Mit hoztak három év után a közvetlen orosz–ukrán tárgyalások?

Amíg a múlt hétvégén Moszkvában a győzelem napi parádéra érkezett vendégek szép lassan hazautaztak, miután meggyőződtek arról, hogy Oroszország még mindig megfelelő nemzetközi elszigeteltségben van, addig Kijevben a Tettrekészek koalíciójának magas szintű egyeztetésre zajlott: Keir Starmer, Friedrich Merz, Emmanuel Macron és Donald Tusk közösen állapodtak meg Volodimir Zelenszkijjel abban, hogy ultimátumot küldenek Moszkvának és ha Oroszország nem hirdet meg egy harmincnapos, feltétel nélküli tűzszünetet, újabb szankciók várhatók, és fokozódik a nyomás a Kremlre.

Válaszul Vlagyimir Putyin május 15-ére tárgyalást javasolt Isztambulban, amit Kijev azonnal elutasított, ám Washington pozitívan értékelte a kezdeményezést – így Zelenszkij lépéskényszerbe került. A tétet tovább emelve, személyes csúcstalálkozót ajánlott fel Putyinnak, amelyre utóbbi nem meglepő módon nem reagált, cserébe az ukrán közösségi médiában ennek eredményeképpen rengeteg mém született a bátor ukrán elnökről és a tőle rettegő orosz diktátorról. Zelenszkij bejelentette, hogy bárhogy is alakul, ő május 15-én Törökországban, Isztambulban lesz. Igaz, tett némi kitérőt is…

Zelenszkij Isztambul helyett Ankarába utazott, hogy Recep Tayyip Erdoğannal találkozzon, s eldöntse, az ukrán fél tárgyalóasztalhoz üljön-e az Isztambulba érkezett orosz delegációval. Az ukrán elnök azt nyilatkozta, hogy míg Ukrajna a legmagasabb szinten képviselteti magát Törökországban, addig az oroszoké egy kirakatdelegáció, amelynek döntéshozó jogáról még meg kell győződni. A több órás találkozó után Zelenszkij sajtótájékoztatót tartott, amelyen elmondta, az Egyesült Államok politikája az, hogy nyomást gyakorol a hadban álló felekre, de véleménye szerint Ukrajnára nagyobb nyomás nehezedik, mint Oroszországra. Ukrajna kizárólag a harmincnapos, feltétel nélküli tűzszünetről volt hajlandó tárgyalni Oroszországgal – derült ki a közvetlen tárgyalást megelőzően megjelent közleményekből.

Zelenszkijjel ellentétben Putyin nem utazott Törökországba, és a magasabb rangú diplomaták helyett a tanácsadója, Vlagyimir Megyinszkij vezettette az orosz delegációt, de a tagjai között olyanok is szerepelnek, akik a 2022-es sikertelen tárgyaláson is részt vettek. Az ukrán álláspont szerint Oroszország elutasító magatartása nyíltan jelzi, hogy Moszkva nem érdekelt a rendezésben, ezért a Kremllel tudatni kell, hogy ennek meg fogja fizetni az árát.

A korábbi hírek szerint Kijev magasrangú delegációval tervezte a részvételt: olyan nevek merültek fel, mint Andrij Jermak, az elnöki hivatal vezetője, Rusztem Umerov védelmi miniszter, Ihor Zsovkva, az elnök diplomáciai tanácsadója és Andrij Szibiha külügyminiszter, aki már Törökországban tartózkodott, és Marco Rubio külügyminiszterrel és Lindsey Graham szenátorral is találkozott Alanyában, a NATO-külügyminiszterek egyeztetésének margóján, hogy ismertesse a béke rendezésére vonatkozó ukrán álláspontot. A végül jóváhagyott ukrán delegáció helyettes vezetőkből állt, de azt mégis magas rangú tisztviselő, Umerov vezette. Zelenszkij pedig Tiranába utazott Isztambul helyett, az Európai Politikai Közösség csúcstalálkozójára.

Az orosz delegáció csütörtök hajnalban érkezett meg Isztambulba, de a találkozót végül csak másnap, május 16-án, pénteken tartották meg. Áttörés nem történt, de mindkét delegáció pozitívan értékelte a találkozót, és az áttörés hiányában is születtek eredmények, amelyeket mindkét fél el tud számolni. Így például a delegációk megállapodtak abban, hogy fogolycserét hajtanak végre, a korábban az ukrán fél által javasolt „mindenkit mindenkire” formula helyett egy jelentős, ezerfős csere jön majd, valamint az ukránok kezdeményezték az elnöki találkozó előkészítését is. Megyinszkij nyilatkozatából kiderül, hogy Oroszország tudomásul vette az ukrán fél javaslatát a Putyin–Zelenszkij-találkozó szervezéséről. Ennek realitása azonban egyelőre kétes lehet. Az elnöki találkozókat akkor szokták tartani, amikor azt felmutatható – még ha szimbolikus is – eredménnyel lehet lezárni.  Erre jelen körülmények között viszont kevés az esély. 

A tűzszünet kérdése továbbra is a levegőben lóg, ennek mikéntje és az ehhez való hozzáállás Kijevben és Moszkvában eltérő. Moszkva igen szkeptikus, mivel úgy gondolja, hogy a tűzszünetet Ukrajna csak sorai rendezésére kívánja felhasználni, és európai támogatással feltölteni készleteit, az időt kihasználva rotálni és pihentetni az egyébként nagyon kimerült katonákat.

Ezért a Kreml a tűzszünetet olyan feltételekhez köti, amelyek nem adnának erre lehetőséget: Ukrajnában állítsák le a mozgósítást, Nyugatról pedig ne érkezzenek fegyverek. Persze a szankciók feloldása egyes bankok esetében, illetve a mezőgazdasági termékek exportjának enyhítése is fontos lenne Moszkvának. Ukrajna ezzel szemben feltétel nélküli fegyverszünetet kér, tehát a Kreml álljon le a támadó akciókkal anélkül, hogy bármelyik feltétele teljesül. A két álláspontot egyelőre nehéz összehozni

Mik a tanulságok? Vannak egyáltalán?

A háborúk előbb vagy utóbb véget érnek, és az esetek többségében mindez tárgyalóasztal mellett zajlik. Nem meglepő, hogy az isztambuli tárgyalások kevés eredménnyel zárultak, de hiba lenne kudarcként elkönyvelni azt. A két ország háborúja a harctér mellett most diplomáciai úton is zajlik, és ennek a törökországi húzd meg, ereszd meg is egyik markáns jele. Az ukrán álláspont szerint Putyin vereséget szenvedett azzal, hogy nem jelent meg Isztambulban, mások szerint Zelenszkij sült fel, hiszen sem Putyin, sem Trump nem volt hajlandó találkozni vele, és utóbbi nyilatkozataiból nem az látszik, hogy Putyint kritizálta volna ezért.

Ugyanakkor felmerült, hogy Isztambul 2.0 közelebb hozta a Putyin–Trump-találkozót. Az orosz–ukrán háború lezárása hatalmas diplomáciai erőfeszítéseket igényel majd, és az eredmény egyik fél számára sem lesz kedvező, de annak a ténye, hogy Moszkva és Kijev közvetlenül tárgyalt, és nem zárkózik el a folytatástól, már önmagában is pozitív várakozásokra ad okot.

A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ szakértője és a Magyar Külügyi Intézet vezető elemzője.

(Borítókép:  Orosz-ukrán tárgyalások Isztambulban 2025. május 16-án. Fotó: Arda Kucukkaya / Anadolu / Getty Images)