lenne ennek a motorja. És a fiatal, amúgy is törékeny román demokrácia könnyen halálos sebet kaphat május 18-án. Ezt akarjuk elkerülni.

A szerző az erdélyi Nethuszár blog szerkesztője.

Az alábbi cikk az ÖT és az Index szerkesztőségi együttműködése keretében került az oldalunkra. Ha megosztaná, kommentelné, vagy még több hasonló tartalmat olvasna, keresse fel partnerünk, az ÖT oldalát!

(Borítókép:  George Simion, a nacionalista szuverén Szövetség a Románok Szövetségéért AUR párt vezetőjének támogatói reagálnak az elnökválasztás első fordulójának exit poll eredményhirdetése után Bukarestben 2025. május 4-én. Fotó: Daniel Mihailescu / AFP)