A lezárt határok csak elterelik a migrációt, nem állítják meg

Ma lép életbe a szigorított jogi határzár Magyarországon, ami többek között azt jelenti, hogy a menedékkérőknek a határon a tranzitzónában kell megvárnia, hogy elbírálják a kérelmüket. Magyarországon nem mozoghatnak szabadon, csak Szerbia felé hagyhatják el a zónát. A szabályozást elítélte az Európa Tanács, mert szexuális kizsákmányolásnak teheti ki a kiskorúakat, az Európai Parlament vizsgálatot kezdeményezne, hogy megfelel-e az uniós irányelvnek. A strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság egy korábbi ügyben elmarasztalta Magyarországot, és kimondta, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményébe ütközik az, ahogy Magyarország a menedékkeresőkkel a határ mellett felállított tranzitzónákban bánik.

Az EU ellenőrző testülete, az Európai Bizottság nem foglalt állást, hogy a magyar törvény sért-e uniós szabályt. Először Budapestre küldték a migrációért felelős EU-biztost, a görög Dimitrisz Avramopuloszt, hogy megbeszélje az ügyet Pintér Sándor belügyminiszterrel.

„Ha lezárjuk a határokat, az nem fogja megállítani a migrációt, egyszerűen csak eltereli” – mondta az EUrologusnak Dimitrisz Avramopulosz. Az uniós biztos is kiemeli, hogy fontos védeni az EU külső határait, de Magyarországnak ezt úgy kell megtennie, hogy tiszteletben tartja az emberek méltóságát, akik menedéket keresnek. Más módon is rá lehet venni a menedékkérőket, hogy ne utazzanak tovább nyugat felé, nem kell őket bezárva tartani.

„Az európai menedékjogi szabályok reformjával az Európai Bizottság is szigorúbb szabályokat és szankciókat javasolt, hogy elvegyük az emberek kedvét attól, hogy továbbálljanak, mielőtt jóváhagyják a menedékkérelmüket. Például csak abban az országban jogosultak lakhatási és szociális támogatásra, ahol regisztrálták őket menedékkérőként, és csak abban az országban kaphatnak védelmet. Védelmet kell nyújtanunk azoknak, akiknek szüksége van rá, de nem választhatják ki, hogy melyik uniós országban lesznek menekültek. Ez nem egy piac, ahol válogathatnak.

Ugyanakkor, a menedékkérők nem bűnözők, és nem is szabad őket így kezelni. Őrizet alatt csak akkor lehet tartani valakit, ha muszáj.”

 

EU-tagként nem léphetünk ki az európai emberi jogi egyezményből

A strasbourgi emberi jogi bíróság elmarasztaló ítélete után a kormányközeli Alapjogokért Központ bedobta az ötletet, hogy Magyarország ki is léphetne az emberi jogi egyezményből. Kósa Lajos Fidesz-frakcióvezető arról beszélt, hogy a strasbourgi bíróság az ítéletével „túlterjeszkedett minden létező határon”, és ő is azt mondta: meg kell vizsgálni, hogyan lehet megszüntetni a strasbourgi bíróság joghatályát Magyarországon, ha nem adnak helyt a magyar fellebbezésnek. Európai uniós országként azonban ezt nem tehetjük meg.

„Az egész Európai Unió aláírta az Európai Emberi Jogi Egyezményt, ahogy kollektíven aláírtuk a menekültek jogait biztosító genfi egyezményt is – mondta Avramopulosz. – Ez igazi unióban nem válogathatjuk ki, hogy mi az a szabály, ami tetszik nekünk, és mi az, ami nem.”

A bevándorlás megkérdőjelezte az EU működését

„A menekültválság jobban próbára tette az európai projekt alapelveit, mint a gazdasági válság – magyarázta Avramopulosz. – Egyetlen ország sem képes ezt egymagában kezelni. De a római nyilatkozatban az uniós országok megerősítették, hogy még mindig elkötelezettek, és közösen akarnak tovább dolgozni. Szükségből is, de szabad akaratukból is, egy erősebb és biztonságosabb Európáért. A migráció megkérdőjelezte az EU működését, de ugyanakkor egy választ is küldött, hogy hogyan kell együttműködnünk a jövőben.”

Az uniós biztos Magyarországot kulcsfontosságúnak tartja a közös európai hozzáállásban a bevándorláshoz, a határokhoz és a biztonsághoz. Azért jön Budapestre, hogy megerősítse, a közös hozzáállás még mindig működik.

Ennek kapcsán szerinte nem változott meg a gondolkodás az Európai Unió vezetőségében, hiába esik több szó mostanában európai szinten is a határok védelméről, mint a menedékkérők befogadásáról. „Az első számú felelősségünk továbbra is az, hogy életeket mentsünk, és védelmet nyújtsunk azoknak, akik rászorulnak. De ez azt jelenti, hogy összetetten kell néznünk a problémát.” Egyszerre kell megerősíteni a határvédelmet, felgyorsítani a folyamatot, hogy visszaküldhessük azokat, akik nem jogosultak védelemre, harcolni az embercsempészekkel és a szabálytalan bevándorlással, és több lehetőséget adni arra, hogy legálisan beléphessenek az EU-ba azok, akiknek védelem kell. Ehhez viszont szorosan együtt kell, hogy működjenek azok az országok, ahonnan jönnek, és ahol áthaladnak a menedékkérők.

Mi a helyzet a jó öreg kvótákkal?

Magyarország továbbra sem fogad menedékkérőket Olaszországból és Görögországból, ami egy fájó pont a két dél-európai államnak, és különösen az lehet a görög biztosnak. Orbán Viktor többször kijelentette, hogy mi a határaink védelmével vesszük ki a részünket az európai szolidaritásból, és nem azzal, hogy átveszünk menedékkérőket azoktól, ahová aránytalanul sok bevándorló érkezik.

„Mindannyiunknak jobban kell védeni a külső határainkat, de a felelősséget is el kell osztanunk egymás között. Csak így kezelhetjük a bevándorlást tisztességes és fenntartható módon. A szolidaritás az Európai Unióban nem ízlés kérdése” – mondta Avramopulosz.

Két tavalyelőtti megegyezés szerint szeptember végéig 160 ezer menedékkérőnek kellene törvényes úton befogadó országot találni az Európai Unióban. Eddig több, mint 15 ezer embert helyeztek át. „Ha a tagállamok továbbra is növelik a befogadást, úgy, ahogy eddig tették, akkor havonta 3000 embert tudunk áthelyezni Görögországból és 1500-at Olaszországból, és szeptemberig kitölthetjük a felajánlott helyeket” – vélekedett a biztos. A 160 ezres keretből 54 ezer embert átcsoportosítottak, őket Törökországból telepítenék át az Európai Unióba.

Az Európai Bizottság javasolta, hogy állítsanak föl egy állandó rendszert, ami igazságosan elosztja a menedékkérőket az európai uniós országok között, ha az egyik külső határon hirtelen túl sokan jelentkeznek védelemért. Ez lesz majd a bukott Dublin-rendszer reformja, de a megbeszélések nem haladnak valami fényesen. „A Dublin reformja és a szolidaritás kérdése az alapja a jövőbeli európai menekült-fogadó rendszernek. Tárgyalunk róla, és keressük azt az igazságos és fenntartható modellt, ami könnyítheti a frontországokra nehezedő terhet. Még nem találtuk meg.”