Mire veri annyira magát Európa?

2013.12.20. 22:49
Áttörésnek nevezte Orbán Viktor magyar kormányfő, az euró bevezetése óta a legnagyobb előrelépésnek nevezte Herman Van Rompuy, az Európai Tanács állandó elnöke. De mi is a bankunió, amiért mindenki ennyire lelkes?

A lényeg az, hogy mostantól (pontosabban 2016-tól) kezdve nem lesznek bankmentések Európában. Legalább is nem az adófizetők pénzéből. Az ír bankválságban az Anglo Irish Bankot 30 milliárd dollárral kellett megtámogatni, az adófizetők pénzéből. A szlovén filozófus, Slavoj Zizek írta le a helyzetet legjobban egy írásában a Guardianben: a bankárok, pénzügyi szakik döntenek, de mi, a polgárok vállaljuk valójában a kockázatot. A bankunió azt ígéri, nem így lesz többé.

Azért is fontos, hogy sikerül ezt - úgy néz ki még ennek az Európai Parlamentnek a mandátuma alatt - kitárgyalni végleg, mert így helyére kerül az első alappillére annak a hosszas átalakítási folyamatnak, amely tavaly indult meg Van Rompuy vezetésével, és a folyamat végére a politikai uniót vetíti előre.

A dolog úgy kezdődött, hogy tavaly Mario Monti akkori olasz miniszterelnök vezetésével a déliek el akarták érni, hogy a közös európai mentőalap (ESM) közvetlenül tőkésítsen fel bankokat. Így akarták elkerülni, hogy pusztán saját adófizetői pénzből kelljen megmenteni a bankokat. De Angela Merkel német kancellár ellenállt, mondván, ácsi, az ESM-ben a legnagyobb hányadot a német adófizetők pénze teszi ki, miért kéne rossz spanyol bankokat német adófizetőknek megmenteniük.

Ezért született akkor az a megállapodás, hogy az ESM közvetlen feltőkésítéséért cserébe a németek elérték: egyetlen közös felügyelet alá rendeződnek az európai bankok, mert az eddigi felügyelet Merkel szerint inkább vicc volt mintsem a célt szolgáló eszköz. Megállapodtak abban is, az Európai Központi Bank (EKB) fogja felügyelni a bankokat. Akkor ezt Monti hatalmas sikernek értékelte, pedig tudhatta volna, a végén úgyis Merkel nyer.

Mindenesetre az EKB égisze alatt megszületett az egységes felügyeleti szerv, ami közvetlenül 130 bankot felügyel majd Európában. A kisebb bankok a nemzeti felügyeleti szervek alatt maradnak majd, de az EKB bármikor közvetlenül maga alá tudja vonni azokat a bankokat, ahol problémát érzékel. (A németek ragaszkodtak ahhoz, hogy a kisebb takarékbankjaik, és tartományi pénzintézeteik ne kerüljenek ki a felügyeletük alól politikai okokból).

A bankuniónak rengeteg eleme van, amelyeknek egy része a G20-as vállalásokból fakad, például a tőkemegfelelési arányok emelése. Tárgyalgattak, tárgyalgattak, de kiderült, egyrészt a németek tényleg nem akarnak senki sem a német adófizetők pénzéhez engedni, másrészt rengeteg érdeket kell összehangolni ahhoz, hogy legyen bankunió.

Csak egy-két kérdés: hogyan képviseltetik magukat a felügyeleti rendszerben az olyan országok, amelyek nem vesznek részt a bankunióban, de a pénzintézeteik nagy része eurózónás, azaz az EKB felügyelete, és az új szanálási hatóság alá tartozik. Azaz például Magyarországon a bankok felének eurózónás anyagbankja van, így a leányvállalatai is az EKB felügyelete alá kerülnek. Szanálásunkról is az új hatóság dönthet, de ott már a tárgyalások eredményeként ott leszünk: elvileg egyharmad arányban számít az anyaország, egyharmad arányban a "vendégországok", és egyharmad arányban a testület független szakembereinek szavazatán múlik majd az, mi történik egy problémás bankkal. De nagyon előre szaladtunk.

Először ugyanis kidolgozták a bankok veszteségmegosztását: ha ugyanis nem az adófizetőknek, akkor valaki másnak kell a számlát állnia. Ezek lesznek a múlt héten kialkudott hierarchia értelmében a részvényesek, a kötvénytulajdonosok, és a betétesek (100 ezer euró alatt nem.) Ez mind a 28 tagállamra vonatkozik, így Magyarország is dolgozik már a magyar szanálási szabályokon. Kell mellé egy nemzeti szanálási hatóság is, ami a pénzintézetek hozzájárulásából adódik össze. Tíz év alatt ezek az alapok közösségivé alakulnak át, tehát nem saját bankok feltőkésítésére is használhatók majd.

Na de ki dönt a szanálásról? Ez volt az egyik legnagyobb kérdés, amiről végül a héten született megállapodás a tagállamok között. Ezt azért kell hozzátenni, mert ezt a bizonyos szabályozást még meg kell tárgyalni az Európai Parlamentben is, és csak akkor válik jogszabállyá, ha az EP is megszavazza, remélhetőleg még a májusi választások előtt. A tagállami egyezséget az Európai Parlament és az Európai Bizottság is bírálta, mert nagyon bonyolult lett. De így tudtak minden érdeket figyelembe venni.

A mostani állapot szerint a következő a menet: EKB megállapítja, hogy baj van egy bankkal, jelzi a szanálási testületnek. Azok összeülnek a bank anyag-, és fogadó országával, és kidolgozzák a szanálást a már létező tervek alapján. Majd a végrehajtást az Európai Bizottság kezébe adják. Ha a bizottság nem ért egyet, akkor a tagállamokból álló tanácshoz fordulhatnak. Mindezt elvileg egy hétvége leforgása alatt, bonyolult szavazati arányok segítségével.

További nagy kérdés volt a szanálási alap mögött álló védőháló, azaz újabb pénzalap. Erről majd egy nemzetközi egyezményt írnak alá, és csak 2025-re kell felállítani.

Hiába a nagy csinnadratta tehát, a bankunió szabályai még nem kiforrottak, több elemre még az Európai Parlamentnek is rá kell bólintania. A magyarok még elemzik, hogy mi a jobb: belépni vagy kint maradni. Egyelőre csak Nagy-Britannia jelezte, hogy nem lép be.



  • Hírek
  • Hírek