Lenke
14 °C
28 °C

Színjáték lehetett a hihetetlen szabadítóakció

2008.07.04. 19:34
Egy svájci rádió megbízható forrásokra hivatkozva pénteken azt állította, hogy váltságdíj fejében engedték szabadon a héten hat év után Ingrid Betancourt-t és tizennégy túszukat a FARC kolumbiai gerillaszervezet fegyveresei, a szabadítóakció pedig csupán színjáték volt. A francia-kolumbiai kettős állampolgárságú asszonyt pénteken Franciaországba érkezett, ahol nemzeti hősként ünnepelték.

"A szabadulásom egy csoda" - mondta szerdán a hat évnyi fogság után kiszabadult Ingrid Betancourt Álvaro Uribe kolumbiai elnöknek. "Isteni csoda, a kolumbiai hadsereg által megtámogatva" - méltatta a szabadítóakciót mosolyogva az elnök a Le Monde francia napilap szerint. Miközben az egykori kolumbiai elnökjelölt pénteken Franciaországba utazott, a svájci RSR rádió honlapján azt állította, hogy az akció színjáték volt, és valójában csaknem húszmillió dolláros váltságdíj fejében engedte szabadon 15 túszát, köztük a francia-kolumbiai kettős állampolgárságú Betancourt-t a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC). Az argentin Clarin napilapnak nyilatkozó és korábban közvetítőként dolgozó Piedad Cordoba kolumbiai szenátorasszony szintén úgy vélte, hogy az egész akció leírása inkább hasonlított túszok váltságdíj fejében szabadon engedésére, mint egy mentőakcióra.

A rádió állításait egy olyan meg nem nevezett forrásra alapozta, ami az elmúlt két évtizedben állítólag többször is bizonyította már megbízhatóságát. A színjátékra szerintük egyébként azért lehetett szükség, mert így Uribe elnöknek nem kellett hivatalosan szembemennie azzal az álláspontjával, hogy nem tárgyal a gerillákkal. A rádió szerint az Egyesült Államok állhat az akció mögött, amely ki akarta szabadítani az Amerikai Kábítószer-ellenes Ügynökség (DEA) által az FBI-nak kölcsönadott három ügynökét.

Egyetlen lövés sem dördült el

A kolumbiai védelmi miniszter szerdán jelentette be, hogy a világ leghíresebb túszát hat év és négy hónap fogság után július 2-án kiszabadították az ország déli részén található Guaviare-ből. A kolumbiai kormány különösen méltatta a szabadítóakciót, amelyben egyetlen lövés sem dördült el és senki sem sebesült meg. A BBC-n is olvasható beszámoló szerint a kolumbiai hadsereg az amerikai titkosszolgálatok segítségét is igénybe véve már hónapok óta tervezte a titkos akciót, amelynek keretében a kormányerőknek sikerült beférkőzniük a FARC felső vezetésébe, valamint a Cesar néven ismert gerillavezér csapatába, amelyik a kiszabadított túszokat fogva tartotta.

Már a FARC végét várják

A Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők még 1964-ben jött létre, és az elmúlt negyven évben küzdött a marxista hatalomátvételért. Az 1990-es évek végére a Kolumbia harmadában befolyásos FARC-nak már 20 ezer tagja volt, és folyamatos emberrablásokkal és katonai létesítmények megtámadásával hívták fel magukra a figyelmet. Az elmúlt öt évben azonban a lázadók egyre mélyebbre kényszerültek a dzsungelben, miközben a legtöbb város biztonságossá vált és a mostani szabadítóakcióban sok szakértő és kolumbiai katonai vezető már a FARC végleges gyengülését látja.

A Guardian szerint az összes túsz közül a legfontosabb Betancourt és a három amerikai ügynök elvesztése komoly csapás a 2008-ban több vezetőjét is elvesztő FARC-ra nézve, amely egyik legfontosabb tárgyalási alapját vesztette el. A Le Monde-nak hasonlóan nyilatkozott a Párizsban élő kolumbiai újságíró Eduardio Mackeznie, aki könyvet is írt a szervezetről, a kolumbiai hadsereg részéről pedig szinte minden megszólaló a vég kezdetét vetítette elő az elmúlt napokban. A Guardian elemzői szerint ugyanakkor a drogkereskedésből fenntartott különböző csapatok még sokáig folytathatják a harcot, és jelenleg még továbbra is hétszáz kolumbiait és néhány külföldit tartanak fogva.

A beépített emberek meggyőzték a gerillákat, hogy egy segélyszervezet helikopterén a tizenöt túszt Alfonso Cano gerillavezér elé kell szállítaniuk. A trükk sikere többek között annak köszönhető, hogy a korábban a lehallgatott rádióbeszélgetések miatt bekövetkezett rajtaütésektől tartva a FARC egyes vezetői csak futárok útján tartják egymással a kapcsolatot, így azonban minden fontos döntéshez napokra, sőt, akár hetekre van szükség. Az álruhás katonák által vezetett helikopterre túszokkal együtt Cesar és egy másik lázadó is felszállt, akiket felszállás után nem sokkal lefegyvereztek. A kormány külön kiemelte, hogy elkerülték a vérontást, pedig elmondásuk szerint a felszállóhelyen körbevették a gerillákat, és a biztonság kedvéért 39 katonai helikoptert is készenlétbe állítottak arra az esetre, ha a tervezett szabadítóakció valamiért meghiúsul.

Hat év után szabadult

Az akció sikerének köszönhetően a 2002 februári elrablásakor kolumbiai elnökjelöltként kampányoló Betancourt szerdán a bogotái repülőtéren hat év után találkozhatott újra a gyerekeivel, Mélanie-val és Lorenzóval és a barátaival, írja a BBC. A reptéren tartott sajtótájékoztatón kijelentette, hogy a jövőben mindent megtesz majd a még mindig a marxista gerilla által fogva tartott összes túsz kiszabadításáért, és a világ bármely pontján fogva tartottakért küzdeni fog majd. "Remélem a FARC megérti, hogy itt az ideje elengedniük minden túszukat" - mondta Betancourt, akinek a fogva tartása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kolumbiai túszejtések komoly nemzetközi visszhangot kaptak.

Kolumbia és Franciaország is az otthona

Ingrid Betancourt 1961-ben Kolumbiában született, de Franciaországban nőtt fel, és a párizsi Sciences Po-n tanult. Diplomája után nem sokkal férjhez ment egy francia diplomatához, Fabrice Delloye-hoz, akitől két gyereke született, a most 22 éves Mélanie és a 19 éves Lorenzo. Házasságával megkapta a francia állampolgárságot.

Férjétől később elvált, és hazatért Kolumbiába, ahol először a pénzügyminisztériumban dolgozott, majd 1994-ben megválasztották képviselőnek, 1998-ban pedig szenátornak. A 2002-es elnökválasztás előtt lemondott a szenátorságról, és megkezdte nagy terveket felvonultató kampányát. Annak ellenére, hogy többen figyelmeztették, hogy már nincs érvényben a korábbi megállapodás a kormány és a gerillák között, Betancourt úgy döntött, hogy kampányol a marxista gerilla által uralt San Vicente régióban, ahol aztán február 23-án a FARC elrabolta.

Betancourt-t az évek alatt embertelen körülmények között tartották, számos trópusi fertőzést kapott el, és parazitákkal is meg kellett küzdenie, a csuklóján pedig még sokáig látszódni fognak a láncok nyomai. Az asszony szinte végig tartotta magát, azonban volt olyan időszak, amikor csak az egyik szintén kiszabadult kolumbiai katona segítségével maradt életben, írja a Le Monde. "Amikor a legrosszabb állapotban voltam, úgy etetett engem, mint egy kisgyereket : egy kanállal Mélanie kedvéért, még eggyel Lorenzóéért" - idézte fel társa szavait.

"A halál egy túsz leghűségesebb társa. Az öngyilkosság kísértése mindennapos" - mondta, miközben a fogság szörnyűségeiről beszélt. Hozzátette, hogy leginkább az édesanyja naponta érkező üzenete tartották benne a lelket. Kolumbiában ugyanis az 1990-es években annyi embert raboltak el, hogy a legnagyobb rádióadók lehetőséget biztosítanak a családtagoknak, hogy rajtuk keresztül üzengessenek fogvatartott rokonuknak, írja a Le Monde.

A franciák nemzeti hősként fogadták

Betancourt pénteken délután a francia köztársasági elnök magángépén az otthonának tekintett Franciaországba érkezett, ahol aztán megköszönte a kiszabadításáért az évek során többször fellépő Nicolas Sarkozy köztársasági elnöknek és feleségének, Carla Bruninak a támogatásukat. Sarkozy már 2007 májusi megválasztásának estéjén egyik legfontosabb feladataként említett Betancourt kiszabadítását. A franciákat nagyon mélyen érintette az asszony ügye, akinek a kiszabadításán már Jacques Chirac is dolgozott: egy kis faluban például róla nevezték el a főteret, és még dalt is írtak a mielőbbi kiszabadulásáért.

Sarkozy kijelentette, hogy Betancourt kiszabadulása üzenet a nehéz helyzetbe kerülő embereknek, hogy megéri küzdeni, mert mindent meg lehet változtatni, írja az AP. Betancourt-t és családját aztán az Elysée-palotában tartott ünnepségen több százan köszöntötték. A Párizsban szinte nemzeti hősként ünnepelt asszony néhány napot Franciaországban tölt majd, a következő héten pedig találkozik a Pápával, mielőtt visszautazna Kolumbiába.