Hogyan lett Észak-Korea a Kelet Jeruzsáleméből a legnagyobb keresztényüldöző

GettyImages-120401476
Nagy Angelina Zsófia
2025.06.19. 18:38
Bár Észak-Korea és a diktatórikus Kim-rezsim hallatán aligha jutna eszünkbe, de a Koreai-félszigeten Phenjant egykor a „Kelet Jeruzsálemének” nevezték a kereszténység terjesztésében játszott szerepe miatt. Ehhez képest ma a kereszténységet veszélyként értékeli az észak-koreai vezetés a rezsim stabilitása szempontjából, a keresztények, különösen a misszionáriusok pedig üldöztetésnek vannak kitéve a pária államban.

A kereszténység a 19. század vége felé a nyugati, főleg észak-amerikai protestáns misszionáriusok érkezésével kezdett elterjedni a Koreai-félszigeten, az 1910-től kezdődő japán gyarmati uralom alatt pedig még vonzóbbá vált, és a megszállók ellen formálódó függetlenségi mozgalmakban is fontos szerepet játszott. Phenjan különösen fontos keresztény misszionárius központnak számított, látképét pedig olyan sok templomkereszt töltötte be, hogy a várost a Kelet Jeruzsálemének is nevezték. Egészen a második világháború végéig körülbelül 3000 templom állt a mai Észak-Korea területén, és Phenjan teljes lakosságának kifejezetten nagy hányada, egyhatoda volt keresztény.

Az alkotmány értelmében elméletben vallásszabadság van Észak-Koreában, a gyakorlatban azonban az egyének üldöztetését, letartóztatását, fizikai bántalmazását, kínzását, kivégzését jelentheti, ha gyakorolják a vallásukat, vagy például Biblia van a birtokukban. Becslések nagyjából 50-70 ezerre teszik azok számát, akiket embertelen körülmények között tartanak fogva keresztény hitük miatt.

A vallási alapú üldöztetésnek elsősorban a keresztény hívek, illetve a hagyományos sámánista hiedelmek követői vannak kitéve.

Bár elvétve működik néhány hivatalosan bejegyzett vallási intézmény az országban, ezek nagyon szoros állami kontroll alatt állnak, és a látszat fenntartását szolgálják: a templomokat helyiek nem is, csupán turisták látogathatják. 

Milyen üldöztetésnek vannak kitéve a keresztények manapság?

Érdekes színezetet ad mindennek az, hogy Kim Ir Szen, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legelső diktátorának, a Kim-dinasztia alapítójának különleges kapcsolata volt a keresztény vallással: szülei gyakorló keresztények voltak, és neveltetésében nagy jelentősége volt a keresztény közösségeknek és a keresztény nacionalizmus légkörének – Korea japán megszállásának idején a keresztények ugyanis fontos szerepet játszottak a formálódó függetlenségi mozgalmakban.

A kereszténység sem egyik pillanatról a másikra vált nemkívánatossá a diktatúra születésekor, sőt: az észak-koreai kommunista kormányzat felállítását egyes keresztény csoportok is támogatták. A rezsimnek eleinte nem magával a keresztény hittel volt problémája, hanem azokkal a keresztényekkel, akik nem támogatták a rendszer felállítását, és anti-kommunista incidensekben voltak érintettek, például nem engedelmeskedtek az új kormányzatnak.

Őket Kim Ir Szen vallás mögé bújó, misszionáriusként álcázott kémeknek nevezte, akik igazából Amerika imádásának eszméjét terjesztik, a vallást pedig az imperialisták fegyverének tartotta, amivel a fejletlen országok népeit hódítják meg.

Miért lehet veszélyes a kereszténység a rezsimre nézve?

A totalitárius diktatúrában központi szerepe van a sajátos észak-koreai államideológiának, amelyben a legfelsőbb vezetők természetfeletti lényekként jelennek meg, tanításaikat pedig vallási szövegekhez hasonlatosan kezelik. Bármi, ami a rezsim szerint ellentmond ennek az ideológiának, azt a totalitárius berendezkedést veszélyeztető elemnek tartják. Így tehát a kereszténységet is komoly fenyegetésként értékelik, ami megkérdőjelezi a Kim család személyi kultuszát és társadalmi, valamint politikai szervezkedést ösztönöz állami kereteken kívül eső módon.

A szongbun-rendszer szerint – ami a politikai megbízhatóság alapján határozza meg az észak-koreai emberek helyét a társadalomban – a keresztények ellenséges osztályba tartoznak, és veszélyt jelentenek az állam iránti lojalitásra. A hívek például a hagyományos sámánista rituálék gyakorlóihoz képest is kiemelten embertelen bánásmódnak vannak kitéve, mivel a kereszténység külső ellenséghez köthető vallás, ezáltal veszélyesebb az észak-koreai társadalmi berendezkedésre.

Észak-Koreában a keresztény misszionáriusok – kiváltképp Amerikából – gyakori szereplői a rezsim propagandájának, és az ország romlására törő ellenségként vannak megjelenítve. Phenjan szerint a kereszténység az amerikai imperializmus bevett fegyvere Észak-Korea ellen. Otto Warmbier hírhedt esetében is szerepe volt a kereszténységnek Észak-Korea narratívájában. Az amerikai egyetemistát – aki Észak-Koreába látogatva megpróbált ellopni egy plakátot, amelyet letartóztása, majd halála követett, valószínűleg idegméreggel való kínzás következtében – azzal vádolták, hogy zsidó hite ellenére az amerikai metodista egyház kémje.

Mégis, minden körülmény és halálos veszély ellenére jogvédő szervezetek becslései szerint akár 400 ezer keresztény is élhet Észak-Koreában, akik a lehető legnagyobb titokban, gyakran családtagjaik elől is elrejtve gyakorolják hitüket – a rendelkezésünkre álló információk szerint azonban mindezt a világ leginkább keresztényeket üldöző államában kénytelenek tenni.

A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ kutatója és a Magyar Külügyi Intézet kutatási asszisztense.

(Borítókép: Protestáns templom Phenjanban. Fotó: Eric Lafforgue / Gamma-Rapho / Getty Images)