Csak nálunk béna a 112?

GettyImages-633661504
2017.12.12. 12:07

Csak néhány az elmúlt hetek-hónapok hírei közül a közös uniós segélyhívóról, a 112-ről, amelyet külön sajtótájékoztatón védtek a kritikáktól. De mi is ez az egész, és miért kellett bevezetni? Megint valami brüsszeli baromságról van szó, ami miatt egy béna rendszerre kell bízni akár az életünket, ha baj van? Tényleg olyan rosszul állunk, vagy máshol is gondok vannak?

Sok múlik a tagállamokon

Miért pont 112?

A szám kiválasztásakor fontos szempont volt, hogy gyorsan lehessen hívni, azaz legyenek közel egymáshoz a számjegyek, ugyanakkor lehetőleg kevés legyen a téves, véletlen kapcsolás (ezért nem három ugyanolyan számból áll, mint például a britek nemzeti 999-e, amivel a szigetországban szívnak is eleget).

Az már valószínűleg az 1970-es évekbeli kezdeteket tükrözi, miért pont a 112 lett a

befutó:
ehhez kellett a tárcsás telefonokon a legkevesebbet tekergetni.
Mára az EU-tagok mellett számos más európai ország, sőt, még például Dél-Afrika is bevezette a 112-t.

A szám bevezetésére még 1972-ben tett javaslatot egy nemzetközi szervezet. Az Európai Unió elődje 1991-ben döntött róla, hogy használni fogja a 112-t. Papíron elég jól is néz ki az ötlet: itthon és a többi uniós országnál is elég a 112-t megjegyezni, így más tagállamokban is kapásból tudhatjuk, milyen számot kell hívni, ha pedig szükség van rá, nem kell külön telefonálgatni a mentőknek, rendőröknek és tűzoltóknak, elég egyszer elmondani, hol vagyunk. Egyetlen számmal azt is sokkal könnyebb megoldani, hogy mindig legyen idegen nyelvű operátor.

Az együtt lefektetett alapkövetelményeket egy későbbi irányelv pontosította. Az ilyen típusú jogszabályokat nem kell betűről betűre átvennie a tagállamoknak, csak közös célokat tűznek ki, amelyeket mindegyik ország úgy ér el, ahogy jónak lát. Talán már ebből is látszik, hogy

ha valahol gondok vannak a 112-vel, akkor nem feltétlenül „Brüsszelben”, hanem az adott ország rendszerében érdemes keresni a problémát.

Az uniós irányelv úgy fogalmaz: „a tagállamok biztosítják”, hogy

  • a 112-t ingyen lehessen hívni a nyilvános hálózatokról,
  • a hívásokat megfelelően fogadják és a nemzeti rendszerekhez igazodva irányítsák tovább,
  • a lehető legpontosabban adják tovább a hívó helyét a sürgősségi feladatot ellátó hatóságoknak,
  • és mindenki eleget tudjon a 112-ről.

Az irányelv azt is kimondja, hogy „a nemzeti szabályozó hatóságok által meghatározott minden egyéb nemzeti segélyhívószám mellett” kell működnie a 112-nek. Azaz

azt sem „Brüsszelben” döntötték el, hogy a rendőrségnek, mentőknek és tűzoltóknak ne lehetne külön száma, vagy azokról automatikusan átirányítsák a hívásokat a 112-re,

de több tagállam is úgy döntött, hogy csak az uniós segélyhívót tartja fenn.

Magyarországon már 1999 óta elérhető volt a szám. Fokozatosan, 2014-től kezdték átirányítani a hívásokat a 104/105/107-ről, a folyamat idén fejeződött be a mentőkkel.

A 112-t egy 2011-ben indult projekttel turbózták fel, hogy központi szerepe legyen a hazai mentésirányításban. Ötmilliárd forintot szántak a nagyrészt uniós pénzből finanszírozott Elektronikus Közigazgatás Operatív Programból a rendszer felkészítésére (végül ebből több mint 5,4 milliárd forint lett). Az összegből Szombathelyen és Miskolcon hoztak létre diszpécserközpontokat.

A nyugat.hu tavaly nyári cikke szerint a kezdés óta jelentősen csökkent az operátorok száma Szombathelyen, miközben a munkájuk egyre több lett. A cikk szerint a 433 dolgozóból addigra csak 210 maradt, miközben a rendőrök és a tűzoltók, mostanra pedig a mentősök vonalát is átirányították a 112-re.

Van, ahol már csak a 112-t használják

A központosítás nem példa nélküli az EU-ban, sőt, van, ahol keményebb, mint nálunk. Összesen nyolc tagállamban (és Izlandon) már csak a 112-t használják. A 2004 óta csatlakozott EU-tagok közül három is van köztük (Észtország, Málta és Románia), vagyis lenne kiről lesni, milyen hibákba lehet beleesni és hogyan lehet jól üzemeltetni ilyen rendszert.

Ha valahol nagyon bénák,

elvileg az sem kizárt, hogy még az EU is vizsgálódjon.

Az uniós jogot az uniós kvázi-kormány, az Európai Bizottság tartatja be. Ha valahol rosszul, késve vagy sehogy sem felelnek meg egy szabálynak, akkor kötelezettségszegési eljárást indíthat. Összesen 17 ilyen indult a 112-es szám miatt 2013-ig. „A problémák közt volt a 112 elérhetősége, a hívó helyére vonatkozó információ elérhetetlensége, valamint a 112-es hívások kezelésének és megválaszolásának hatékonysági foka” – írta az Európai Bizottság. Az elmúlt években nem volt ilyesmire példa a kötelezettségszegési eljárásokat összesítő oldal alapján. A legutóbbit 2009-ben Bulgária ellen zárták le, ahol addig nem volt elérhető a szám. Úgy néz ki, Magyarországgal – eddig legalábbis – nem volt különösebb gond.

A számok alapján nem állunk olyan rosszul

Az Európai Bizottság legutóbbi implementációs jelentéséből sem látszik Magyarország kirívó  esetnek. A tagállamoktól beküldött adatok, tapasztalatokról alapján legutóbb idén februárban állítottak össze ilyen dokumentumot. A 2015-2016-os adatok szerint

Magyarország valahol a középmezőnyben van a válaszok gyorsaságában.

A legfürgébbeknél a hívások minimum 90 százalékát 10 másodpercen belül felveszik, míg a másik végletet az jelenti, ahol legalább a hívók ötöde feladja, mielőtt egy ember válaszáig eljutna. Egyik listába se kerültünk bele, bár az Európai Bizottság honlapja szerint átlagban hat másodperc a válasz.

A hamis bejelentéseknél szintén a középmezőnyben vagyunk: majdnem minden második telefonáló kamuzik, ami sokkal rosszabb, mint a nyolc százalékos ciprusi arány, de messze jobb, mint Görögország, ahol szinte mindenki (97 százalék) csak jópofáskodásra használja a 112-t.

A kimutatás alapján nincs semmilyen megoldás Magyarországon azoknak, akik nem tudnak beszélni (a tagállamok többségénél SMS használható erre, a jelentésbe azt írták a hazai hatóságok, hogy ezt, és több másik módszert is tesztelnek).

Máshol is gond a helymeghatározás

Azt ugyan a dokumentum nem vizsgálta, hogy a kikérdezési protokoll vagy a mentésirányítás mennyire hatékony, de azt igen, hogy mi a helyzet a telefonos helymeghatározással.

Az uniós országok többségében még mindig, 2017-ben is csak pontatlan cellainformációkat használnak, miközben szinte mindenki zsebében van egy okostelefon GPS-szel.

Hogy ezzel mi a gond, azt a portugál adatok mutatják: csak az esetek egy százalékában tudták így 100 méteren belülre belőni a hívó helyét. A hívások harmadánál 3-4 kilométer a pontosság, amivel Budapesten még a kerületet se nagyon lehetne eltalálni (bár a településnevek félrehallása ellen – mint például Tóalmás és Tolmács esetében történt – általában ez is elég). Öt esetből egy-egynél lehetett 1-2 vagy 4-10 kilométerre meghatározni a helyet.

Miközben már egy átlagos navigációs vagy fitnesszapp is képes elég pontosan belőni, épp hol vagyunk, csak néhány ország vezette be, hogy a GPS-adatokat felhasználják. Az AML-nek nevezett megoldás hátránya, hogy egyelőre kizárólag androidos telefonokba építették be, és nyilván fel kell készíteni rá a hálózatot is, de egy pár nappal ezelőtti sajtótájékoztató alapján jövőre ez a lehetőség Magyarországon is elérhetővé válhat. Ha valóban így lesz, az elég ígéretesnek tűnik: a briteknél akár 4000-szer pontosabbá vált a helymeghatározás, az észteknél pedig az esetek nagy részében 50 méternél kisebb körre le tudták szűkíteni, honnan telefonálnak.

Mindössze Litvániában és Olaszország egy részén oldották meg, hogy segélyhívó appot lehessen a 112-höz használni. Ennek több előnye van: az egyik, hogy az AML-hez hasonlóan egyből el lehet küldeni a GPS-adatokat ahelyett, hogy a fogadóközpontban kikérdezéssel és pontatlan cellainformációkkal kelljen bénázni, vagy – ahogy az Indexnek küldött egyik legsiralmasabb olvasói példában írják – szóban kelljen a telefonról leolvasott koordináták számsorait a telefonba visszadiktálni. Azoknak is segít az app, akik nem képesek beszélni vagy épp nincsenek olyan helyzetben, hogy megtehessék. Android mellett ráadásul mindkét alkalmazás elérhető iOS-en, sőt, az olaszok a windowsosokra is gondoltak.

A februári jelentés alapján a magyar hatóságok is tesztelnek okostelefonos appot e-mail, MMS és SMS mellett.

Életmentés vagy piacteremtés az uniós ellen-GPS-nek?

Hamarosan legalább részben sikerül előrébb lépni az egész EU-ban a helymeghatározással: az autós baleseteknél. Jövő áprilistól minden új autómodellbe be kell építeni az eCall rendszert, ami automatikusan segítséget hív balesetnél.

Az Európai Bizottság szerint még a városokban is 40 százalékkal gyorsabb lesz a mentőegységek reakcióideje, a gyérebben lakott vidéki területeken pedig akár 50 százalék. A halálozások száma négy, a súlyos sérüléseké hat százalékkal eshet. A rendszer érzékelőkkel és/vagy például a légzsákok kinyílásából próbálja majd kitalálni, ha baleset történt.

Azon viszont érdemes elgondolkodni, hogy ez tényleg olyan jó lesz-e, vagy sikerült átesni a ló túloldalára. Valóban rengeteget segíthet a rendszer, ha lakatlan, elhagyatott területen történik valami, amitől elveszítjük az eszméletünket, de azért van jele annak, hogy nem csak a védelmünket szolgálja a várhatóan több tízezer forintba kerülő berendezés. Az eCall az amerikai GPS új uniós versenytársát, a Galileót használja.

Nyilván nem az volt a cél, hogy az EU az eCall kötelező beépítésével meglódítsa a Galileo elterjedését a GPS-uralta piacon, de egészen véletlenül épp alkalmas erre.

Érdekes lesz látni, vajon mennyire jól sikerül majd megoldani, hogy jelentéktelenebb baleseteknél, koccanásoknál ne menjen jelzés a 112-re. Attól viszont elvileg nem kell tartani, hogy az autónkat folyamatosan kövessék: a rendszer csak akkor kapcsol be, ha balesetet jelez, addig nem figyeli, merre autózunk.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!

Nyitókép: Tűzoltók, mentők, rendőrök Párizsban a Louvre múzeumnál, ahol 2017 februárjában késes támadás történt (Mustafa Sevgi/Anadolu Agency/Getty Images Hungary)