Mit csináltak ott kint annyi pénzért? II.

Járóka Lívia

(Fidesz)

Ő volt az EP történetének első kelet-európai cigány képviselője. Ez színrelépésétől kezdve féltékennyé tette a magyar baloldalt, frusztrálta őket, hogy egy cigány politikus szerepeltetése épp a Fidesznek jutott eszébe. 2004 őszén az SZDSZ igyekezett korrigálni, és a lemondott Demszky Gábor helyére Mohácsi Viktóriát küldték.

Forrásaink szerint Járóka szerzett nagyobb elismerést kettejük közül az EP-ben roma ügyekben. Ez elsősorban visszafogott határozottságának köszönhető: nőjogi és roma témákban végig aktív volt, de mindezt kompromisszumkereső stílusban tette. Konferenciákat szervezett, jelentéseket írt, de nem provokálta élesen képviselőtársait. A baloldalról azzal vádolták, hogy elárulta a cigányok ügyét, amikor nem szidta meg Orbán Viktort „cigánybűnözés nincs, de cigány bűnözők vannak" kijelentéséért. A parlament jobboldalán viszont komoly emberjogi aktivistaként tartják számon. 7. helyével biztosan folytathatja még öt évig brüsszeli munkáját.

Miközben Járókát a mérsékelt jobboldalon kifejezetten szeretik – valaki a „cuki" szóval jellemezte lapunknak – addig hallottunk vele kapcsolatban olyan vádat is, hogy nem kezeli jól a sajtót, és hajlamos eltűnni. A brüsszeli tudósítók az egyik legnehezebben elérhető magyar képviselőnek tartják, akinek egy-egy nyilatkozatáért volt hogy egy hétig kellett rimánkodni. Kétségtelen, hogy Mohácsi - aki természetes riválisa lett - sokkal többet szerepelt a hazai sajtóban, és itthon egyébként is többet szervezkedett.

Az EP üléseinek 79,5 százalékán vett részt.

Kósáné Kovács Magda

(MSZP)

A Horn-kormány egykori munkaügyi minisztere forrásaink szerint „nagyon hamar átlátta az EP működését, remek társalgó, az EP háttérben kötött kompromisszumokon alapuló rendszere nagyon fekszik neki, jó szimata van hozzá". Mindehhez egy furcsa elegancia is párosul: az átlagosnál nagyobb stábbal dolgozik, mindig sok gyakornokot és asszisztens foglalkoztat, „szinte saját udvartartása van".

A ciklus első felében ő volt a szocialista frakció egyik helyettes vezetője, egyetlenként viselt ilyen magas tisztséget a PES-ben az új tagállamok képviselői közül. A második félidőben is kapott tisztséget a PES-től, a párt pénzügyeit irányító testületben. Egyik utolsó komoly akciója egy romák munkavához jutását szorgalmazó jelentés elfogadtatása volt.

Munkajoggal és emberi jogokkal foglalkozott elsősorban. A fideszes Gál Kingával együttműködve küzdött az Alapjogi Ügynökség létrehozásáért. A kevés pártokon átnyúló magyar összefogás egyik példája volt ez.

Nem tagadta meg múltját sem (az MSZMP egyik vezető funkcionáriusa volt), van, aki szerint ő a legbalosabb magyar képviselő. A szolgáltatási irányelvről szóló vita idején az új tagállamok képviselői párthovatartozástól függetlenül a liberálisabb változatért küzdöttek, ő viszont a nyugati szakszervezeti érdekeket követve ellenük szavazott. Nem indul újra mandátumáért, ezt korára hivatkozva már előre bejelentette. Ugyanakkor úgy tudjuk, hogy ha az MSZP nagyon akarta volna, akkor meg lehetett volna győzni.

Az EP üléseinek 80,9 százalékán vett részt.

Lévai Katalin

(MSZP)

„Nagyon nyomult, mégis partvonalra szorult" – mondták a hazai sajtóban sokat szereplő, ám most reménytelen helyről (11.) újraindított képviselőről. Lévai egy interjúban ki is fakadt, hogy a lista összeállításakor nem a kinti munka minőségét, hanem az itthoni, párton belüli nyomulást nézték csak. Ugyanakkor brüsszeli forrásaink szerint Lévai sem szívbajos ha nyomulásról van szó. Talán a legtöbb cikket írta a magyar sajtóban a képviselők közül, kifejezetten keresi az újságírókat kint is, és saját arcképével díszített könyvei komoly reklámfelületeket foglaltak el a budapesti metróban. 2005-ben pedig utalt rá, hogy szívesen lenne köztársasági elnök. Szívesen hivatkozott a Tárki 2008-as felmérésére is, ami szerint a fideszes Schmitt Pál mellett ő volt legnépszerűbb magyar EP-képviselő.

Ráadásul van, aki szerint a Medgyessy-kormány egykori minisztere annyira nem is dolgozta halálra magát Brüsszelben. A ritkábban parlamentbe járó magyarok közé tartozott, és ahogy forrásaink fogalmaztak: „sokat beszélt, de keveset tett". A romajogi kérdésekhez igyekezett az utóbbi időben legtöbbet hozzátenni, de forrásaink szerint Járóka, Mohácsi és még Kósáné is nagyobb sikereket értek el a témában a magyarok közül. Forrásaink szerint hátráltatta munkájában, hogy folyamatosan konfliktusai voltak a legtöbb MSZP-s képviselővel.

Az EP üléseinek 69,1 százalékán vett részt.

Mohácsi Viktória

(SZDSZ)

„A liberális frakció nagyon örült érkezésének, mert fontos volt nekik a romakérdés. Aztán elbizonytalanodtak az erőszakossága miatt" – mondta az ALDE (liberális) frakciót jól ismerő forrásunk. Mohácsi 2004 őszén, Demszky Gábor lemondása után került az EP-be. Roma politikusként elsősorban cigánykérdéssel foglalkozott. Kifejezetten konfliktuskereső habitusa sokakban visszatetszést keltett, a mérsékeltebbek körében ezért Járóka számított megbízhatóbb partnernek a két magyar cigány EP-képviselő közül. Rontott megítélésükön, hogy szinte egyáltalán nem működtek együtt, aminek elsősorban az volt az oka, hogy Mohácsi vállalhatatlanul puhának tartotta Járókát.

Nagy nemzetközi figyelmet kapott, amikor végigjárt több olaszországi cigánytábort, ahol romániai romák éltek méltatlan körülmények között, sok hatósági egrecíroztatásnak kitéve. Tapasztalatairól körbeinterjúvolta a nyugati sajtót, és az EP-ben nagy vitát kiváltó olasz kormányintézkedések egyik legautentikusabb kritikusává vált.

Magyarországon is többször felszólalt a romák védelmében, az utóbbi idők erőszakos támadásai után sokszor a helyszínen követte az eseményeket. Ő volt a legkevesebb ülésen részt vevő magyar képviselő.

Mohácsit negyedik helyen indította most az SZDSZ. Az eleve esélytelen helyről március végén visszalépett. Azt mondta, hogy inkább egy civil szervezeten keresztül akar harcolni az iskolai szegregáció ellen.

Az EP üléseinek 56,6 százalékán vett részt.

Olajos Péter

(MDF)

Az egyetlen MDF-es képviselő a néppárti frakció legfontosabb magyar környezetvédelmi szakértője volt. „Ahhoz a kisebbséghez tartozik az EP-ben, aki nagyon komolyan veszi a dolgát, hisz az ügyében és szorgalmas is" – mondták róla többen is. Olajos állandó vendégként részt vett a fideszes delegáció egyeztetésein, de kollégáitól eltérően egész jó viszonyban maradt az MSZP-s és az SZDSZ-es magyarokkal is. Gyakorlatilag minden zöld témához hozzászólt, és bár saját jelentést nem készített, mégis nagy elismerésnek örvendett frakciójában, a külföldi képviselők is komolyan vették.

Ő maga ugyan ezt soha nem erősítette meg, de a brüsszeli magyar közösségben makacsul terjedt tél végén a pletyka, hogy a Fidesz befutó helyet ígért Olajosnak, ha otthagyja az MDF-t. Olajos azonban nem engedett állítólag a kísértésnek, és biztos volt benne, hogy az MDF újra listája élére helyezi. Ha a történet nem is igaz, annyi bizonyos, hogy nagyon megsértődött, amikor kiderült, hogy Bokros Lajos vezeti pártja listáját. Az MDF vezetése elleni kirohanása azonban kevés szimpátiát váltott ki, mert tiltakozó levelét egy karibi kiküldetésből írta, és ez igen rosszul vette ki magát.

Végül mégiscsak jelölte a Fidesz. A párt listájának 34. helyén szerepel, ami azt jelenti, hogy ha valakit hazahívnak ciklus közben - mert például kormányzati szerepet kap - akkor Olajos előtt megnyílt az út régi irodája felé.

Az EP üléseinek 95,3 százalékán vett részt.

Őry Csaba

(Fidesz)

Az Orbán-kormány egykori munkaügyi államtitkára maradt a kaptafánál, és munkaügyben, szociális ügyekben volt aktív. Fontos jelentéseknek is részese volt, de mégsem tartozott a feltűnő képviselők közé. Forrásaink szerint nem politikus típus, nem kereste igazán a szereplési vagy kitörési lehetőségeket, de megbízható szakértőnek tartották. Mostani 10. helyével biztos befutónak számít.

Az EP üléseinek 95,7 százalékán vett részt.

Schmitt Pál

(Fidesz)

A Fidesz 2004-es és mostani listavezetőjét inkább playboyként mintsem mélyen szakmázó politikusként írták le forrásaink. Alelnöke volt ugyan a kulturális bizottságnak, de komoly saját kezdeményezései nem voltak. Ugyan a kampányokban őt tolták előre, de a fideszes képviselőket valójában Szájer József irányította.

Komoly felkészületlenségről árulkodott az Origónak közelmúltban adott nyilatkozata. Három közös európai ügyet próbált felsorolni, és közéjük tette a kül- és biztonságpolitikát, holott pont ezen a két területen különösen korlátozottak az EU (pláne az EP) jogosítványai. (A mezőgazdaságot eltalálta, az tényleg közös ügy, bár pont az EP abban sem nagyon érdekelt.)

Schmitt egyetlen területen alkotott igazán feltűnőt, ezt még erős kritikusai is elismerik: a horvát csatlakozás segítésében. „Antall József után ő lehet a második magyar politikus, akiről utcát neveznek majd el Zágrábban" – vélekedett egy forrásunk. Horvátország ügyét nagy erőbedobással védelmezte minden vitatott kérdésben, az ország mihamarabbi csatlakozásának legfontosabb EP-s szószólójává nőtte ki magát a ciklus végére. Ő volt az elnöke az EU-horvát parlamenti vegyesbizottságnak. Listavezetőként bizonyos, hogy képviselőként érheti meg Horvátország 2011-re tervezett uniós belépését.

Az EP üléseinek 85,6 százalékán vett részt.

Schöpflin György

(Fidesz)

A londoni egyetemi katedrát brüsszeli irodára felcserélő tudós munkáját furcsa kettősség jellemezte: miközben gyakorlatilag minden ülésen részt vett, nála kevesebbet a magyarok közül senki sem szólalt fel. A külügyi bizottságban inkább elméleti fejtegetésekkel keltett figyelmet, mintsem gyakorlati politizálással, azonban bekerült a nagyon fontosnak számító, a titkos CIA börtönöket vizsgáló testületbe, ahol rajta kívül csak Kósáné Kovács Magda képviselhette Magyarországot.

Schöpflin forrásaink szerint remekül hozta a kelet-európai, ám elbritesedett professzor szerepét. Régimódi konzervatívnak írták le, aki akadémikus műveltségét szívesen csillogtatta, ám a gyakorlati munkában alig vett részt. Mások szerint egyéb feladatok kötötték le: a 2011-es magyar EU-elnökség előkészítésével bízták meg abban a reményben, hogy akkor a Fidesz kormányozza majd Magyarországot. 8. helyével biztosan megtarthatja mandátumát.

Az EP üléseinek 96,3 százalékán vett részt.

Surján László

(Fidesz)

Legsarkosabban fogalmazó forrásunk szerint „egy méltóságteljes lufi". Vagyis messziről fontosnak tűnik, jelentős ügyekben eljáró delegációkban vett részt, de saját elképzelései, eredeti javaslatai alig voltak. Viszonylag keveset is szólalt fel, bár a költségvetési ügyekbe többször is beleásta magát.

Mások szerint attól, hogy nem volt működése látványos, még komoly eredménynek számít, hogy éppen azon a területen kapott lehetőséget, ahol az EP legkeményebben tud fellépni, vagyis a költségvetési ügyekben.

Az Antall-kormány egykori népjóléti minisztere a KDNP-t képviselte a Fideszen belül, és 5. helye alapján képviseli is még a következő években. „Előkelő a helye, jól pozícionálja magát, de igazából nem rúg labdába" – mondták róla.

Az EP üléseinek 96 százalékán vett részt.

Szájer József

(Fidesz)

"A legtekintélyesebb magyar az EP-ben" – mondták többen is a Fidesz egykori alapítójáról. Szájer ugyan csak örök második a Fidesz listáján, de ő a párt képviselőinek delegációvezetője, ő az igazi irányító. Tekintélyét tovább növelte, hogy a 12 fideszesen túl az MDF-es Olajos, a két szlovákiai és a két romániai magyar néppárti és a zöldekhez tartozó Tőkés László képviselő is állandó vendége volt delegációjának ülésein, így lényegében 18 képviselő tartozott hozzá.

Még jelentősebb, hogy az európai néppárt frakció-alelnöke volt, ami az EP-ben igen fontos tisztségnek számít. „Közel volt a tűzhöz" – mondták róla. Még az a pletyka is terjedt – nem tudjuk mennyire megalapozottan – hogy a ciklus felénél felmerült, hogy ő vezesse a néppárti frakciót. Ha ez nem is volna igaz, sokat elárul elismertségéről, hogy felkapták a nevét.

Szájer felkészültségét és munkabírását minden forrásunk dicsérte. A legtöbbet az EU belső rendszerével, a döntésvégrehajtás jogi hátterével végfoglalkozott

Feltűnő volt, hogy mennyire utálja az MSZP-t, és mennyire az otthoni politikai felállás határozta meg világlátását. Sokszor legalább annyira érdekelte, hogy a magyar baloldaliaknak keresztbe tegyen, mint maga az ügy, amivel foglalkozott. Fáradhatatlan munkálkodása állítólag feszült vibrálással párosult, voltak akik szerint tipikusan az az ember, aki képtelen lazítani.

Az EP üléseinek 98,7 százalékán vett részt.

Szent-Iványi István

(SZDSZ)

Az SZDSZ listavezetője frakcióján belül (ALDE- liberálisok) elismert embernek számít külpolitikai kérdésekben. A témában többször is a csoport vezérszónoka volt. Ugyanakkor az EP külpolitikai mozgástere - hasonlóan a mezőgazdasághoz – meglehetősen korlátozott, a parlamentnek legtöbbször csak véleményezési joga van. Szent-Iványi főleg a keleti féltekével foglalkozott, Oroszországgal, Kínával. Sok utazó delegációban is részt vett, eljutott a zárt Észak-Koreába és volt választási megfigyelő a Fidzsi-szigeteken is. Higgadt és komoly embernek tartják kollégái, aki olyan témákba is szívesen beleásta magát, ami nem feltétlenül izgat széles tömegeket. Ilyen volt például az oroszországi mari kisebbség ügyének felkarolása.

Nagyobb erőt képviselt, amikor az előcsatlakozási pénzek elosztásának meghatározásával foglalkozott. Ezt az EU-ba kéredzkedő tagállamok kapják. Előfordult, hogy ilyen ügyben az irodájában látogatta meg a macedón külügyminiszter, ami jelezte, hogy Szentiványinak befolyása volt arra, hogy hogyan és mennyit kapjon a balkáni állam.

Szent-Iványi talán az összes magyar EP-képviselő közül a legaktívabban folyt bele saját pártjának otthoni ügyeibe. A Kóka-Fodor harcban Fodor Gábor mellé állt, és rendszeresen kritizálta a párt korábbi vezetését. Első ugyan a listán, de az SZDSZ bejutási esélye a közvélemény-kutatások szerint egyáltalán nem biztos.

Az EP üléseinek 94,6 százalékán vett részt.

Tabajdi Csaba

(MSZP)

159 felszólalásával ő a csúcstartó a magyar képviselők között. Az MSZP delegációvezetőjeként is kiemelten fontos volt a szerepe, de nemcsak a magyar szocialisták megszervezésére maradt energiája, hanem képviselőként is igen aktív volt. Több ügyet is vitt egyszerre: mezőgazdasággal és kisebbségi ügyekkel is foglalkozott. Utóbbiban már a magyar kormányzatban is volt tapasztalata, régen ő volt a Határon Túli Magyarok Hivatalának vezetője. Sok kisebbségi képviselő – dél-tiroli osztrákok, lettországi oroszok vagy éppen bretonok – kifejezetten nagyra értékelték munkáját.

A Fidesz delegációvezetőjéhez, Szájer Józsefhez hasonlóan őt is hiperaktívnak tartják, de a leírások szerint fideszes kollégájánál kompromisszumkészebb alkat.

A vele együtt 9 magyar szocialista összetartása is komoly feladatnak bizonyult, az MSZP-ből sokkal öntörvényűbb képviselők jutottak Brüsszelbe, mint a Fideszből. Talán ezért is volt a leírások szerint mindig feszült, és ezért hívhatták néhányan a háta mögött Tébojdinak. Munka után viszont szívesen elengedte magát, ilyenkor hosszan poharazott kedvenc éttermeiben. 4. most az MSZP listáján, így reális esélye van a munka folytatására.

Az EP üléseinek 90,3 százalékán vett részt.

A többi képviselőről itt olvashat.