Miért nem kell Európában senkinek a Jobbik?

2014.06.03. 07:00

Az EP-választások után a szélsőséges erők előretörésétől volt hangos a nemzetközi sajtó. Viszont ha közelebbről megnézzük a választási eredményt, akkor kiderül, hogy nagyon kevés olyan politikai erő lesz az Európai Parlamentben, amelyek valóban az EU létezése ellen és a teljes nemzetállami visszarendeződés mellett szállnak síkra.

Ráadásul ezek az erők akkor tudnak igazán hatékonyan politizálni, ha frakciót alakítanak. Ehhez minimum 25 EP-képviselőnek kell összegyűlnie legalább 7 uniós tagállamból. Ebben a felállásban a Magyarországról bejutott három jobbikos EP-képviselő kelendő portéka lehetne a most folyó politikai alkudozások során. Mégsem az.

Távoli rokonok

Az európai integrációt  teljes egészében elutasító politikusok két politikai frakcióba próbálnak szerveződni. Az egyik a már jelenleg is létező Szabadság és Függetlenség elnevezésű csapat, akik a választások után 38-an vannak. Ebben a frakcióban a meghatározó erő a Nigel Farage vezette Brit Függetlenségi Párt (UKIP), amely Nagy-Britannia kilépéséért és a bevándorlás teljes korlátozásáért kampányol. Ahhoz azonban, hogy újra frakcióvá tudjanak alakulni, legalább 7 tagállamból kellene képviselőt toborozniuk, és a hírek szerint Farage-nak gondjai vannak ezzel.  

A Szabadság és Függetlenség újraalakulásának legnagyobb akadálya egy másik euroszkeptikus és bevándorlásellenes frakció formálódása, amelyet Marine Le Pen, a Franciaországban győztes Nemzeti Front elnöke próbál összetákolni. Le Penék legnagyobb szövetségese a holland Geert Wilders vezette Szabadságpárt, de ide csatlakozik majd a fasiszta múlttal büszkélkedő olasz Északi Liga, illetve a flamand szeparatista Vlaams Belang is.

A két euroszkeptikus frakció együtt legfeljebb 100 képviselőt tud majd felmutatni, ráadásul mindketten küzdenek azzal a problémával, hogy elegendő tagállamból toborozzanak képviselőket.

Még nekik is durva

A Szabadság és Függetlenség Frakcióban meghatározó UKIP számára kizárt a magyar szélsőjobboldali párttal való együttműködés. A UKIP bár keményen euroszkeptikus, bevándorlásellenes és „balhés” párt, de vannak bizonyos határok, amelyeket nem lép át (vagy ha igen, akkor nagyon gyorsan visszatáncol onnan). A UKIP tartózkodik például az antiszemita kijelentésektől, toleránsnak mutatkozik a homoszexuálisok irányába, és nem vonja kétségbe a kapitalizmus létjogosultságát.

A UKIP a szavazatok 26,77 százalékának megszerzésével megnyerte a brit EP-választást, ezért számukra a tét az, hogy tartósan meg tudjanak erősödni az angol belpolitikában. Emiatt nem szövetkezhet olyan pártokkal, amelyek a hazai közvélemény előtt szélsőséges színben tüntethetik fel. Persze kérdés, hogy ha a Jobbikkal való együttműködéstől elzárkózik a UKIP, akkor a jelenlegi parlamenti ciklusban miért engedte be frakciójába például a Szlovák Nemzeti Pártot.

Az is elszigeteli a Jobbikot a UKIP-tól, hogy az előbbi alapító tagja a fasiszta Brit Nemzeti Pártot is sorai között tudó Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetségének. A Jobbik így egy kalapba került a BNP-vel, amely a brit választó számára is könnyen azonosítható szélsőjobboldali erő. A UKIP egyik legfőbb politikai törekvése pedig éppen az, hogy megkülönböztesse magát a BNP-től.

A nemzeti fronton sincs áttörés

A francia Nemzeti Front nemrég még a Jobbik partnere volt az Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetségében, ám 2013 őszén kilépett onnan. Azóta tudatosan próbálja elszigetelni magát a magyar szélsőségesektől, illetve a görög neonáci Arany Hajnaltól. A Nemzeti Front vezetője, Marine Le Pen a múlt héten ezt a két politikai erőt emelte ki, amelyekkel kizárt bármifajta együttműködést.

A távolságtartás egyik oka, hogy a Jobbik antiszemita kijelentései megnehezítik a Nemzeti Front saját antiszemita múltjának lerázását. Az EP-választáson győztes Le Pen tudja, ahhoz, hogy eséllyel startoljon rá a köztársasági elnöki székre és a francia nemzetgyűlésre, be kell bizonyítania a választóknak, hogy a Nemzeti Front már nem egy antiszemita formáció. Ez egyébként nem megy zökkenőmentesen. A francia sajtó bőven talál idéznivalót a párt politikusaitól, többek között a jelenlegi pártvezér apjától, Jean-Marie Le Pentől, aki több mint három évtizeden át vezette a pártot.  

Nemcsak a Nemzeti Front számára kínos a Jobbik, de szövetségesei sem kérnek a magyar pártból. A Geert Wilders vezette holland Szabadságpárt például, amely nyíltan ellenzi a muszlim bevándorlást, a felmérések szerint jelentős támogatásnak örvend a hollandiai zsidó közösségben. Számukra tehát azért elfogadhatatlan a Jobbik, mert ezzel saját szavazóbázisuk egy részét idegenítenék el.

Moszkvai kapcsolat

Ehhez adódik a Jobbik kémbotránya. A moszkvai kapcsolat bizonyítása azért lenne különösen kínos a francia Nemzeti Frontnak és még néhány keményen euroszkeptikus pártnak, mert a híresztelések szerint nem a Jobbik az egyetlen ilyen párt, amely Oroszország segítő közreműködésével finanszírozza létét.

Így aztán nagyon úgy tűnik, hogy a Jobbik továbbra is a függetlenek között foglal majd helyet. Mivel senkivel sem tudnak együttműködni, a párt kevesebb költségvetési támogatást kap az EP-től. Így szinte az is kizárt, hogy valamilyen parlamenti pozícióhoz jussanak, és az sem túl valószínű, hogy bármilyen érdemi feladatot bíznának a képviselőikre. Persze ettől még valószínűleg nem esnek kétségbe, hiszen a Jobbik EP-képviselőinek eddig is az volt az egyetlen célkitűzése, hogy az EP plenáris ülésterméből a saját bázisuknak üzenjenek, amire a továbbiakban is lesz lehetőségük.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?