Példátlan akció az EU vezetésében: német-finn elnökség-csere

2002.04.30. 14:39
Németország és Finnország megegyezett abban, hogy 2006-2007-ben felcserélik soros uniós elnökségük időpontját. A példátlan ügylet révén Németország előnyösebb pozícióba kerül az EU következő, 2007-2013 közötti költségvetésének kialakítását célzó tárgyalásokon, amelyeken az Unió történetének legkeményebb pénzügyi vitáira lehet számítani.
Az eredeti menetrend szerint Németország 2006 második felében látta volna el az EU soros elnöki tisztét, míg Finnország 2007 első felében. A két ország miniszterelnöke, Gerhard Schröder és Paavo Lipponen hetekig tartó tárgyalások után megegyezett abban, hogy felcserélik az elnökségek idejét. Az egyezményt az a kölcsönös érdek tette lehetővé, hogy mivel mindkét országban választások tartanak az elnökségek eredeti időpontjában, az egybeesést a csere révén el tudják kerülni - nyilatkozta egy finn diplomata a Financial Timesnak.

Csak ürügy a választás?

Azonban az egyezség mögött valószínűleg más, fontosabb kérdések is meghúzódnak. Franciaország és Spanyolország értékelése szerint Németország a cserével erősíti pozícióját a 2006-ban sorra kerülő, az EU intézményi és pénzügyi reformjairól szóló, döntő fontosságú viták előtt. Egy francia külügyi tisztviselő a brit lapnak adott nyilatkozatában kiemelte: az elnökségek felcserélése azt jelenti, hogy Németországnak könnyebb lesz a vitában részt vennie, mivel nem kötik az elnökség ellátásából fakadó kényszerek.

Erősebb német érdekérvényesítés

A Financial Times rámutat arra: Schröder valószínűleg tanult az utolsó német elnökség tapasztalataiból. Az 1999. márciusi berlini csúcson ugyanis kiemelten fontos tárgyalások zajlottak az EU 2000 és 2006 közötti költségvetési időszakáról. Ekkor Franciaországnak sikerült elodáznia a mezőgazdasági reformok kérdését, míg Spanyolország a strukturális alapok változtatását ellenezte kitartóan.

Németország mindkét területen reformokat szeretett volna elérni annak érdekében, hogy kevesebb pénzt fizessen be az Unió költségvetésébe a mezőgazdasági és a strukturális politikák finanszírozására. (A német álláspont szerint az ország a gazdasági erejéhez képest aránytalanul magas összeget fizet a közös kasszába.) A hagyományoknak megfelelően azonban soros elnökként Németországnak tartózkodnia kellett saját nemzeti érdekeinek előretolásától, és arra kellett törekednie, hogy a tagállamok között kompromisszum szülessen.

Az elnökségek felcserélése révén most Németország világosan értésre adhatja, hogy lényegi pénzügyi reformok nélkül tovább nem hajlandó ellátni a közös kasszába hatalmas összegeket juttató, nettó befizető szerepét - vélekedett egy magas rangú német diplomata a brit lapnak adott nyilatkozatában.



  • Tippek
  • Betét