További EU cikkek
Ez nem panaszkodás: a fent vázolthoz hasonló kihívásokkal együtt uniós tudósítónak lenni többek között azért poén, mert az EU rotációs elnökségi rendszere miatt az ember minden fél évben (minden új elnökséggel) más országba utazhat. A szokás, hogy az egyes elnökségek a saját városaikban rendezik meg az ilyen-olyan miniszteri vagy kormányfői találkozókat, az egyik legvonzóbb tulajdonsága az Uniónak. Főleg akkor jó, ha déli állam az elnök: Brüsszel kedves hely, de folyton esik az eső. (Pech, de most Nápolyban is zuhog, noha állítólag ilyen csak évente párszor fordul elő.)
Az EU utazó cirkusz, kora középkori királyi udvar. Rendszeresen felkerekedik Brüsszelből, és mint egy csorda, megindul az éppen elnöklő (regnáló) ország irányába. Állami politikusok, ilyen-olyan kísérőik, uniós tisztviselők, újságírók trappolnak végig a kontinensen, megszállva egy-egy várost. Az ottaniak pedig, megragadva az alkalmat, megpróbálnak jó nagyot villantani, megmutatni, hogy milyen remek hely Dánia / Görögország / Olaszország. Normális körülmények között több várost is használnak: a svédek Helsingörben tartották az informális külügyminiszteri találkozókat, a fővárosban az egyik csúcstalálkozót, Tamperében a másikat. Az olaszok, akik pénteken és szombaton Nápolyban rendeznek egy külügyminiszteri találkozót, előtte már felélték Rómát, Riva del Gardát, Palermót és még valami mást is. El kéne menni megnézni, mi pusztulást hagytak maguk után.
|
Az elnökségi villantás központi eleme a politikusok és a nyomukban érkező irdatlan horda betemetése ajándékokkal, finom ételekkel, italokkal és elképesztően dögös hosztesszekkel. A soros elnök ország feltűnő pimaszsággal próbálja megmutatni, mennyire jó szervező, nagyvonalú vendéglátó, gondos gazda - mi pedig hagyjuk magunkat, jóhogy. Az udvart jól kell tartani és a legtöbb elnökség impresszív munkát végez. Néhány régebbi brüsszeli tudósító már egész Európát végigette, csak az elnökségeket követve. (Némelyik országnak azért ennél több kreativitása van: az éppen soron lévő olaszok elnökségük alkalmából Európa-szerte nekiálltak nyomatni az olasz kultúrát, kiállításokat és egyéb show-kat szerveznek mindenfelé.) Az állandó vendéglátás bizonyára iszonyú összegeket emészt fel, de észrevehető, mire megy el.
Az udvar mérete és az eseményeket kísérő hisztéria miatt a káoszt nehéz elkerülni. A különböző összejövetelekre, miniszteri vagy kormányfői találkozókra használt városok megszállt, erősen militarizált zónákká válnak. A rendőri jelenlét észrevehetően megnő, elsősorban persze a konferenciaközpont körül. A tömegközlekedés megbénul. A buszokat elterelik, a metró bizonyos szakaszokon nem jár. Útakadályok és tankcsapdák jelennek meg a stratégiai pontokon. A konferenciaközpont körüli terület rutinszerűen csatatérré válik, ahol a szélsőbalos tüntetők összecsapnak a rendőrökkel. A hotelek már hetekkel előtte megtelnek. A repülőjáratokra egy hónappal előtte kell jegyet venni. Végül háromszoros átszállással jutsz el Brüsszelből X-be, és a kikötőben laksz egy helyen, amit biztos, hogy normális körülmények között bordélyháznak használnak.
Fontos, hogy milyen ország az elnök: északi vagy déli, protestáns vagy katolikus/ortodox. A spanyol, görög, olasz elnökségre mindenki panaszkodik a szervezetlenség és fejetlenség miatt. Rómában szinte lehetetlen volt eljutni a konferenciaközpontig, elhagyni pedig még nagyobb kihívás volt; ráadásul az egész infrastruktúrát még aznap is szerelték, amikor már el kellett volnia kezdődnie a csúcstalálkozónak. Mindenhol bizonytalan tekintetű szervezők álldogáltak, a büfé felett pedig egy falka, dolog nélküli carabinieri vette át az ellenőrzést. A görögök olyan helyen szerveztek EU-csúcsot, ahol 160 kilométerre volt a legközelebbi hotel.
Amíg az udvar a provinciákban tombol, Brüsszel kiürül. Az Európai Bizottság rendszeres déli sajtótájékoztatója szomorkás árnyéka önmagának. Csak néhány szerencsétlen szóvivő magyaráz valamilyen teljesen érthetetlen és érdektelen technikai problémát néhány hasonlóan szerencsétlen újságírónak, akit otthon hagytak valami miatt. A sajtóirodákban szinte senki nincs és napokig úgy érezni, lemaradsz a lényegről.
A szokás egyébként kihalóban van. Egyrészt az új alapszerződéssel megszűnik a rotációs rendszer, legalábbis mostani formájában. Másrészt a 2001-es laekeni csúcstalálkozón úgy döntöttek a tagállamok, hogy a dolgokat egyszerűsítendő, ezentúl minden kormányfői szintű összejövetelt Brüsszelben tartanak (az arra egyébként teljesen alkalmatlan, komor és szűk miniszteri tanácsi épületben). Bár nem hivatalos találkozót, egyéb, alacsonyabb szintű összejövetelt ezután is lehet Belgiumon kívül tartani, lassan vége az ingyencirkusznak.