Eszter, Eliza
15 °C
28 °C

Német EP-képviselő: A migráció egy normális dolog

2017.12.11. 09:15 Módosítva: 2017-12-11 11:45:35
December elején arra kértük olvasóinkat, küldjenek kérdéseket, amiket feltehetünk Birgit Sippel német szociáldemokrata európai parlamenti képviselőnek. A beérkezett kérdések nagy része – nem meglepő módon – a bevándorlás és a kötelező kvótákra vonatkozott, volt azonban, aki a képviselő német koalíciós tárgyalásokkal kapcsolatos véleményére volt kíváncsi. Alább olvashatóak Birgit Sippel szerkesztett kérdésekre adott válaszai.

Olvasóink részéről a legtöbb kérdés a migrációval és a kötelező kvótákkal kapcsolatban érkezett, igyekszem a legtöbbet szalonképes formában feltenni, hogy a legtöbbeket érintő kérdésekre válaszokat kaphassanak. Ön szerint hogyan lesznek képesek az európai országok a beérkező bevándorlókat integrálni?

Először is, ha sikeresen akarunk integrálni embereket egy meglévő társadalomba, ha azt akarjuk, hogy kövessék a létező szabályokat és hagyományokat, akkor legjobb dolog, amit tehetünk, hogy elfogadjuk őket és tiszteletben tartjuk emberi méltóságukat, emberi jogaikat.

A második lépés, hogy biztosítsuk számukra a lehetőséget, hogy megtanulják az adott ország nyelvét, a gyermekeknek biztosítsuk azt, hogy iskolába járhassanak. Arról is gondoskodni kell, hogy munkába állhassanak, hogy pénzt kereshessenek, amivel képesek lesznek eltartani magukat.

Ezzel, a német tapasztalataim alapján integrálni lehet a más kultúrákból érkezetteket, és biztosítani lehet azt, hogy kövessék társadalmaink legtöbb szabályait.

Ezáltal a bevándorlók jobban németté vagy akár magyarrá válhatnak.

Birgit Sippel

1960-ban született, és már fiatalon a szociáldemokratákhoz csatlakozott.

Szakszervezeti tisztviselőből önkormányzati képviselő lett, 2009-től pedig az Európai Parlament tagja. Az EP-ben az Állampolgári jogok, bel- és igazságügyi bizottságban ül, ahol jelenleg többek között a magyar jogállamiság helyzetével is foglalkoznak. Birgit Sippelről bővebben itt olvashatnak.

Több olvasónk éppen a török bevándorlók integrációjával kapcsolatban tett fel Önnek kérdéseket, Magyarországról nézve szerintük ez még egy megoldandó feladat. Mi ezzel kapcsolatban az álláspontja?

Évekkel ezelőtt, amikor sokan érkeztek Törökországból azzal a szándékkal, hogy munkát találjanak Németországban, elkövettük azt a hibát, hogy engedtük, hogy sokan az adott városnak egy meghatározott részén telepedjenek le, ahol éltek és dolgoztak, és ahol többségében csak törökökkel érintkeztek, így nem érezték szükségét annak, hogy beilleszkedjenek. Tanultunk ebből a hibából és ma már odafigyelünk arra, hogy ez ne forduljon elő és ily módon ne alakulhassanak ki gettók a városokban.

Ha arról beszélünk, hogy milyen megoldandó feladatok vannak az újonnan érkező bevándorlókkal, akkor ez az egyik legfontosabb feladat, hogy ne egy helyre betelepülve éljenek, hanem szerte Németországban, elősegítve a beilleszkedésüket. Ugyanez vonatkozik a menekültekre is, egy lista alapján a német tartományokban szétosztva kell befogadni őket, a tartományok pedig maguk gondoskodnak arról, hogy több településen helyezzék el őket. Szerintem ezt Európában is hasonló módon kellene megvalósítani.

Mi lenne a hatékony megoldás az úgynevezett másodlagos migráció megakadályozására, milyen lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy a befogadó országokból az EU-n belül a menekültek ne vándoroljanak át egy másik országba?

Ezzel két probléma van. Azokban az országokban, amelyekből menekültek érkeznek, nem sokat tudnak az EU országairól. Ismerik mondjuk Németországot, de nem sokat tudnak mondjuk Észtországról. Tehát az egyik feladat, hogy a menekülteknek információt nyújtsunk azokról az országokról, ahol befogadják őket.

A másik probléma, hogy a menekültválság egy szakaszában egy időben nem tudtak a hatóságok mindenkit regisztrálni, aki az EU-ba érkezett. Ezt megváltoztattuk, most minden beérkezőt alaposan kikérdeznek, regisztrálják az adatait, az ujjlenyomatait így ha áthelyezik az EU-n belül egy országba, ahonnan megpróbálna mondjuk lelépni egy harmadikba, akkor ott már nem tudná regisztrálni magát, mert a rendszer jelezné, hogy melyik országban tette ezt meg korábban.

Egyik olvasónk szerint a kötelező kvóták kérdése csak olaj a tűzre az Orbán Viktorhoz hasonló populista politikusok számára a saját országukon belül a belpolitika alakítására annak érdekében, hogy megőrizhessék hatalmukat. Mit tud és mit kellene a probléma e kettősségével kezdenie az európai politikusoknak?

Nézze, én nem akarok csak Magyarországról és Orbán Viktorról beszélni, engedje meg, hogy másfelől közelítsek a válaszommal. A kvóta kérdése először is egy szolidaritási kérdés az EU tagállamai között azokkal az országokkal, amelyek aránytalanul nagy terhet vállalnak a bevándorlókkal kapcsolatban. Az európai államok összetartozásához hozzátartozik az is, hogy az ilyen közös problémákból közösen vesszük ki a részünket annak érdekében, hogy megoldjuk.

Másodszor, ha a számokat nézzük: a harmadik országok közül egyiknek sem jelent túlzott megterhelést a menekültek befogadása. Németországnak például a maga 80 milliós lakosságával 100 ezer menekültet kell befogadnia az első országoktól ahova a menekültek beérkeznek. Egy kisebb országnak lényegesen kevesebbet, 500-at, esetleg ezret kellene befogadnia, ez nem sok.

Annak ellenére, hogy 2015-ben sok képet láttunk a beérkezőkről, ha megnézzük a számokat ezek az emberek, legyenek akár menekültek, akár bevándorlók, akik gazdasági okból érkeztek, elenyészőek a többségi társadalom méretéhez képest. Egyik európai ország számára sem jelenthetnek túlzott terhet.

Egy mítosz, hogy ezzel ne tudnának megbirkózni az európai tagországok, ami egyszerűen nem igaz.

Egyébként csak, hogy teljes legyen a kép: Európa történelmének mindig is része volt a migráció ilyen vagy olyan formában. A migráció egy normális dolog. Igaz ugyanakkor, hogy lehető legjobb módon kell megszerveznünk az ebből adódó problémákat. Az észak-afrikai országokban például meg kell oldanunk, hogy minél több ösztönzést kapjanak arra az emberek, hogy a saját országukban maradjanak. Hogy azoknak, akiknek esélye sincs a menekültstátusz elnyerésére ne kelljen átesniük azokon az életveszélyes élményeken, amik az Európába jutással járnak.

Azt mondta, nem akar mindig Magyarországról beszélni, engedjen meg azonban még egy kérdést, ami vele kapcsolatos. Lengyelország kapcsán van rálátása a jogállamisággal kapcsolatos vizsgálatokra, most, hogy Magyarországgal szemben készül egy jelentés ebben a kérdésben, releváns a tapasztalata. Mit gondol, hatékony eszközök ezek a vizsgálatok a tekintetben, hogy bármit is javítanának az adott ország helyzetén?

A hetes cikk alapján két része van az eljárásnak: van egy vizsgálat, amelyet a Parlament lefolytat az adott országgal együttműködve. Arról csak ez után hoznak döntést az európai intézmények, hogy esetleg megállapítsák a jogállamiság sérülését. Nem sokat segít a hetes cikk, ugyanis valamennyi tagország azt gondolta amikor az alapszerződést aláírták, hogy jó, ha van egy ilyen része is a megállapodásnak, de úgyse lesz rá szükség, hiszen valamennyien követjük a jogállamiság szabályait.

Most, hogy ez nem is egy országgal szemben kérdésként merül fel, komoly gondot jelent a tagországok számára, különösen az, hogy pártpolitikai játszmákra is használhatják a vizsgálatot, amikor felmerülhet a gyanúja, hogy egy politikus csak azért kritizálja egy adott ország helyzetét, mert más politikai családhoz tartoznak annak vezetői. Éppen ezért egy olyan mechanizmus kell, és ezen dolgozunk most a Bizottsággal együtt – ami az összes tagországra egyformán vonatkozik, amikor egy adott kérdést vizsgálunk, hogy egyik ország vezetője se mondhassa, kettős mércét alkalmaznak vele szemben. Reméljük, ez a módszer segít majd az indulatokat mérsékelni egy-egy kérdésben.

Ami általánosságban aggaszt a jogállamiság vizsgálatakor, hogy a kormányok azzal a narratívával védekeznek, hogy őket megválasztották és felhatalmazásuk van választóktól a cselekedeteik végrehajtására. Ez nem így működik. A megválasztott kormányoknak is követniük kell az alkotmányt, a választási törvényeknek igazságosaknak kell lenniük.

Nem lehet úgy hajlítani a szabályokat, hogy mindig a kormányzó párt jelöltje nyerjen.

Nem állítom, hogy ez történik, csak példaként hoztam fel. Egy kormányzati többségnek akkor is követni kell a szabályokat, ha adott esetben 90 százalékos többsége lenne. Fontos kérdés, hogy előre tisztázzuk hogy mit értünk jogállamiságon, hogy ne beszéljünk el egymás mellett.

Igen, de a kérdésem arra vonatkozott, hogy Ön szerint hatékony eszköz-e egy ilyen vizsgálat?

Hatékonyabb lehet, ha a kérdéseket valamennyi tagország számára fel tudjuk tenni, és ha kialakítunk egy olyan mechanizmust, ami idejekorán jelzi az uniós intézmények számára, hogy baj van egy adott ország jogrendjével kapcsolatban.

Beszéljünk a német koalíciós játszmákról. Ha az Ön döntésén múlna, akkor az SPD koalícióra lépne ismét Angela Merkellel és a CDU-CSU-val? (Az interjú december 5-én, kedden készült.)

Nem az az első kérdés, hogy koalícióra akarunk-e lépni vagy sem. Az első kérdés, amire választ kell adni, hogy milyen elképzelésünk van a jövőt illetően, amit a választóink számára fel tudunk vázolni. Milyen megoldást tudunk kínálni a lakhatási problémáikra, az oktatás javításával kapcsolatban. Az is fontos, hogy milyen jövőt képzelünk el Európa számára. Ezek után kell arról beszélni, hogy milyen kormány alakuljon.

Egy újabb nagykoalíció vagy esetleg egy olyan, amire más országokban van példa, hogy kisebbségből kormányoznak az adott politikai pártok. Ez Németország és sok német számára egy eddig elképzelhetetlen megoldás lenne, de én az Európai Parlamentben dolgozva az évek alatt megtanultam milyen az, amikor valaki jelentősebb támogatás nélkül egy adott kérdésben elkezd szövetségeseket keresni magának. Ez óhatatlanul több vitával jár, ami nem feltétlenül gond. A német politikusoknak meg kell vizsgálnia, hogy mi a legjobb módja a kormányzásnak, de szerintem a tartalmi kérdésekre kell a hangsúlyt helyezni, hogy látható legyen, melyek azok a problémák, amelyek megoldására szövetkezni tudnak a politikusok.

Egyetért azzal a helyzetértékeléssel, hogy az SPD számára katasztrofális volt az elmúlt évek nagykoalíciós kormányzása?

Őszintén szólva úgy érzem, sok mindenben tudtuk hallatni a hangunkat, például a munkaerőpiac kérdésével kapcsolatban. Összességében azonban sajnos nem voltunk képesek egyéniségünket kihangsúlyozni, a koalíciót Angela Merkel személyével azonosították. A tartalmi kérdéseken túl azon is javítanunk kellene, egy lehetséges újabb koalíció esetén, hogy adott kérdésben a párt hangja jobban hallható legyen.

Szóljon hozzá az EUrologus  Facebook-oldalán!

Az Európai Parlament által társfinanszírozott rovat.
Az Európai Parlament a tartalomért azonban nem vonható felelősségre.