Váratlan eredmények Lengyelországban, veszélyben a Donald Tusk-kormány

Május 18-án, vasárnap rendezték meg a lengyel elnökválasztás első fordulóját, ahol az előzetesen vártaknak megfelelően a Donald Tusk-féle Polgári Koalíció (KO) jelöltje, Rafal Trzaskowski szerezte a legtöbb szavazatot, a második fordulóban pedig a kihívója a PiS által támogatott történész, Karol Nawrocki lesz. Ugyanakkor Trzaskowski győzelme egyáltalán nem olyan meggyőző, mint amit a kutatások alapján vártak, Nawrocki ugyanis csak egy kicsivel kapott ki a varsói főpolgármestertől, ami miatt egyáltalán nem lefutott a második forduló kettejük között.

Ráadásul a harmadik és a negyedik helyet is két szélsőjobboldali jelölt szerezte meg: a gazdaságilag libertaritánus, kultúrpolitikailag szélsőjobboldali Konföderácia társelnöke, a pártszövetség előbbi szárnyát vezető Slawomir Mentzen 14,9 százalékot szerzett, míg a pártból kizárt, korábban a párt ultranacionalista-szélsőjobboldali oldalához tartozó, utóbbi időben a Tusk-féle KO-t és a Jog és Igazságot (PiS) egyaránt támadó Grzegorz Braun meglepetésre 6,4 százalékot kapott, amivel a negyedik helyre ért fel.

Szymon Holownia épphogy 5 százalékot szerzett, míg a baloldali pártokat tömörítő Lewica pártszövetség jelöltje, Magdalena Biejat 4,2 százalékos eredményével alulmaradt még a pártszövetséget és ezáltal a kormányt is elhagyó Razem jelöltjével, Adrian Zandberggel szemben is. Emiatt egyáltalán nem nyugodt helyzetből vág neki a második forduló kampányának az első fordulót megelőzően a kutatások szerint 4–7 százalékpontos előnyre taksált Trzaskowski.

A szavazatok 99 százalékos feldolgozottságánál így végeztek a jelöltek:

• jobbközép-liberális, a Donald Tusk-féle KO jelöltje, Rafal Trzaskowski – 31,2 százalék;
• jobboldali-konzervatív, gazdaságilag neoliberális, PiS által támogatott Karol Nawrocki – 29,7 százalék;
• a Konföderácia társelnöke, a libertariánus Slawomir Mentzen – 14,9 százalék;
• a Konföderáciából indulása miatt kizárt, korábban párt szélsőjobboldali, ultanacionalista szárnyához tartozó Grzegorz Braun – 6,4 százalék;
• a Tuskékkal közösen kormányzó civil-centrista Polska 2050 pártelnöke, a Szejm marsallja, Szymon Holownia – 5 százalék;
• a Tuskot támogató baloldali Lewica pártszövetségből kilépő baloldali Razem jelöltje, Adrian Zandberg – 4,8 százalék;
• a Lewica jelöltje, Magdalena Biejat – 4,2 százalék;
• a többi jelölt összesen 3,9 százalékot kapott.

Így a két hét múlva, június 1-jén tartott második fordulóba a varsói főpolgármester Trzaskowski, valamint a PiS által támogatott Karol Nawrocki jutott. 

Hiába a népszerű jelölt, ha népszerűtlen az őt indító kormány

Az exit pollok közlése után nem véletlenül nem volt olyan felszabadult a hangulat Trzaskowski eredményváróján, és a szűk győzelme miatt a varsói polgármester még győzelmi beszédében is kitért arra, hogy közte és a PiS által támogatott Nawrocki között mindössze 1,7 százalékpontnyi különbség volt – az exit poll által mért előnye ugyanakkor a szavazatok megszámlálása után tovább zsugorodott, hiszen végül kettejük között 1,5 százalékpontos lett a különbség.

Ezt jól mutatja az is, hogy a két másik kormánypárti jelölt még a tíz százalékot sem érte el közösen. Az öt évvel ezelőtti elnökválasztáson berobbanó, majd pártot alapító Holownia akkori 13,87 százalékos eredménye 2020-ban harmadik helyet ért, amitől most rendkívül távol állt. A Lewica jelöltje, Biejat ugyan javított a pártszövetség akkori elnökjelöljtének az eredményéhez képest, ugyanakkor a baloldali háziversenyben alulmaradt a pártszövetségből és a kormánykoalícióból korábban kilépő, azóta ellenzéki politizálást folytató Razem társelnökével, Adrian Zandberggel szemben.

Ezek pedig fontos kérdéseket vetnek fel a koalíció jövője kapcsán: ha ugyanis az abban szereplő kisebb pártok azt látják, hogy a következő, 2027-ben esedékes parlamenti választáson az esélyeiket rontja a Szejmben elfoglalt kormánypárti padsoraik, akár ki is léphetnek onnan – ez pedig a Tusk-kormány parlamenti többségének a végét jelentené, valamint akár előrehozott választásokat is.

Azonban ez az eshetőség leghamarabb csak 2026-ban merülhet fel, vagy ha a PiS-es Nawrocki győzne a második fordulóban.

Ha az Elnöki Palotában továbbra is egy PiS által támogatott köztársasági elnök lesz, akkor Tusk búcsút inthet a 2023-as választások kapcsán tett reformígéreteinek, és a PiS által kiépített illiberális rendszer lebontásának. Nawrockiról ugyanis biztonsággal kijelenthető, hogy folytatná a szintén PiS-es Andrzej Duda azon felfogását, hogy a neki vagy a PiS-elnök Jaroslaw Kaczynskinak nem tetsző törvényjavaslatokat egyszerűen nem írja alá, így bénítva meg Tusk reformtörekvéseit – Tuskék sokszor emiatt értelmezik elég tágan az alkotmányt és a hatályos törvényeket, amik miatt a PiS folyamatosan autoriter politizálással vádolja a kormányfőt. 

A varsói polgármesternek ismét fel kell építenie és összeterelnie a 2023-as parlamenti választáson a PiS-t legyőző, a szélsőbaltól a jobbközépig terjedő, úgynevezett október 15-i választási koalíciót, amennyiben a varsói főpolgármesteri irodáját az Elnöki Palotára szeretné lecserélni.

A választási eredményekből az látszik, hogy az alapvetően a KO-ra és a PiS ellen szavazók nem teljes számban jelentek meg vasárnap a szavazóurnáknál, így Trzaskowskinak ugyan van tartaléka, de meg kell győznie őket, hogy két hét múlva immáron szavazzanak ők is.

Emiatt valószínűleg a második forduló során Donald Tuskot is többet lehet majd látni a kampány során, ugyanakkor az kérdéses, hogy Tusk megosztó személyisége segít-e vagy árt-e a mozgósításnak – a kormányfő ugyan a most otthon maradt KO-szavazókat mobilizálhatja, viszont ezzel egyidőben a Tuskot ellenzőket is, miközben a bizonytalanokat elbizonytalaníthatja Trzaskowskitól.

Ugyanakkor csak a KO-szavazók önmagukban nem elegendőek Trzaskowskinak: mint írtuk, ismét fel kell építenie a 2023-as parlamenti választás napja miatt október 15-inek nevezett koalíciót, miközben azóta sokan fordultak el ezen pártoktól a Tusk-kormány részint külső (Andrzej Duda) és részint belső akadályai (koalíción belüli csatározások) miatt.

Nawrocki elégedett lehet, de még továbbra is ő az esélytelenebb

Ezzel szemben a PiS által támogatott Karol Nawrocki jóval elégedettebb lehet a vasárnapi eseményeket illetően. Egy közvélemény-kutatás sem mérte 30 százalék körül, így a vártakhoz képest felülteljesítette magát. Nem véletlen, hogy az exit poll adatok közlése után az eredményváróján óriási ujjongás tört ki, és a jelenlévők már azt skandálták, hogy győzni fognak.

Nawrocki kihasználva meglepő eredményét, beszédében rögtön bejelentett egy nagy Tusk-ellenes gyűlést is a következő hétre, hogy új lendületet adjon kampányának – egy napra Trzaskowski már hetek óta tervezett kampányeseményével.

Amikor hajnalban közölték a részeredményeket és részvételi adatokat is beleszámító late pollt, a kettejük közötti különbség még inkább csökkent, és végül a két szélsőjobboldali jelölt szerezte a harmadik és negyedik helyet, ami még nagyobb bizakodásra adhat okot számára – hármuk ugyanis a szavazatok többségét mutatta fel az első forduló során.

Nawrocki és a PiS most abban reménykedik, hogy a 2005-ös elnökválasztást sikerül megismételniük, amikor az első fordulóban ugyan Donald Tusk két százalékponttal még legyőzte a PiS-es Lech Kaczynskit, de a második fordulóban már utóbbi nyolc százalékponttal múlta felül a jelenlegi miniszterelnököt.

Ha a választási részvételt nézzük, akkor azt látni, hogy Nawrockinak lényegében a PiS törzsszavazóit sikerült elvinni a szavazóurnákhoz – de őket sem teljesen –, ez ugyanakkor két hét múlva már kevés lenne. Beszédében nem véletlenül szólt közvetlenül Mentzenhez és szavazóihoz, hogy tegyék félre az egymás és pártjaik közötti vitákat, hogy közösen menthessék meg Lengyelországot a szerinte autoriter Tusk-kormánytól.

Ezt azonban könnyebb mondani, mint teljesíteni. Nem véletlenül szavaztak sokan Mentzenre, valamint a Konfödrációból kizárt Braunra – kettejükre összesen többen mint a szavazók ötöde –, hiszen ők alapvetően az elmúlt két évtizedet domináló KO és PiS közötti váltógazdaságot és azzal járó politikai polgárháborút szeretnék meghaladni.

Nawrocki egy jó kampánnyal a Mentzen-szavazók többségét valószínűleg meg tudja győzni, azonban a PiS-t és a KO-t ugyanannak a politikai tömbnek tartó, azt folyamatosan támadó Braunra szavazók valószínűleg inkább más programot választanak jövő hét vasárnapra az elnökválasztáson való részvétel helyett, márpedig a többséghez Braun szavazóira is szüksége lenne.

A választás estéjén közölt közvélemény-kutatás szerint jelenleg Trzaskowski vezet, ugyanakkor ő sem éri el az 50 százalékot: a kutatás szerint Trzaskowskira jelenleg a lengyelek 46 százaléka szavazna, míg Nawrocki hibahatáron belül 44 százalékkal követi őt, miközben a válaszadók 6 százaléka pedig vagy nem tudja, vagy pedig nem volt hajlandó válaszolni.

Lassan lezárulhat a KO és PiS közötti polgárháború?

A mostani elnökválasztás egyik legfigyelemreméltóbb eredménye, hogy a libertariánus Mentzen sokkal jobban szerepelt, mint öt évvel ezelőtt a társelnöktársa, az ultranacionalista, szélsőjobboldali Krzysztof Bosak, aki akkor 6,78 százalékos eredményt ért el. Mentzen ennek több mint a dupláját érte el, míg a Bosakhoz hasonló Braun a 6,4 százalékos eredményével lényegében megismételte Bosak legutóbbi eredményét – ezek a számok egyébként hatással lehetnek a Konföderácián belüli dinamizmusra és belső működésére.

Ha ehhez hozzávesszük a politikai paletta másik oldalán álló szélsőséges jelölt, Zandberg eredményét is, akkor hármukra összesen a lengyelek közel negyede szavazott a mostani elnökválasztáson.

hiszen a lengyelek negyede most szavazatukkal is jelezték, hogy elegük van az elmúlt két évtizedet meghatározó pártokból. 

A fiatalítást és a megújulást tekintve a KO talán valamennyivel jobb helyzetben van, hiszen Trzaskowski egy népszerű főpolgármester, akit a 2020-as elnökválasztás után eleve a párt miniszterelnök-jelöltjének szántak 2023-ban, azonban Tusk visszatérésével ez elmaradt, ahogy a párton belüli generációváltás is.

A PiS-nél ezzel szemben valamennyire már érdekesebb ez a kérdés. Ugyan vannak fiatalabb, országosan ismert párttagjaik vagy a párt körül mozgó politikusok – például Mateusz Morawiecki korábbi kormányfő 56 éves, Mariusz Blaszczak frakcióvezető 55 éves, míg az egyébként nem párttag mostani jelölt, Nawrocki 42, a nem sokára leköszönő elnök Andrzej Duda pedig 53 –, de Kaczynski nem hajlandó kiadni a hatalmat a kezéből, és sajtóhírek szerint a 75 éves pártelnök azt tervezi, hogy a 2027-es választásnál is ő lesz a párt vezére, miközben a 2023-as választásokon se segített sokat, hogy központi szerepet kapott a kampány során.

Emellett a párt nézetei, politikája és kommunikációja sem teljesen követte a 21. századot. Kaczynskit még továbbra is olykor az a sérelem vezeti, hogy szerinte Donald Tusk ölette meg ikertestvérét, a smolenski légikatasztrófában életét vesztő Lech Kaczynskit, miközben folyamatosan németügynöközi a kormányfőt.

Amennyiben e két párt releváns akar maradni a 2030-as elnökválasztásra is – valamint többséget szerezni a 2027-es parlamenti választáson –, akkor mindenképpen meg kellene újulniuk: míg Tuskéknak a jobbközéptől balra lévő térfélen jelenleg nincs egy őket létükben veszélyeztető politikai erő, addig a PiS-től jobbra álló Konföderáció már most is egy olyan középpárt, aminek támogatottsága évről évre nő, a fiatalabb konzervatívok számára pedig Mentzen és Bosak pártszövetsége népszerűbb Kaczynski pártjánál.

(Borítókép: Rafal Trzaskowski 2025. május 18-án Lengyelországban. Fotó: Kacper Pempel / Reuters)