Nincs sok alapja, amiért Szijjártó az EU cselén kiakadt

2019.05.07. 11:50

Politikailag és eljárásilag is elfogadhatatlan – jelentette ki Szijjártó Péter, miután Magyarország vétója ellenére közös uniós álláspontot emlegettek az ENSZ-ben Izraelről. Az EUobserver uniós hírportál szerint közvetlenül a hétfői ülés előtt a kormány az utolsó pillanatokban elutasította az EU tervezett - Izraelt elítélő - nyilatkozatát, de a finn nagykövet mégis felolvasta.

Hiába kezdett azzal, hogy huszonhét uniós tagállam nevében beszél – Magyarországot kihagyva –, utána olyanokat mondott, hogy „az Európai Unió súlyos aggodalmát fejezi ki a kétállami megoldást veszélyeztető jelenlegi trendek miatt”, illetve az EU álláspontját ismertette az izraeli telepek és a palesztin tüntetők halála ügyében.

A magyar külügyminiszter is kiemelte, „az állásfoglalást felolvasó jól tette, hogy egyesével felsorolta a többi 27 tagállamot, melyek egyetértettek a nyilatkozattal”, de utána a finn politikus többször Európai Unióról beszélt, mintha mind a 28 tagállam véleményét ismertette volna.

Mi a tétje a vitának?

Mi ez az egész Izraellel?

Az ENSZ többször is előírta, hogy ketté kell osztani az izraeliek és a palesztinok között az országot, ami máig nem valósult meg. Sőt, Benjámín Netanjáhú kormányzása alatt elszaporodtak a zsidó telepek a leendő palesztin államnak szánt Ciszjordániában. Mostanra sikerült kettévágni a területet, ami gyakorlatilag ellehetetlenítheti, hogy itt egybefüggő ország jöhessen létre. (Bár amúgy is menne hozzá a kb. száz kilométerrel odébb lévő Gázai övezet, ahonnan most „célzott kivégzések” miatt kezdtek el vaktában lövöldözni rakétákat, cserébe Izarel légicsapásokkal válaszolt). A nemrég újraválasztott jobboldali miniszterelnök azzal kampányolt, hogy csatolja a ciszjordániai telepeket.

Egyrészt az biztos, hogy az ötórás felolvasódélutánon elmondott pár perces felszólalástól

ugyanúgy semmi sem fog megváltozni a Közel-Keleten, mintha el sem hangzott volna, és egyelőre nem látszik, hogy az EU a szövegelés mellett bármilyen gyakorlati lépést is tenne.

Az Orbán Viktorral szövetséges Benjámín Netanjáhú kormányának nem nagy érvágás, ha ejnyebejnyéznek az ENSZ-ben. Az már jobban fájna, ha bojkottálnák a telepesek termékeit, de hiába követelné ezt egy uniós polgári kezdeményezést, az Európai Bizottság épp múlt héten hajította ki a próbálkozást arra hivatkozva, hogy nincs erre jogköre, ilyesmit a tagállamoknak kellene kezdeményeznie.

A palesztin (kvázi-)kormánynak járó pénzből Izrael – szerintük szabálytalanul – le akar vonni egy részt, ezért inkább el se fogadja. Az EU itt se nagyon állt ki a palesztinok mellett: inkább fogadják el a pénzt, különben csődbe mehetnek.

Ha gyakorlati következménye nincs is sok, az elvi jelentősége nagy lehet a megkerült vétónak. A tagállamok alapvetően egyhangúlag döntenek a külügyekben.

Ha valóban uniós álláspontot olvastak be úgy, hogy azzal bármelyik kormány nem értett egyet, az egyenesen az EU kvázi-alkotmányába, az alapszerződésekbe ütközhet.

Ebben az esetben Szijjártó Péter teljesen jogosan kapta fel a vizet és fordulna az uniós kvázi-külügyminiszterhez. Sőt: akár simán el is lehetne meszeltetni a lépést az Európai Bíróságon.

Mégis hogyan beszélhettek a magyar vétó mellett az EU álláspontjáról?

Úgy néz ki, mégse annyira egyértelmű a helyzet:

az Európai Bizottság szóvivője szerint az EU nevében csak olyasmit mondtak el, ami már korábban közösen elfogadott dokumentumokban is szerepel.

A finn ENSZ-nagykövet (itt hallgatható vissza, kicsivel 59:28-nál kezd) valóban azzal nyit, hogy egyesével felsorolja az összes tagállamot – még a kilépő Egyesült Királyságot is – Magyarország kivételével, ennek ellenére

  • többször „az EU” véleményét olvassa fel.
  • Csakhogy emellett jó párszor a „mi” álláspontunkról beszél.

Többek között innen guberáltak össze közös álláspontokat

  • A felszólalás többször kifejezetten hivatkozott uniós dokumentumokra, csúcstalálkozók végkövetkeztetéseire, de ahol az EU-t emlegette, ott is általában szó szerint idézgetett korábbról. Például az EU 2019. március óta aggódik az éles lőszerek használata miatt a tüntetőkkel szemben, Izrael lépésről lépésre bontja le a kétállami megoldást - mondták ki 2018 októberében2016 januárjában az EU kiemelte a civil szervezetek akadálytalan munkáját és aggódik a fejlemények miatt ezen a téren, és 2019. februárban visszautasította Izrael elszigetelését.

Amikor közös uniós álláspontot ismertet, az - általában szó szerint - ismétel korábban együtt előadott, elfogadott szöveget.

Persze felmerül, hogy vajon a most is ugyanaz-e a helyzet, mint mondjuk egy három évvel ezelőtti tanácsi határozatnál, de ha nem, azt a hírek alapján a magyar kormány nem fejtette ki, és ezzel el is érünk az eset másik furcsaságához.

Miért bajlódtak így a vétó megkerülésével, ha semmi gyakorlati haszna?

Az EUobserver eredeti híre szerint magyar részről semmivel sem indokolták a vétót, amit csak az utolsó pillanatban kentek be. Magyarország uniós nagykövetsége egy utólag kiadott közleményben arra hivatkozott, hogy csak részben fogadták el a magyar javaslatokat. „A kiegyensúlyozottság jegyében fontosnak tartottuk volna pl. megemlíteni a gázai határnál történteket vizsgáló ENSZ tényfeltáró bizottság kapcsán a palesztin tüntetéseket Izrael elleni támadásokra felhasználók felelősségét. Szintén problémásnak éreztük, hogy – a telepeserőszak elítélése mellett – a felszólalás nem tér ki az izraeli civileket érő támadásokra, illetve arra a tényre, hogy a palesztin vezetés a költségvetési forrásokat részben terroristák családjainak támogatására használja fel. A palesztinközi kiegyezés, egy nemzetközileg és a palesztin lakosság által is elfogadott legitim palesztin vezetés megléte megítélésünk szerint elengedhetetlen a jövőbeni békemegállapodás szempontjából. Ezen kívül hazánk egyoldalúnak tartotta az izraeli döntéssel kapcsolatos elítélő álláspontot, amely aggodalmát fejezte ki a Palesztin Hatóság adójövedelmeinek befagyasztására vonatkozóan.”

Mindez azért furcsa, mert a fenti kifogások hiába voltak annyira fontosak, hogy széttrolkodja a kormány az EU álláspontját, Magyarország saját felszólalásában a vitán (itt 1:55:47-től) a fentiek közül szinte semmiről nem volt szó. Egyedül a legitim palesztin vezetés fontosságára sikerült utalást tenni.

Az uniós külügyeket a „lojális együttműködés” határozza meg, ami nem csak valamilyen szépelgő elv, be van égetve az uniós kvázi-alkotmányba és az Európai Bíróság is több döntésében hivatkozott rá. Ha a magyar kormány tényleg hányaveti módon akadályozta a közös döntést, az finoman szólva se tűnik száz százalékig kompatibilisnek ezzel az elvvel.

Az eset azt mutatja, hogy a magyar kormánynak megint sikerült elszigetelnie magát, és most a szokásos szövegeket se tudja ráhúzni: nincs szó migrációról, és nem „brüsszeli bürokratákkal”, hanem az összes többi tagállammal áll szemben.

(Bár a tagállami Tanácsot már a kvótaper miatt sikerült lebrüsszelezni, vagyis azóta Brüsszel alatt gyakorlatilag rajtunk kívül gyakorlatilag a teljes EU-t érti a kormány az Európai Bizottsággal és Parlamenttel együtt.)

Az EUobservernek nyilatkozó uniós forrás szerint az elmúlt két évben ez már a sokadik eset volt csak Izraellel kapcsolatban, hogy a kormány beakasztott.

Szijjártónak szokása az indokolatlan kiakadás

A magyar külgazdaságért és külügyekért felelős miniszter a mostani eset előtt legutóbb két hete háborodott jól fel az EU-n. Akkor szokás szerint csípőből visszaszólt Jean-Claude Junckernek egy interjúban idézett mondatáért. amely szerint a magyar kormány álhírei miatt hamarosan visszalőnek. Mint kiderült, a mondat nem hangzott el, javították is, de az MTI már előbb átvette és Szijjártó Péter is erre reagált, így a semmiből csinált botrányt.

A külgazdaságért és külügyekért felelős miniszter azért is képes volt az EU-t leteremteni, mert „hisztériát keltett”, azaz sokan előre aggódtak, hogy Donald Trump unióellenes vámokkal fenyegetett a kampányban, holott valóban így tett. (Mindezt úgy, hogy épp az Európai Bizottság csillapította le a helyzetet az USA elnökének fogalmatlanságát kihasználva.)

Korábban azon is felháborodott, hogy Dimitrisz Avramopulosz migráció- és menekültügyi biztos az EU nevében arról beszélt: minden tagállam tegyen eleget a menekültáttelepítési kötelezettségeinek, holott „nagyon jól tudja”, hogy számos tagország nem ért egyet ezzel a felvetéssel. Azzal már a miniszternek kellett volna tisztában lennie, hogy az EU-n kívüli áttelepítés (resettlement) minden tagállamnak önkéntes. Amikor az eddigi áttelepítési vállalásokról van szó és Magyarország kimaradt, akkor minket arra szólítanak fel, hogy továbbra se csináljunk semmit.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!