Eurómilliárdokkal rövidítenék meg az EU-t a britek

2017.09.01. 09:27
Alig haladnak a brexit-tárgyalásokkal, pedig október végére bele kellene húzniuk.

Nem sült el túl jól a brexit-tárgyalások legutóbbi fordulója. Augusztus végén a harmadik körben estek neki, hogy tisztázzák, hogyan hagyja ott az Egyesült Királyság az Európai Uniót.

Az előjelek nem voltak rosszak. A brit kormány nyár végén kommunikációs hadjárattal próbálta legyűrni azt a képet, hogy fogalmuk sincs, mit akarnak. A világos beszédre azért is szükség volt, mert a megosztott brit kormánypárt politikusai egymás háta mögött beszéltek össze-vissza a brexitről.

EU: virítsátok a lóvét!

Augusztus második felében az Egyesült Királyság magyar nagykövetsége is több anyagot küldött szét, amelyekben végre különféle részkérdésekkel foglalkoztak (az EU már hónapokkal kidolgozott ilyen dokumentumokat). Ezek már tényleg belemennek a részletekbe, bár nem egyszer csak változatokat, lehetséges javaslatokat sorolnak fel.

A legnagyobb baj nem ez, hanem hogy

épp csak a legfontosabbal nem foglalkoztak: a pénzzel.

Bejöhet a magyar kormány rohanása

Az EU azért kerülhet hülye helyzetbe, ha a britek nem fizetnek, mert a tagállamok a mostani költségvetés alapján költik a pénzt. 2019-re, a 2020-ban végződő költségvetési időszak vége felé többen már annyi támogatást köthetnek le, hogy gyakorlatilag nem lehet időarányosan csökkenteni a kifizetéseket. Főleg Magyarországnál lehet így, mert a kormány erőltetett tempóban lapátolja a gazdaságba az uniós pénzt. A brexit előtt találták ki, hogy épp a 2018-as választás környékére már lekössék a forrásokat és nagy részüket el is költsék, de a brit kilépéssel utólag igyekeztek igazolni, hogy nem csak kampányhúzásról van szó.

A kifizetések amúgy is a költségvetési időszak végén szoktak megugrani, mert ekkorra pörög fel igazán a tagállami elköltésük.

Ha a kiadásokat nem lehet csökkenteni, a bevételeket kellene növelni, mert az EU nem vehet fel hiteleket, a tagállamokkal szemben nem adhat ki uniós állampapírokat. Jó kérdés, mennyire lennének hajlandóak a nettó befizetők még több pénzt bedobni a közösbe.

A britek 2019-ben lépnének ki, de az EU többéves költségvetése 2020-ig tart, amiből még 2023-ig pengetnék ki az eurókat. A büdzsében rögzítették a ki- és befizetések sarokszámait. A britek – a többi gazdagabb tagállamhoz hasonlóan – több pénzt csengetnek be, amennyit visszakapnak, bár külön visszatérítéssel.

Az EU már előállt a saját számlájával, de összeg helyett a számítási módszert hangsúlyozták, azaz hogy mit és miért vasalnának be a briteken. Nagyjából mindent: még olyan tételeket is a britek nyakába dobnának, mint a két londoni EU-ügynökség elköltöztetése. Jean-Claude Juncker korábban 60 milliárd euró (18 ezer milliárd forint) körülire saccolta a számlát, de van olyan becslés, hogy valahol 100 milliárd euró (nagyjából 30 ezer milliárd forint) körül kötnének ki. Azt szerették volna, ha a britek is előállnak a saját számítási módszerükkel.

Az EU szerint nem fizetnének a britek, a britek mismásolnak

Helyette Londonban még odáig sem jutottak el, hogy egyértelműen kiköhögjék: hajlandóak a kilépés utánra is fizetni. Több olyan kijelentés is elröppent, amellyel hellyel-közzel elismerték, hogy a brexit után is lógnának valamennyivel, de például Boris Johnson külügyminiszter arra utalt, hogy nem adnak semmit.

A mostani tárgyalások végén, augusztus 31-én Michel Barnier uniós főtárgyaló azt hangoztatta: a britek júliusban elismerték, hogy a kilépés után is lennének „pénzügyi kötelezettségeik”. Ehhez képest szerinte a héten világossá tették:

ezeket a kötelezettségeket csak a kilépés előtti utolsó befizetésükre fogják korlátozni,

mert a többit nem érzik jogilag kötelezőnek. Az uniós főtárgyaló szerint nem 27 ország uniós adófizetőinek kellene kifizetnie a 28 uniós tagállamra számolt kiadásokat, ez „nem lenne méltányos”.

Érdekes, hogy a brit főtárgyaló már nem olyan egyértelműen beszélt a befizetés visszautasításáról, mint Michel Barnier, de nem is cáfolta, amit az uniós kollégája mondott előtte. „Jogos azt mondani, hogy erősen eltér a jogi álláspontunk” – mismásolta el a lényeget David Davis. Szerinte alaposan át kell nézniük az uniós javaslatot, és a joggal összhangban, valamint az EU Egyesült Királyság folytatódó partnerségének fényében kell megállapodniuk.

A britek már most kijátszanák az adujukat, az EU nem hagyja

Nem véletlenül hangsúlyozta azt, hogy a „folytatódó partnerség”, azaz a brit-uniós viszony jövőjének jegyében kellene alkut kötniük a befizetésekről.

Az EU kettéosztotta a tárgyalásokat. Először a kilépési feltételeket tárgyalják. Csak akkor kezdhetnek el foglalkozni az EU-Egyesült Királyság kapcsolat jövőjével, ha „megfelelően haladnak”,

A britek egyszerre egyezkednének a kettőről, máskülönben nem csak az időre kell jobban odafigyelniük, de későn, a tárgyalások második felében tudnák elővenni az egyik legerősebb adujukat. Ahogy azt korábban a magyarországi brit nagykövet is külön hangsúlyozta az EUrologusnak, az EU tagállamai jóval többet exportálnak a britekhez, mint fordítva. Ebből kiindulva arra építenek, hogy az EU-nak erős érdeke a jövőbeni szabad hozzáférés a brit piachoz.

London nem sokat ér ezzel a lappal, ha túl későn játszhatja ki, és addira már kénytelen sok mindenbe beleegyezni. A britek  – az első hátraarcaik egyikeként – kénytelenek voltak meghajolni az uniós akarat előtt, és kettébontották a tárgyalásokat, de még most se nagyon akarják ezt elfogadni. „Nem zsarolhatnak bele minket, hogy fizessük egy árat a [tárgyalások] első felében” – jelentette ki Liam Fox nemzetközi kereskedelmi miniszter a mostani alkudozási kör vége előtt.

A tagállami vezetők legközelebb az október 19-20-i EU-csúcson dönthetnek arról, hogy a második adaghoz is hozzálássanak.

A lényegben nem haladtak

Egyelőre nem úgy néz ki, hogy addigra eleget haladnának. Az uniós főtárgyaló szerint több területen tisztáztak dolgokat, de csupa olyan részletkérdést sorolt fel, mint például a határon ingázó dolgozóké. A fő kérdésekben az ír-északír ügyeket leszámítva nem értek el „megfelelő haladást”. Nem véletlenül fogalmazott így, hiszen az uniós vezetők pontosan a megfelelő haladáshoz kötötték a tárgyalások második felének megnyitását.

Michel Barnier azzal pirított oda a briteknek, hogy „ideje lenne komolyan venni” a tárgyalásokat. „Talán nem minden következményt vitattak meg kellő mélységben az Egyesült Királyságban”, de ideje lenne.

A nyári dokumentumokról se mondott túl szépeket. Az Egyesült Királyság saját maga akarja meghozni az előírásait és szabályozásait, de „ezeket automatikusan el is akarja fogadtatni az EU-val. Ezt kérik a brit dokumentumok. Ez egyszerűen lehetetlen.” Számos javaslatban

bizonyos fajta nosztalgiát látok, amelyekkel anélkül akarnak részesülni a közös piac előnyeiből, hogy a részei lennének.

A britek a rugalmasságot hiányolják, az EU-főtárgyaló szerint meg van kötve a keze

„Nem keverném össze a szabad piac melletti elkötelezettséget a nosztalgiával” – vágott vissza csípőből a brit főtárgyaló. David Davis.

Trollkodott az EU a britekkel?

A brit sajtó felkapta a hírt, hogy David Davisszel nagyjából egyidőben fogadták az Európai Bizottság épületében Tony Blairt. A most ellenzéki Munkáspárt volt vezetője EU-barátnak számít. A közelmúltban többször is felszólalt a brexit ellen.

David Davis nem is úszta meg a kérdést, hogy mit szól Tony Blair bizottsági látogatásához. Magánszemélyek útjait nem kommentálom, pattintotta le az ügyet.

Michel Barnier-hoz hasonlóan ő se állta meg, hogy ne szóljon be a másik félnek.

Az e heti megbeszéléseink megint bebizonyították, hogy az Egyesült Királyság hozzállása lényegesen rugalmasabb és gyakorlatiasabb, mint az EU-é.

A saját álláspontjuk kisebb zavart okozna a fogyasztóknak és a cégeknek, mint az EU-é. „Több képzelőerő és rugalmasság” kellene.

Az uniós főtárgyaló mintha készült volna a brit kritikára: már David Davis előtt jelezte, hogy a tagállamoktól kapott felhatalmazása behatárolja, milyen feltételekkel állapodhat meg, ráadásul be kell venni a buliba az Európai Parlamentet is. A képviselők elég kemény feltételeket szavaztak meg, és az ő beleegyezésük is kelleni fog a végső alkuhoz.

A britek úgy döntöttek, kilépnek az EU-ból, a kormányuk pedig elhatározta, hogy a közös piacot is otthagynák. Michel Barnier közölte: „tiszteletben tartjuk ezt a szuverén döntést”, de „egy dolog világos: a brexit nem aknázhatja alá és nem is fogja aláaknázni a közös piacot, az EU szabályozási, felügyeleti képességét és azt, hogy betartassa a saját szabályait”.

Nem az EU lép ki, a britek döntöttek így.

Közös érdek a megállapodás

Abban mindkét fél egyetértett, hogy kölcsönösen jobban járnak, ha megegyeznek. Enélkül 2019. március 29-én az Egyesült Királyság egyik napról a másikra kizuhan az EU-ból, ami várhatóan óriási jogi és gazdasági káoszt okozna. Lehet hosszabbítani, de csak egyhangú döntéssel.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?