Tizenegy ember védi Európát az orosz propagandától

2017.02.25. 07:31
Egy alulfizetett kamikaze osztag áll köztünk és Putyin kommunikációs arzenálja között.

Kijevben kilövetik a kóbor kutyákat a májusi Eurovízió előtt, Törökország új kalifátust épít Dél-Ukrajnában, a német Luftwaffe síelni viszi az arab menekülteket, a világ milliomosai, élükön Soros Györggyel meleg politikusokat ültetnek pozíciókba Európában, akik arra kényszerítik a gyerekeket, hogy nemet váltsanak

– ez a múlt heti termés azoknak a tévécsatornáknak és hírújságoknak a kínálatából, amelyek akarva-akaratlanul az orosz propagandába illő tartalmakat terjesztenek Európában. 

Többször írtunk róla az elmúlt hetekben, hogy Oroszország a katonai stratégiájába illesztette „a kommunikációs hadviselést”. Ennek az a legfeltűnőbb következménye, hogy korábban soha nem látott mennyiségben terjednek az álhírek, ferdítések, összeesküvés-elméletek. Egyrészt az orosz állam által ellenőrzött médiában, másrészt oroszbarát külföldi híroldalakon, blogokon, online újságokban jelennek meg az ilyen hírek, amelyek aztán a közösségi hálón több millió emberhez eljutnak. 

A cél, hogy bizonytalanságot, ellenségeskedést, elégedetlenséget szítsanak Európában és Észak-Amerikában, ami például oda vezethet, hogy Moszkvának kedves politikusok kerülnek hatalomra, Nagy-Britannia kilép az Európai Unióból. Csak Magyarországon bőven százezres nagyságrendű a kamuhírek törzsközönsége.

 

Mit lép az EU?

Mit tesz az Európai Unió, amikor az álhír-portálok azt sulykolják az emberek fejébe napi szinten, hogy Brüsszelt vagy a nácik, vagy világuralomra törő milliomosok irányítják, esetleg mindkettő?

A Kreml-párti félrevezetés szerint az egyik kanadai miniszternek náci az apja, a balti országokat nácik irányítják, az ukránok is nácik, és az 1956-os magyar forradalmat is titokban nácik szervezték.
A Kreml-párti félrevezetés szerint az egyik kanadai miniszternek náci az apja, a balti országokat nácik irányítják, az ukránok is nácik, és az 1956-os magyar forradalmat is titokban nácik szervezték.
Grafika: Disinfo Review

  Az Európai Unió összegyűjtött tizenegy lelkes jelentkezőt, akik komolyan veszik, hogy az orosz propaganda fenyegetést jelent, és megbízta őket, hogy minden héten fésüljék át az internetet, és cáfolják meg az álhíreket. A csapat legtöbb tagja Közép-Európából, a balti országokból vagy Skandináviából jelentkezett hazugságvadásznak – ezek Európának azok a vidékei, ahol a leginkább tartanak az orosz terjeszkedéstől. 

A különleges egységnek (angolul: East StratCom Task Force) van Twitter fiókja, angol és orosz nyelvű honlapja. Nem egyedül gyűjtik az álhíreket: önkéntesek, civil szervezetek adnak nekik tippeket mindenfelől Európából, hogy mivel foglalkozzanak. Magyarországon a Political Capital az egyik kapcsolatuk. Ha eléjük kerül egy hazugság, mint például hogy a kijevi kóbor kutyákra meghirdetik a vadászidényt, leírják, hogy ezt a hírt a 2012-es lengyel-ukrán foci Európa-bajnokság előtt is felkapták, és már akkor sem volt igaz.

Ha viszont az a hír, hogy a Földön már azelőtt léteztek nukleáris, kémiai és egyéb tömegpusztító fegyverek, mielőtt megjelent az emberiség, arra ők is csak azzal tudnak reagálni, hogy „összeesküvés elmélet, nincs rá bizonyíték.”

Már kipécézték Merkelt

A tagállamok vezetői – köztük Orbán Viktor – 2015 márciusában úgy döntöttek, hogy „fel kell lépni Oroszország folyamatos félretájékoztatási kampányaival szemben”. Felkérték az uniós kvázi-külügyminisztert, hogy állítson fel egy csapatot és dolgozzon ki egy stratégiát a kommunikációra. Ebből nőtt ki a „StratCom East”.

Az uniós aggódás Donald Trump megválasztásával szintet lépett: az USA titkosszolgálatai szerint ugyanis sok jel utal arra, hogy a Kreml beavatkozott a kampányba: a kommunikációs félrevezetés célt ért.

Idén az Európai Unió tengelyét adó Németországban és Franciaországban is választások lesznek, és az orosz propaganda már célba is vette őket. Angela Merkelről már hónapok, évek óta jelennek meg a lejárató cikkek – például hogy a nácikkal szövetkezik. Az orosz állam által fenntartott Russia Today hálózat bővíti a francia weboldalának a szerkesztő-csapatát, és még idén új francia nyelvű tévécsatornát indítanak.

Európai bizottsági szakértők szerint az orosz propaganda hatását egyértelműen ki lehetett mutatni az uniós kilépés mellett döntő brit népszavazásban, a tavalyi olaszországi referendumban, ami Matteo Renzi kormányfő székébe került, és abban a voksolásban is, ami Hollandiában elsöpörte az Ukrajna és az EU közötti együttműködési megállapodást.

Az Európai Parlament mindezek fényében azt javasolta, hogy emeljék meg a StratCom East költségvetését. A nemzeti kormányokat tömörítő tanács azonban végül nem szavazott meg plusz pénzt a működésükre.

Nincs közös stratégia Oroszországra

Az uniós államok nagyon messze állnak tőle, hogy közös stratégiájuk legyen Oroszországról. Mindegyiknek mások az érdekei, attól függően, hogy milyen közel vannak földrajzilag az orosz határhoz, és hogy milyen erősek a gazdasági kapcsolataik Moszkvával. Az orosz üzletemberekkel és bankokkal szembeni szankciókat a Krím megszállása óta fenntartja az EU, de több uniós ország, például Magyarország is amellett szokott érvelni, hogy inkább tárgyalni kellene Putyinnal, nem szankciókkal sújtani a kormányát.

Ezért ilyen felemás az uniós reakció az orosz kommunikációs offenzívára. A különleges egység egyik cseh tagja, Jakub Kalensky arról beszélt az EUrologusnak, hogy a mostani tizenegy fős létszámuk azért is nagyon kevés, mert 35 országban figyelik az eseményeket. Jó lenne, ha legalább harmincöten dolgoznának az ügyön, hogy minden országra jusson valaki. Ehhez képest Oroszország évente 1,4 milliárd dollárt költ propagandára, mutatott rá.

Ráadásul a csapat tagjai nem európai bizottsági alkalmazottak, hanem ideiglenes szerződéssel dolgoznak, a saját kormányaik Brüsszelbe kiküldött szakértőiként. Ez a kelet- és közép-európaiak esetében azt jelenti, hogy jóval kevesebbet keresnek, mint a nyugat-európai társaik és mint azok, akik a hivatalos európai bizottsági bértábláról kapják a fizetésüket. 

Mit kellene tenni?

Kalensky hozzátette, hogy Brüsszelből képtelenség felvenni a kesztyűt a kamu hírekkel. Minden országban helyi szinten kell foglalkozni a fenyegetéssel.

Korábban írtuk, hogy Németország bejelentette: átfogó álhírellenes vizsgálatot indít, és a Facebook német nyelvű tartalmakra optimalizált álhírriasztó funkcióval segíti ebben. Hasonló kezdeményezéssel állt elő Nagy-Britanniában a BBC. Csehország, ahol szintén idén tartanak választásokat, január elsejével felállította az ilyen ügyekre szakosodott Hibrid Fenyegetések Elleni Központot a belügyminisztériumon belül.

Mit lehet még tenni? Európai uniós ellenpropagandát gyártani azt jelentené, hogy elfogadjuk az orosz katonai doktrína eszközeit, és azt is elismerné az EU, hogy információs háborúban állunk, ezt pedig rengetegen tagadják az európai vezetők közül.

A hazugságokat terjesztő oldalakat, tévécsatornákat csak úgy bezáratni nem lehet, mert ez a diktatúrák tempója, Európában pedig komolyan veszik a vélemény szabadságát.

A három balti országban összesen több mint egymillió orosz él, akik nagyrészt oroszországi médiát olvasnak és néznek. Az onnan folyó hírek ellensúlyozására például a litvánok orosz nyelvű tévécsatornát akartak indítani uniós partnerségben. Lettországban tévéműsor indult a kamuhírek lebuktatására.

Egyelőre úgy tűnik, mintha az európai kormányok most ébredeznének egy háborúban, ami már évek óta dübörög a határaikon belül, és még a fegyvert sem találták meg, amivel védekezni tudnának. Az Európai Unió tizenegy fős erőfeszítése mindenesetre valószínűleg még mindig ezerszer hatékonyabb, mint Magyarország óvintézkedései. Nálunk ugyanis senki nem foglalkozik az üggyel, sőt minden jel arra mutat, hogy az orosz propaganda eszközként használ minket.

 

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!