Piri Kati Hollandiából lehet EP-képviselő

2014.05.07. 13:54
Interjú Piri Katival, aki Hollandiában lehet EP-képviselő. Mit gondolnak a hollandok a magyar munkavállalókról? Szétesik-e a holland társadalom? És vajon ott is a földbe döngölik ellenfeleiket a politikusok?

Piri Katival néhány éve ismerkedtünk meg, akkor még a holland szocialistáknál dolgozott az Európai Parlamentben. Most a holland Munkáspárt ( Partij van de Arbeid, PvdA) listájának harmadik helyén várja a májusi EP-választást. A felmérések szerint a harmadik hely még éppen bejutó lehet.

Piri Kati

35 éves, Celldömölkön született, Hollandiában nőtt fel. Édesapja az 1956-os forradalom után emigrált, a család többi tagja 1980-ban követte Hollandiába. Katiék Utrechtben telepedtek le. A magyart és a hollandot egyaránt anyanyelvének tartja – igaz, mostanában szinte csak hollandul beszél. A Groningeni Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakán tanult, diákként rengeteget utazott Európában és a kontinens határain túl. Szakterülete a fejlesztéspolitika, a holland és a magyar mellett folyékonyan beszél angolul, németül.

Milyen kapcsolatot tart Magyarországgal?

Gyerekkorom óta Hollandiában élek, de a szűkebb családot leszámítva minden rokonom Magyarországon él. Évente egyszer megyek őket meglátogatni, általában nyáron. A szüleim gyakrabban és hosszabb időre mennek Magyarországra. Ők Hollandiában is tartják a kapcsolatot a magyar közösséggel, én már nem nagyon.

Mivel foglalkozott azelőtt, hogy EP-képviselőjelölt lett Önből?

Az elmúlt 3 évben a Netherlands Institute for Multiparty Democracynál dolgoztam (Többpártalapú Demokrácia Intézete). Ezt az intézetet a hét holland politikai párt 13 évvel ezelőtt azért hozta létre, hogy az egyeztetésen és konszenzuskeresésen nyugvó holland demokratikus kultúrát a fiatal demokráciákban népszerűsítse. Olyan helyeken dolgoztam, mint Burundi, Grúzia, Örményország vagy Azerbajdzsán, és az ottani pártokkal tartottam a kapcsolatot. Az intézet célja, hogy ezek a pártok maguk is nyitottabbak, átláthatóbbak legyenek, fogadják be tagjaik közé a fiatalokat és a nőket, akik hagyományosan gyengébb politikai képviselettel rendelkeznek.

Holland politikai körkép

Az euroszkeptikus és muzulmánellenes Szabadságpárt előretörésétől hangos a holland és az európai sajtó. A Geert Wilders által vezetett formáció a márciusi közvélemény-kutatások szerint vezet. A Szabadságpártot szorosan követi a D-66 nevű jobboldali-liberális formáció, majd a jobboldali kereszténydemokraták és két baloldali párt következik. Az arányos pártrendszer miatt Hollandiában jóval több országos politikai párt működik, mint Magyarországon. A 26 holland EP-mandátumon tíz párt osztozhat. 

Mi ezzel a céljuk?

A fő cél az, hogy ezek a pártok demokratikusabban működjenek, és ezáltal az egész közéletben érvényesüljenek a demokrácia játékszabályai. Hollandiában azt valljuk, hogy nincs erős demokrácia erős civil társadalom nélkül. A civilek azért fontosak, mert felhívják a politikusok figyelmét a társadalom igényeire. De a politikai hatalomért már a pártok fognak versenyezni. Ha azt szeretnénk, hogy jól működő demokráciák legyenek ezekben az országokban, akkor ehhez a hatalomért versengő pártoknak is demokratikusabbá kell válniuk.

Magyarországról nézve egészen hihetetlenül hangzik, hogy ezt az intézetet hét, egymással versengő politikai párt működteti közösen. Hogyan megy ez a gyakorlatban?

Igen, és ebben a kérdésben nincs ideológiai törésvonal a pártok között. Egyébként sok más ügyben is van együttműködés. Ennek oka talán az, hogy Hollandiában a választási rendszer arányos, ezért a második világháború óta soha nem fordult elő, hogy egy párt egyedül tudott volna kormányt alakítani. Mindig kellett egy-két koalíciós partnert keresni a kormányzáshoz. Itt komoly hagyománya van az együttműködésnek, és az intézet, ahol dolgoztam, ennek az együttműködésnek a gyümölcse.

Milyen konkrét ügyeket próbálnak népszerűsíteni?

Például arról beszéltünk nekik, hogyan vezényelhető le egy alkotmányos reformfolyamat úgy, hogy a társadalom minden rétege képviselve legyen a folyamatban. Tudom, hogy Magyarországon is teljes alkotmányos átalakítás ment végbe az elmúlt négy évben. De ami Magyarországon történt, az elképzelhetetlen lenne Hollandiában. Az ilyen reformokat a hollandok úgy képzelik el, hogy először helyi szinten összegyűjtjük a tapasztalatokat, azokat regionális szinten összegezzük, és utána országos szinten hozunk egy döntést. A folyamat sokkal lassabb, több egyeztetést igényel, de mindenki elmondhatja a véleményét, beleszólhat a vitába.

A másik témánk a politikai pártok finanszírozásának ügye. Mi a holland példából kiindulva az állami finanszírozás és a nagyon szigorú, nyilvános elszámolás mellett vagyunk. Más modellek is működhetnek, például amikor a pártokat magánadományokból finanszíroznak. De ebben az esetben még fontosabb az átláthatóság, különben a pártok üzleti vagy más lobbiérdekek foglyaivá válhatnak.

A lista harmadik helyén áll. Ön szerint milyenek az esélyei?

Harmadikként jó esélyem van arra, hogy bejussak az Európai Parlamentbe, bár tény, hogy a pártom az egy hónapja tartott helyi választáson nagyon rosszul szerepelt. Kormányon vagyunk, és a kormányzó erőket a választók félidőben büntetni szokták. Viszont némi bizakodásra ad okot, hogy Hollandiában a helyi választásokon az emberek 40 százaléka helyi pártra szavaz, amelyek nem indulnak az országos, vagy az európai választáson.

Mi az EP-választás legnagyobb tétje Hollandia számára?

Szerintem a holland társadalmat jelenleg négy kérdés érdekli leginkább. Az első a munkanélküliség kezelése Hollandiában és európai szinten. A holland Munkáspárt is elsősorban ezzel kampányol: helyi, országos és európai lépésekkel csökkentenünk kell a munkanélküliséget, különösen a fiatalok körében.

Gondolom, a második a gazdasági helyzet javítása…

Igen, a második témánk a gazdasági válság, illetve ahogy itt mondják, az euróválság kezelése. A gazdasági válság tapasztalata számunkra az, hogy a pénzügyi szektor túlnőtt a nemzeti kereteken, és egy ország nem tudja kezelni vagy ellenőrizni az országhatárokon átnyúló bankrendszert. Ebből komoly problémák adódhatnak, és ha a bankok csődközeli helyzetbe kerülnek, ahogy az 2009-ben történt, akkor az adófizetőknek kell a zsebükbe nyúlni. Ezen csak úgy lehet változtatni, hogy európai szintre helyezzük a bankrendszer ellenőrzését, és arra kötelezzük a bankokat, hogy képezzenek egy közös európai alapot arra az esetre, ha valamelyikük csődbe megy, és ki kell segíteni.

Mennyire érti a holland társadalom ezt a témát?

Nincs mindenki tisztában a részletekkel, de az emberek értik a problémát, és nagyjából azt is, hogy milyen megoldás körvonalazódik. Egyébként az én pártom programjában olyan szimbolikus, baloldali üzenetek is szerepelnek, mint a bankvezetők fizetésének vagy bónuszának csökkentése. Hollandiában komoly botrányok voltak abból, hogy a válság és a megszorítások után bankvezetők még mindig csillagászati fizetéseket kaptak, ezért társadalmi igény van a fizetések valamilyen korlátozására. Viszont ha egy ország önállóan korlátozza a fizetéseket, akkor a bank egyszerűen átteszi a menedzsmentet egy másik országba. Ezért ebben a kérdésben is európai fellépésre van szükség.

Mivel kampányolnak még?

A harmadik témánk a bevándorlás. Hollandia hagyományosan nyitott, befogadó társdalom, de az utóbbi évtizedben felerősödtek a bevándorlással kapcsolatos kritikák, és ezek jó része a Kelet-Európából érkező munkavállalók ellen irányul. Az én pártom azt mondja, hogy nem húzhatunk falat Kelet és Nyugat közé, illetve a holland társadalom és a bevándorló munkavállalók közé. Viszont nem hunyhatunk szemet a létező problémák felett sem. Nem szabad hagyni például, hogy a migráns munkavállalókat, például a magyarokat a holland minimálbér alatt dolgoztassák, olykor embertelen lakhatási körülmények között helyezzék el őket, vagy megkerüljék a munkavédelmi előírásokat.

Sokan viszont azért mennek nyugatra dolgozni, mert még a minimálbér alatti fizetéssel is jobban járnak, annál, mint amit otthon kapnának…

Ez lehet, hogy így van, de a minimálbér alatt foglalkoztatott bevándorlók nagyon súlyos feszültséget okoznak a holland társadalomban. A holland munkavállalók csak annyit látnak, hogy jön valaki, aki a bérminimum alatt, féllegális keretek között dolgozik, és emiatt ők elveszítik a munkájukat. Emiatt az átlagos holland választó egyre inkább fenyegetést lát az Európai Unióban. Szerintünk erre az a megoldás, hogy bizonyos szociális intézkedéseket hozunk európai szinten.

Megoldás lenne, ha európai minimálbért vezetnének be?

Mi támogatjuk a minimálbér bevezetését az összes európai országban, úgy, hogy az mindenhol a gazdaságok teljesítőképességéhez igazodjon. De már az is előrelépés lenne, ha az érvényben lévő szabályokat jobban betartatnánk. A jelenlegi helyzet rossz a migráns és a holland munkavállalóknak, viszont kedvező azoknak a külföldi és holland cégeknek, amelyek a szabályok megkerülésére szövetkeznek. Ezen változtatni kell.

A bevándorlók társadalmi integrációja kapcsán Hollandiát sokáig mintaként emlegették, de az utóbbi években inkább a negatív tapasztalatokról, a holland társadalom széteséséről hallani. Mitől erősödött a bevándorlóellenes hangulat?

A gazdasági helyzet romlásával párhuzamosan nálunk is megerősödtek azok a politikai erők, amelyek falat húznának a „holland hollandok” és a „muzulmán hollandok” közé. Geert Wilders pártja, a holland Szabadságpárt ( Partij voor de Vrijheid, PVV) a hagyományos jobboldali témákat vegyíti a muzulmánellenességgel. A bűnözés visszaszorításával, a közbiztonság javításával kampányolnak, és ezzel kapcsolatban támadják a marokkói, török és más észak-afrikai származású hollandokat. Azért nem nevezhető ez bevándorlóellenességnek, mert ezeknek az embereknek már a szülei is Hollandiában születtek. Holland állampolgárok, hollandul beszélnek, csak máshogy néznek ki.

Akkor miért váltak ők a szélsőjobb támadásainak célpontjává?

Az észak-afrikai hollandok azért válnak könnyen célponttá, mert külső jegyeikben különböznek az átlag hollandtól, és a muzulmán vallás miatt jelentősek a kulturális különbségek is. Az is fűti az előítéleteket, hogy a társadalom lecsúszott rétegeiben túlreprezentáltak. A szélsőjobb egyelőre vallási alapon különböztet meg, bár Wildersnek (a Szabadságpárt vezetője) volt nemrég olyan nyilatkozata, amiben már faji alapon tett különbséget holland és holland között. Ez ellen egyébként az összes holland párt egyöntetűen kiállt, sőt, még saját pártjából is több meghatározó figura kilépett emiatt. Az én pártom szerint a beilleszkedés támogatásán túl pozitív példákat kell állítani a társadalom elé. A Munkáspárt által a kormányba delegált egyik államtitkár például török származású, a rotterdami polgármesterünk pedig marokkói családból származik.

Miben hasonlít vagy különbözik a holland politika a magyartól? Mit tanulhatnánk a hollandoktól?

A hollandok nagyon egyenes, őszinte emberek. Itt nincs köntörfalazás, a hibákat egyenesen az ember szemébe mondják. Sokan ezt bunkóságnak tartják, pedig jobb, mint a képmutatás. A magyar politikusoknak szintén érdemes lenne eltanulniuk az egyeztetés kultúráját. Itt az összes politikai párt bizonyos fokig tiszteletben tartja a másikat, még akkor is, ha az ellenzékben vagy kisebbségben van. Ugyanis ha nem tartod tiszteletben a politikai ellenfeledet, akkor azokat a választókat sem tiszteled, akik arra a pártra szavaztak. Bármilyen kormány is van hatalmon, annak az összes hollandot képviselni kell, és ezért az ellenzéket is be kell vonni a döntési folyamatba.  

Ha érdekesnek találta a cikket, olvassa el a Nagy Szabolccsal készített interjúnkat, aki az osztrák liberális NEOS párt színeiben fut neki az EP-választásnak.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!