A negyvenes évek végétől a hatvanas évek elejéig a korabeli csehszlovák kommunista felderítés és titkosszolgálat mintegy kéttucatnyi neves cseh és szlovák emigránst rabolt el és vitt vissza a népi demokratikus Csehszlovákiába.
Az erről szóló bizonyítékokat és dokumentumokat a történészek a mai cseh polgári felderítés levéltárában találták meg. A Lidové Noviny című konzervatív cseh napilap hétfői számában részletesen foglalkozott a témával: a lap szerkesztői úgy tudják, hogy számos emberrablási kísérlet csak a tervezés szintjén maradt meg, illetve sikertelenül végződött.
A levéltári dokumentumok alapján 1948 februárjában a kommunisták hatalomra kerülésével kezdődtek és 1961-ben a berlini fal felállítása után fejeződtek be az emberrablások Csehszlovákiában. A titkosszolgálatok az ausztriai és a németországi szovjet megszállási övezetet használták ki akcióik megvalósítására: Ausztriát a szovjet csapatok 1955-ös kivonulásáig használták operációs területnek, Németországban viszont további hat évig indítottak akciókat. A nyugati hadseregek által ellenőrzött területeket nem használták, mert ott nem voltak adottak a feltételek.
Csalival vagy erőszakkal
Prokop Tomka történész szerint gyakorlatilag két forgatókönyv létezett. Az első alapvetően erőszakmentes volt: a kiszemelt embert az ügynökök a szovjet övezetbe csalták, ahol aztán a megszálló hatóságok valamilyen kitalált ürüggyel letartóztatták, majd azonosítása után kiadták Csehszlovákiának. "Ez nagyon hiteles volt. Az illető nem is sejtette, hogy mindezt előre megszervezték" - állítja Tomka. A másik forgatókönyvet abban az esetben alkalmazták, ha a kiszemelt személy nem akart önszántából a szovjet zónába menni. Ilyenkor többnyire elaltatták, és erőszakkal vitték a szovjet övezetbe.
Az egyik legismertebb eset 1953-ban játszódott le, amikor az ügynököknek a második forgatókönyv alkalmazásával sikerült Csehszlovákiába vinniük Bohumil Lausmant, aki 1948 februárja előtt a csehszlovák szociáldemokrata párt vezetője volt. A másik ismert eset Ferdinand Durcanskyé, a háború alatti szlovák állam volt külügyminiszteréé. Az ő elrablását még 1947-ben tervezték meg, de csak 1948 után sikerült a tervet megvalósítani.
Az utolsó ismert emberrablási terv a hetvenes évek elejéről származik, amikor is a csehszlovák kommunista titkosszolgálat a Párizsban élő Pavel Tigridre, a csehszlovák emigráció egyik legnívósabb lapját, a Svedectvít kiadó íróra vetett szemet. Ezt a tervet azonban már a felelős politikai személyek is elvetették.
Az elrabolt emigránsokat a kommunista rendszer megpróbálta saját céljaira kihasználni, és néhányan a megígért büntetlenség, szabadság fejében hajlandóak is voltak a szerep eljátszására. Bohumil Lausman is beadta a derekát, de ennek ellenére börtönben végezte, s ott is halt meg a hatvanas évek elején.