Brüsszelből is látszanak bajok a magyar egészségüggyel

2017.02.10. 15:37
Az uniós biztos szerint viszont ezek a problémák nem egyediek, és van, ahol jól teljesítünk.

Hatásos helyszínt találtak a „Párbeszéd a polgárokkal” sorozat szervezői az uniós egészségügyi biztos fogadására. Eddig is a Markó utcai mentőközponttal szembeni Budapesti Gazdasági Főiskolára hívták meg az Európai Bizottság egy-egy tagját. Csütörtökön viszont a Vytenis Andriukaitis látogatására érkező polgároknak rögtön a mentősök épületére aggatott táblaerdő verte a fejébe, hogy nem kevés uniós támogatást kapunk egészségügyi célra.

A litván biztos nem az uniós támogatásokkal foglalkozik, az a regionális politikáért felelős kollégájának asztala. Vytenis Andriukaitis területéhez az egészségügyről született uniós jogszabályok tartoznak. Ilyen például az „uniós TAJ-kártya”, amivel ingyen ellátás jár nekünk más tagállamokban, ha az ottaniaknak se kell fizetnie érte. Az élelmiszer-biztonságért szintén ő felel – így a budapesti útján többek között Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszterrel is egyeztetett Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkár mellett.

200 milliárddal többet költünk, bár lehet, hogy csak „elporlasztjuk”

A biztos hangsúlyozta, hogy az európai társadalmak nagy része elöregedőben van, és ez Litvániában is gond, bár vannak olyan 65 éves fiatalok is, mint ő maga. Az egészségügyi problémák visszafogják az EU gazdaságát, és többet kellene foglalkozni a megelőzéssel. Ez nem az egészségügy feladata, hanem egyéni felelősség kérdése.

Ónodi-Szűcs Zoltán is erre a vonatra szállt fel. Ha röviden össze kellene foglalni azt, miben látta a magyar rendszer nagy problémáját, akkor a betegekben. Néha az érvelése mintha kezdett volna átcsúszni egy Gálvölgyi-paródiába, ahol sosem a gyógyszer rossz, csak a betegek vannak összecserélve. Abban viszont bőven akad igazság, hogy hiába szerveznek szűrővizsgálatokat, ha nem ezekre nem megyünk el.

Sajnálta, hogy

hiába költöttek 200 milliárd forinttal többet az egészségügyre, a lakosság ettől nem lett elégedettebb.

„Furcsa, hogy ez nem tűnt fel senkinek”, és ha megemlíti az összeget, hitetlenül néznek rá, bár elismerte: az a kérdés, hogy a pénzt jó célokra költjük-e vagy „elporlasztjuk”. Talán a társadalomnak kellene kikényszerítenie, hogy jobban növeljék a ráfordításokat, vetette fel.

Brüsszelből is látszanak a bajok

Az alulfinanszírozottság az OECD és az Európai Bizottság 2015-ös jelentéséből is kibukik. Az adatok szerint GDP-arányosan a magyar kormány költötte az OECD-tagok közül a legkevesebbet egészségügyre, amivel még az állandó csődközelben lévő görögöket is sikerült alulmúlni. A rákos, valamint szív- és érrendszeri megbetegedések „élvonalában” végeztünk és a fejlett országok közül

csak Mexikóban alacsonyabb a várható élettartam.

Az adatok viszont az egészségtelen életmódunk miatti feddéseket is igazolják, például rengeteg alkoholt vedelünk.

Vytenis Andriukaitis az EUrologusnak elmondta, hogy a jelentés alapján látszanak problémák a magyar egészségüggyel, de ezek nem különlegesek, és van, amiben rendben vagyunk. A gondok között említette a hálapénzt, a kórházközpontúságot és a munkaerő hiányát. Azt ugyanakkor visszautasította, hogy utóbbiért a szabad uniós munkaerő-áramlás is felel, ami miatt nyugatra mennek az orvosok és a nővérek. Természetesen van „agyelszívás”, és néhányan „szeretik az EU-t hibáztatni” mindenért, de az orvoshiány minden tagállamban probléma.

Nekünk csak ócska kóla jut?

Azt is visszautasította, hogy ugyanazok az élelmiszerek nyugaton jobb minőségűek lennének és az EU keleti felének csak silányabbak jutnak. Tényleg vannak különbségek az összetevőkben, de ezekért egyrészt az eltérő szabályok, másrészt a fogyasztói szokások felelnek. A magyarok például máshogy szeretik a kólát, mint más tagállamok lakói. Az Európai Bizottság is figyel rá, hogy ne legyenek minőségbeli különbségek.

Mi lesz a GMO-kkal?

Van, ahol viszont épp a tagállamok közti különbségek fenntartása lenne a cél. A genetikailag módosított organizmusokat több ország a keblére ölelte, mások – mint Magyarország – viszont nem kérnek belőlük.

Az Európai Bizottság kétlépcsős rendszerrel próbál egyszerre egységes és különböző rendszert fenntartani a GMO-k termesztésében: először uniós szinten kell engedélyeztetni, utána viszont a tagállamok egy sor indokra hivatkozva kitilthatják a saját területükről. A tervezetet mindkét oldalról támadták, környezetvédő civil szervezetek is beszóltak, de ez Vytenis Andriukaitis szerint ez egy demokráciában normális.

Az Európai Bizottság hasonló rendszert javasolna az élelmiszerekre és az etetőanyagokra, de a tagállamok és az Európai Parlament ezt már többször kikosarazta. Nem világos, hogyan lehetne egy ilyen szabályt betartatni egy belső határellenőrzés nélküli közös piacon. Elültetett növényeket nehéz lenne átvinni egy másik országba (bár a magokkal nincs gond), egy zsák GM-szóját vagy egy csomag GM-steaket már annál könnyebben.

Az EUrologus felvetésére a biztos azzal válaszolt, hogy

már így is vannak minden tagállamban GM-termékek.

Az állattenyésztésben például mindenhol használnak génmanipulált szóját. Magyarországon is, bár a kormány megpróbálja kiváltani hazaival.

Mik a transzzsírsavak és mi velük a baj?

Az Európai Bizottság visszaszorítaná a túlzott antibiotikum-használatot, amivel mindennek ellenálló szuperbaktériumokat tenyésztünk ki, mert ezek csak tavaly 25 ezer embert öltek meg. Emellett jobban ellenőrizné az egészségre ártalmas kémiai anyagokat, valamint csökkentenék az ételek só-, cukor- és transzzsírtartalmát. Vytenis Andriukaitis szerint az utóbbit tartalmazó termékek közül néhányat akár be is tilthatnak.

A transzzsírsavakat általában mesterségesen hozzák létre. Túlzott fogyasztásukat többek között szív- és cukorbetegséggel, elhízással hozták összefüggésbe. Az EU az elsők között, 2014-ben szabályozta, mennyit lehet ezekből használni. Aki szeretné tudni, miben és mennyi transzzsírsav van, többek között ennek a 2015. végi NÉBIH-vizsgálatnak az eredményei közt böngészhet.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!