Az Európai Bíróság szerint jogszerű a Tescót is sújtó magyar különadó

Hosszú évek óta folyik a jogi vita, hogy a magyarországi ágazati különadók EU-konformok-e, a nagy cégek szerint ugyanis olyan progresszív adóelőírásokat hozott a magyar országgyűlés, amely őket aránytalanul sújtja, míg - elsősorban magyar tulajdonú – kis- és középvállalkozások számára jelentős előnyöket nyújt.

A távközlési vállalati különadók ügyében a Vodafone, a kiskereskedelemmel összefüggésben pedig a Tesco indított pert egy magyar bíróság előtt, amely az Európai Bíróság véleményét kérte. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a bolti kiskereskedelmi árbevételre kivetett különadó vonatkozásában az Európai Bíróság az úgynevezett Hervis-ügyben 2014. február 5-én meghozott ítéletében kimondta, hogy valamely, a vállalatcsoportba tartozó, más tagállamokban székhellyel rendelkező társaságokhoz kapcsolt vállalkozásokat hátrányosan érintő adó a társaságok székhelyén alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül.

Most azonban a pert a Tesco kezdeményezte, nekik annyiban más a helyzetük, mint a Hervis-ügyben érintetteké, hogy nem vállalatcsoportba tartozó, kapcsolt vállalkozások formájában működnek, hanem egy belföldi székhelyű cég telephelyei révén, ezért rájuk nem terjed ki a korábbi ítélet hatálya. (Hasonló helyzetben volt a vizsgált időszakban, 2010-2012 között a Lidl és a Penny Market is.) 

Az Európai Bíróság álláspontja szerint ezekben az esetekben a magyar törvények nem aszerint tettek különbséget, hogy cégnek hol található a székhelye, vagyis hogy külföldinek számít-e. A progresszív, sőt, akár erősen progresszív adóztatás azért sújtotta nagyobb mértékben ezeket a cégeket, mert az érintett magyar piacokon ők rendelkeznek a legnagyobb árbevétellel. Más szóval az egyébként nem tiltott sávos adóztatás tükrözi e piacok valós gazdasági helyzetét, és nem minősül e vállalkozásokkal szembeni hátrányos megkülönböztetésnek.

Egy következő ügyben a Google Ireland-dal szemben kiszabott magyarországi büntetésről kellett az Európai Bíróságnak állást foglalnia. 2017 januárjában a NAV rendkívül jelentős összegű mulasztási bírságot szabott ki a dublini székhelyű Google Ireland társaságra a reklámadóhoz kapcsolódó bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt. A magyar jog szerint e kötelezettség elmulasztásáért első alkalommal tízmillió forint, majd naponta az előzőleg kiszabott mulasztási bírság háromszorosának megfelelő, mindösszesen egymilliárd forint összegű bírság szabható ki. Vagyis a mulasztási bírság maximális összegét az első bírságot kiszabó határozat meghozatalának napját követő további négy nap mulasztással el lehet érni.

A Bíróság ítéletében megállapította, hogy a reklámadóhoz kapcsolódó szankciórendszer olyan mulasztási bírságok kiszabását teszi lehetővé, amelyek összege jelentősen magasabb, mint azon mulasztási bírságok, amelyeket valamely Magyarországon letelepedett reklámszolgáltató által a nyilvántartásba vételi kötelezettségének megsértése esetére írnak elő. Másfelől sem az ez utóbbi rendszerben kiszabott összegek, sem e rendszerhez kapcsolódó határidők nem olyan szigorúak, mint amelyeket a reklámadóról szóló törvény által előírt szankciók keretében alkalmaznak. Ezért azon az állásponton van a Bíróság, hogy ez a bánásmódbeli különbség, amelyet aránytalannak és következésképen nem igazoltnak ítél, a szolgáltatásnyújtás szabadságának az uniós alapszerződésben tiltott korlátozásának minősül.

Az előbbi ügyekben a végső döntést az Európai Bíróság ítéletének figyelembe vételével a magyar bíróságnak kell meghoznia.

(Borítókép: Varga György / MTI)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!