Hogyan lehet feldolgozni, ha egy szerettünk repülőgép-szerencsétlenség áldozatává vált?

Az Indexen beszámoltunk róla, hogy csütörtökön lakott területre zuhant egy Indiából Londonba tartó repülőgép, nem sokkal a felszállása után. Az Ahmedabad városából felszálló gépen több száz utas tartózkodott, a baleset körülményei egyelőre nem ismertek.

A médiában megjelentek videók a sokkoló balesetről, és előzetes halálozási adatok is. Lapunk azonban szerette volna megvizsgálni a történet lelki oldalát, és megtudni, egy ennyire brutális és váratlan szerencsétlenséget hogyan lehetséges mentálisan feldolgozni a hozzátartozóknak.

Nagyon nehéz egy ilyen lezáratlan haláleset gyászfolyamata

Lapunknak Zelena András, a Budapesti Gazdaságtudományi Egyetem habilitált egyetemi docense elmondta, hogy a hozzátartozók először az úgynevezett „alkudozás” vagy a „tagadás” folyamatába kerülnek. Az alkudozás ebben az esetben azt jelenti, hogy minden lehetséges eshetőséget számba vesznek, azaz talán mégsem szálltak fel a gépre, lekésték azt, hibásan szerepelnek a légitársaság utaslistáján. Minden eshetőséget megvizsgálnak, mert nem képesek elhinni, hogy a szerettük valóban a gépen tartózkodott.

Hosszú távon pedig az elengedésben komoly problémát jelenthet az is, hogy egy ilyen baleset után a hatóságok olykor hosszas azonosítási eljárás után kutatják fel az áldozatokat, ha egyáltalán lehetőség van erre. Zelena András elmondta, a szocializációs környezetünkben a gyászszocializáció nagyon fontos folyamat. Vagyis az elhunyt szerettünktől elbúcsúzzunk temetés vagy a hamvak megőrzésének formájában, egy misével akár – felekezeti hovatartozástól függően –, vagy ahogy sok nyelv fogalmaz: a végtisztesség megadásával.

Amíg nincs meg a test, és az különböző egyedi jellemzők alapján nem történik egy mintegy 99,9 százalékos azonosítása az áldozatoknak, addig a remény élhet a hozzátartozókban

– véli a szakértő, aki fontosnak tartja megjegyezni, hogy mivel a gép lakott területre zuhant, nemcsak a hozzátartozók, hanem rengeteg szemtanú is traumát szenvedett el, az ő traumáik a későbbiekben is felszínre törhetnek még. Sőt arra is kitért, hogy ilyenkor a légitársaságoknál dolgozóknak is pszichológiai segítségre lehet szüksége, hiszen többeknek a radaron, rádióforgalmazáson és egyéb műszereken keresztül is követniük kellett a gép utolsó perceit.

A légitársaságoknak és a nagy vasúttársaságoknak a személyi állományában van olyan klinikai szakpszichológus, aki ezeknek a traumáknak a feldolgozásával foglalkozik, ahogy a vonatos gázolások mozdonyvezetőinek is van egy protokoll, hogy hány nap szabadságot kapnak, mikor ajánlják fel nekik a szakmai segítséget

– mondta Zelena András. A vonatgázolások feldolgozásáról ebben a cikkünkben írtunk.

Kezelések, feldolgozások

Szakértőnk elmondta, hogy vannak egyéni és csoportterápiák, de habitusfüggő, hogy kinél melyik működik jobban. És az is, hogy ki mikor áll készen a segítségre. A feldolgozás folyamatában viszont hangsúlyozta a különböző lezárással kapcsolatos szokásokat, ünnepeket. A temetési szertartás a korábban említett gyászszocializációs okokból segíthet, ahogy egy ilyen tömeges haláleset esetében az is, hogy emlékművet állítanak a tragédiának. Ezzel a hozzátartozók úgy érezhetik, hogy az elsőre értelmetlenül véget ért életnek mégiscsak volt valamilyen lezárása, mementót állítottak az áldozatoknak. Példaként említi a több mint 70 éve történt balatoni hajószerencsétlenség emlékművét Balatonfüreden, vagy épp a szeptember 11-i terrortámadások áldozatainak emlékművét New York Cityben.

Egy ilyen speciális trauma elszenvedői azt tapasztalhatják, hogy igazából a környezetük egyáltalán nem képes megérteni a fájdalmukat, sőt a terapeuta sem, hiszen még nem élték át ezt a fajta mérhetetlen fájdalmat, amit a „befejezetlen élet” elvágólagos megszűnése okoz. Szakértőnk szerint az internet segítségével az áldozatok szerettei már könnyeben tudnak kapcsolatba lépni olyan emberekkel, akiknek szintén hasonló körülmények között tűnt el, halt meg valakije. Velük pedig könnyebben meg tudják beszélni a fájdalmukat, vagy csak egyszerűen szembesülhetnek azzal, hogy nincsenek egyedül végtelen fájdalmukban.

A BGE egyetemi docense szerint tovább nehezíti a feldolgozást, hogy egy repülőgép-szerencsétlenség esetében nagy az esély arra, hogy valaki több hozzátartozót is elveszítsen. Mint mondja, a légitársaságok statisztikái szerint sokan nem egyedül utaznak, így egy katasztrófa esetén a hozzátartozók többszörösen is traumatizálódnak.

(Borítókép: Az Air India járata lakott területre zuhant 2025. június 12-én. Fotó: Bloomberg / Getty Images)