Hidegháborús kémfészekért harcolnak a világhatalmak, egy norvég kikötő dönthet a világ jövőjéről

Magnus Maeland norvég polgármester számára a 2023 végén elkezdődő hivatali ideje váratlan fordulatot vett. A Kirkenes nevű kisváros vezetőjeként az első hetekben három kínai delegáció is kopogtatott az ajtaján. A magyarázat egyszerű, de ijesztő:

Első pillantásra abszurdnak tűnhet, hogy egy olyan ország, amelynek legészakibb jelentős városa, Harbin körülbelül ugyanazon a szélességi fokon fekszik, mint Velence, sarkvidéki ambíciókat dédelget. Mégis Peking magát „sarkvidékközeli államnak” nevezi, és komoly terveket sző a fehér kontinenssel kapcsolatban.

Fel nem tárt földgázkészletek

Az Arktisz négyszer gyorsabban melegszik, mint a föld többi része. A tudósok szerint ez ökológiai katasztrófa a vadvilág és a helyi közösségek számára. A világpolitika szereplői azonban egészen másként tekintenek erre: számukra ez hatalmas üzleti lehetőséget jelent.

Becslések szerint a világ fel nem tárt földgázkészletének 30 százaléka rejtőzik a sarkvidéken. Emellett új hajózási útvonalak nyílnak Ázsia és Európa között, amelyek jelentősen lerövidítik a szállítási időt. Kína ennek megfelelően dolgozza ki sarkvidéki kereskedelmi stratégiáját – írja a BBC.

Egy szellemváros lehet Európa kapuja

Kirkenes, a norvégiai határ menti egykori bányaváros ma kísérteties látványt nyújt. Bezárt üzletek, elhagyott raktárak, betört ablakok – mintha a világ elfelejtette volna. Mégis ez a hely lehet Európa első, ázsiai konténerhajók fogadására alkalmas kikötője, ha a jég tovább olvad.

Terje Jorgensen kikötőigazgató grandiózus terveket szövöget: új nemzetközi kikötőt építene, amely három kontinens – Európa, Ázsia és Észak-Amerika – találkozópontja lenne.

Átrakodópontot akarunk létrehozni, de földet nem adunk el senkinek – sem a briteknek, sem a kínaiaknak.

Norvégia törvényei ma már tiltják földterületek vagy vállalatok eladását, ha az veszélyeztetné a nemzetbiztonságot. A helyi hatóságok azonban még mindig várják az állam egyértelmű iránymutatását arról, mi minősül „kritikus infrastruktúrának”.

A kínai „befolyásvásárlási” kísérletek egyre gyakrabban ütköznek ellenállásba az európai Arktiszon. Peking sikertelenül próbált tulajdonrészt szerezni norvég és svéd kikötőkben, valamint a grönlandi repülőtéren. Ezért fordult Oroszország felé – a legnagyobb sarkvidéki hatalom felé, amely az arktiszi partvonal felét ellenőrzi, és lelkesen fogadja a kínai befektetéseket. Az együttműködés katonai dimenziókat is öltött. 2024 októberében először járőrözött kínai parti őrség az Arktiszon orosz erőkkel közösen.

A „kémfészek” újjáéled

Kirkenes a hidegháború idején „kémfészekként” volt ismert – a Kelet és Nyugat frontvonala. Ma Norvégia azt állítja, hogy Oroszország az Arktiszt használja hadseregének kiképzésére és Ukrajna elleni bombázórepülésekre.

„Ezt naponta látjuk” – mondja Jorn Kviller ezredes. Az ukrajnai háború kezdete óta megszaporodtak a GPS-zavaró esetek, még a polgári pilóták számára is. A határ menti kémkedés – a lehallgatástól az ügynökök küldéséig – növekvő tendenciát mutat.

A Bodo melletti, sziklába vájt, hidegháborús föld alatti parancsnoki központban valós időben követik a hajókat, és az adatokat megosztják a NATO-val. Minden orosz hajó, amely Európába akar jutni, először a norvég vizeken halad át.

A Kirkenes és az Északi-sark között félúton fekvő Spitzbergákon az örök jég ellenére egyre forróbb politikai légkör uralkodik. Bár formálisan norvég uralom alatt állnak, nemzetközi szerződés alapján minden aláíró ország állampolgárai vízum nélkül dolgozhatnak és kutathatnak ott.

Az ukrajnai háború kezdete után azonban fokozódtak a feszültségek. Orosz településeken parádékat tartanak, szovjet zászlókat vonnak fel, a kínai kutatóállomás pedig feltehetően kémkedésre szolgál.

Naivitás lenne azt hinni, hogy nem gyűjtenek titkosszolgálati információkat. Természetesen gyűjtenek. Az egész világ megszállottja az Arktisznak

– mondja Terje Aunevik polgármester.

(Borítókép: James Brooks / AFP)