Mária
0 °C
3 °C
Index - In English In English Eng

Viszlát, félrealábecsült táncoslábú!

2009.01.20. 10:33
Ha Bush csak fele olyan jó elnök lett volna, mint amilyen vicces volt, minden szabályt félretolva harmadszorra is megválasztják. Öröksége vitathatatlan részét képzik nyelvújító félrebeszélései és a legváratlanabb pillanatokban - olykor vérre menő -tárgyalásokat kabarévá alakító rögtönzései. Ezért biztosan hiányozni fog.

Miközben sokan örömünnepet ülnek, hogy Barack Obama január 20-i beiktatásával véget ér George W. Bush elnöksége, a világ humoristáinak már most hiányzik az Egyesült Államok egyik legnépszerűtlenebb elnöke. Bush grimaszai, sokszor nyelvtani hibáktól hemzsegő beszédei és vicces megnyilvánulásai éveken keresztül valódi aranybányát jelentettek minden nevettetőnek, kezdve a legnagyobb amerikai televíziók ismert humoristáitól egészen a kisebb klubokban fellépő komikusokig.

A Bush-humorra éhes közönséget egyedül az vigasztalhatja, hogy az elnök nyolc éves ténykedése alatt olyan mennyiségű vicces kijelentést hozott össze, hogy Amerikában már olyan naptárat is készítettek, amelyben minden napra jut egy ismert elszólás vagy baki. A nyelvi problémákat gyűjtő honlapok mellett videók és képek sokasága dokumentálja Bush zsigeri börleszkzsenijét.

Bush képekben
Bush képekben

Baki baki hátán

"Félrealábecsülnek engem" - szól Bush több felmérés szerint is tagadhatatlanul leghíresebb neologizmusa, amelyet az angol alábecsül és félreért igék összefoltozásából sikerült kihoznia. Bár a Global Language Monitor szerint korábbi elnökök is behoztak a köztudatba addig soha nem hallott szavakat - Theodore Rooseveltnek köszönhető például az oknyomozó újságírók egy csoportjára bevezetett "botrányleleplező" (muckraker) kifejezés -, de a leköszönő elnök a nyelvészek szerint a többieknél is termékenyebb nyelvújítónak bizonyult.

Emellett az évek során a lehető legszabadabban kezelte a különböző nyelvtani szabályokat, nem megfelelő környezetben használt szavakat, a szóismétlései és alapvető egyeztetési hibái pedig már szinte mindennaposak voltak. Egyes szavaknak pedig teljesen új hangzást adott, így lett a például a nukleáris nukiláris. A különböző bakikat összefoglaló néven "bushizmusnak" nevezték el, és az elmúlt években több könyvben is foglalkoztak a jelenséggel.

A legtöbb bushizmus nagyon hamar igazi klasszikus lett, amiket rengeteg amerikai valószínűleg még álmából felébresztve is azonnal felismerne. A bakik megismerését segítette, hogy már ivós játékokat- minden bushizmus után egy újabb sör -, vagy éppen betűzőversenyt is kitaláltak hozzájuk. Utóbbi a kimondott szavak helyes írásmódjának megtalálását takarja.

Bushizmus a javából

"Az a franciák problémája, hogy nincs saját szavuk a vállalkozóra" - fedte meg egy alkalommal a franciákat, amivel csupán annyi probléma volt, hogy a vállalkozót jelentő entrepreneur francia jövevényszó. "Országunk érdeke, hogy megtaláljuk azokat akik ártani akarnak nekünk, és kivonjuk őket az ártalom elől" - hangzott egy másik okossága, amelyhez hasonló értelmetlen mondatokat később is sikerült kreálnia. "Biztos vagyok benne, hogy el tudják képzelni, milyen elképzelhetetlen megtiszteltetés itt élni."

Was467216

Máskor éppen az ellenkezőjét mondta, mint amit eredetileg akart: "A terroristák soha nem hagynak fel azzal, hogy új módszereket találjanak, hogy ártsanak országunknak és népünknek, ahogyan mi sem." "Nagy a bizalmatlanság Washingtonban. Őszintén meglep a városban felgyülemlett bizalmatlanság mértéke. Sajnálom, hogy ez a helyzet, és keményen fogok dolgozni, hogy még több legyen" - mondta egy másik alkalommal. Szintén visszatérő bakijai közé tartozott, hogy rosszul kapcsolta össze a mondat egyes elemeit: "Emlékszem, hogy találkoztam egy gyermek anyjával, akit az észak-koreaik raboltak el itt az Ovális Irodában."

"Az egyik legjobb dolog a könyvekben, hogy időnként fantasztikus képek vannak bennünk" - degradálta le a szövegeket. De az egészen bizarr fordulatok sem voltak nála ritkák. "Szeretném megköszönni barátomnak, Bill Frist szenátornak, hogy csatlakozott ma hozzánk. Tudják, texasi lányt vett el. Karyn is itt van, aki, akárcsak én, nyugat-texasi lány." "Az irakiak többsége békés, szabad világban akar élni" - jelentette ki egy másik alkalommal, majd hozzátette: "Megkeressük ezeket az embereket, és bíróság elé állítjuk őket."

Az adott helyzethez nem illő megnyilatkozásaiból is annyi volt, hogy külön csoportot tesznek ki a bushizmusok között. "Félelmetesen jó beszéd volt" - jegyezte meg nyilvános szereplése után például a 2008-ban az Egyesült Államokba látogató XVI. Benedek pápának. "Három helyen is dolgozik? Igazán amerikai, nem igaz? Úgy értem, fantasztikus, hogy ezt csinálja" - mondta még 2005-ben egy háromgyermekes elvált anyának. Amikor pedig még az első elnökválasztási kampányában megkérdezték tőle, hogy mit tenne egy nőért, akinek az egészségügyi biztosítása nem fedezi fia krónikus betegségét, a következőképpen válaszolt "Sajnálom. Bárcsak inthetnék egyet egy varázspálcával."

Was452792

A félrebeszélései közül mindenképpen a II. Erzsébet washingtoni látogatásakor mondott beszéde a legemlékezetesebb, amelyben Bush minden gond nélkül több száz éves aggastányt gyártott a brit királynőből. "Végülis akkor tíz amerikai elnökkel ebédelt már. Ön segített megünnepelnünk országunk kétszáz éves fennállását 1776-ban_ööö, 1976-ban" - javította magát.

Masszíroz, táncol, menekül

Nem csupán a rá jellemző egyedi nyelvi zsonglőrködés miatt marad azonban a humor kedvelőinek emlékezetes George Bush elnöksége. Legutóbb egy Irakban tartott sajtótájékoztatón egy újságíró felé hajított cipője elől kellett elhajolnia, ami azonban csak egy az általa nyolc év alatt meglehetősen gyakran átélt vicces vagy éppen meglepő helyzeteknek. Bush búcsúztatásaként számos külföldi lap felállította a legviccesebb pillanatokból saját top 10-es listáját, mi is kiválogattuk a legemlékezetesebbeket.

Bizony előkerültek az amerikai elnökre annyira jellemző grimaszok, amikor egy külföldi sajtótájékoztató egyik pontján megpróbált rövid úton kereket oldani a kérdések elől, azonban legnagyobb meglepetésére a megcélzott kijárat zárva volt. Bush próbálta leplezni pillanatnyi zavarát, magyarázkodásával azonban inkább csak tovább rontott az egyébként is ciki helyzeten. A jelenethez több vállalkozókedvű alkotó paródiákat is készített, az egyik szerint például nem Bush tévesztette el az ajtót, hanem valójában rosszakarói direkt elreteszelték azt a másik oldalról, hogy kínos helyzetbe hozzák az elnököt.

Ehhez képest Bush láthatóan sokkal inkább nyeregben érezte magát a 2006-os Szentpéterváron tartott G8 csúcstalálkozón: a túlzottan is hivataloskodónak tűnő megbeszélésen szórakozott tekintet kíséretében egy váratlan húzással egyszercsak megmasszírozta az alaposan meglepődő Angela Merkel német kancellár tarkóját.

Új oldalát mutatta meg 2007. áprilisában, amikor annyira magával ragadta a Fehér Házba meghívott afrikai törzsi táncokat és zenét bemutató csapat által varázsolt hangulat, hogy még a dobolást is magára vállalta egy időre. Tánctudását később a 2008-as elnökválasztási kampányban hivatalosan is republikánus elnökjelöltté választott John McCainre várva is megcsillogtatta a Fehér Ház lépcsőin, és Fred Astaire-i mozdulatokat mutatott be az újságíróknak.

Bush politikai örökségéről évekig vitatkozhatunk. A humor érdekében tett szolgálatai azonban vitathatatlanok. Hiányozni fog a tánc és a kreatív nyelvhasználat.