Amikor a kormány még védte a gazdasági bevándorlást

2015.01.29. 09:06
2013 végén még értette a magyar kormány, hogy hol kell keresni a társadalom valódi problémáit. Sőt, a magyarok jogaiért is kiállt, hogy külföldön dolgozhassanak.

Az EUrologus rábukkant egy nyilatkozatra, amelyet Magyarország a visegrádi partnereivel: Szlovákiával, Csehországgal és Lengyelországgal adott ki 2013 decemberében. Amellett érvelnek benne, hogy a gazdasági okokból történő vándorlás igenis hasznos az Európai Uniónak.

Akkoriban történt, hogy végérvényesen kiborult a bili az Egyesült Királyságban: a brit Függetlenség Párt (UKIP) ráerősített a lakosság egy részének az idegengyűlöletére, kérlelhetetlenül szidta a kelet-európai bevándorlókat, miközben népszerűsége szárnyra kapott.

A konzervatív miniszterelnök érezte, hogy az évek óta langyos állóvízben belharcoló   baloldal helyett a radikális jobboldal jelent számára igazi kihívást,

és az ő szavazóikat kell megszólítania. Lépett is egy erőset: bejelentette, hogy Nagy-Britannia korlátozná  az Európai Unióból érkező  munkakeresők jogait. Többek között nem kapnának segélyt, és csak pár hónapig kereshetnének munkát. Olyan ötlet is előkerült, hogy eleve csak akkor telepedhetnének le, ha már van állásajánlatuk.

Magyarországról addigra már százezrével utaztak a brit szigetekre munkát keresni. Nem voltak annyian, mint a lengyelek, de bőven kaptak ők is a kirekesztő véleményekből. „Gazdasági okokból  hagyták ott hazájukat, és habár a munkájukra volt kereslet, egyszerre kiderült, hogy London mégsem kérne többet belőlük.

A négy közép-európai ország egyként hördült föl, és az EU egyik fő  törvényalkotó szervében, a miniszterek Tanácsában kikérték maguknak a bezárkózó brit politikát. Martonyi János külügyminiszter is aláírta a dokumentumot.

„A Közép- és Kelet-Európából az Egyesült Királyságba érkező bevándorlók óriási hasznot hoztak a brit gazdaságnak. Fiatalabbak és gazdaságilag aktívabbak az átlagos brit munkaerőnél, és sokkal többel járulnak hozzá  a társadalombiztosításhoz, mint amennyit elvesznek belőle” – érveltek. Kijelentették, hogy olyan horderejű  döntéseket, mint egy ország elzárása a bevándorlók elől, csak kőkemény adatok alapján lefolytatott elemzések után hozhatnak meg. És hogy megoldást csak az érintettekkel közösen találhatnak.

Végül finoman hozzátették, hogy nem a bevándorlás az egyetlen féreg, amelyik a társadalmat rágja. Talán nem is a legnagyobb.

A munkanélküliséget, a jóléti állam vívmányaival való  visszaélést, az adóelkerülést valamint a közrend és a közbiztonság gyengülését

is ide sorolták.

A magyar kormány javasolta azt a brit kormánynak, hogy ezekre figyeljen, és ne beszéljen a bevándorlók ellen. Hogy jutottunk el oda, hogy a magyar miniszterelnök azt mondja: „amíg ez a kormány van, addig biztosan nem fog megtörténni, hogy a bevándorlók célpontjává váljon Magyarország”? Talán megérezte, hogy az évek óta langyos állóvízben belharcoló  baloldal helyett a radikális jobboldal jelent számára igazi kihívást, és az ő szavazóikat kell megszólítania.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!