Menyhért, Mirjam
17 °C
28 °C
Index - In English In English Eng

Semjén: Tönkretenném a családomat, ha egyszer csak hazavinnék nyolc hajléktalant

3093292675162163759 HUSZ6771
2019.05.14. 11:38
Szerdán mutatták be a kormánypárti Századvég negyedszerre elvégzett átfogó európai kutatását, a Project28-at, melynek bemutatóján két vezető kormánypárti politikus értekezett a migrációról és a brüsszeli liberális véleménydiktatúráról.

A történelmet a győztesek írják, pedig milyen érdekes lenne a felmentő seregek nézőpontjából is megírni a történteket.

Indította G. Fodor Gábor, a Századvég igazgatója a kormányközeli think-tank uniós kutatását bemutató konferenciát. Párhuzama szerint a felmentő seregek megjelenésükkel vagy távolmaradásukkal sokszor hoztak fordulatot a történelemben, és – Orbán Viktorra utalva – megjegyezte:

Európában ma is az a helyzet, hogy szükség lenne egy felmentő seregre.

Európában ugyanis „ vízben oldódó méregként” terjed három, a fenyegető vereséget leplező önfelmentő gondolat, amivel az európai elit három fontos értéket vet el:

  1. a nacionalizmust,
  2. a keresztény kultúrát,
  3. az önvédelem jogát.

A szabadkőművesek és a migráció

G. Fodor rövid felvezetőjét a felmentő sereg alvezére, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes bontotta ki. Alaptétele, hogy a kereszténység nemcsak vallás, hanem civilizáció, és a kereszténységet még Voltaire is csak a keresztény civilizáción belülről tudta kritizálni. Azonban mára ez a keret eltűnőfélben van, mivel

egy szabadkőműves, kommunista, libertárius ideológia folyamatosan korrodálja a keresztény civilizációt.

Ezért a „muszlim áradat” nem találkozott civilizációs ellenállással, hanem „vákuumba” tudott benyomulni. Semjén szerint

a magyarok azonban 1541-ben már átélték, ahogy budai templomokra alattomban felkúsznak a félholdas zászlók.

A miniszterelnök-helyettes azt is az unió szemére hányta, hogy nem kérdezték meg a magyarokat (az egyébként a magyar kormány által a Tanácsban megszavazott) kötelező betelepítési kvótáról. Márpedig a migráció Semjén olvasatában törvénytelen, antidemokratikus, Magyarországon ezzel szemben (egy érvénytelen) népszavazáson és nemzeti konzultáción is megkérdezték a népet, „akartok-e kevert népességű országgá válni”. A kérdés azért is fontos, mert a migráció „visszafordíthatatlan” folyamat, és ezen a téren

feloldhatatlan ellentét a nyugat- és közép-európai országok között, mert például Franciaország számára befejezett tény az, hogy kevert népességű országgá vált, viszont Közép-Európa számára még van választás.

Semjén szerint a migrációhoz való hozzáállás nem jó és rossz kérdése; szerinte Nyugaton azt sulykolják, hogy a jó emberek azok, akik hívják a migránsokat, a rossz emberek pedig azok, akik nem akarják őket – pedig korrektebb az, ha nem invitálják őket egy életveszélyes útra, hanem „jó keresztényként” a válságrégióba viszik a segítséget.

Miniszterként viszonylag jól keresek, és keresztény emberként kötelességemnek érzem, hogy a szerencsétlen emberekről, hajléktalanokról gondoskodjak. Ezért adok például pénzt a Máltai Szeretetszolgálatnak. De tönkretenném a családomat, ha egyszer csak hazavinnék nyolc hajléktalant.

Semjén azt is leszögezte, hogy „józan ésszel nem vitatható” a migráció és a bűnözés, valamint a terrorizmus összefüggése. De azt sugallta, hogy a döntéshozók ezt a tétet nem érzik, mert „Soros György ötméteres kőkerítés mögött lakik, az EU bürokratái sem lakótelepen élnek”, miközben az egyszerű embereket merényletek és nemi erőszak fenyegeti.

A konzervatív tojás esete a liberális kiscsirkével

Novák Katalin, az Emmi államtitkára a civilizációs íveket rajzoló Semjénnel szemben inkább az informatika paraboláját választotta, és a migránsok helyett a „liberálisok”, a „liberális véleménydiktatúra”, a „liberális újságírók” szidalmazása volt a fő témája.

Prezentációján a jelenlegi, „liberális” Európa 1.0-t állította szembe a kormány által elképzelt konzervatív Európa 2.0-val, melyet óriási paradigmaváltásként mutatott be, mivel

konzervatív tojásból soha nem kel ki liberális kiscsirke, sőt, „ha jól nevelik”, tyúkból sem lesz kakas.

A két változat eltéréseit olyan didaktikus ellentétpárokban mutatta be, mint

  • individualizmus vs. közösségi érdek;
  • kívülről irányított vezetők (amit a prezentációban tényleg egy csomó dróton rángatott bábbal bírt szemléltetni) vs. autonóm vezetők;
  • család meghaladása (amit Novák egyedülálló kutyás emberekkel szemléltetett) vs. családpárti politika;
  • problémák szőnyeg alá söprése vs. őszinte szembenézés a problémákkal;
  • a cégek, a közösségi média és nem is civil civilek által képviselt „soft power” vs. választói döntéseken alapuló tiszta „hard power”.

(Borítókép: Huszti István / Index)

Az Európai Parlament által társfinanszírozott rovat.
Az Európai Parlament a tartalomért azonban nem vonható felelősségre.