Brüsszelből nem csak rossz dolgok jönnek

2017.03.31. 11:18
A kormány és az EU is elégedett a gazdasági mutatóinkkal, de ha nem fekszünk rá az oktatásra, hosszú távon bajok lehetnek.

Uniós, kormányzati és civil szakértők vitatkoztak március 23-án arról az idei országjelentésről, amelyet az Európai Bizottság készített Magyarországról.

A kormány szerint erősek az alapok

A Magyar Tudományos Akadémián kiderült, hogy Brüsszelből nem csak rossz dolgok jönnek, legalábbis Hornung Ágnes és Czibere Károly államtitkárok is köszönetet mondtak a „kiegyensúlyozott” dokumentumért, amit őszinte párbeszéddel alakított ki az Európai Bizottság és a kormány.

Az alapok erősek – hangoztatta Hornung Ágnes a Nemzetgazdasági Minisztériumtól. A gazdasági növekedés dinamikus, három százalék körüli, amivel az uniós élvonalban voltunk. A munkanélküliség a legalacsonyabbak között van, ráadásul eközben folyamatosan csökken az államadósság, és a szerkezete is megváltozott, így csökkent a sérülékenységünk. Az összesen 40 százalékos minimálbér-emelési terv fokozatosan közelíti a magyar béreket az uniós átlaghoz. A közfoglalkoztatás olyan sikeres reform, amiről sokat vitatkoztak az Európai Bizottsággal, de ma már „elismeri a sikerességét és az eredményeit”, igaz, a kormány vissza akarja fogni. A magyar versenyképességet többek között a kilenc százalékos társasági adó növeli.

Czibere Károly az Emberi Erőforrások Minisztériumától úgy látta, hogy a jelentés 2012-2013-tól mutatja a társadalompolitikai jelzőszámok javulását. A gyermekellátás például a legkisebb kortól elérhetővé vált a rászorulóknak, bár az államtitkár felsorolásába a botrányos tanoda-program is belecsúszott.

Brüsszel megadta a tiszteletet

Egyetlen szempontból se vagyunk egyetlen eljárás bármilyen ága alatt, a költségvetési és a gazdaságpolitikánk sem egyensúlytalan. „Ez nagyon komoly és önmagában is tiszteletre méltó eredmény” – ismerte el Székely István, az Európai Bizottság gazdasági és pénzügyi főigazgatóságának igazgatója.

A válság előtt az államadósság az uniós átlag alatt volt, aztán „fokozatosan fölécsúsztunk”, célzott az MSZP-SZDSZ-támogatású Medgyessy-kormány száznapos programjával induló pénzköltési ámokfutásra. Az adósság növekedése viszonylag hamar megállt, de ez bizonyos szempontból kényszerűség volt, mert a piacok már nem voltak hajlandóak ezt elviselni, mondta. Elfeledkezett arról, hogy az Európai Bizottságnak is Orbán Viktor kezére kellett csapnia, aki kormányra kerülve még költekezni akart. Az államadósság (a magán-nyugdíjpénztári vagyon benyelése ellenére) az uniós átlagnak megfelelően csökkent.

Hosszú távon alakulnak a gondok

A következő feladat az lenne, hogy erősödjön a felzárkózás, de a reálkonvergencia elmarad a többiekétől, még a válság után is régiós átlagban csak a középmezőnyben van. „Az EU-csatlakozás a felzárkózás ígéretét hozta magával, és enélkül nehéz közös Európát építeni”.

A válság utáni növekedési potenciál csökkent, ami „nem magyar sajátosság”. A beruházások szintje viszont 2016-ban az uniós átlag szintjére süllyedt és az előrejelzések szerint tovább apad, pedig épp ebben a szakaszban kellene nőnie a nyugatiak utoléréséhez. Az állami beruházások 2012-ben kilőttek, de főleg az európai uniós támogatások miatt (amit jelez, hogy a növekedés bebicsaklott, amikor két költségvetési időszak között váltva kevesebb uniós pénzt tudtunk lehívni). A magánszektorban kevés a befektetés, ami „nem a kormány döntése”, de „olyan környezetet kellene teremteni”, ahol ez meg tud fordulni.

Nem is az a lényeg, hogy mennyi, hanem hogy milyen a beruházás. Ehhez a munkaerő képzettsége mennyire tud hozzájárulni, mert most kellene átváltani az innovációra, az oktatásban viszont „sajnos a kihívások elég jelentősek”, és „érdemes lenne elgondolkodni azon, mit tehetünk”. Az állam, mint szolgáltató „megint egy olyan terület, ahol a kihívások velünk vannak”. A bemutatott ábrák szerint 2010 és 2015 óta egy kivétellel minden mutató csökkent a kormányzati hatékonyságtól az átláthatóságon át a jogállamiságig, csak a politikai stabilitás javult. Az üzleti környezet nagyon egyenlőtlen, és ez nagy baj, mert a szűk keresztmetszet elriasztja a befektetőket. Az egyik legrosszabb mutató az adóterheknél volt.

Uniós támogatások nélkül bajban lehetünk

Vértes András, a Gazdaságkutató Intézet elnöke szélsőségesebben látta a helyzetet: nagyjából minden kedvező folyamatot a 14 ezer milliárd forintnyi EU-támogatásnak tudott be. A számításaik szerint enélkül a mostani gazdaságpolitika mellett 84 a bruttó nemzeti össztermék 84 százalékára rúgna a mutató (most tíz százalékkal kisebb), a GDP két százalékkal, a beruházások csaknem harmadával zuhantak volna és a belső fogyasztás is beesett volna. A támogatások segítették a devizahitelek lecserélést forintra, valamint az uniós túlzottdeficit-eljárás megszüntetését (azaz azt, hogy már egyáltalán nem fenyeget büntetés a költségvetési túlköltekezés miatt). Vértes András szerint csak két dolog kellene a magyar versenyképességhez: „sokkal több verseny és sokkal több képesség”.

Az összképünk is számít

Egy európai bizottsági forrás hasonlóan látta a helyzetet. „Ha ezeket a számokat nézzük, 25 év alatt nem érjük el az EU-átlagot” – mondta. A közmunka elfogadásáról is árnyalta a képet: szerinte már az elejétől pontosan azt kérték, hogy alakítsák át a munkaerőpiacra átvezetővé, de ezt a kormány támadásnak vette, és „mindkét részről” hibásan kommunikáltak. „Világos”, hogy a kilenc százalékos adó „a nagyvállalatokat segíti”, inkább az adóalapot kellene szélesíteni (magyarán minél többektől beszedni a pénzt a kivételek megszüntetésével) és egyszerűsíteni a bevalláson. Az adókulcs csak egy eleme a versenyképességnek, képzett munkaerőre is szükség lenne és az ország összképe szintén számít.