További EU cikkek
A külügyminiszterek az elmúlt hetekben (meg még júniusban egyszer) előkészítő üléseket tartottak, körbejárva egy sor témát, amelyekről eddig nem igazán vagy csak félig-meddig volt megállapodás. Ezek közül a három legfontosabbat kell kiemelni. Az első az Európai Bizottság összetétele: legyen-e minden tagállamnak szavazati joggal rendelkező biztosa az EU végrehajtó szervében. A második a nemzeti vétó: mennyire korlátozzák ennek használatát a rugalmas döntéshozatal érdekében. A harmadik pedig, hogy kinek mennyi szavazata van.
Kell-e minden országnak uniós biztos?
Ami az Európai Bizottság összetételét illeti, az alapító hatokat leszámítva mindenki - Magyarország is - ragaszkodik hozzá, hogy delegálhasson egy tagot az EU végrehajtó szervébe. Ez érthető. Ugyan a Bizottság nem a nemzeti, hanem a közösségi érdekeket képviseli, és Balázs Péter magyar nemzetiségű biztosnak sem az a dolga, hogy a magyar érdekeket jelenítse meg a közösségi politikában, a valóság bonyolultabb: ahogy egy magyar diplomata fogalmazott, "inkább egy magyar ne képviselje az érdekeinket, mint bárki más".
Ráadásul egy olyan Bizottság, amiben nincs jelen minden nemzet küldötte, kevésbé lenne legitim, hiszen "külföldiek ne döntsenek rólunk". A kérdés többé-kevésbé eldőlt, marad az "egy ország, egy biztos" szabály még jó darabig.
Korlátozzák a nemzeti vétót
A nemzeti vétó kérdése még ennél is húsbavágóbb. Értelemszerűen senki nem akarja önállóan feladni azt a jogát, hogy az utolsó pillanatban meghúzhassa a vészféket, ha olyan javaslattal szembesül, ami sérti érdekeit. Másfelől viszont az Unió döntéshozása teljesen bedöglene, ha egy ország meg tudna vétózni mindent. A jelenlegi rendszer még elég nagy teret enged a vétónak. Az új alaptörvény valószínűleg csak a kül- és biztonságpolitikában, a védelempolitikában, az adózásban, valamint a szociálpolitika, a bel- és igazságügy és a kultúrpolitika egyes részein hagyja meg. Mindenhol máshol többségi rendszer lesz.
A régi, kisebb-közepes méretű tagok között hagyománya van annak, hogy ellenzik a vétót. A vétó korlátozása ugyanis értelemszerűen az egyéni tagállamokat gyengíti az uniós döntéshozatalban. Ez viszont inkább a kisebb és közepes méretű államok érdeke, hiszen egy olyan rendszerben, ahol a főhatalom a tagállamoké - nem pedig a tisztán közösségi elven működő Európai Parlamentté vagy a Bizottságé -, ott a nagyobb államok vannak előnyben, pusztán méretüknél fogva.
A magyar kormány álláspontja a többi új tagállaméhoz képest szokatlanul rugalmas ebben a kérdésben. A kisebb méretű, régi tagokkal szemben ugyanis az újak - talán frissen visszanyert függetlenségük féltékeny védelmében - nagyon ragaszkodnak a vétóhoz: a csehek, a szlovákok és mások egész hosszú listát nyújtottak be. Magyarország fontos kivétel, a kormány csak a védelempolitikában és a kultúrpolitikában akarja föltétlenül megtartani a vétót.
Ez még a régi tagállamok közt is unikum. Úgy tűnik, hogy Budapest komolyan gondolja egy erős közösségi rendszer kiépítését, amelyben az egyes tagállamok ellenkezése nem tudja sokáig akadályozni a döntéshozatalt. Ez fontos: a nemzeti vétó korlátozása az egyik legfontosabb feladata most az EU-nak, amelyben a döntéshozatal már 15 taggal is nagyon akadozik. 25 taggal ez csak rosszabb lenne, ha nem csorbítanák valamennyire a tagállamok jogait.
|
A szavazati reform csökkenti a közepes országok befolyását
A harmadik kérdés, a szavazati reform a legérzékenyebb - melyik államnak mekkora szavazósúlya van. Az új szavazati rendszer lényege leegyszerűsítve, hogy növeli a legnagyobb négy állam - Németország, Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország - szavazati súlyát a többségben lévő kicsik rovására. Erre két okból van szükség: az egyik, hogy a legnagyobbaknak eredetileg nem egy emberük volt az Európai Bizottságban, mint mindenki másnak, hanem kettő. Most egyet elveszítenek, mert különben túl nagy volna a Bizottság létszáma. Valahogy kárpótolni kell őket.
A másik ok, hogy főleg a franciák és a németek megijedtek, hogy elvész befolyásuk a kisállamokkal alaposan felduzzasztott Európai Unióban. A jelenleg érvényes szavazati rendszer ugyanis nagyon torzít a kisebbek javára. De most már az EU szinte összes tagja kicsi vagy közepes, a szisztémát tehát korrigálni kell, hogy ne billenjen fel a hatalmi egyensúly. Ez a mi szempontunkból (közepes ország) nem olyan jó, de franciák és németek nélkül nincs EU, tehát alapvető hatalmi érdekeiket figyelembe kell venni.
A magyar álláspont itt elfogadó. Egyelőre még nem teljesen egyértelmű, hogy pontosan hogyan alakítják át a rendszert, de az biztos, hogy Magyarország szavazati súlya csökkenni fog: a jelenlegi kb. 3,7 százalékról (felsőközéposztály) kettő egész valahány százalékra, attól függően, hogy pontosan milyen rendszer lép életbe. A kormány azt mondja, hogy azért nem áll ellen hevesen, mert összességében az új rendszer egyszerűbb és érthetőbb lesz, és ez megéri a pici szavazatsúly-veszteséget. Az új rendszer tényleg egyszerűbb, bár nem olyan nagyon (lásd keretes). Viszont egyértelműbb, nem igényel kényes szavazatsúlyozást, könnyebb adaptálni esetleges újabb bővítésekkor, és legfőképpen: annyian támogatják, hogy nélküle nincs alkotmány.