További EU cikkek
A PSC angolul a "Political and Security Committee", vagyis a politikai és biztonsági bizottság rövidítése. Ennek a bizottságnak - amelyben a huszonöt állam nagykövetei vesznek részt, és amely Brüsszelben, egy szürke épület mélyében ül össze hetente kétszer - az a feladata, hogy az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikáját alakítsa. A magyar PSC-nagykövetat, aki hazánkat képviseli ebben a nem túl látványos, de valójában elég fontos testületben, Banai Károlynak hívják. Neki kell a magyar érdekeket megjelenítenie a közös uniós külpolitikában, amelyhez - elvben - valamennyi állam köteles tartani magát.
A megbízatását nemrég átvett, negyvenéves biztonságpolitikuson nem sok jele mutatkozik a megilletődöttségnek, ahogy hátradől a brüsszeli magyar követségen berendezett, meglehetősen spártai berendezésű irodájának foteljében. Amikor arról kérdezem, milyen érzés új, még nem teljes jogú, viszonylag kicsi tagállam képviselőjeként az uniós nagykövetek közt olyan "nagyfiús" kérdésekkel foglalkozni, mint az általános közel-keleti helyzet, az iraki háború vagy az atomfegyverprogram folytatásával vádolt Irán megdolgozása, mosolyog és azt mondja: "Egyre hosszabb nadrágot veszünk fel."
Kevésbé fajsúlyos
Banai persze nem akar túl nagyot villantani, készséggel és azonnal elismeri, hogy a klasszikus nagyhatalmi kérdésekben - amelyek miatt jelenleg leginkább fő az európai vezetők feje (Irak, Irán, izraeli-palesztin konfliktus) - a globális politikában kevésbé fajsúlyos, ráadásul még nem is teljes jogú tag Magyarországnak nemigen van szava. "Ezekben az ügyekben érdemes szerénynek lenni" - mondja, de hozzáteszi, hogy ez teljesen érthető is, hiszen tapasztalat, eszköz és tét híján egy magyar nagyköveti felszólalás "aligha érné el a kívánt hatást". De a kép ennél árnyaltabb.
Ami a hosszúnadrágot illeti, Banai nem most visel először ilyet. Noha alig több mint egy évtizedes külpolitikai karrier áll mögötte - 1990-ben kezdett a minisztériumban mint biztonságpolitikáért és fegyverzetkorlátozásért felelős tisztviselő -, a "franzstadti" diplomata ült már nagyfiúk között: a PSC-nagyköveti kinevezése előtt első beosztott volt a brüsszeli magyar NATO-képviseleten. A NATO-nak Magyarország persze már jó pár éve teljes jogú tagja, ráadásul ez a jó pár év elég zűrös volt: a szövetség 1998 óta megélte legelső háborúját (Koszovóban), nagy bővítés és - sokak szerint - a teljes átalakulás küszöbén áll, ahogy a Szovjetunió helyett a nemzetközi terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek elterjedése lett a Nyugatra leselkedő legfőbb stratégiai fenyegetés.
A grund szabályai
A magyar nagykövet tehát tudja a játékszabályokat, és úgy érzi, el is várják tőlünk, hogy felelősségteljesen viselkedjünk. "Azokban a kérdésekben, ahol van tapasztalatunk és vannak saját érdekeink, mint például a Balkán, ott nemcsak lehetséges az érdemi hozzászólás, de szükséges is. Ahol pedig esetleg mi is áldozunk - pénzt, embert -, ott különösen. Ez NATO-tapasztalat is" - mondja.
"Mi mindenképpen érdemben akarunk beleszólni a dolgokba. Ehhez persze meg kell tanulnunk a grund szabályait. Az újak nem állhatnak be egyből a középpontba - ahhoz nem ismerik eléggé a szabályokat, és nincs is meg a fizikumuk. De nem szeretünk csak követő álláspontra helyezkedni. Konstruktívnak kell lenni, nyíltan megmondani, milyen problémákat és megoldásokat látunk [az egyes kérdésekben]. [A bólogatás időszaka] elmúlt, ez nem házassági ceremónia, ahol csak igent lehet mondani. Éppen ez az integráció lényege: intézményes lehetőségeket kínálnak nekünk az aktív és valódi részvételre" - mondja Bánai.
Hosszúnadrágos kérdések
És van is miben részt venni. A politikai és biztonsági bizottság, ahol a nagykövet dolgozik, részben azért van ennyire háttérben, mert a kül- és biztonságpolitika olyan terület, amely hagyományosan nem tartozik az Európai Unió legfőbb feladatai közé. Ez régebben inkább a NATO-ra és az egyes tagállamokra tartozott. Ez a szemlélet változóban van. A változások egy része látványos - uniós rendőri és katonai missziók a Balkánon és Kongóban, önálló gyorsreagálású hadtest felállítása -, mások inkább a háttérben zajlanak.
Az iraki háborút megelőző diplomáciai zűrzavar és fiaskó, az amerikai külpolitika szeptember 11-e utáni irányváltása óta élénk vita folyik arról, hogy hol van Európa helye a globális politikában. Vállaljon-e többet, és ha igen, milyen keretek közt? Mi legyen az Amerikával való szövetséggel és a NATO-val? Mik azok a feladatok, célkitűzések, értékek, elvek és ellenségek, amelyek mentén és amelyekhez képest Európának ki kell dolgoznia közös kül- és biztonságpolitikai stratégiáját? Ezek tényleg hosszúnadrágos kérdések.
|