Milliók rettegnek Irán első emberétől, akit Trump egyelőre nem akar megölni

Az Egyesült Államok szemmel láthatóan nagyon szeretne kimaradni ebből az összecsapásból, de nem biztos, hogy ezt végig tudja vinni. Az Index Kibeszélő műsorában magyarázta el szakértő, hogy Izrael miért erőlteti az amerikai részvételt. Igaz ugyan, hogy az izraeli légierőnek a legjobb technika áll rendelkezésére, de nincsenek olyan speciális bombái, amelyekkel a föld alá is be tud hatolni, hogy megsemmisítsen föld alatti betonbunkereket.

Donald Trump egyre ingerültebben igyekszik rávenni az iráni vezetést, hogy vessen véget a válaszcsapásoknak. Az amerikai elnök közösségimédia-oldalán „feltétel nélküli megadásra” szólította fel Iránt, és kijelentette, hogy pontosan tudják, hol rejtőzik a vezető, de „egyelőre” nem akarják megölni.

De ki az az Ali Hamenei, Irán legfelsőbb vallási vezetője?

Ennek megértéséhez kicsit vissza kell lapoznunk az iráni történelemben. Az évezredeken át csak Perzsiaként ismert állam élén a sahok álltak, és dinasztikus hatalomörökítés folyt. Az utolsó regnáló sah Mohammad Reza Pahlavi volt, aki Nyugat-barátságáról vált ismertté, nagyon szoros kapcsolatokat tartott fenn az Egyesült Államokkal. Reformjait azonban meglehetősen ellentmondásosan valósította meg. A földreform keretében a sah államosította a síita vallási vezetők hatalmas földbirtokait, amely a feudális viszonyok megszüntetését és egyben a parasztság földhöz juttatását célozta. 

Ezzel viszont veszélyes ellenfelet szerzett, mert a konzervatív klérus ezután eredményesen fordította a néptömegek hangulatát a sah ellen, majd pedig az 1977-ben kezdődött tömegmegmozdulások, később pedig a forradalom élére állt. Uralkodása alatt a sah is vasszigorral igyekezett politikai ellenfeleit, bírálóit elhallgattatni, ebben rettegett titkosrendőrségére, a SAVAK-ra támaszkodott. A kritikus és radikalizálódó vallási vezetőket – köztük a népszerű síita teológust, Ruhollah Khomeinit – száműzte. 

Khomeini – iraki és törökországi kitérőket követően – Párizsba tette át székhelyét. Folyamatosan lázító üzeneteiben az iszlám elvei alapján álló, igazságosabb társadalmat ígért a népnek, amely erre fogékonynak mutatkozott. 1979-ben aztán kitört a forradalom.  

A sah elmenekült az országból, majd Khomeini hazatért, és a forradalom élére állt. Kihasználva népszerűségét, kinevezte magát az új iszlám állam korlátlan hatalmú vezetőjévé. Az emberek eleinte lelkesen követték, azonban később keserűen csalódtak. A nagyajatollah a brutális  terror eszközeivel kivégeztette vagy börtönbe vetette a sah, a nyugati életmód és a modernizáció híveit, majd az iszlám középkori intézményeit vezette be: a nők kötelező hidzsábviselését, a jogaiktól való teljes körű megfosztásukat és az iszlám bíróságokat. Az új alkotmányban deklarálták az új államformát is, így az országot onnantól Iráni Iszlám Köztársaságnak nevezték. 

A forradalom után tehát egy olyan politikai-kormányzati rendszer jött létre, amelyben a vallási vezetés korlátlan hatalmát rafináltan konstruálták meg. Az iráni alkotmány kimondja, hogy a legfelsőbb hatalmat Allah gyakorolja, amelyből következik, hogy a hatalom kizárólagos birtokosai a vallási vezetők. Vannak ugyanakkor választások, alkotmány, parlament, kormány, helyi önkormányzat stb., ami egy olyan állami rendszert jelent, ahol minden döntés végső soron a vallási vezetés érdekeinek felel meg. Ennek garanciája a politikai pluralizmus hiánya, ugyanis nincsenek politikai pártok, és a parlament képviselőivé is csak olyanok választhatók, akiket a legfelsőbb vallási vezető jelöl – foglalta össze ezt a furcsa konstrukciót az Index kérésére Bordás Mária, az NKE egyetemi tanára. 

Khomeini ajatollah tehát megteremtette a rettegés rendszerét, majd 1989-ben meghalt. Utódja pedig a ma is az ország élén álló Ali Hamenei lett. De milyen pályát futott be a mostani legfelsőbb vallási vezető?

Lev Tolsztolj, marxizmus, iszlamizmus

Szerényen élő, vallásos családban született 1939-ben a szentélyvárosban, Meshedben. Az 1960-as évek lázongó légkörében szívta magába a síita iszlám hagyományait fiatal, vallásos diákként a szent város, Kom teológiai központjában, majd azonosult Khomeini ajatollah radikális gondolataival. Miután Khomeinit a sah száműzte, Hamanei teljesített számára titkos küldetéseket és szervezett iszlamista hálózatokat.

Persze ekkoriban még nyitott volt a nyugati kultúrára is, köztudott, hogy rajongott Lev Tolsztoj, Victor Hugo vagy éppen John Steinbeck műveiért. Felfogására egyértelműen hatottak a hatvanas évek nyugati, gyarmatellenes ideológiái, de kereste a társaságát olyan gondolkodóknak is, akik akkoriban a marxizmus és az iszlám ötvözéséből akartak kikeverni új ideológiát. Hamenei fordította le perzsára például az egyiptomi író, iszlám teokretikus Szajjid Kutb műveit. Ezekből rajzolódtak ki a modern iszlamizmus elméleti alapjai és szolgáltak példaként olyan szervezetek számára, mint az egyiptomi Muzulmán Testvériség. 

A SAVAK többször is bebörtönözte, de amikor kiszabadult,  részt vett az 1978-as hatalmas tömegtüntetéseken. Pártfogója, Khomeini ajatollah visszatérése után gyorsan emelkedett az egyre radikalizálódó rezsim hierarchiájában. 1981-ben túlélt egy merényletet, majd megnyerte az inkább protokolláris szerepre szorítkozó államfőválasztást. 1989-ben, amikor Khomeini meghalt, őt választották utódjának.

Gyorsan lépett, és úgy alakította a játékszabályokat, hogy elődjénél jóval nagyobb hatalommal rendelkezzen. Ezt pedig arra használta, hogy megerősítse hatalmát az államapparátus felett. Hatalmának alapját az Iszlám Forradalmi Gárda adta, amely nemcsak katonai, hanem gazdasági és társadalmi erőt is jelentett.

Az 1990-es években még inkább hatalmának bebetonozására tört. Leszámolt ellenfeleivel, a hűségeseket pedig jutalmazta. A külföldre menekült másként gondolkodókat üldözték és gyakran levadászták. A forradalmi gárda elit egysége, az al-Kudsz megkezdte a külföldi radikális iszlamista csoportok támogatását és kiképzését, első körben Libanonra és a Hezbollahra koncentráltak.

Ennek volt folytatása a kétezres években a szomszédos országokban kiépíteni az Ellenállás tengelyét, amelyet olyan – Irán által pénzelt és részben kiképzett – militáns csoportok alkották, mint az iraki vagy a szíriai radikális szervezetek, a jemeni húszik, vagy éppen a nem síita, de mélyen Izrael-ellenes Hamasz Gázában. Az elképzelés nyomán valóban elkezdett kirajzolódni a térségben egy síita félhold, amely Libanontól Szírián, Iránon, Irakon át egészen Bahreinig húzódott, beleértve még Jement is.

Azonban a nagy barát, Baszár Aszad decemberi bukása Szíriában, a rommá vert Hamász a Gázai övezetben, illetve az izraeli csapások nyomán jórészt lefejezett és szétesett Hezbollah Dél-Libanonban eltüntette a regionális baráti, fegyveres csoportokat. 

Amerika és Izrael az ősellenség

Még Khomeini alatt kiáltották ki Amerikát a Nagy Sátánnak és Izraelt a Kis Sátánnak, akik ellen mindhalálig harcolni kell, azonban amikor 1997-ben elsöprő győzelmet aratott az elnökválasztáson egy reformista jelölt, Mohammad Hatami, akkor Hamenei lazított a gyeplőn és nagyobb cselekvési teret engedélyezett számára.

Bár ha kellett, mindig keményen fellépett az ideológiai felsőbbrendűség védelmében, de nem állította le Hatami próbálkozását, amikor az – a 2001. szeptemberi terrorakció után – végül sikertelen kísérletet tett, hogy normalizálják a kapcsolatokat Washingtonnal. Sőt, megismételve Khomeini korábbi kijelentését, lemondott a nukleáris pusztító fegyverek alkalmazásáról. 

Hamenei végig kétkedve figyelte az iráni és amerikai tisztviselők tárgyalásait, amelyek eredményeként 2015-ben aláírtak egy többhatalmi megállapodást, amely korlátozta Irán atomprogramját, cserébe a Teherán ellen hozott szankciók feloldásáért. Az Egyesült Államok 2018-ban végül kilépett a megállapodásból és újra szankciókat vezetett be, Irán pedig válaszul csökkentette kötelezettségvállalásait.

Az elmúlt tíz évben azonban a rendszer egyre keményebben lépett fel az ellenzékiekkel, a viselkedési és öltözködési szabályokat megszegő nőkkel, a melegekkel és a vallási kisebbségekkel szemben. Az egymást követő zavargásokat szigorúan megtorolták, emberek ezreit börtönözték be vagy végezték ki. Mindezt csak tetézték a nemzetközi szankciók nyomán romló gazdasági körülmények.   

Hogy él Ali Hamenei?

Irán első embere - a publikus információk szerint - Teheránban, a Palesztin utcában lakik egy kertes házban feleségével és gyerekeivel. Mindig is hangsúlyozottan ügyelt arra, hogy kifelé egyszerű életvitelt mutasson, ellentétben más vezetők hivalkodó gazdagságával. Ma már betegeskedik, legutóbb 2024 októberében jelent meg a nyilvánosság előtt, amikor híveinek arról beszélt, hogy „Izraelnek már nincs sok hátra”. Előtte azonban öt évig nem jelent meg rendezvényen, nem szerepelt a médiában.

Biztonságára a forradalmi gárdán belül egy különleges egység ügyel. Mozgásáról soha nem adnak ki információkat. Amikor Izrael megtámadta Iránt a múlt héten, akkor is csak annyit közölt az iráni sajtó, hogy az államfőt biztonságos helyre vitték, ahol kapcsolatban van a katonai vezetéssel. Hasonló történt tavaly is, amikor régi harcostársát, Hassan Naszrallahot, a Hezbollah vezetőjét egy tűpontos rakétatalálattal likvidálták az izraeliek. Intő jel az is, hogy az utóbbi napokban az izraeliek végeztek az iráni hadsereg parancsnokaival, beleértve a vezérkari főnököt is.

Információk szerint az ajatollah Izrael célpontjai között szerepelt, azonban Donald Trump közbelépésére végül lekerült a listáról. Szakértők szerint, ha mégis végeznének Ali Hameneijel, az pillanatok alatt – szó szerint – lángba borítaná a Közel-Keletet és események beláthatatlan láncolatát indítaná el.  

(Borítókép: Ali Hamanei ajatollah Teheránban, Iránban 2025. május 10-én. (Fotó: Iranian Leader Press Office / Anadolu / Getty Images)