Kína miatt vagyunk uniós ütközőpályán

000 SS3F7
2017.10.14. 16:14
Miközben az EU szigorúbban ellenőrzi majd a kínai befektetéseket, mi a mostani szabályoknak se felelünk meg. Mégis van olyan uniós kezdeményezés, amivel Magyarország is nyerhet.

Az Európai Uniónak új rendszerre van szüksége a külföldi befektetések átvilágításához, jelentette be múlt héten az Európai Bizottság elnöke. Jean-Claude Juncker az évértékelő beszédében ejtett el néhány mondatot arról, hogy „ha egy állami tulajdonban lévő külföldi vállalat európai kikötőt, energia-infrastruktúránk részét képező létesítményt vagy védelmi technológiai céget kíván megvásárolni, erre csak teljes átláthatóság mellett, vizsgálatot és vitát követően kerülhet sor. Politikai felelősségünk tisztában lenni azzal, mi is történik saját területünkön, hogy szükség esetén megvédhessük közös biztonságunkat”.

Már a leírás is elég egyértelműen egy országra céloz, de a sajtóban hetekkel a beszéd előtt kiszivárgott, nagyjából mit és ki miatt mond majd Jean-Claude Juncker:

Kínától sokallt be az EU.

Épp az EU könnyítette meg Kína dolgát

A keleti óriás hatalmas utat tett meg az utóbbi néhány évben. A 2000-es években még szokás volt mosolygós lesajnálással nézni a kínai befektetéseket. Többnyire afrikai országokban jelent meg a kínai tőke, gyakran olyan helyeken, amelyekhez nyugati cégek gyakran inkább nem is nyúltak.

A gazdasági fejlődés viszont lehetővé tette Pekingnek, hogy szintet lépjen, amihez a 2000-es évek vége a gazdasági válság és az uniós válasz is megadta a lehetőséget. Ahogy arról korábban is írtunk, Görögországban a privatizáció erőltetésével

részben épp az EU nyitotta ki a kaput Kína előtt.

Így vásárolhattak be a távol-keleti ország cégei például Pireuszban, a Földközi-tenger egyik legforgalmasabb kikötőjében. Nem véletlenül mondta Li Ko-csiang kínai miniszterelnök 2015-ben, hogy ez „kínai kapu Európába”.

Precedens lehet a Budapest-Belgrád vasútvonalból

A beruházással Peking fontos lépést tett a (most épp) Övezet és útnak hívott terv megvalósításához. Ezzel egy tengeri és egy szárazföldi útvonalat igyekeznek kialakítani, ami egy Kína-központú kereskedelmi rendszer lehet. 

Itt jön be a képbe Magyarország.

A keleti nyitásra építő kormány első uniós tagállamként cuppant rá a kezdeményezésre. A tervben fontos szerepe lenne a Budapest-Belgrád vasút felújításának: így gyorsulhatna a szárazföldi összeköttetés a pireuszi kikötő és Nyugat-Európa között. A beruházás közvetlen gazdasági haszna egyelőre nem nagyon látszik: a Figyelő alaphangon 2400 éves megtérülést számolt, és azóta 750 milliárd forintra drágult az 550 milliárdos fejlesztés.

A felújítás viszont már a mostani uniós szabályoknak se feltétlenül felel meg. Tavaly májusban kezdett az Európai Bizottság érdeklődni, hogy mégis hogyan gondolta a kormány mindezt kötelező tendereztetés nélkül lefolytatni. „Olyan, mintha a projektet csak a magyarokkal kötött megállapodásuk miatt kapták volna a kínaiak, teljesen megkerülve az európai közbeszerzési szabályokat” - nyilatkozta a Kínai Európai Kereskedelmi Kamara alelnöke, Sara Marchetta az Euractivnak. Az uniós portál a nyáron arról írt, hogy a Budapest-Belgrád vonal ügyéből jogi precedens lehet, amitől később nehéz eltérni.

Már nem a nyugatiak vásárolnak be náluk, hanem fordítva

Ha ez nem lenne elég, közben még kiélezettebb lett az EU és Kína viszonya. Peking ugyanis a közelmúltban ismét szintet lépett: már nem csak az uniós déli és keleti határokon terjeszkednek a befektetései, mint Görögországban vagy Magyarországon, hanem megjelent a nyugati országokban is. Nem is akárhogy: a MERICS intézet szerint tavaly

77 százalékkal ugrottak meg a kínai befektetések az EU-ba. Egyetlen év alatt. Ezzel már sokszorosan több a Kínából EU-ba érkező működő tőke, mint fordítva.

Az alábbi ábra mutatja legjobban, mennyire drámai változásról van szó:

Fotó: Grafika: MERICS

Az EU továbbra is a legkedveltebb befektetési célpont, de az élen nem valamelyik szegényebb, déli vagy keleti tagállam, hanem Németország áll. Tíz yüanból három oda áramlott. További három vagy Franciaországban, vagy az Egyesült Királyságban kötött ki. Egy másik, uniós megbízásból készült kimutatás alapján idén berogytak a befektetések február és április között, és felére estek vissza, de azóta szép lassan ismét emelkednek.

A riadalmat nem is az okozta, hogy mennyit fektet be itt Kína, hanem az, hogy mibe és hogyan. Gyakran technológiai, fejlettebb feldolgozóipari területeken vásárolnak fel uniós cégeket. Óriási volt a visszhangja annak, amikor a Kuka nevű német robotgyártó vállalatot megvette a kínai Midea, de okozott már olasz-francia konfliktust is, hogy egy Kínához köthető olasz cég fel akar vásárolni egy francia hajóépítőt, amely katonai megrendeléseket is képes teljesíteni. Kína a felvásárlásokkal hozzá tud jutni olyan fejlettebb technológiákhoz, amelyeket önerőből, nulláról nehezen tudna kifejleszteni, és égető szüksége van például a robotikai fejlesztésekre az ottani munkaerőhiány miatt.

Franciaország, Németország és Olaszország már februárban új szabályokat kért az Európai Bizottságtól. Ezen csak erősített Emmanuel Macron megválasztása francia elnöknek, aki többek között „vegyél Európait” programmal kampányolt. Szeptemberben Görögországban járva azt hangoztatta, nem lökhetik EU-n kívüli befektetők kezébe a gazdaságilag gyengélkedő tagállamot.

Miért lenne büdös a kínai pénz?

Rendben, de mi akkor ezzel az egésszel a baj? Miért lenne a kínai pénz rosszabb, mint bármely más országé, ha uniós munkahelyeket teremt, itteni cégeknek ad löketet?

Önmagában a befektetésekkel még nincs nagy gond, bár a Kínából menekülő magántőke tud zavarokat okozni – elég erről megkérdezni a vancouveri ingatlanosokat.

  1. A problémák ott kezdődnek, amikor kínai állami vállalatok nemzetbiztonságilag érzékeny cégekre teszik rá a kezüket. Ilyen eset volt például a már említett példa, amikor egy francia hajóépítőt próbált megvenni egy kínai hátterű olasz cég, és ezen összekapott a két EU-tag. (Magyarország is épp most készül rá, hogy nemzetbiztonsági szempontból vizsgálja a nem uniós eredetű befektetéseket.) Emmanuel Macron idén megválasztott francia államfő többször kiállt a stratégiai uniós ágazatok mellett, Sigmar Gabriel német gazdasági miniszter szerint pedig „Németország feláldozza a cégeit a szabad piac oltárán”.
  2. Diplomáciai zavarok is együtt járnak a kínai tőkével. Tavaly az bénította le az uniós külpolitikát, hogy elismerjen egy Kína és Fülöp-szigetek közti tengeri határvitában született bírósági döntést. A nyilatkozatot Görögország és Magyarország trollkodta szét – épp az a két tagállam, amely az Övezet és út program miatt fontos Kínának.
  3. A legerősebb kifogás – ami mögött nyilván erős uniós üzleti lobbi áll – az, hogy miközben Kína viszonylag könnyen be tud fektetni az EU-ban, fordítva ez már nem annyira mondható el. Ez is hozzájárulhatott, hogy miközben kilőtt az EU-ba áramló kínai tőke mennyisége, a másik irányba még csökkent is a pénzmozgás. „A befektetések lefelé szállnak a hátrányosan megkülönböztető törvények, az átláthatóság és a jogállamiság működésének hiánya, a korrupció, valamint amiatt, hogy sok támogatást nyújtanak az állami leányvállalatoknak” – dohogott Cecilia Malmström kereskedelmi biztos. Angela Merkel német kancellár szerint a kölcsönösség kivívása olyasmi, amit „nagyon könnyen el tudnék képzelni”.

Szűrné az EU a külsős befektetéseket

A második problémával nem foglalkozik külön az EU, de az elsőre egy új rendszert vezet be. Szinte Jean-Claude Juncker beszédével egyidőben tett az Európai Bizottság hivatalos javaslatot a közvetlen külföldi befektetések átvilágításának keretére. Itt a tagállamok biztonsági vagy közrendi okokból (beleértve az átláthatósági kötelezettségeket) alkalmazhatnak. Egyrészt a különböző származású külföldi befektetések közötti egyenlő bánásmódra, másrészt arra kell figyelni, hogy megfelelő jogorvoslati lehetőségeket biztosítasanak.

A tagállamok és az Európai Bizottság között egy együttműködési mechanizmust is létrehoznak. Ehhez akkor nyúlhatnak, ha valamely, egy vagy több tagállamba irányuló konkrét külföldi befektetés hatással lehet egy másik tagállam biztonságára vagy közrendjére. Ez gyanúsan a francia-olasz konfliktust okozó esetre emlékeztet.

Az Európai Bizottság emellett biztonsági vagy közrendi okokból átvilágítást tarthat, ha egy befektetés uniós érdekű projekteket vagy programokat érinthet. Többek között a kutatás és űrtechnológia, az energia és a közlekedés terén figyelnének. Jövő év végéig átvilágítják a stratégiai ágazatoknál a befektetéseket, és „ez különösen arra az esetre vonatkozik, ha a befektető harmadik ország tulajdonában vagy ellenőrzése alatt áll, vagy jelentős állami támogatásban részesül”.

A rendszer viszont nem kötelezne senkit semmire. Az Európai Bizottság véleményezheti a befektetéseket, de ezt nem kell elfogadni, ráadásul a mechanizmusban sem muszáj részt venni.

Ez lenne az igazi keleti nyitás

Az EU-ból Kínába irányuló befektetések könyítésével már 2014 óta foglalkozik az Európai Bizottság. Akkor kezdték el tárgyalni az EU történetének első befektetési egyezményét. Van miről beszélgetni: a kínaiak most olyan feltételeket szabnak, mint például egyes területeken vegyesvállalatok kötelező létrehozása, és van, amibe egyáltalán nem fektethetnek be külső cégek.

Már a tárgyalásokat előkészítő, 2013-as hatástanulmány is feveti, hogy a kínai befektetések elfordulása az afrikai és dél-amerikai nyersanyag-kitermeléstől a fejlettebb nyugati cégek felvásárlása felé aggasztó, de ekkor még elintézték annyival, hogy „marginális” értékben shoppingolnak Európában. A kínaiak is panaszkodtak az akadályokra és az eltérő jogszabályokra, ezért érdekeltek a megállapodásban, állapította meg a dokumentum.

Az uniós számítások alapján viszont az EU nyerhetne többet többet, ha megnyílna a hatalmas kinai befektetési piac. Különféle forgatókönyvekkel számoltak, de ezeknél jórészt az uniós fél jött ki nagyobb haszonnal.

Magyarországnak is jól jönne, ha sikerülne felfeszegetni a lezárt kapukat, hiszen az itteni vállalatok is könnyebben fektethetnének be, ami valószínűleg hatékonyabban pörgethetné fel a keleti nyitást, mint az a kevéske eszköz, ami nemzeti szinten a kezében van.