Lázár, Olimpia
-2 °C
3 °C

1956: CIA pénzén szervezett fasiszta lázadás

2006.11.10. 13:01
Az amerikai Központi Hírszerző Hivatal (CIA) kezét láttatta az 1956-os "magyarországi lázadásban" az orosz állami Rosszija tévé csütörtök éjjel sugárzott dokumentumfilmje, amely fekete képet festett Nagy Imréről.

A magyar kelepce című film a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) archívumából kapott, eddig titkosan kezelt jelentéseket használ fel annak a kétes tézisnek az alátámasztására, amely szerint a CIA nemcsak a Szabad Európa Rádión keresztül szította a magyar forradalmat, hanem ügynököket is átdobott Magyarországra a nyugatnémet és a brit különleges szolgálat közreműködésével.

Partizántáborok Magyarországon

A film szerint Frank Wisner tervezési CIA-főnöknek a szovjet tömb tagjait bomlasztó akciói nem szorítkoztak a lázító propagandára annak érdekében, hogy megfosszák a már atombombával rendelkező Szovjetuniót a Kelet-Németországban, Magyarországon, Csehszlovákiában lévő uránutánpótlástól.

Segítette őt Reinhard Gehlen volt hitlerista tábornok is, aki a nyugatnémet hírszerzést létrehozta, magyar részlegében összegyűjtve a "fasiszta Horthy-rendszer különleges szolgálatainak elitjét". Ennek tagjait nyugat-németországi bázisokon tanították partizánharcra, s az amerikai hadsereg hírszerzésének 1956. januári jelentése állítólag tíz partizántáborra utalt Magyarország északi részén.

Nem lehetett egy nap alatt megszervezni

Alekszandr Gorjunov, aki 1956 októberében nyomozó volt a budapesti szovjet katonai parancsnokságon, valamint Grigorij Dobrunov, aki a szovjet különleges hadtest egy hírszerző zászlóalját vezette, arra céloztak a filmben, hogy a 23-i budapesti (és miskolci) felkelés jól előkészített összeesküvés eredménye volt.

Gorjunov szerint konkrét dátumra, útvonalakra menetlevelek készültek emberek, fegyverek, lőszerek szállítására autókon, autóbuszokon, teherautókon. Dobrunov, aki egységével 24-én bevonult Budapestre, olyan ellenállásba ütközött, amit szerinte nem lehetett nem egészen egy nap alatt megszervezni.

A film szerint a harcok megindulása nyomán nyugati hírszerzők egész csoportját kezdték átdobni Magyarországra. Az FSZB levéltárában őrzött, eddig titkos iratok olyan KGB-információkról adnak számot, amelyek szerint október 26-tól Magyarországon tartózkodott a nyugatnémet hírszerzés különleges csoportja, élén Rudiccsal, a németekhez 1941-ben átállt Nyikolaj Rudcsenko egykori szovjet állambiztonsági (NKVD) tiszttel.

Harc az osztrák-magyar határon

Egy másik jelentés azt tudatta Jegorov tábornokkal, a déli hadseregcsoport katonai tanácsának tagjával, hogy a KGB adatai szerint az angol hírszerzés egy akár kétszáz fős csoport Magyarországra juttatására készül egy akkor vadonatúj T-54-es harckocsi megkaparintására.

Sőt, a film szerint az osztrák-magyar határon csatára is sor került egy behatolni próbáló fegyveres csoporttal. Legalábbis ezt próbálta alátámasztani a szovjet-ukrán belügyminisztérium 12. külön gépesített lövész ezrede (egy romániai bázisú, Magyarországon közvetlenül Ivan Szerov KGB-főnöknek alárendelt különleges alakulat) beszámoló jelentésével: eszerint egy 45 fős, géppisztolyos banda osztrák területről éjszaka támadt rá egy magyar határőrsre. De a magyar határőrök visszaverték őket, hét sebesült határsértőt elfogva.

Ugyanennek az egységnek a tagjai tartóztatták le később a jugoszláv nagykövetséget elhagyó Nagy Imre miniszterelnököt. Erről az akcióról a film vázlatrajzot mutatott be.

Fasiszta provokátorokból forradalmárok

Nagy Imréről a film a legsötétebb képet festette. NKVD-ügynöki múltjáról Vlagyimir Krjucskov volt KGB-elnök, egykori budapesti szovjet sajtóattasé tanúskodott: Nagy feljelentései alapján számos magyar kommunistát végeztek ki az 1937-es sztálini megtorlások idején.

Nagy, aki 1956. október 24-én még "fasiszta provokátoroknak" bélyegezte azokat, akik fegyveres lázadást kezdték, a hónap végén már forradalmároknak hívta a lázadókat, s a különleges hadtest egységeinek Budapestről való távozását győzelemként ünnepelte.

Tapasztalt tisztek irányította kamaszok

E kivonulás után Budapesten csaták kezdődtek a lázadók különböző csoportjai között. A filmben Király Béla, a Nemzetőrség egykori parancsnoka, aki "mesének" nevezte bármiféle szervezett nyugati behatoló csoport harci részvételét, beszélt a védelmi miniszterré kinevezett Maléter Pállal való ellentéteiről. "Maléter le akart tartóztatni, mert azt akartam, hogy a magyar védelem fő erejévé a Nemzetőrség váljon."

A Nemzetőrség 14-20 éves kamaszokból állt, de tapasztalt tisztek irányították őket, akiket Király jól ismert még a Szovjetunió elleni háborúból, jelezték a filmkészítők, akik polgárháború megelőzésével indokolták a végleges szovjet beavatkozást.

Wisner belebolondult

"Budapesten november elején terror uralkodott. Király nemzetőrei elpusztítanak mindenkit, aki nem hajlandó engedelmeskedni Nagy Imre kormányának. Ő érti, hogy polgárháború kezdődött, és szinte nincs esélye a hatalmon maradásra. Hogy külső támogatást szerezzen, a gazdaság Nyugatra orientálását, a szovjet csapatok kivonását és a Varsó Szerződésből való kilépést ígéri" - ecsetelték.

A film erkölcsi szempontból negatívan tüntette fel Dwight Eisenhower amerikai elnököt s még inkább Joszip Broz Tito jugoszláv vezetőt. Wisner belebolondult abba, hogy az Egyesült Államok nem nyújtott a lázadóknak katonai támogatást, amivel a Szabad Európa Rádió mindvégig kecsegtette őket, jegyezték meg a szerzők. (Wisner valójában idegösszeomlást kapott 1956-ban, majd mániás depressziót diagnosztizáltak nála. 1965-ben öngyilkos lett - a szerk.)

"A magyar társadalomban máig nincs egységes vélemény arról, hogy mi történt 1956 őszén. Egyesek továbbra is azt hiszik, hogy ez forradalom volt, mások azt, hogy a CIA pénzén szervezett fasiszta lázadás, s van, aki úgy véli, hogy a szovjet tankok megmentették Magyarországot a polgárháborútól" - tették hozzá epilógusként.

Polgár Viktor, a Külügyminisztérium szóvivője nem tud az orosz állami tévében bemutatott filmről, de szerinte - amennyiben az alkotás "belefér a sajtószabadság kereteibe" - nem várható magyar válasz.