Zsófia
15 °C
23 °C
Index - In English In English Eng

Ciprus veszi át az EU soros elnökségét

2012.07.01. 11:53
Vasárnap Koppenhágától Nicosia veszi át az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét. A feladattal a földközi-tengeri szigetország nehéz időszak elé néz, nemcsak az Uniót sújtó gazdasági és társadalmi nehézségekre, valamint saját belső problémáira kell alternatívát találnia, de egyúttal olyan külső kritikákkal is szembe kell néznie, amik alapjaiban kérdőjelezik meg Ciprus elnökségét és az ország EU-tagságának legitimitását.

A július elsejétől elnöklő Ciprus és annak kormányzó pártja, a kommunista AKEL rendkívül nehéz belpolitikai és nemzetközi helyzetben veszi át az Európai Unió tanácsának vezetését.

Az elkövetkező hat hónapban Nicosiának nyilvánvalóan nem lesz sem lehetősége, sem kompetenciája olyan fajsúlyos kérdésekről döntenie, amelyek majd kivezetik Európát a gazdasági válságból, azonban több, szintén fontos fiskális és szociális döntést kell keresztül vinnie, amelyek a következő években óriási hatással lehetnek a tagállamokra. Ezek közül a döntések közül Dimitrisz Hrisztofiasz ciprusi elnök és kormánya az EU 2014–2020 közötti költségvetésének kidolgozását tekinti első számú feladatnak, amely olyan Magyarországot is jelentősen befolyásoló döntéseket is magába foglal, mint például a kohéziós alap felső korlátjának kérdése.

Ciprus elnöke Dimitrisz Hrisztofiasz és Martin Schulz EP elnök
Ciprus elnöke Dimitrisz Hrisztofiasz és Martin Schulz EP elnök
Fotó: Stavros Ioannides / AFP

A ciprusi elnökség a tervek szerint szintén kiemelt jelentőséget tulajdonít majd menekültügyi problémáknak és az Európai Unión kívüli országokból érkező migráció kérdésének, amelynek visszafogásával nemcsak Cipruson, de az unió más országaiban is valamelyest visszaszoríthatónak vélik a magas létszámú munkanélküliséget. Az Afrikából a Földközi-tengeren keresztül érkező menekültek és illegális bevándorlók problémájához kapcsolódik, hogy az elnökség alatt szükségesnek tartják egy egységes tengerügyi szabályozás kialakítását, pontosabban a régi megreformálását. Utóbbiba nemcsak a tengeri kereskedelem megregulázása, a szennyezések mérséklése és maximalizálása, de a tengeri off-shore szélerőművek számának ugrásszerű megemelése is beletartozna, amely a többször is komoly energiahiánytól szenvedő Ciprusnak nagy segítséget jelenthet.

Mindezeket a ciprusi elnökség egy „jobb Európa” érdekében teljesítené. A ciprusi elnökség jelszava ugyanis ez, ahogy a szigetország uniós nagykövete fogalmazott: a jelenlegi nehéz gazdasági körülmények között nem kisebb – Görögország nélküli – vagy nagyobb – például Törökországgal kiegészült – Európára van szükség, hanem egy jobb, főként gazdaságilag megreformált unióra. Ezt követően sor kerülhet az EU bővítésére, amely miatt Nicosia elnöklete alatt majd szintén kiemelt figyelmet fordít az unió szomszédságpolitikájára, amely elsősorban a balkáni országokkal és Törökországgal történő tárgyalások folytatását jelenti.

000 Nic6101634
Fotó: Patrick Baz / AFP

A tervek mögötti célok

Nicosia tervei mögött természetesen konkrét célok állnak. A migrációs kérdések felvetésével például a ciprusi kormányzat azokra a kétségkívül jogos vádakra próbál reagálni, mely szerint a szigetországban mind a hatóságok, mind a munkáltatók figyelmen kívül hagyják az uniós munkavállalói jogokat, mi több az országban – annak ellenére, hogy az olcsó külföldi munkaerőt szívesen foglalkoztatják – kifejezett xenofóbia tapasztalható. Bár az előző években törvény született a hátrányos megkülönböztetés büntetéséről (3 év elzárás vagy 10 000 eurós büntetés) mégis ebben a kérdésben Ciprus még mindig óriási lemaradásban van.

A hátrányt tovább fokozza, hogy a gazdasági válsággal és növekvő munkanélkülisséggel küzdő Hrisztofiasz-kabinet a tél folyamán az unión kívülről érkező migránsok számának tudatos redukálásába kezdett. A kormány döntésével azt a jogi kiskaput próbálta bezárni, amelyet a főként Bangladeshből, Fülöp-szigetekről vagy Kínából érkező bevándorlók tömegei használtak ki: beiratkozott egyetemi vagy főiskolai hallgatóként ugyanis lehetőségük volt félállású munkát vállalni, amely a valóságban befizetett tandíjat, borzalmas, nyereség nem pedig tudás alapú főiskolai oktatást, és végeredményben teljes idejű főállás vállalását jelentette, elsősorban a szolgáltatói szektorban, vagy az építőiparban. Az AKEL-kormány ezt egy egyszerű jogszabály módosítással megváltoztatta, a migránsoknak megtiltotta a tanulmányok melletti munkavállalást (kizárólag motorosfutári munkakör betöltését engedélyezve), amely azonban nyilvánvalóan nem segített a korántsem konyhai kisegítő munkához vagy a havi 500-600 eurós fizetéshez hozzászokott görög ciprióta munkanélkülieken. Emiatt bár az ázsiai migránsok száma radikálisan lecsökkent a felsőoktatásban, mégis számuk csak jelentéktelen mértékben csökkent a munkaerőpiacon, annál is inkább, mivel az erősen személyközi kapcsolatokon alapuló ciprusi bürokráciában a munkáltatók gyorsan megtalálták a megfelelő embert, aki eltudta intézni olcsó és megbízható munkaerejük szigeten tartását.

A tengerügyek szabályozásának felvetésével Nicosiának szintén fontos céljai lehetnek, amelyek szorosan kapcsolódnak geopolitikai érdekeihez, főként a térség regionális nagyhatalma, Törökország ellenében. Az európai tengeri kereskedelem ugyanis tulajdonképpen szabályozva van, a probléma csupán az – ahogyan az Európai Bizottság honlapjáról kiderül –, hogy „az Unió és a különböző felügyeleti szempontokért felelős nemzeti hatóságok – például határellenőrzés, biztonság és védelem, halászati ellenőrzés, vámügyek, környezet vagy honvédelem – külön-külön gyűjtik az adatokat és sokszor nem osztják meg azokat.” A közös rendszer kiépítésének szorgalmazásával Ciprus több szempontból is előnyt kovácsolhat. Egyrészt Törökország Ciprus felségvizeire történő engedély nélküli behajózásait ezzel nem csupán európai ügyé szélesítené, de a törökök által okkupált észak-ciprusi terület tengerfelületeinek és a kontinentális talapzatának kérdésére is felhívná a figyelmet; másrészt megerősítené a nemrégiben feltárt földközi-tengeri gázlelőhelyeik legitimitását, amelynek kiaknázását Ankara – az észak-ciprusi török ciprióták kitermelési jogára hivatkozva – többször megkérdőjelezte.

Ciprusi halász
Ciprusi halász
Fotó: Bloomberg / Europress / Getty

Külpolitika

Ciprus és Törökország bilaterális kapcsolata egyébként az egyik legsarkalatosabb kérdése Nicosia elnökségének, mivel Ankara már körülbelül egy éve bejelentette, hogy a görög ciprióta elnökség idején megszakítja kapcsolatait az EU-val. A török külügy ezt a radikális álláspontot az elnökség közeledtével fokozatosan enyhítette, a jelenlegi hivatalos álláspont szerint Ankara ugyan görög ciprióta hivatalnokokkal nem hajlandó tárgyalni és együttműködni, de szoros európai kapcsolatait továbbra is fenntartja. A két ország meglehetősen hűvös viszonya több állam- és emberjogi vitából adódik. Ezek abból a tényből erednek, hogy Ciprus függetlenségének kialakításában Törökország – Nagy-Britannia és Görögország mellett – központi szerepet vállalt, s, hogy az elvileg máig érvényben lévő 1960-as ciprusi alkotmányt az említett regionális hatalmak, nem pedig a ciprióták határozták meg. Ez a gyakorlatban számos jogértelmezési vitát eredményez Nicosia és Ankara között, amelyeknek manapság az egyik legfontosabb kérdése Ciprus déli részének Európai Uniós tagsága.

Törökország ugyanis nem hajlandó elismerni a görög ciprióta déli rész uniós tagságát, arra hivatkozva, hogy a Ciprust érintő nemzetközi szerződések tiltják a sziget csatlakozását bármely más államhoz, szervezethez, vagy unióhoz, amennyiben azoknak Görögország, Törökország és Nagy- Britannia valamelyike nem tagja. Ebből következően mivel Törökország nem tagja az Európai Uniónak, szerintük Ciprus sem lehet az. Mindazonáltal az 1960-as szerződések megszegését Ankara még el tudná viselni – mivel azokat maga is többször megszegte –, azt azonban már elfogadhatatlannak tartják, hogy a 2004-es Európai Uniós csatlakozás a török ciprióták nélkül zajlott le, ráadásul figyelmen kívül hagyva azt az egyik legfontosabb csatlakozási irányelvet, mely szerint a csatlakozó államok területi vitát nem hozhatnak be az unióba.

Erato Kozakou-Marcoullis külügyminiszter
Erato Kozakou-Marcoullis külügyminiszter
Fotó: Behrouz Mehri / AFP

Bilaterális problémák ide-oda, Dimitrisz Hrisztofiasz kormánya a török vádakra ez esetben meglehetős mérséklettel reagált, leszögezve, hogy Törökországgal való kapcsolatát semmiképpen sem kívánja összekeverni a soros elnökség miatt ráháruló feladatokkal, s északi szomszédjával kapcsolatos vitás kérdéseit a következő hat hónapra jegelni próbálja. Erre nemcsak az késztette, hogy az elnökség nemzetközi presztízsének kiemelt jelentőséget tulajdonít, hanem az is, hogy gazdasági nehézségeinek megoldását paradox módon pont Törökországtól várhatja. A nemrégiben feltárt földközi-tengeri gázlelőhelyek Ciprusra kiosztott szeletének legegyszerűbb szállítási módja ugyanis Törökországon keresztül vezet, arról nem is beszélve, hogy Ciprus északi szomszédja lehetne a legnagyobb felvásárló is.

A problémát csupán az jelenti, hogy a két ország kapcsolatát egyelőre feloldhatatlannak tűnő politikai viták terhelik, annak ellenére, hogy Hrisztofiasz elnök az ellentétek néhány elemét a közel múltban kedvező ajánlatokkal próbálta meg rendezni. Ezek középpontjában a ciprusi-kérdés néhány korábban tabunak számító eleme áll, a ciprusi elnök például az idáig a görög ciprióták által követelt Varosha üdülőövezetet – amely a famagustai ütköző zóna részét képezi – a sziget újraegyesítéséig felajánlotta a török cipriótáknak, cserébe viszont a török kikötők megnyitását kérte a ciprusi hajók előtt. Bár a dél-ciprusi kikötőket ezt követően megnyitnák a török hajók előtt, még így is kérdéses azonban, hogy Törökország az egész politikai pálfordulásból milyen gazdasági hasznot húzhatna.

Belpolitika

A békülékenyebb hangvételt a soros elnökség kiemelt jelentősége mellett belpolitikai nehézségek eredményezik. Dél-Ciprus gazdasága ugyanis a tavalyi szerencsétlen kimenetelű lőszerrobbanás után súlyos recesszióba került, amelyet Görögország folyamatos lejtmenete annak ellenére rontott tovább, hogy tavaly Nicosia körülbelül 2,3 milliárd eurónyi hitelt kapott Oroszországtól. Az orosz kölcsön ugyan betömte azt a lyukat amit a robbanás ütött a költségvetésen, a Görögországgal való szoros kapcsolat azonban mind a hitelminősítők, mind a ciprusi illetékesek előtt hamar nyilvánvalóvá tette, hogy a szigetország gazdasága továbbra is gyenge lábakon egyensúlyoz. A Görögországgal folytatott kétoldalú kereskedelem visszaesése; a ciprusi leányvállalatokkal rendelkező görög anyavállalatok recessziója vagy csődje; a ciprusi bankok görögországi fiókjaiból történő betétállomány-kiáramlás; a görög hitelfelvevők fizetésképtelenségének óriási kockázata; valamint a görögországi bankok ciprusi fiókjaiban elhelyezett megtakarítások elvesztésének lehetősége mind-mind negatívan hatottak, s végeredményben az ország gazdaságának megrendüléséhez vezettek.

Egy nicosiai munkaügyi központ előtt. A görög válság erős hatással van a szigetország mindkét felén.
Egy nicosiai munkaügyi központ előtt. A görög válság erős hatással van a szigetország mindkét felén.
Fotó: Yiannis Kourtoglou / AFP

A felsoroltak közül jelenleg elsősorban a bankrendszer szoros görög kapcsolata jelent problémát, főként a Bank of Cyprus, a Marfin Laiki (Popular) Bank, a Hellenic Bank görögországi fiókjainak ügyletei, valamint a Görög Nemzeti Bankban, az Alpha Bankban, az Emporiki Bankban, valamint a Bank of Pireusban elhelyezett ciprusi megtakarítások elvesztésének kockázata, utóbbi azonban a betétek kivonása miatt inkább a görög gazdaságot gyengíti, semmint a Ciprusit. Mindazonáltal a fenti három ciprusi bankban az utóbbi hetekben, hónapokban jelentős tőkehiány lépett fel, amelyet az új, a magánszektorból érkező ügyletek sem tudtak pótolni. Emiatt az említett bankok állami segítséget kértek, amit azonban a kormány – ahogyan az a hét folyamán kiderült – nem tudott megadni, s ismételt kölcsönfelvételre szorul.

A pontos összeg egyelőre nem ismert, valószínűleg 4-6 milliárd euróra lenne szükség, az azonban jól látszik, hogy a kölcsön felvétele komoly politikai taktikázás eredménye lesz. A ciprusi kormány ugyanis hamar Brüsszel tudomására hozta, hogy a segélynek nem feltétlenül kell az uniótól érkeznie, tárgyalnak orosz és kínai illetékesekkel is. Utóbbiak megjelenésének elsősorban két oka van. A ciprusi kormány egyrészt a számára legmegfelelőbb kondíciók mellett szeretné felvenni az éves GDP mintegy 10 százalékát megközelítő összeget, amelyet az EU nem feltétlen fog a megfelelő megszorító intézkedések nélkül odaadni. Másrészt török oldalról hamar megpendítették annak lehetőségét is, hogy Brüsszelnek a ciprusi-kérdés rendezéséhez kellene kötnie a kölcsön folyósítását, amely természetesen jelentősen rontana görög ciprióta tárgyalási pozíción.

Akárhogy is lesz, Ciprus kimentése korántsem fog óriási problémát okozni egyik lehetséges hitelezőnek sem, az azonban, hogy Nicosia a soros elnökség kezdetén kvázi az orosz medvével próbálja sakkban tartani az EU-t egyértelműen annak a jele, hogy a következő hat hónapban egy olyan tagállam veszi át az Európai Unió irányítását, amelynek a nálánál erősebb államokkal és érdekekkel szembeni diplomáciai tárgyalásokban óriási tapasztalata van. Kérdés, hogy ez csupán a görög érdekeket fogja-e szolgálni, vagy a Ciprushoz hasonló kisebb tagállamokéit is.