267 hely a néppártnak, 159 a szocialistáknak

Összesen 267 képviselői helyhez jut az Európai Parlamentben az Európai Néppárt kereszténydemokrata-konzervatív frakciója a vasárnap este befejeződött EP-választás nyomán - áll az EP honlapján hétfő hajnalban kiadott új összesítésben. A második legnagyobb frakció, a szocialista párt 159 hellyel rendelkezik majd, míg a liberálisok 81, a zöldek 54 képviselőt küldenek a 736 tagú testületbe - prognosztizálta az EP a 27 uniós tagországban egyre nagyobb arányban összeszámolt szavazatok alapján.

Marad a néppárti-szocialista többség

Eddig 785 képviselő közül a néppártnak 284, az Európai Szocialisták Pártjának (ESZP) 215 képviselője volt. A liberálisok 103, a zöldek 42 hellyel rendelkeztek. A kevesebb mandátum megszerzése nem jelenti egyértelműen a pártok támogatottságának csökkenését, hiszen a most kezdődő ciklusban 785-ről 736-ra csökken a képviselői helyek száma az EP-ben.

A konzervatív-néppárti, illetve a szociáldemokrata tömb együttesen a jövőben is többséggel bír majd a 736 tagú EP-ben. Ebből fakadóan pedig nem csorbult drámai mértékben a testület képessége arra, hogy betöltse legfontosabb funkcióját: az Európai Unió egészét érintő törvényhozási feladatot. A brit konzervatívok és a jobboldali cseh polgári párt (ODS) azon döntése, hogy kiválnak az Európai Néppárt jobbközép frakciójából, mindazonáltal bizonyos törést jelent, ami magában rejti némi kiszámíthatatlanság lehetőségét.

A kisebb frakciók közül a jelentős részben euroszkeptikus erőkből álló Unió a Nemzetek Európájáért csoport 35 helyet birtokolhat (eddig 44), míg az ESZP-n kívüli más baloldali és kommunista pártokat is magában foglaló egyesült baloldal frakciója 34 (41), az uniós együttműködést sok szempontból nem támogató Függetlenség/Demokrácia képviselőcsoport pedig 18 (24) tagra számíthat.

A fennmaradó 88 képviselő kisebb csoportokba tömörülhet, illetve hovatartozásuk egyelőre nem egyértelmű. 

A kisebb pártok szereplésének a hatása ma még nem mérhető fel. A politikai paletta peremén elhelyezkedő erők nagy mértékű előretörése megnehezítette volna pártok fölötti konszenzus létrehozását fontos kérdésekben, mint amilyen a pénzpiacok szabályozása.

A nemzeti kormányokról mondtak ítéletet

Az uniós politikáról alkotott vélemény kifejezése helyett számos ország szavazópolgárai arra használták ki az EP-választásokat, hogy ítéletet mondjanak saját nemzeti kormányuknak a globális gazdasági válság leküzdését célzó erőfeszítéseiről. A kormányon lévő német, francia és olasz konzervatív pártok az élen végeztek a fenti három országban rendezett szavazáson, és jól szerepelt Lengyelországban a Polgári Platform nevű jobboldali liberális kormánypárt is.

Vereséget szenvedett viszont a kormánypárt Görögországban, Spanyolországban, Nagy-Britanniában, Magyarországon, Írországban és Lettországban - csupa olyan ország, amely heveny gazdasági problémákkal küzd. Súlyos visszaesést könyvelhetnek el a szocialisták, miközben előretörtek a Zöldek, elsősorban Franciaországban. Ez a körülmény nagyobb súlyt kölcsönözhet a jövőben a környezetvédelemnek az egyes államok nemzeti politikájában.

Barrosót újraválaszthatják

A jobbközép erők sikere nyomán valószínűvé válik José Manuel Barroso újraválasztása az Európai Bizottság élén. Az Európai Unió nagyhatalmú végrehajtó testületének elnökét illetően ugyanis a végső szó az Európai Parlamentet illeti. Barroso megerősítésére mindazonáltal már az EP-választások előtt is jó eséllyel lehetett volna fogadni.

Az uniós tagállamok vezető politikusai örülhetnek, hogy nem váltak be azok a jóslatok, amelyek az egész kontinensre kiterjedő "zakót" jósoltak nekik a gazdasági válság következményeként. Egyelőre nincs jele a szélsőjobb felé történt nagyobb mértékű eltolódásnak, jóllehet a jobboldali erők előretörtek néhány országban.

Luxemburgban 91 százalék szavazott, Szlovákiában 19

Minden eddiginél alacsonyabb volt uniós szinten a részvételi arány a mostani európai parlamenti (EP-) választásokon - derül ki az EP honlapján közzétett adatokból. A hétfő hajnalban, közép-európai idő szerint néhány perccel három óra után közzétett nem végleges adatok szerint a június 4. és 7. között tartott EP-választáson a részvételi arány 43,09 százalékos volt. Öt évvel ezelőtt, az akkor huszonöt országot tömörítő Európai Unióban 45,47 százalék volt ez az arány.

Az EP-képviselők közvetlen, lakosság általi választását 1979-ben vezették be, akkor a kilenc tagállamban - Németország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Belgium, Luxemburg, Nagy-Britannia, Dánia és Írország - a polgárok 61,99 százaléka élt szavazati jogával. Azóta a részvételi arány egyre csökkent minden egyes, öt évenként tartott választáson.

A legmagasabb volt a részvételi arány Luxemburgban (91 százalék), de Belgiumban is 85 százalék ment el szavazni. A legkisebb arányban a szlovákok szavaztak (19 százalék). Alacsony volt még a részvétel Lettországban (20 szazalék, valamint Lengyelországban, Csehországban és Romániában is (mindegyikben 27 százalék körül).

Kérdéses a lisszaboni szerződés sorsa

A rekord alacsony szintre (43 százalék) süllyedt részvételi arány azt mutatja, hogy az európai lakosság széles tömegei számára továbbra is távoli és rejtélyes dolog az Európai Unió. A választási hadjáratokat ezúttal is a nemzeti belpolitika témái uralták. Az EU húsbavágó kérdéseinek - Törökország és a Nyugat-Balkán államainak csatlakozási erőfeszítései, az uniós költségvetés megreformálása, közös politikai irányvonal kialakítása az energiaellátás és a légkör védelme érdekében - jobbára a futottak még szerep jutott a kampányban.

Euroszkeptikus politikusok szerint az EU iránt megnyilvánult fásultság azt bizonyítja, hogy meg kell akadályozni a lisszaboni szerződés hatályba lépését. E politikusok ezután kettőzött erőfeszítéssel próbálják majd rábírni az ír szavazókat a szerződés elutasítására az ősszel esedékes újabb írországi népszavazáson. A reformszerződés támogatói viszont azzal érvelnek, hogy a választók apátiája azt mutatja: az uniónak igenis szüksége van arra a "felrázásra", amelyet éppen a lisszaboni szerződés hozna magával - többek között a politikai folyamatok karcsúsításával és az EU elnöki posztnak mint az uniót kézzelfoghatóan megtestesítő funkciónak a létrehozásával.