Erhard
2 °C
24 °C
Index - In English In English Eng

Ki kell vezetni Európából az atomenergiát

2014.05.23. 13:35
Trendi párt lett az LMP, mely európai földkatasztert állítana fel a nagybirtokosok kiszűrésére, erősítené az Európai Parlamentet és uniós direktívában rendelné el az atomenergia kivezetését. Interjú Meszerics Tamás politológussal, a párt listavezetőjével.

Nézőpont: 10, Medián 4. Kispártoknál mindig nehéz a becslés, de ön hány százalékot lát reálisnak?

Én már a nézőpontos adat publikálásakor is elmondtam, és most is csak ismételni tudom, hogy mi nem közvélemény-kutatást akarunk nyerni, úgyhogy nem gondoljuk azt, hogy akármelyik mérés akár meghatározó, akár alapvetően téves lenne. Két lehetséges mandátumban gondolkozunk.

És van valamilyen belső kutatás a támogatottságra?

Az a helyzet, hogy belül nem mérünk, mert erre nincsen pénzünk. Én úgy gondolom, ha el tudjuk vinni azoknak az embereknek a nagy részét, akik április 6-án ránk szavaztak, akkor az két mandátumra is elég. Persze ez attól is függ, hányan mennek el szavazni; 30 százalék körüli részvételnél elégnek kell lennie.

Lehet, hogy csak én nem nézek az orrom elé, de nem nagyon látom az LMP extra erőfeszítéseit ezekért az európai parlamenti mandátumokért.

Körbejárjuk Csiba Katával a megyeszékhelyeket, nagyobb városokat, de a pártnak a kisebb településekre már nem maradt energiája.

A parlamenti választások eredménye nem dobott az LMP-n olyan értelemben, hogy sorra jelentkeznek az új emberek, új támogatók?

Én úgy gondolom, hogy az országgyűlési választások relatív győztese tulajdonképpen az LMP volt, sokaktól hallottam – nyilván nem az ellenfeleinktől –, hogy a mi parlamentbe kerülésünk volt aznap este az egyetlen jó hír. Érzem azt, hogy ma trendibb az LMP, mint fél évvel ezelőtt.

Ezt érdemes tudni Meszerics Tamásról

Meszerics Tamás 1964-ben született, eredetileg angol-történelem szakon végzett az ELTÉ-n, de utána politológusként folytatta tanulmányait. Jelenleg is oktat a CEU-n, de 2011-ben egy fél évet kutatott a Harvardon is. A Politikatudományi és a Magyar Történeti Társaság tagja. A rendszerváltás hajnalán volt SZDSZ-es is, de semmilyen tisztséget nem viselt, és már 1995-ben kilépett. Az LMP-nek viszont alapítója, és a választmány tagja. Nős, két gyerek apja.

És a Párbeszéd Magyarországért-től van valami visszaáramlás az LMP felé?

Most nem volt ilyen – közvetlenül a választás után ez nem is lenne szerencsés –, de a közös lista januári bejelentése után volt pár visszatérő aktivista, akik segítettek a kampányban.

Nagyon kemény volt a harc az LMP listavezetői pozíciójáért? Sokan Csiba Katalint tartották esélyesnek, de ő most csak második.

Olyan értelemben igen, hogy a sorrend egy szoros kongresszusi szavazáson dőlt el, ha tíz küldött másként szavazott volna, akkor Kata az első. De olyan értelemben nem volt nagy küzdelem, hogy nem egymás ellen mentünk, mindenki elmondta a magáét, és éppen akkor ez az eredmény jött ki.

Az LMP negyven százalékos női kvótát vezetne be a politikai pozíciókra. A kvóta hasznáról, jogosságáról rengeteg vita zajlik, én most csak egy gyakorlati vonzatára kérdeznék rá: valóban végre lehetne hajtani egy ilyen radikális elitcserét?

Egyik napról a másikra nem lehet, de komolyan gondolja, hogy 10 év alatt nem jönne ki a felsőoktatási intézményekből annyi képzett nő, amennyire szükség van? Gondoljon bele, onnantól kezdve, hogy ez a lehetőség nyitott, teljesen megváltozik a nők ambíciója, hozzáállása ezekhez a vezető posztokhoz. Ezeket a pozíciókat veszik célba, ezekre tudnak készülni. És amikor bent vannak, tudjuk, hogy semmiben sem teljesítenek rosszabbul, mint a férfiak.

És milyen kört vesz célba az LMP-féle kvóta?

Első körben a politikát és államigazgatást, de előbb vagy utóbb ki kéne terjeszteni a nagyvállalatok vezetésére is. Az igazán komoly döntéshozatali lehetőségek ugyanis ma már a gazdaságban vannak. Először az állami vagy önkormányzati tulajdonú nagyobb cégeknél lehetne bevezetni, és onnan mehetne tovább.

A kvótamegoldások ráadásul az észak-európai tapasztalatok szerint egy idő után létrehozzák azt a kínálatot, ami a kvóta ellenzői szerint állítólag nincsen, ezért idővel simán el lehet törölni magát a kvótát is, hiszen bejáratódik a rendszer, meglesz a megfelelő számú és képzettségű nő a különféle posztokra.

De egyelőre annak ellenére sincs kvóta, hogy szinte mindegyik baloldali párt egyetért bevezetésével. Folytak már a baloldallal egyeztetések annak érdekében, hogy az EP-ben létrejöjjön egy kvótapárti koalíció?

Úgy tudom, az európai szocialistákkal voltak már a zöldeknek ezirányú megbeszélései, de ezekben én nem vettem részt, így nem ismerem a részleteket. El tudom képzelni, hogy az Északi Zöldek (az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal) körében is lehet erre támogatást találni, és úgy néz ki, hogy ez egy erős frakció lesz.

Térjünk rá az európai ügyekre egy olyan alapkérdéssel, amire nem nagyon hallottam választ az LMP-től: hogyan állnak az euró bevezetéséhez?

Erről most a saját véleményemet tudom elmondani, mert valóban nincs pártálláspont az euró-bevezetésről. És azért nincs pártálláspont, mivel a szakértőink sem értenek egyet abban, hogy ez jó lenne-e nekünk. Abban – lényegében a követett közgazdasági iskolától függetlenül – megegyeznek, hogy most még nem állunk készen az euró bevezetésére. Az az igazság, hogy az eurozóna most nem teljesíti egy jól működő monetárius unió feltételeit, sokkal nagyobbak benne a strukturális különbségek, mint amekkora mellé könnyen lehetne egységes valutát bevezetni. Az a személyes meggyőződésem, hogy amíg nem közelednek a most is leszakadófélben lévő gazdaságok – Dél- és részben Kelet-Európára gondolok itt – a centrumhoz, addig baj lesz. A görögök sem érzik magukat jól az euróövezetben, de kilépni nagyon-nagyon kockázatos lenne.

Akkor tulajdonképpen egyetért Orbán Viktorral abban, hogy Magyarországnak akkor kell csatlakoznia, ha az egy főre jutó magyar GDP elérte az euróövezeti tagállamok egy főre jutó GDP-jének 90 százalékát?

Nem csak a GDP-arányról van szó, hanem egy életképesebb gazdasági szerkezetről is. Ha ugyanis Magyarország egy hozzáadott érték nélküli exportőr-ország marad, akkor ugyanúgy hátrányosan érinti az euró bevezetése, mivel az ugyanúgy elszívja a reálgazdaság termelésének egy jelentős részét.

És akkor az LMP milyen szerkezeti változást tartana jónak a gazdaságban?

Ebben azt hiszem nem fogok meglepőt mondani: meggyőződésünk szerint a megújuló energia termelésébe kell befektetni – a megújuló energia amúgy is sokkal olcsóbbá válik –; ezen kívül ott van a kutatás-fejlesztés, ami növeli a termeléshez hozzáadott értéket, és új munkahelyeket is teremtene.

A magyar energiapolitika egyik neuralgikus pontja a paksi bővítés, mely ellen az LMP is hevesen tiltakozik. Mit lehet, és mit kíván tenni az Európai Parlamentben ebben az ügyben?

Most nagyon konkrétan Paks ügyében nem sokat lehet tenni, nemcsak az EP-ben, de az Európai Unióban sem. Inkább azt kéne elérni, hogy megszülessen egy egységes európai energiapolitika – benne az atomenergia kivezetésének programjával.

De egy atommentességet hirdető energiapolitikára lát reális esélyt? Hiszen sok frakcióban az eltérő nemzeti stratégiák miatt nincs egyetértés ebben a kérdésben.

Eredetileg az Európai Néppárt atompárti tagjának számított a német CDU is, mely azonban Angela Merkel alatt be tudta látni az atomenergia kivezetésének szükségességét – erre persze Fukusima egy kicsit rásegített, az kétségtelen. Az atompártiság nem egy természeti adottság, szóval én úgy látom, hogy erre van esély. És ha a német gazdaság tud úgy működni, hogy kivezeti az atomenergiát, és ezzel egy időben csökken a gázfüggősége is – és ebben a pillanatban bizony az is csökken – akkor ez egy meggyőző példa lehet. 

Az LMP uniós programjának egy másik sarokköve az, hogy a termőföldet ki kell vonni a tőke szabad áramlásának uniós alapelve alól. Ki tudná fejteni bővebben, ennek mi lenne a jelentősége?

Ennek a háttere nem olyan rettenetesen bonyolult: szerintünk az egy félreértés, hogy a termőföld – az ivóvízzel együtt – ugyanolyan természetű jószág, mint az egyéb sztenderd tőkejavak. Az egyik fontos különbség a tőkejevakhoz képest, hogy a föld helyhez kötött, a másik az, hogy a föld nem csak gazdasági szempontból fontos, hiszen ez az ott élő közösségek élettere is. Hogy egy példát mondjak: sok magyar falu körbe van zárva három-négy nagybirtokkal, épp hogy csak útvámot nem kell fizetniük a családoknak azért, hogy behajthassanak. Ott nekik már semmi tulajdonuk nincsen. Egy ilyen falu perceken belül el fog néptelenedni, mert vagy kapnak munkát a nagybirtokon – ami ráadásul amúgy nem munkaintenzív termelést folytat –, vagy nem. Nekünk a birtokszerkezettel van a bajunk.

Én azt nem értem, hogy mi fog javulni a birtokszerkezeten, ha kikerül a földforgalom a tőke szabad áramlásának elve alól. Hiszen a földdel Magyarországon ma sem lehet szabadon kereskedni.

Az változhat, hogy a földtörvényben nem fog uniós kötelezettségszegésnek számítani, hogy a helyben élők határozhassák meg, hogy milyen feltételekkel lehet földet szerezni egy adott település határában.

Nem arról van szó, hogy szűnjön meg a tőke szabad áramlásának elve – nekem személy szerint még a földforgalommal sincs problémám –, hanem arról, hogy más elvek felülírhassák azt. Ha ráengedjük a szabadpiaci elvet a magyar birtokrendszerre, akkor az lehetetlenné teszi, hogy kis- vagy középbirtokosok a holland, német gazdákkal versenyben földhöz juthassanak.

Ezzel kapcsolatban megint az a kérdésem: keresztül tudja-e vinni ezt az elképzelést az LMP az Európai Parlamentben? És még ha meg is születik egy irányelv, van-e esély arra, hogy ez a Tanácson és a Bizottságon is átmenjen?

Az biztos, hogy a Zöldek támogatnak minket, de a földkérdés tisztázásának még nem estünk neki. De vannak más praktikus megoldások is. Például a legegyszerűbb: létre kell hozni egy európai földregisztert, egy egyesített adatbázist, melyből a magyar hatóságok bármilyen külföldi vásárlóról néhány kattintással ellenőrizni tudják, hogy valóban megfelel-e a földtörvényben lefektetett birtokmaximumnak. Mert ebben a pillanatban hiába maximál akármit is a kormány, ha senki nem tud utánajárni, hogy egy vásárlónak nincs-e mondjuk 3000 holdja Görögországban meg 500 Bordeaux-ban.

A következő ciklusban is simán napirendre kerülhet az EP-ben egy Magyarországgal – vagy inkább úgy fogalmaznék: a magyar kormánnyal – kapcsolatos elhúzódó vita. Ön milyen stratégiát fog követni, ha egy újratöltött Tavares-jelentés tervezete landol az asztalán?

A Tavares-jelentésről annak idején már kifejtettük az álláspontunkat: ez egy jól megszerkesztett dokumentum, ami végre tendenciákat vett figyelembe, nem pedig egy-egy elszigetelt törvényhozási problémára hegyezte ki a mondanivalóját; de ezzel együtt is belekerültek megalapozatlan pontok is. Mi nem láttuk a kész tervezetet, ha úgy tetszik: ha akkor ott ült volna az EP szakbizottságában egy LMP-képviselő, akkor ez a jelentés sem így nézett volna ki. Mi az alkotmányossággal kapcsolatos problémákat sem a médiatörvénnyel kezdtük volna, hanem azzal, hogy a harmadik generációs jogok (ezek közé tartozik az élhető környezethez való jog is – TG) alacsonyabb védettséget kaptak az új Alaptörvényben. A zöld ombudsman hivatalának megszüntetését meg sem említi a Tavares-jelentés.

Hogy áll az LMP a Nemzetek Európája vs. Föderális Európa kérdéséhez?

Az à la carte-alapon működő nemzetállamok Európája szerintünk értelmezhetetlen, de az Európai Egyesült Államok helyett/előtt mi inkább egy Európai Demokratikus Uniót szeretnénk, ahol nem újabb intézményeket hozunk létre, hanem először is javítjuk, demokratizáljuk azt, ami van.

Konkrétan?

A Lisszaboni Szerződés hiába bővítette az Európai Parlament jogköreit, még mindig nem kapott meg olyan funkciókat, melyekkel egy átlagos nemzeti törvényhozás simán rendelkezik. Ezek között olyan triviális jogokra gondolok, mint például a törvények kezdeményezésének joga. Mondjuk a cianidos bányászati technológiák betiltásánál az EP csak annyit tehet, hogy felszólítja a Bizottságban a környezetvédelemért felelős biztost, aki ezt a kezdeményezést simán tudja blokkolni. És akkor itt meg is áll az egész.

Ezen kívül is azt gondolom, hogy egy csomó esetben nem az a baj, hogy az EU intézményei iszonyatosan bonyolultak lennének. Nem azok, legalábbis nem bonyolultabbak, mint a nemzetállami szervek. Ami bonyolult, az a döntéshozatali eljárás, ezt kéne egyszerűbbé, átláthatóbbá tenni. Az átláthatóság önmagában is demokratizálna. És ahhoz nem kéne semmilyen szerződést módosítani, hogy nyilvános legyen, ki hogyan szavazott a Tanácsban. Mert erről most semmilyen hivatalos adat nincs, csak a pletykák szűrödnek át az ajtón, hogy ez és ez győzködi azt meg amazt.

Az Európai Parlament által társfinanszírozott rovat.
Az Európai Parlament a tartalomért azonban nem vonható felelősségre.