Mizsei: Az ukrán missziónkkal senkinek se lehet gondja

Fotó: Illyés Tibor / MTI

Civil, demokratikus és a társadalom érdekeire jobban odafigyelő irányítás megteremtésében próbál segíteni az ukrán rendvédelmi szerveknek az Európai Unió. A misszió magyar vezetője, Mizsei Kálmán szerint hazánknak és Európának is jó, ha a 46 milliós szomszéd ország talpra áll és sikeres lesz, ha pedig korábban végrehajtják a reformokat, amelyeket most ők szorgalmaznak, valószínűleg a Donyec-medencei helyzet is elkerülhető lett volna.

A misszió célja, hogy segítse az ukrán nem katonai jellegű biztonsági szerveket – nem kiképzéssel, hanem reformokkal. Ezt hogyan kell a gyakorlatban elképzelnünk egy ennyire kiélezett helyzeben?

Valóban nem a kiképzésen van a hangsúly. A misszió előkészítésekor három nagy, tipikusan posztszovjet hiányosságot tártak fel a kollégáim. Az egyik, hogy a különböző civil biztonsági intézmények mandátuma rossz: túl széles, sok az átfedés, a politikai irányítás pedig nem válik el elég élesen a szervektől: legyen az rendőrség, ügyészség, határőrizeti vagy belbiztonsági szervezet. Ez egy nagyon komoly hiányosság, ami rendkívül sok versengésre és visszaélésre ad okot. Ehhez kapcsolódik a második probléma: a nagy korrupció, ami átitatja ezeket az intézményeket. A harmadik, hogy e szervezetek kultúráját nem az hatja át, hogy a társadalmat szolgálják, hanem nagyon öntörvényűek, az emberi jogokat pedig – mint azt a Majdannál is láttuk – nem tartják tiszteletben. Ha az ukránok előre tudnak lépni a segítségünkkel ebben a három ügyben, sokkal jobb helyzetbe kerülnek. Ha ilyenben lettek volna, valószínűleg a tavaly novemberben kezdődött tiltakozási hullám is másképp történt volna, és a Donyec-medencében sem alakult volna ki ilyen rettenetes szituáció.

Mi az, amiben az EU a misszión keresztül segíteni tud Ukrajnának?

Ha sikerül ezeket a szervezeteket és a Belügyminisztériumot, illetve a Nemzeti Biztonsági és Védelmi Tanácsot megreformálni, növekszik ezek hatékonysága és társadalmi elfogadottsága, ami hozzájárulhat az ukrán állam- és nemzetépítéshez, a problémák megoldásához.

Jelenleg hol tartanak az előkészítésében?

Egyelőre a misszió pontos státuszát tisztázzuk, embereket veszünk fel, kialakítjuk a munkahelyünket és hasonló feladatokat végzünk. Tulajdonképpen még csak az „előőrs” van itt: ők már javában ismerkednek a feladattal, hiszen egy dolog általánosságban ismerni a problémákat, és egy másik olyan mélyen ismerni azokat, hogy képesek legyenek hasznos tanácsokat adni.

Az utóbbi néhány napban még inkább felgyorsultak az események Ukrajnában, gondolok itt az előrehozott parlamenti választások kiírására és az új frontra az Azovi-tengernél. Mennyire befolyásolják ezek a munkájukat?

Mindkettő befolyásolja. Amikor egy ország olyan drámai kihívással néz szembe, mint például Ukrajna az Azovi-tengernél, két dolog is nehezíti a hosszú távú építkezésben tanácsot adókat. Az egyik, hogy a figyelem a rövid távú túlélésre irányul – ezt senki nem veheti zokon, és baj is volna, ha másképp lenne. Ilyen helyzetben természetes, hogy vannak késztetések militarizálásra, központosításra, és ezek egy része biztosan jogos. Ugyanakkor külön intellektuális és szakmai feladat úgy gondolkodni hosszú távú ügyekben, hogy ne érintsék hátrányosan a rövid távúakat.

Hogy egy egyszerű példát mondjak, a katonai műveletekhez szükség van egy határozott parancsnoki láncolatra. Közben viszont azon is gondolkodni kell, hogy ebben az egyébként túlságosan központosított és túlmilitarizált rendszerben később hogyan lesznek képesek egy megfelelően polgári és demokratikus irányítást bevezetni. Arra biztatom a munkatársaimat, hogy az európai értékeket ne úgy hangoztassák, hogy nem veszik figyelembe a helyzetet, amiben dolgozunk, de persze nehéz ilyenkor az ukrán vezetők figyelmét hosszú távú ügyekre irányítani.

Kiégett troli Donyeckben

Fotó: Maxim Shemetov / Reuters

Mi a helyezet a parlamenti választásokkal?

A választások miatt a minisztereknek és a miniszterelnöknek kampányolnia kell, ami átmenetileg szintén csökkenti a figyelmüket, viszont ha hosszú távon stabil és legitim kormányzat alakul ki – előfordulhat, hogy nagyjából addigra, mire kiépítjük a szervezetünket –, azzal erőteljesebben tudunk együtt dolgozni. Lehetséges valamilyen folytonosság, és ez a mi szempontunkból kívánatos is, de az ukrán választópolgároknak kell dönteniük.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának legutóbbi ülésén az oroszok többek között épp a nyugati tanácsadók jelenlétét kifogásolták Ukrajnában. Nem élezheti tovább a misszió az amúgy is feszült helyzetet?

Nem gondolom, hogy problémát okozhatnánk. A mi missziónk egyrészt nem fegyveres, másrészt az európai értékek mentén adunk tanácsokat, így nem lehet senkinek semmiféle gondja. A mi munkatársaink között nincsenek katonai szakértők. Az Európai Unió 28 tagállamának közös döntése és álláspontja, hogy a misszió nem ad tanácsot katonai szervezeteknek, és ez vonatkozik azokra is, amelyek a Védelmi Minisztérium kötelékén kívül vannak. Ez egy olyan ország, amely nem túl sikeresen hajtotta végre az átmenetet a szovjet rendszerből, ezért tanulni akarnak egyrészt azoktól, akiknek ez sikerült, másrészt pedig hozzáértő szakemberektől.  Márészt pedig hát ha beavatkozásról van szó, azügyben ugye az oroszok éppen nem a leghitelesebb bírálók. Mások éppen a segítség szerény voltát olvassák a szemünkre.

Traian Băsescu román elnök szerint az oroszok Ukrajnában egy új, nagyobb Transznisztriával akarják megakadályozni az ország euroatlanti integrációját. [A Moldovához tartozó, többségében oroszok lakta terület a Szovjetunió szétesése után orosz segítséggel vívott tűzszünettel végződő szeparatista háborút, majd kikiáltotta a függetlenségét, amit egyetlen ENSZ-tagállam sem ismer el.]

Mint az EU korábbi moldovai különmegbízottja, Ön szerint mennyire lehet párhuzamot vonni a két helyzet között?

Mint elemző, úgy látom, hogy vannak hasonlóságok – még személyi egybeesések is –, de különbségek úgyszintén. Nem feladatom kitalálni, hogy mi jár az eseményekben erőteljesen részt vevő orosz vezetők fejében, de nem nehéz hasonlóságokat észrevenni a többi, különösen a Dnyeszter-menti „befagyott konfliktussal” és a Dnyeszter-mellék felépítésével. Mint az EU korábbi moldovai különmegbízottja – aki részt vett a helyzet megoldásán dolgozó [Ukrajnát és Oroszországot is bevonó] tárgyalásokon és párbeszédet folytatott az orosz résztvevőkkel –, számos részletről mélyebb meglátásaim vannak, mint másoknak, de jelenleg nem az a feladatom, hogy ezt a magatartást elemezzem.

Ha egy magyar megkérdezné, hogy „ez mind szép és jó, de miért hasznos ez a küldetés nekem és Magyarországnak?”, mit válaszolna?

A missziónak közvetett hatása lesz: ha Ukrajna sikeres – és ehhez egy kicsit mi is hozzá tudunk járulni –, az azt jelenti, hogy Magyarország északkeleti határán egy 46 milliós ország sikeres, ami mindenképpen jó nekünk és az egész kontinensnek. Ne felejtsük el, hogy ha Oroszországot nem nézzük, Ukrajna Európa legnagyobb országa területileg, ezért a talpra állítása és prosperitási pályára helyezése mindenképpen fontos európai érdek. Ezen nagyon sokan munkálkodnak, és remélem, hogy ezt a mi missziónk is elő tudja segíteni.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!