További EU cikkek
A társulási és együttműködési megállapodást, amelynek részleteit még a szíriaiaknak is el kell fogadniuk, az tette lehetővé, hogy Anglia, Hollandia és Németország feladta ellenkezését a szerződés egy záradékával kapcsolatban. Ez arra kötelezné a nyugati hírszerzők által tömegpusztító fegyverek fejlesztésével gyanúsított Damaszkuszt, hogy tartsa magát nemzetközi fegyverkorlátozási vállalásaihoz. A három tagállam szigorúbb garanciákat követelt. Ezeket a szerda délután Brüsszelben jóváhagyott szöveg már, úgy tűnik, biztosítja.
A társulási megállapodás emellett tartalmazna egy emberi jogokkal foglalkozó szekciót is, noha megfigyelők szerint kétséges, hogy ez mennyiben késztetné jobb viselkedésre a térség egyik legszigorúbb rendőrállamát. Az EU szerint az együttműködés, a gazdasági kapcsolatok élénkítése az elszigetelésnél jobb stratégia Szíria "moderálására".
Eltérő megközelítés
Az elsősorban kereskedelmi tartalmú megállapodás is mutatja, Európának és Amerikának eléggé eltérnek az elképzelései, hogy hogyan kell kezelni Szíriát, amely kulcsszereplő a közel-keleti politikában. A volt iraki Ba'asz párt testvérpártja által vezetett diktatúra a megszállva tartott Libanonon és ottani terrorista szervezeteken keresztül nyomást gyakorol Izraelre, és palesztin csoportokat is támogat.
Az Egyesült Államok az elmúlt hónapokban nemtetszéssel reagált rá, hogy az európaiak közeledni próbálnak Szíriához, és a szerdai fejleményeknek sem örült. "Továbbra is komoly aggodalmaink vannak Szíriával kapcsolatban, ideértve terrorista szervezetek támogatását és azt, hogy nem őrzik eléggé az iraki-szíriai határt" - mondta a brüsszeli amerikai nagykövetség szóvivője szerda délután.
Európai tisztviselők szerdán nem sokat foglalkoztak az amerikaiakkal, mondván az európai szomszédságpolitika alapvető részét képezi, hogy az EU a Földközi-tenger menti országokkal szorosabb kapcsolatokat épít ki. "Az amerikaiak nem fognak örülni, de hát ez van" - fogalmazott egy névtelenségbe burkolózó brüsszeli illetékes.
A szomszédságpolitikai célok mellett általános filozófiai különbségek is vannak abban, ahogy Európa és Amerika a közel-keleti "latorállamok" problémáját megközelíti. Az európai államok nagy része nem támogatta az iraki háborút, és az atomfegyverprogrammal gyanúsított Iránnal kapcsolatban is a kemény, de konstruktív együttműködés politikáját részesíti előnyben az amerikaiak agresszívabb hozzáállásával szemben.