Példátlan akció az EU vezetésében: német-finn elnökség-csere

Az eredeti menetrend szerint Németország 2006 második felében látta volna el az EU soros elnöki tisztét, míg Finnország 2007 első felében. A két ország miniszterelnöke, Gerhard Schröder és Paavo Lipponen hetekig tartó tárgyalások után megegyezett abban, hogy felcserélik az elnökségek idejét. Az egyezményt az a kölcsönös érdek tette lehetővé, hogy mivel mindkét országban választások tartanak az elnökségek eredeti időpontjában, az egybeesést a csere révén el tudják kerülni - nyilatkozta egy finn diplomata a Financial Timesnak.

Csak ürügy a választás?

Azonban az egyezség mögött valószínűleg más, fontosabb kérdések is meghúzódnak. Franciaország és Spanyolország értékelése szerint Németország a cserével erősíti pozícióját a 2006-ban sorra kerülő, az EU intézményi és pénzügyi reformjairól szóló, döntő fontosságú viták előtt. Egy francia külügyi tisztviselő a brit lapnak adott nyilatkozatában kiemelte: az elnökségek felcserélése azt jelenti, hogy Németországnak könnyebb lesz a vitában részt vennie, mivel nem kötik az elnökség ellátásából fakadó kényszerek.

Erősebb német érdekérvényesítés

A Financial Times rámutat arra: Schröder valószínűleg tanult az utolsó német elnökség tapasztalataiból. Az 1999. márciusi berlini csúcson ugyanis kiemelten fontos tárgyalások zajlottak az EU 2000 és 2006 közötti költségvetési időszakáról. Ekkor Franciaországnak sikerült elodáznia a mezőgazdasági reformok kérdését, míg Spanyolország a strukturális alapok változtatását ellenezte kitartóan.

Németország mindkét területen reformokat szeretett volna elérni annak érdekében, hogy kevesebb pénzt fizessen be az Unió költségvetésébe a mezőgazdasági és a strukturális politikák finanszírozására. (A német álláspont szerint az ország a gazdasági erejéhez képest aránytalanul magas összeget fizet a közös kasszába.) A hagyományoknak megfelelően azonban soros elnökként Németországnak tartózkodnia kellett saját nemzeti érdekeinek előretolásától, és arra kellett törekednie, hogy a tagállamok között kompromisszum szülessen.

Az elnökségek felcserélése révén most Németország világosan értésre adhatja, hogy lényegi pénzügyi reformok nélkül tovább nem hajlandó ellátni a közös kasszába hatalmas összegeket juttató, nettó befizető szerepét - vélekedett egy magas rangú német diplomata a brit lapnak adott nyilatkozatában.