Tényleg megéri az EU-tagság?

Magyarország az uniós költségvetés nettó haszonélvezője. Ha a 2007-2013-as időszakot nézzük, nagyjából 8600 milliárd forintot kapunk, 3000-et befizetünk – marad árfolyamtól függően körülbelül 5600 milliárd.

Az utóbbi hetekben a Miniszterelnökség elkezdte vitatni, hogy ezek a számok megállják a helyüket. „Érdemes kiszámolni, valójában mekkora is volt ez az egyenleg: 2004 után, a tőke szabad áramlása szabályainak bevezetését követően mekkora volt az a vámbevétel, amelytől a magyarországi cégek elestek, illetve adómentesen mekkora tőkét vontak ki a nyugat-európai cégek magyar leányvállalataikból” – mondta Csepreghy Nándor államtitkár egy interjúban. Lázár János egyenesen arról beszélt, hogy valójában nettó befizetők vagyunk, mert „a külföldi vállalatok nagy nyertesei voltak eddig az uniós forrásoknak”.

Várjuk a Miniszterelnökség számait

Megkérdeztük a Miniszterelnökségen, mire alapozzák ezeket a kijelentéseket. A válasz szó szerint ugyanazt a mondatot tartalmazta, amit Csepreghy Nándor elsütött (még azt is szó szerint idézték, hogy a cégek kapnák a vámbevételt, pedig az az államnak menne). Azóta még egyszer rákérdeztünk, és Lázár János az egy héttel ezelőtti Kormányinfón megígérte, hogy küldik a számokat.

Amíg nem jön válasz, az EUrologus a nyilvánosan hozzáférhető adatok alapján nekiállt számolgatni.

Az ÁSZ szerint a vámkieséssel is megéri

Számos tanulmány foglalkozik vele, hogy megéri-e nekünk az uniós tagság, és egyértelmű igen szokott lenni a válasz. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) alapos vizsgálata számításba vette a költségeket és nagyjából 42 milliárd forintra saccolták a vámbevétel-kiesésből keletkező hiányt. Az adminisztrációra, jogszabályok összehangolására elköltött pénzt is vizsgálták (még az EU-hoz rendelt állandó képviselet fenntartását és az utazási költségeket is összesítették), ami 2013-ban közel 110 milliárd forint volt. Végül így is arra jutottak, hogy 

Magyarország számára az EU-tagság nettó pénzügyi mérlege egyértelműen előnyösen alakult, és ez a jelleg a tagság első évei után tovább erősödött.

A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának (VPOP) közleménye szerint „vám- és importbefizetésből 2003-ban 131,3 milliárd forint érkezett be”. 2015-ben a NAV a saját évkönyve alapján 53,6 milliárdot szedett be ilyen forrásból. Ennek a háromnegyede megy a közös kasszába (hogy miért, arról lásd a keretes írást), de ez már benne van abban a 3000 milliárdban, amit befizetünk a közös költségvetésbe. A kieső vámbevételek tehát a nettó 5600 milliárdos támogatás töredékét teszik ki.

Még egy fontos elem: vámmentesen nem csak behozni lehet dolgokat az EU-ból, hanem

ennek köszönhetően képesek labdába rúgni a nyugati piacokon.

A multik tényleg kilapátolják a pénzünket?

A multinacionális cégek a KPMG nemzetközi könyvvizsgáló cég elemzése alapján Magyarországon valóban taroltak az uniós támogatásból megvalósult fejlesztések piacán.

ami a legmagasabb arány a vizsgált nyolc kelet- és közép-európai uniós tagállamban. A „külföldi” a tanulmányban szereplő országoknál ötből négy esetben európait, azon belül főleg németet jelent.

Az Európai Bizottság kimutatása szerint a KPMG-tanulmányban említett fejlesztési alapokból érkezik a Magyarországnak szánt EU-s pénz kétharmada, ami nagyon durva becsléssel 5700 milliárd forint. Ennek a kétharmadát vihették el a multik, nagyjából 3800 milliárd forintot, bőven az 5600 milliárd forint alatt, amennyi a Magyarország uniós befizetések utáni többlete.

Nem külföldre vitték a pénz nagy részét

Az, hogy a multik a pályázati támogatások kétharmadát nyerték el, nem jelenti, hogy egy az egyben kitalicskázták volna a pénzt Hegyeshalomnál. „Lehet, hogy az EU-s támogatásokat nagy arányban külföldiek kapták, de mégis Magyarországon költik el a nagy részét: itt használják az áramot, veszik a benzint, itt bérelnek irodaházat, itt mennek étterembe, itt szállnak meg” – mondta az EUrologusnak Darvas Zsolt, a brüsszeli székhelyű Bruegel think tank gazdasági elemzője.

Ezen kívül a fejlesztések többnyire magyar alvállalkozókkal, az itteni foglalkoztatottak után a hazai költségvetésbe adózva, Magyarországon valósultak meg, növelve a magyar GDP-t. Az, hogy mekkora profitot termel a fővállalkozó a beruházáson (amit adott esetben ki tud vinni az országból), elsősorban attól függ, hogy mekkora verseny van a pályázók között, mennyire képes visszaszorítani az állam a pályázati visszaéléseket, és felszámolni a korrupciót. Az utóbbi években ezen a téren nemhogy előrelépés nem történt, de a helyzet egyre rosszabb.

Egyszerű nyilatkozatok egy bonyolult világban

A Lázár János által emlegetett multik „adómentes tőkekivonásánál” érdemes figyelembe venni, hogy az adókedvezményeket a mindenkori magyar kormány adja, és ezeket akár felül is vizsgálhatná annak függvényében, hogy mennyire teljesültek a kedvezményekért cserébe támasztott elvárások. Azzal sem árt számolni, hogy a multik mennyi tőkét hoztak be az országba, milyen befektetéseket eszközöltek, hány embernek adnak munkát.

Darvas Zsolt szerint az EU-csatlakozás legnagyobb előnye nem is az uniós támogatások, hanem az, hogy átvettük az uniós jogot. „Ezáltal mindenféle befektetésnek a biztonsága, kiszámíthatósága óriási mértékben javult, és ez a külföldi vállalatoknak is kedvez, akik azt keresték, hogy hova telepítsék az üzemeiket, de a hazaiak is jobban járnak vele. 

A mérleg még akkor is pozitív lenne, ha nem beszélnénk az EU-s támogatásról.

Persze nehéz megmondani, hogy támogatás nélkül megtörténtek-e volna ezek a beruházások, de tény, hogy „sok vállalat, ami ide telepítette a termelését, nem azért jött, mert uniós támogatást kapott, hanem azért, mert Magyarország viszonylag közel van, képzettségéhez képest olcsó a munkaerő, és jó üzleti lehetőséget láttak, amihez nagymértékben hozzájárult az EU-tagság” – vélekedik a szakértő.

Csepreghy Nándor is elismerte egy interjúban, hogy az uniós tagság „elvi és anyagi alapon még mindig megéri”. A csatlakozás óta szinte csak EU-támogatással valósultak meg állami beruházások. Hiába a kormányzati kommunikációs szőnyegbombázás – nem kevés pénzen – „a magyar reformok működnek” címmel minden háztartásba elküldött füzetkékkel, plakátokkal, internetes és tévéreklámokkal, épp most láttuk, mennyit számítanak az uniós támogatások. A beruházások két uniós fejlesztési ciklus közötti átmenet miatt bezuhantak, és ez az egész magyar gazdaságot hirtelen magával rántotta. Az egész EU-ban a legrosszabbul teljesített 2016 első három hónapjában 0,8 százalékos csökkenéssel, és éves alapon is csak a még mindig küszködő görögöket előzte meg. Ha az uniós források kiesnének, vagy máshonnan kellene elvonni a költségvetésben pénzt, vagy elfelejthetnénk ezeket a fejlesztéseket, vagy mehetnénk Oroszországhoz és Kínához, hogy aztán majd ők is kérjenek valamit cserébe.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!