Rafael
17 °C
32 °C

Saját magának köszönheti a dél-afrikai elnök a bukását

2008.09.22. 12:18
Az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) lemondásra kényszerítette Thabo Mbeki elnököt. Néhányan „királygyilkosságot” emlegetnek. Az elnök végül saját maga is belegyezett a lemondásába.

Példa nélkül álló ügy Dél-Afrika eddigi történelmében, hogy egy állam irányítóját így távolítsák el, azaz kényszerítsék lemondásra. A közvetlen kiváltó ok az volt, hogy az elnök folyamatosan ellenséges viszonyban volt korábbi helyettesével, a szintén ANC párti vezetővel, Jacob Zumával. De ez nem csupán a két ember közötti személyes bosszúról szólt. Az események mögött két valódi tényező bújik meg: egy politikai és egy személyes.

Mbeki, aki korábban tagja volt a Dél-Afrikai Kommunista Pártnak is, hagyományos gazdaságpolitikát hirdetett, hogy országa a fejlődés útjára léphessen. Szigorú monetáris és költségvetési célokat fogalmaztak meg. Az eredmény pedig rendkívül látványos volt: nemritkán az évi 5 százalékot is elérte az ország növekedése. 1996 júniusában, a gazdasági miniszter Trevol Manuel bemutatta a neoliberális gazdasági stratégiát, ami a „Növekedés, Foglalkoztatás és Újraelosztás”nevet kapta. Ez többek között elkötelezettséget tartalmazott a piacok megnyitására, a privatizációra és a minél kedvezőbb befektetői légkör kialakítására.

Az Afrikai Nemzeti Kongresszus egy szövetség volt két baloldali csoporttal, a kommunistákkal és egy kereskedelmi uniós mozgalommal a Cosatuval. Mindkét tag viharosan kritizálta a stratégiát, mert úgy érezték, hogy kizárták őket a fejlesztésből és a megvalósításból. Idén májusban a Kommunista Párt titkára elmondta, hogy 1996 és 2006 között a munkanélküliség drasztikusan megemelkedett, és ez elmosta annak a lehetőségét, hogy egy fejlődő országot építhessenek. A kritika nemcsak a Kommunista Pártnak szólt, hanem az egész politikának, melyet Thabo Mbeki alkalmazott. A kidolgozott, egyesek szerint rossz stratégia tehát nagymértékben hozzájárult az elnök bukásához.

Valószínűleg az sem tett jót az elnök jó hírének, hogy több politikustársát is megvádolta azzal, hogy meg akarták puccsolni, ami miatt többen távozni is kényszerültek a pártból. Az újságok szerint az elnök módszereit leginkább Sztálinéhoz lehetne hasonlítani. A mai napig nincs rá világos magyarázat, hogy az elnök vádjai min alapultak, vizsgálat, nyomozás, vádemelés nem volt. Nelson Mandela egy nyilatkozatában kijelentette, hogy mindhárom megvádolt politikust nagy tiszteletben tartja. Őket mindenesetre ma úgy emlegetik a dél-afrikai sajtóban, mint akik most megforgatták az elnökben a kést.