Orbán Viktor szövetségese nagyobb szerepre vágyik, nem csak Amerika és Európa között lenne hídépítő

Akár még idén nyáron elkezdődhet a már lényegében 1960-as évektől tervezett függőhíd építése a Messinai-szoroson, ami Szicíliát kötné össze az Appennini-félszigettel.

A sziget és a félsziget közötti legkisebb távolság mindössze 3,1 kilométer, emiatt már az ókori Rómában is felmerült egy híd építésének a terve. Azonban a híd azóta se készült el, de még csak a munkálatoknak sem láttak neki. Ennek oka, hogy a szoros két tektonikus lemez határán fekszik, ezért pedig gyakoriak a földrengések, emellett ráadásul a szoros változó szélessége miatt a szél is problémát okoz.

A nehézségek ellenére a Giorgia Meloni vezette kormány már régóta eldöntötte, hogy ők megépítik a hidat, mivel szerintük az gazdasági fejlődést hozna Olaszországnak, de leginkább Szicíliának és az ország déli provinciáinak – a híddal és megfelelő infrastruktúra-fejlesztésekkel immáron Szicília kikötői is alkalmassá válnának arra, hogy a Szuezi-csatornán érkező termékeket fogadják, ezért azokat nem kellene egészen a hollandiai Rotterdamig szállítani.

Az előzetes tervek szerint 13,5 milliárd euróból épülhetne meg a szoroson a híd – jelenlegi árfolyamon 5449 milliárd forint –, és 2032-ben adhatnák át. A híd a jelenleg félórás komputat tízperces autózással váltaná fel, de a menetidő csökkentése mellett a forgalmat is növelné: óránként hatezer autó kelhetne át a hídon, valamint naponta közel 600 vonat is közlekedne Szicília és Calabria között.

Azonban hiába tekintenek a hidat támogatók elsősorban gazdaságfejlesztő beruházásként arra,

mondván, amennyiben a híd megépülne, Helsinki kikötőjét autópályán és vasútvonalon is összeköthetnék a Szicílián található négy katonai támaszponttal – Meloni még áprilisban levelet is írt az Európai Bizottságnak, hogy a beruházás erősíti Európa katonai védelmét, emiatt az stratégiailag fontos a NATO számára is.

Az eddig soha meg nem épülő híd

A híd ötlete már az ókori Rómában felmerült, valamint az 1960-as évek óta szinte a legtöbb olasz kormány programjában szerepel, eddig azonban a tervezésnél tovább nem jutott a projekt, pedig az állam még 1961-ben létrehozta a Messinai-szoros céget is, ami a szoros vasútközlekedésért felelne.

Ennek oka pedig a technológiában keresendő: az 1960-as évektől kezdve több tervet is kidolgoztak, az alagúton át egészen különböző hidakig, ugyanakkor egyik sem tűnt reálisnak, valami miatt mindig kivitelezhetetlennek és nem elég biztonságosnak ítélték meg azokat.

A jelenlegi terveket is kritizálják sokan,

Ez hatalmas technológiai kihívást jelent, ugyanakkor az olasz építészek úgy gondolják, ezekre a gondokra kitaláltak egy működőképes megoldást. A kísérletek szerint a híd ellenállna akár egy Richter-skálán 7,5 erősségű földrengésnek is – 2023 februárjában Törökország déli részét egy 7,8 erősségű földrengés rázta meg –, valamint kialakítása lehetővé tenné, hogy akár 299 km/h-s szél következtében sem omlana össze a híd.

Ezeket a híd kialakításának köszönhetik: egyrészt a híd nem kizárólag a szoros 3,1 km-es távolságán, hanem a szárazföldön belülre is lógna, amivel így nagyobb felület tudná elnyelni a földrengéseket, míg a híd kialakítása a repülőgép szárnyaihoz hasonlóan vezetné el a szelet – a híd terveiről a The Wall Street Journal készített egy ábrákban gazdag magyarázó videót még egy évvel ezelőtt.

Gazdasági fejlesztés helyett katonai stratégiai beruházás

A technológiai kihívások mellett ugyanakkor annak a költsége is problémát jelent:

Emiatt az olasz kormány nem véletlenül próbálja katonai stratégiailag fontosságú beruházásként keretezni azt – Meloniék ugyanis abban reménykednek, ebben az esetben az olasz állam mellett az Európai Unió is beszállna annak finanszírozásába, és nemcsak az elmaradt régiókat fejlesztő kohéziós alapokból, hanem az Európai Bizottság nemrég bemutatott katonai fegyverkezési programjából is kaphatnának forrásokat, mondván, a híd stratégiai célokat szolgál.

Ugyanakkor utóbbi érvelés nem teljesen állja meg a helyét: ugyan Szicília stratégiailag fontos sziget a Földközi-tengeren, de elsősorban víz-, valamint légvédelmi célokból, nem amiatt, hogy oda gyorsan kelljen szárazföldi csapatokat átvezényelni egészen akár Helsinkiből.

Ráadásul ha még a híd képes is lenne a kamionok, valamint tehervagonok forgalmára, Dél-Olaszország, valamint Szicília infrastruktúrája már nem biztos – Szicíliában például többségében a mai napig dízelvonatok közlekednek, míg az utak minősége és a szűk utcái miatt nehéz a teherszállítás is, így a híd önmagában nem lenne elegendő azon katonai célok ellátására, amire hivatkozva Meloni reméli, hogy az Európai Unió is beszáll annak finanszírozásába.

Ráadásul az Európai Unió elsősorban az Oroszország jelentette potenciális veszélyre hivatkozva segítené a tagállamok fegyverkezését és egyéb katonai kiadásaik növelését, azonban Szicíliát valószínűleg nem veszélyeztetik orosz csapatok.

A helyiek híd helyett inkább másra szeretnék költeni ezt a pénzt

Ugyanakkor míg Meloniék elég tágan értelmezett katonai stratégiai célokra hivatkozva próbálnák egyrészt katonai fejlesztésként eladni, a beruházást támogatók közül sokan a gazdasági előnyökkel próbálják meggyőzni a helyieket.

Az érveket alapvetően két csoportba lehet osztani: a beruházás környezeti terhelésére, valamint kétségbe vonják, hogy az valóban olyan mértékben járulna hozzá a sziget gazdasági fejlesztéséhez, mint állítják.

Egyrészt a híd több Natura 2000 besorolású területen haladna át, ami miatt veszélyeztetheti az ottani állatpopulációt és ökoszisztémát, ráadásul a vándormadarak is a szoroson haladnak át, ezért félő, hogy annak sok egyed nekiütközne.

ehhez azonban az Európai Bizottság pecsétje is kell.

Emellett a helyiek egy része azért is kritizálja a hidat, mert az sok, jelenleg a híd helyén lévő lakóépület lerombolásával járna, hiszen a jelenlegi tervek szerint a híd csak úgy lenne képes ellenállni a földrengéseknek – ami a gyakorlatban még nem bizonyított –, hogy az a szárazföldbe is hosszan behatolna, úgy ugyanis nagyobb felület nyelné el a szeizmikus rezgéseket.

A helyiek érdekeit védő szervezetek pedig emellett azon is aggódnak, hogy a beruházáson a helyi maffia is nyerészkedhet, ami miatt a költségek elszállnának, valamint hogy az elszálló költségeket követően végül a kormány leállítaná a beruházást egy idő után, miközben azt már elkezdték az ott lévő lakóépületek ledózerolásával – nemrég egy vasútvonal fejlesztésénél jártak így Szicíliában.

Emellett az Euronews riportjából kiderül, hogy a helyiek egy része más beruházásokat részesítenének előnyben: a sziget elavult infrastruktúrája mellett például a víztisztítást és a csatornahálózat felújítását, hiszen például tavaly nyáron ihatatlan volt a csapvíz – ezek a beruházások pedig a töredékei lennének a híd felépítésének, és a páneurópai tévének nyilatkozó ellenzők szerint ezek gazdaságilag legalább annyira hasznosak lennének, mint maga a híd.

– ahhoz azonban, hogy a szicíliai kikötők átvegyék Európa legnagyobb kikötőjének munkáját, más beruházásokat is meg kéne valósítania a kormánynak.

(Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök és Giorgia Meloni olasz miniszterelnök találkozója Vatikánvárosban 2025. április 25-én. Fotó: Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály / Benko Vivien Cher / MTI)