EP választások: 2014. május 25.

2013. március 12., 08:13 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0

Az EP választások időpontjának meghatározásával megbízott tanácsi munkacsoport a 2014. május 22-25 közti időszakot javasolja a 2014-es választásra, így Magyarországon, ahol hagyományosan vasárnap tartják a választásokat, 2014. május 25-én lesznek EP választások.

A munkacsoport azzal indokolta döntését, hogy az eredetileg tervezett június 5-8-as időszakra esik Pünkösd. Sokan ekkorra időzítik szabadságukat, így a várakozások szerint a részvétel még a 2009-es rekord-alacsony szinttől is elmaradna. Legutóbb az EU szavazásra jogosult polgárainak mindössze 43 százaléka járult az urnákhoz, ami lényegesen elmarad az első, 1979-es EP választás 62 százalékos szintjétől.

Magyarországon a májusi EP választási időponttal egy időben kerülhet sor az országgyűlési választásokra is, hiszen nehezen lenne indokolható egy hónap különbséggel megrendezni a két választást (bár semmin nem lepődnénk meg). A májusi általános választásokat az alaptörvény még a negyedik módosítást követően is lehetővé teszi, és erre a lehetőségre a kormánypárti képviselők is utaltak.

A két választás, valamint a két kampány összecsúszásával szinte borítékolható, hogy az európai témákról még a szokásosnál is kevesebb szó fog esni. Ez az állítás akár paradoxnak is tűnhet, de gondoljunk bele, vajon az Európai Bizottság elnökének személye, vgy a 13. havi nyugdíj, a spanyol, vagy a magyar munkanélküliség, az európai gazdasági rendszer problémái, vagy a magyar gazdaságpolitika érdekli jobban a választókat.

Az európai témák ismételt háttérbe szorítása súlyos hiba lenne a magyar politika részéről. Tíz évvel az uniós csatlakozásunkat követően fel kellene végre ismerni, rávezetni a választókat is, hogy Hegyeshalomnál nem valami más kezdődik, hanem ugyanaz folytatódik. Hogy ami Brüsszelben, illetve az uniós ügyek kapcsán az európai fővárosokban történik, az már inkább a belpolitika része, mert alapvetően befolyásolja a magyar emberek, vállalkozások, a magyar állam és a magyar politika mozgásterét. Az EUrologus ezért szorosan figyelemmel fogja kísérni a pártok EP választási programját, az EU-val kapcsolatban megfogalmazott véleményeket és nyilatkozatokat, valamint az EP képviselőjelöltek felkészültségét és alkalmasságát.

“Nem a multiknak készítünk játékot”

2013. március 11., 09:00 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0

Az e-Bay és az Amazon lobbistái írják az EU új adatvédelmi szabályait címűfebruári anyagunk óta tovább folytatódott a küzdelem, melynek tárgya alapvetően az, hogy az internetes vállalatok mit és milyen mértékben ismerhetnek meg minket. Számos tagállam, például Nagy-Britannia szerint a javaslat túlszabályoz, mert egyebek mellett arra kötelezné a kereskedelmi céllal személyes adatokat gyűjtő és használó cégeket mint a Google, a Facebook vagy a Microsoft, hogy ehhez megszerezzék felhasználóik hozzájárulását.

Vita van továbbá arról, hogy kötelező legyen-e a személyes adatokat kezelő vállalatoknál a német gyakorlathoz hasonlóan kinevezni egy adatvédelmi felügyelőt, amely a társaság működése során ellenőrzi az adatvédelmi szabályok betartását. A britek fenti siralmaik kapcsán levelet is küldtek az illetékes uniós biztosnak, Viviane Redingnek, aki tárgyilagosan de vélhetően kellő cinizmussal annyit válaszolt: az Európai Bizottság az egységes piac erősítésén fáradozik (beleértve az egységes adatvédelmi szabályokat), pontosan úgy, ahogy azt David Cameron brit miniszterelnök kérte. Reding azonban azt is tudja, hogy nem érdemes elmennie a falig az ügyben, különben a javaslat a kukában landolhat. Éppen ezért úgy tűnik, hogy a kompromisszumos megoldás a magas, közepes és alacsony adatvédelmi kockázatú besorolás bevezetése lenne. Ezek a besorolások az egyes cégekre vonatkoznának, akikkel szemben ennek megfelelően eltérő szigort alkalmaznának.

Egyet azonban világosan megüzent Reding: “nem a multinacionális vállalatok jogászainak készítünk játékot, a kulcsszó az egyszerűség kell, hogy legyen”. Kérdés, hogy a végén ezt a tagállamok is így látják e s, hogy ez a lózung kielégíti-e az EP képviselőket. S végül az sem mellékes, hogy a több Európa zászlaja alatt felsorakozó tagállamok túlnyomó többségével szemben álló magyar-brit-dán-belga négyes végül beadja e a derekát és elfogadja, hogy az egész EU területén egységesen végrehajtott rendelet formájában szülessen meg a jogszabály.

(Sz)épül tovább Európa!

2013. március 10., 11:39 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0

Régen mutatta meg az EUrologus a Brüsszeltől távol élő kíváncsi tekinteteknek, hogy is áll mostanság az Európai Tanács legújabb csodapalotájának építkezése! Annyi biztos, egyre több acélt és betont nyel el a monstre, melyet a végén fényes üvegfalakkal fednek el a serényen dolgozó derék munkásemberek. Hogy aztán belakják a fekete öltönyös - kosztümös eurokrata hangyák, a betonkeverők és daruk zaját pedig átvegye a fénymásolók és pecsételők üzemes zakatolása! Épül Európa, akárki láthatja - s az EUrologus is csak halkan kuncog!


EP képviselők: Vissza a birkózást az Olimpiára!

2013. március 8., 11:14 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0

A reggeli bonbonok után egy férfias, de hasonlóan könnyed témával folytatjuk, lévén, hogy péntek van. Európai parlamenti képviselők egy csoportja kezdeményezést indított azért, hogy a birkózás kerüljön vissza az olimpiai műsorszámok közé. Mint ismeretes, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság februárban úgy döntött, hogy 2016-tól a birkózás nem szerepel a játékok hivatalos programjában, amivel a NOB egy több mint 2500 éves gyakorlatot tör meg.

Az európai parlamenti képviselők első körben egy meghallgatást szerveznek áprilisra, amire szeretettel várják az összes európai ország birkózószövetségét, illetve a NOB képviselőit. A lényeg persze nem az, hogy mi hangzik el majd a meghallgatáson, hanem, hogy a kezdeményező, illetve a később csatlakozó képviselők mennyiben lesznek képesek sikeresen lobbizni a háttérben saját nemzeti olimpiai szövetségeiknél, illetve közvetlenül a NOB-nál. Az is feltűnő, hogy a kezdeményezést kizárólag német képviselők indították. Ennek az okát egyelőre még nyomozzuk, lévén, hogy Németország messze nem tartozik a legsikeresebb birkózó nemzetek közé. Az olimpiai örökranglistán mindössze a 12. helyen állnak, a nyolcad akkora lakossággal bíró Magyarország majdnem ötször több aranyérmet szerzett ebben a sportágban (ha a keletnémet érmeket is beszámítjuk, még mindig négyszeres az előnyünk).


Lehet, hogy tényleg elvi kiállásról van szó? Vagy csak a NOB döntését követő felháborodás hullámát akarják meglovagolni a politikusok? A történet már csak azért is furcsa mert a német politikusok ritkán exponálják magukat olyan témákban, amelyekhez nem fűződik közvetlen érdekük, inkább ilyenkor másokat tolnak az előtérbe. Lehet hogy most fordult a kocka, és a bolgár lobbi kebelezte be a németeket?

Miben téved Martin Schulz?

2013. március 6., 08:14 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0

Frankenstein Európa – így jellemezte az európai intézményrendszer jelenlegi állapotát Martin Schulz egy, a hét elején rendezett konferencián. Schulz, aki jelenleg az Európai Parlament elnöke, és egyben az európai baloldal legesélyesebb bizottsági elnökjelöltje arról beszélt, hogy az európai intézményrendszer demokratikus legitimitáshiánnyal küzd.

Ennek legsúlyosabb tünete, hogy az Európai Bizottság az általa gyakorolt hatalom mellett nem eléggé elszámoltatható. Schulz szerint az elmúlt évtizedek során, ahogy az EU újabb és újabb hatásköröket vett át a tagállamoktól, úgy nőtt folyamatosan a Bizottság szabályozói hatalma. Ehhez azonban nem társultak megfelelő ellenőrzési jogosítványok. Ezeket az ellenőrzési jogosítványokat természetesen az Európai Parlamentnél szeretné látni, ami abból a szempontból nem meglepő, hogy ennek az intézménynek az elnöke, abból a szempontból pedig akár bátor politikai húzásnak is tekinthető, hogy a másik intézmény elnöke szeretne lenni.


Bár tudjuk, hogy divatos az EU demokrácia-deficitjére hivatkozni (amiben sok igazság is van), az EUrologus szerint a konkrét esetben még sincs igaza Schulznak. Az EP-nek ugyanis szinte ugyanolyan kiterjedt ellenőrzési joga van a Bizottság felett, mint például a Magyar Országgyűlésnek a kormány felett. Az Európai Bizottság elnökét a tagállamok jelölik, és személyét az EP hagyja jóvá, ahogy a Bizottság egészének összetételét is. A következő választáson a győztes európai pártszövetség elnökjelöltjéből lesz bizottsági elnök, ahogy egy nemzeti választáson a miniszterelnök-jelöltből miniszterelnök lesz. A biztosokat jóváhagyásuk előtt meghallgatják, szakmai felkészültségüket felmérik, előássák a szennyest a múltból (a bolgár biztos-jelölt így vérzett el 2009-ben). Arra is volt példa, hogy a parlament kikényszerítette a posztok átrendezését (a Barroso-1 csapatból a szélsőséges nézeteiről elhíresült olasz jelölt hazament, Kovács Lászlónak új tárcát osztottak). Ráadásul az EP bizalmatlansági indítványt kezdeményezhet a Bizottság elnöke ellen. Ennek kilátásba helyezésével buktatta meg a parlament 1999-ben a Santer-bizottságot.


Az EP jóval rövidebb pórázon tarthatja a Bizottságot, mint egy nemzeti parlament a kormányát. Gondoljunk bele például, hogy vajon mennyiben él az Alaptörvényben is rögzített kormány-ellenőrzési jogkörével a magyar parlament, amelyben a kormány kényelmes kétharmados többséget élvez. Az Európai Parlamentben a 7 frakció közül még a legnagyobb is közel 100 szavazatnyira van az abszolút többségtől, a kormánytöbbség tehát nem létező fogalom. Egy másik példát idézve: a mai napig nem került elő semmilyen bizonyíték arról, hogy a posztjáról lemondott máltai biztos, John Dalli egyáltalán tudott-e arról a korrupciós ügyről, amely miatt mennie kellett. Mégis, a gyanú felmerülését követően a pletykák szerint 2 órát kapott Barrosotól arra, hogy bejelentse saját lemondását, különben a Bizottság elnöke maga kezdeményezte volna felmentését. Próbáljuk meg felidézni azon magyar miniszterek sorát (pártállástól függetlenül), akik az elmúlt években a korrupció, vagy a hatalommal való visszaélés gyanúja miatt távoztak posztjukról… Nem könnyű ilyet találni, mert egyetlen ilyen alkalom volt, pedig ügyekben nem volt hiány. Ilyen alapokon állva különösen hiteltelen Brüsszelt Moszkvázni, vagy az EU demokráciahiányáról beszélni.


Pedig az utóbbi létező probléma, ennyiben igaza van Martin Schulznak. Csakhogy a megoldást máshol kell keresni. Az Európai Bizottság átláthatatlan, bürokratikus behemótként működik. A belső működése a külvilág számára rejtély, a választókkal folytatott kommunikációja siralmas, és a gazdasági válságra adott erőtlen válaszlépései miatt sokak bizalmát elvesztette (pedig viszonylagos tehetetlenségének oka épp a megfelelő döntési jogkörök hiánya volt). Az európai döntések a színfalak mögött születnek, kicentizett kompromisszumok eredményei. E kompromisszumok megkötésében az EP ugyanúgy részt vesz egyszerűen azért, mert egy ennyire kiegyensúlyozott politikai környezetben ezt máshogy nem lehetne csinálni.



Az EUrologus szerint ezért Schulznak inkább arról kellene beszélnie, hogyan tenné átláthatóbbá, érthetőbbé és érdekesebbé az EU legfontosabb intézményét. Hogyan érné el, hogy az emberek érdeklődjenek az iránt, mit kezd a Bizottság a ráruházott rendkívül jelentős hatalommal. Végül pedig arról, hogyan adna leadershipet Európának, mit tenne az európaiakat, köztük a magyarokat leginkább aggasztó problémák megoldásáért. Martin Schulz személyében hosszú idők óta az első olyan politikus tölthetné be az EU legfontosabb vezetői posztját, aki képes szót érteni az átlag európaival. Lehet, hogy egyszerűen azért, mert olyan figurának tűnik, akivel meg lehet inni egy sört (pedig absztinens). Ehhez viszont Schulznak a valódi, tartalmi kérdésekre kell értelmes válaszokat adnia. Ha ez sikerül, akkor a Bizottság legitimációjával kapcsolatos hangok is elcsendesednek majd.

Melyik nyugat-európai nemzet a legegészségesebb?

2013. március 5., 09:59 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0

Nem minden a jólét, a jó egészségügy, a felvilágosító kampányok és a szűrések - összegezhetőek a megállapításai a 16 nyugat-európai ország valamint Kanada, Ausztrália és az Egyesült Államok lakosságának egészségét az utóbbi két évtizedre vetítve vizsgáló friss kutatás.


A Washingtoni Egyetem Health Metrics and Evaluation (IHME) intézetének adatai szerint ezt támasztja alá, hogy miközben Nagy-Britanniában hat évtizede bevezették az ingyenes egészségügyet és széleskörű kampányokban hívják fel az egészségügyi szűrések, megelőzés és helyes táplálkozás fontosságára a figyelmet, a szigetország a a legkevésbé egészséges nyugat-európai országok közé került a rangsorban. A britek rossz szerepléséért a lakosság körében széles körben gondot okozó magas vérnyomás, elhízás és túlzásba vitt alkohol és kábítószer fogyasztás jelentik a legnagyobb gondot.


A kutatás fő mutatója, az átlagosan egészségesen töltött évek alapján veti össze az államokat. Eszerint a britek 68,6 évükkel a 12. helyre kerültek, míg az amerikaiak 17. helyen végeztek 67,9 évükkel. A legjobban a spanyolok szerepeltek, akik a 19 hasonló gazdasági és szociális fejlettségi szinten lévő ország közül az első helyig jutottak 70,9 évükkel. Velük szemben a finnek 67,3 évvel az utolsók. Az Európán kívüli államok közül az ausztrálok a harmadikok (70,1 év), a kanadaiak 69,6 évvel az ötödik helyre kerültek.

A tanulmány szerint a svédek a mellrák elleni küzdelemben a legjobbak, a norvégok a szülés körüli komplikációk orvoslásában jeleskednek míg az olaszoknál a légzőszervi megbetegedések száma a legalacsonyabb. Ezzel szemben a briteknél éppen az utóbbi okoz komoly gondot a koraszülések magas kockázata és a mellrák mellett. Egész Nyugat-Európára jellemző azonban, hogy a szívbetegségek, a stroke és a daganatos megbetegedések viszik el a legtöbb polgárt.

A kutatók konklúziói szerint a jó egészségügyi ellátórendszer és jól képzett orvosok csak az egyik szempont, mely segíti a hosszú egészséges életet. Hasonlóan fontos, milyen egészségügyi állapotban kerülnek az emberek a kórházakba.

Az EUrologus ezért a hétköznapi tuti mondás kívánalmainak megfelelve csak arra tudja bíztatni olvasóit, hogy sok gyümölcsöt, halat és olívaolajat fogyasszanak, melyeknek az orvosok szerint leginkább köszönhetőek a mediterrán polgárok alacsony szív- és daganatos megbetegedés mutatói.

Euró-ellenes párttal a német márkáért

2013. március 4., 09:55 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0

Úgy látszik, hiába állapodott meg az égig érő bankár-bónuszok korlátozásáról az Unió és intett be a deficites EU büdzsének az Európai Parlament elnöke a napokban. Német polgárok egy nosztalgiára nyitott csoportja a napokban bejelentette: áprilisban megalakítják az euróellenes pártot. Az “Alternatíva Németországnak” nevet viselő politikai formáció nagyrészt akadémikusokból áll, de tagja lesz a BDI német munkáltatói szövetség korábbi vezetője, a szókimondásáról híres Hans-Olaf Henkel is.

A Deutsche Wirtschafts Nachrichtenben megjelent bejelentés szerint a párt nagyon is valós igényt képviselhet a politikai palettán. A németek egy jelentős része kritikusan szemléli az eurózóna országainak kisegítését (jórészt német adófizetői pénzből). Egy friss felmérés szerint a Ciprusnak beígért hitelcsomagot a német polgárok 63 százaléka ellenzi. Még messzebb ment a Bertelsmann Kiadó megrendelésére tavaly ősszel készült felmérés, amely arra jutott, hogy a németek kétharmada szerint jobban járna az ország, ha továbbra is a német márka lenne az európai gazdaság motorjának tekintett szövetségi állam fizetőeszköze.

Az ötlet persze távolról sem eredeti. Korábban hasonló pártokat gründoltak Ausztriában, Németországban és Finnországban is.

Az Alternatíva Németországnak céljai közt szerepel, hogy Németország a jövőben ne vállaljon hitelgaranciát más tagállamok adósságaiért. Követelik továbbá az euró, mint fizetőeszköz kettéosztását egy északi és egy déli euróövezetre. A csatlakozásról az országok önállóan dönthetnének, illetve úgy is határozhatnának, hogy saját nemzeti valutájukat használják a jövőben. Végül a politikai populizmus jegyében bevetik a szokásos lózungot: az ország tartson szövetségi népszavazást az ügyben, mielőtt szuverenitásának egy további jelentős szeletéről mond le az EU javára.

Az új pártnak nincs sok esélye az öt százalékos parlamenti küszöb megugrásához, különösen, hogy egy kiszivárgott levelezés szerint az euró-ellenességgel kacérkodó bajorországi “Szabad választók” (Free Voters) mozgalom sem áll a Alternatíva Németországnak mellé.

Munkát, vagy iskolát a fiataloknak!

2013. március 1., 10:56 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0

Munkát, vagy iskolát - ez lenne a célja az EU Tanácsa által tegnap elfogadott Európai Ifjúsági Garancia nevű kezdeményezésnek. Az oktatási rendszerből kikerülő 25 év alatti, és legalább négy hónapja munka nélkül tengődő fiataloknak továbbképzést, gyakorlati lehetőséget, vagy munkát kellene biztosítani a nemzeti kormányoknak. Ehhez az EU pénzügyi támogatást biztosit, egyelőre 6 milliárd eurót, ami a 27 tagállamra bontva meglehetősen szerény summa. Az elképzelések szerint viszont az összeg 2014-től jelentősen megemelkedne, azzal, hogy az ifjúsági garancia projektek támogathatóvá válnának az Európai Szociális Alap forrásaiból.

Az ajánlás egyetlen szépséghibája az, hogy nem kötelező. A tagállamok maguk dönthetnek arról, hogy egyrészt indítanak-e ilyen programokat, és ezzel igényt tartanak-e az uniós támogatás egy szeletére. Spanyolországban és Görögországban például, ahol minden második (!) fiatal munkanélküli, már elkezdődött a célzott programok előkészítése. Más országok is ráugorhatnak a programra, ugyanis az ifjúsági munkanélküliség az uniós országok többségében kiugróan magas, eléri, vagy meghaladja a 25 százalékos szintet. A fiatal generáció kényszerű tétlensége a becslések szerint évi 150 milliárd euró veszteséggel jár az európai gazdaságban.

Magyarország sem kivétel, az EU és az OECD felmérései szerint nálunk is minden negyedik fiatal munkanélküli. Tegyük hozzá, hogy a valós helyzet ennél valószínűleg rosszabb, hiszen a közelmúltban kivándorolt félmillió magyar jelentős része szintén a fiatal korosztályhoz tartozik, viszont ők már nem jelennek meg a hazai statisztikákban.

Az EUrologus szerint a kormánynak élnie kellene az EU által nyújtott lehetőséggel, legyen az bármennyire szerény, a semminél mégis több.

Kérdezd meg Herman Van Rompuytól, miről beszélgetett Orbán Viktorral!

2013. február 28., 07:50 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0

Az EUrologus úgy érzi, hogy MTI-ből és a HVR által kiadott közleményből épp a lényeg nem derül ki. Hogyan szeretne, vagy nem szeretne részt venni a magyar miniszterelnök  az egyre inkább kézzel fogható európai gazdasági kormányzásban. Miként viszonyul a nemzeti szuverenitás egy újabb szeletkéjének esetleges átruházásához? Mikor lesz (lesz-e) Magyarországon euró?
Ha a ti kebleteket is ilyen, vagy ehhez hasonló kérdések feszítik, akkor erre a linkre kattintva emailben, vagy videoüzenetben eljuttathatjátok az Európai Tanács elnökéhez, aki azt ígéri, hogy videoüzenet formájában reagál az összegyűjtött kérdésekre.

Nem ez az első alkalom, hogy az európai intézmények a választók közvetlen megszólításával igyekeznek közelebb kerülni az emberekhez. Tavaly ősszel, José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke vállalkozott egy hasonló kérdezz-felelekre, amelynek témája az EU helyzetéről tartott éves értékelő beszéd volt.

Három órát késik a repülő? - pénzbeli kártérítés jár

2013. február 27., 14:46 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0


Három az igazság - kezdhet magyar népmesei elemmel az EUrologus napi mondókájába, mely ezúttal nagyon is gyakorlatias, sokunkat érintő kérdéssel, a késő légi járatok utaskompenzációval foglalkozik. Harmadszor mondta ki ugyanis az Európai Bíróság kedden, hogy azon utasok akiknek a repülőjárata több mint 3 órát késik, anyagi kártérítésben kell, hogy részesüljenek s ez vonatkozik a csatlakozó járatok miatti késedelemre is. 


A bíróság nagyon is gyakorlati esetre alapozva erősítette meg korábbi döntését. A szóban forgó esetben L. Folkerts a németországi Brémából repült a paraguayi Asunciónba párizsi és são paulói átszállásokkal. A Brémából Párizsba tartó, az Air France által üzemeltetett járat késve indult, és az eredetileg tervezett indulási időponthoz képest mintegy 2 és fél óra késéssel szállt fel. Következésképpen L. Folkerts lekéste a szintén Párizsból São Paulóba tartó csatlakozást, melyet szintén az Air France üzemeltetett, amely ezt követően átfoglalást biztosított egy ugyanezen célállomásra tartó későbbi járatra. L. Folkerts a São Paulóba való késedelmes érkezése miatt lekéste az eredetileg tervezett, Asunciónba tartó csatlakozó járatot is, így Asunciónban csak az eredetileg tervezett érkezési időponthoz képest tizenegy órát késve landolt.

Miután az Air France-ot arra kötelezték, hogy L. Folkerts számára fizessen – kamatokkal együtt – kártalanítást, mely többek közt a rendelet alapján járó 600 eurós összeget foglalta magában, e  légitársaság a német szövetségi bíróság előtt felülvizsgálati kérelmet  terjesztett elő. Ez a bíróság azt kérdezte tehát az Európai Bíróságtól, hogy jogosult-e a légi utas a kártalanításra, ha az indulás három óra alatti időtartamot késett, de az utolsó célállomásra történő érkezés időpontja a menetrend szerinti érkezési időpontnál legalább három órával későbbi. A mai napon hozott ítéletében a Bíróság először is emlékeztet arra, hogy a rendeletnek az a célja, hogy biztosítsa a légi utasokat megillető minimális jogokat arra az esetre, ha az ilyen utasok három különböző típusú helyzetbe kerülnek: ha a beszállásukat az akaratuk ellenére visszautasítják, ha a járatukat törlik, vagy végezetül, ha a járatuk késik.

Az Európai Bíróság konklúziója tehát az, hogy kártalanítás jár a csatlakozást magában foglaló olyan repülőút utasának, amelynek esetében az indulásnál a rendeletben meghatározott küszöbértékeknél kisebb mértékű késés merült fel, de amely tekintetében a végső célállomásra való érkezés a tervezett érkezési időponthoz képest legalább három órát késett. E kártalanításnak ugyanis nem feltétele, hogy az indulásnál késés álljon fenn.

A történet előzménye, hogy 2004. óta létezik ugyan az utasok kártérítésére érvényes szabályozás a járatok törlése esetére, melyet azonban csak egy 2009-es bírósági határozat nyomán terjesztettek ki a jelentős késésekre. Mondván: végső soron az utóbbiak is időveszteséget és megkésett érkezést vonnak maguk után.

A kártérítés a következőképp alakul alapesetben:

- 250 euró az 1500 km-es vagy rövidebb utaknál és 400 euró az EU-n belüli, de 1500 km-nél hosszabb utaknál és minden 1500-3500 km távolságú repülés esetén


- 600 euró minden 3500 km-nél nagyobb távolságra induló járat esetében

Lóhús: botrány?

2013. február 26., 15:38 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0


Itt a lóhús. Lasagneba rejtőzött, Hegyeshalomnál átlépte a határt és egyenesen a hazai boltok polcain landolt. Tegyük hozzá: az lett volna a meglepő, ha nem jut belőle Magyarországra. Senki nem halt meg, vagy betegedett bele, a termék nem volt fertőzött, vagy romlott, mégis hetek óta tartó európai botrány kerekedett a marhahúsként árult lóhús esetéből. Az ügyben megszólalt a brit miniszterelnök, a francia köztársasági elnök, egy brit képviselő az unión belüli hús-import felfüggesztését kezdeményezte, és furcsa módon Franciaországban jelentősen megemelkedett a lóhús-fogyasztás.


Az alapvető probléma az, hogy a költségek leszorításáért vívott küzdelem mellékhatásaként az élelmiszeripar Európában és világszerte átláthatatlanul bonyolulttá vált. A botrányban érintett egyik vállalat írországi megrendelése például hét európai országot érintve jutott vissza a kiindulási ponthoz.



 


Ha igaz a mondás, miszerint az vagy, amit megeszel, akkor bizony egy ismeretlen figura tekint ránk vissza a tükörből. Az európaiak által fogyasztott élelmiszerek döntő többségéről nem tudjuk, hogy ki, hol, hogyan termelte és dolgozta fel őket. Persze vége van már azoknak az időknek, amikor az asztalra kerülő főfogás családtagként nőtt fel a ház körül (Dezsőnek meg kell halnia), de a 2011-es, összesen 53 ember halálát eredményező E.coli botrány, és a mostani, sokkal enyhébb következményekkel bíró lóhús-mizéria is rámutat arra, hogy az élelmiszerbiztonságot szavatolni hivatott tanúsitási rendszerek képtelenek lépést tartani az eseményekkel.


Tisztább helyzetet eredményezhetett volna a 2011-ben elfogadott, az élelmiszereken szereplő fogyasztói tájékoztatásról szóló irányelv, amelynek az egyik központi kérdése éppen a friss és a feldolgozott élelmiszerek címkézése volt. Az EP baloldali és zöld képviselőcsoportjai akkor azt javasolták, hogy a hústermékek esetében kerüljön feltüntetésre, hogy az állat hol született, hol nevelték fel és hol vágták le. Az európai élelmiszeripar válasza erre az volt, hogy a hús útjának pontos nyomon követése megvalósíthatatlan, illetve olyan költségeket róna az európai élelmiszeriparra, hogy az jelentősen rontaná az ágazat versenyképességét (értsd: munkahelyek fognak megszűnni). A javaslatot akkor elutasító miniszterek most szigorúbb élelmiszercímkézési szabályokat sürgetnek. Ez a történtek fényében hiteltelen és megkésett, de legalább végre történik valami.



A magyar fogyasztó erre a problémára hajlamos azt a zsigeri választ adni, hogy bezzeg a hazai termék esetében nem merülnek fel ilyen problémák. Ezzel a gondolatmenettel azonban két probléma van. Egyrészt a magyar termékként forgalmazott élelmiszerek összetevői között bőséggel találunk külföldi alapanyagot. Tehát az, amit magyar termékként forgalmaznak, vagy amiről a fogyasztók joggal feltételezi, hogy magyar alapanyagból készült (pl. gyulai és csabai kolbász), sokszor nem magyar eredetűek. Másrészt az átlagos magyar élelmiszer címkéjét elolvasva alig kapunk információt a termék eredetéről és feldolgozásának módjáról. A fogyasztó szemszögéből tehát a hazai helyzet tehát semmivel sem jobb az Európai Unió más országaiban tapasztaltnál.


A megoldás persze - bármennyire is idealistának hangzik - a fogyasztó kezében van. Ha vállaljuk az élelmiszerek eredetének tanúsításával járó többlet-költségeket, vagy hajlandóak vagyunk időt és energiát áldozni arra, hogy kiderítsük, honnan származik az, amit eszünk, a hasonló botrányokat is jó eséllyel megúsznánk. 

Hallgat a magyar kormány Van Rompuy budapesti látogatásáról

2013. február 25., 20:06 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0

Legalábbis furcsa, hogy a magyar kormány semmilyen formában nem tájékoztatta a sajtót arról, hogy Herman Van Rompuy, az Európai Tanács állandó elnöke Magyarországra látogat holnapután. Pedig feltűnő, hogy a Van Rompuy honlapján szereplő heti program szerint az elnök reggel találkozik Orbán Viktor miniszterelnökkel, majd közös sajtótájékoztatót is tartanak. Ezután 10-kor találkozik Kövér László házelnökkel, majd 11-kor Áder János köztársasági elnökkel. Délben pedig már indul is tovább Lengyelországba, ahol Donald Tuskkal és Bronislaw Komorowskival folytatja a programot.

Ezzel szemben a kormany.hu eseménynaptárában mindössze egyetlen, bár nem kevésbé színvonalas esemény szerepel, a HungaroControl új irányító központjának ünnepélyes felavatása.


A nagy hallgatózásnak talán az lehet az oka, hogy az EUrologus információi szerint Van Rompuy az Európai Monetáris Unió, az euró, mint fizetőeszköz és az európai gazdasági kormányzás erősítéséről kíván szót ejteni Orbánnal. Márpedig a magyar miniszterelnök, akinek döntése nyomán Magyarország kimaradt az Euró Plusz Paktumból, nem támogatja a közös európai tranzakciós illeték bevezetését, és továbbra sem rendelkezik semmiféle euró-bevezetési céldátummal. Pedig a gazdasági kormányzás megerősítéséről szóló hatos csomagot Orbán Viktor saját értékelése szerint is a magyar soros elnökség vitte el a célvonalig, a lengyeleknek már csak be kellett pöccenteni a labdát.


Kérdés, hogy lesz-e más témája is a tárgyaló feleknek, például a túlzottdeficit-eljárás megszűntetése kapcsán. Különös tekintettel a múlt pénteken publikált európai bizottsági előrejelzésre, amely szerint a magyar gazdaság jelenlegi recessziója jövőre stagnálásba fordul. Vajon a találkozón ott lesz-e Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter, és ha igen, akkor az EMU megerősítése mellett emelne szót, vagy a magyar gazdasági szabadságharc jelszavait skandálná. Az biztos, hogy Brüsszel és Budapest elmúlt két és fél éves kapcsolatáról hosszas eszmecseréket lehet folytatni.


Herman Van Rompuy egyébként több uniós fővárosba ellátogat a március 14-i, a témának szentelt Európai Tanácsülés előtt. Van Rompuy mindenestre nem gyakori utazásairól vált híressé elnöksége alatt, ezért a látogatásnak feltehetően nagy jelentőséget tulajdonít.


UPDATE - A hvg.hu rákérdezett a kormány sajtószolgálatánál a látogatásra, akik később ígértek tájékoztatást.

Fogunk törököt?

2013. február 25., 15:57 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0

Angela Merkel hétfőn Törökországba látogatott. Abba az EU-aspiráns eurázsiai országba, mely mind gazdaságilag, mind geostratégiailag fontos partnere Európának, ám amelynek kebelre ölelésétől egyre jobban viszolyog az európai társadalom.

Az utóbbi években alábbhagyó bővítési láznak a fentiek miatt ismét Ankara esett áldozatul, amely 1963 óta társult tagja az Európai Uniónak, csatlakozási kérelmét pedig épp negyed százada adta be a közösséghez. A 2005 óta zajló csatlakozási tárgyalások sehogy nem állnak, a két fél pedig egymásra mutogat. Az EU a törökök felkészületlenségét, a törökök az uniós bővítési szándék hiányát okolják ezért. Valószínűleg mindkét félnek igaza van. Éppen ezért tekinthető fontos gesztusnak Merkeltől - de az ötmillió németországi török miatt akár okos választási húzásnak is - , hogy egy vasárnapi rádióinterjúban közölte: Berlin nyitott a csatlakozási tárgyalások folytatására. A német kormányfő elismerte, az utóbbi időben megakadtak a tárgyalások, de kijelentette, hogy támogatná az újabb csatlakozási fejezetek megnyitását.

Merkel gesztusa nem előzmény nélküli. Miután a korábbi francia elnök, Nicolas Sarkozy, a ciprusi vezetés nyomására éveken át blokkolta a török tárgyalási fejezetek megnyitását, a mostani szocialista vezetéssel új erőre kaptak a francia-török kapcsolatok. Sőt azzal, hogy az esetleges ENSZ békemegállapodást is támogatni kész Nikosz Anasztasziadész nyerte a vasárnapi ciprusi elnökválasztást a szigetország évtizedes befagyott konfliktusában is elmozdulás következhet be. A ciprusi török helyzet rendezése pedig még közelebb hozhatja Törökországot az Európai Unióhoz.

A politikai pengeváltások azonban nem múlhatnak el nyomtalanul, hiszen csak hogy a legfontosabbak említsük: voltak itt viták energiavezetékről, az emberi jogok lábbal tiprásáról a tagság helyett kiemelt partnerségről. Az egyre frusztráltabbá váló Ankara pedig időközben egyre kevésbé érezte magát motiváltnak és az uniós közeledés helyett az arab tavasz beköszöntésével inkább regionális hatalmi ambíciókat dédelget. Az egykor kiemelkedően EU-barát török lakosságban is alábbhagyott a lelkesedés, korábban 10-ből 7, manapság viszont már csak 10-ből 3 török támogatja az uniós csatlakozást.

 

Az EUrologus szerint az energiapolitikáért felelős uniós biztos, a német Gunther Oettinger kissé sommásan ugyan, de a trendeket pontosan felismerve fogalmazott, amikor azt mondta, hogy “eljön a nap, amikor az EU járul térdre borulva Ankara elé könyörögve a törököknek, hogy csatlakozzanak”.

Jogodban áll inni!

2013. február 22., 11:24 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0


A víz közkincs, a tiszta ivóvízhez való hozzáférés alapvető emberi jog, a vízközmű szolgáltatásokat pedig köztulajdonban kell tartani. Ez a témája az első, Európai Bizottság által is befogadott európai polgári kezdeményezésnek, amelyet már most több mint egymillió európai támogatott aláírásával.


Az Európai Szegénységellenes Hálózat, az Európai Környezetvédelmi Iroda, az Európai Szakszervezeti Szövetség és számos más európai szintű, illetve tagállami civil szervezet kezdeményezése az aláírókon túl úgy tűnik, hogy egyelőre az európai baloldal támogatását élvezi. Az Európai Bizottság, amelyet az állampolgári kezdeményezés felhív a felsorolt célok elérését szolgáló jogszabályok elfogadására, egyelőre még nem nyilvánított véleményt a konkrét kérdés kapcsán. A brüsszeli testület ugyanakkor eddig következetesen elutasított minden olyan kezdeményezést, amely a vízszolgáltatás köztulajdonba vételét európai szinten írta volna elő, és azt az álláspontot képviselte, hogy ezt a kérdést döntsék el a tagállamok. Különösebb indoklást nem igényel, hogy miért fontos a tiszta ivóvízhez való rendszeres hozzáférés, aki mégis szeretné bővíteni az érvkészletét, az korábbi írásunkból csemegézhet.


Az európai polgári kezdeményezés a Lisszaboni szerződés újítása. Lényege, hogy az EU legalább hét tagállamából összegyűjtött egymillió aláírással az európai polgárok felhívhatják az európai intézményeket arra, hogy foglalkozzanak a kezdeményezésben kifejtett kérdéssel. Az egymillió aláírás összegyűjtése nem teremt jogalkotási kötelezettséget (furcsa is lenne ez a csaknem 500 milliós EU-ban), de az Európai Parlament nyilvános meghallgatást szervez a témában, amelyre meghívja a kezdeményezőket, a Bizottság pedig köteles megindokolni, ha elutasítja a kezdeményezésben foglaltakat.

Vége a választási költségvetéseknek az eurózóna országaiban?

2013. február 21., 15:01 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0


Még egy lépéssel közelebb kerültek az eurózóna tagországai a valóban egységes európai gazdaságpolitikához. Tegnap este megállapodás született az úgynevezett kettes csomagról (2-Pack, igen mint az egykor volt rapper), hogy az Európai Bizottság a jövő évtől kezdve előzetesen véleményezheti az összes eurózóna -tag költségvetését, és megvizsgálhatja, hogy azok összhangban állnak-e az eurózóna költségvetési hiányra és államadósságra vonatkozó célkitűzéseivel. Ha nem, akkor negatív ajánlással továbbítja a költségvetést a tagállamokat képviselő Pénzügyminiszteri Tanács elé, amely akar új költségvetés készítésére is felhívhatja a renitens kormányt.



Nem csoda, hogy a magyar miniszterelnök egyáltalán nem kíván belépni ebbe a társaságba. Képzeljük el, hogyan reagálna a Bizottság, pláne a többi tagállam a választási év előtt belengetett rezsicsökkentés gondolatára. Az ilyen, a költségvetési hiányt jelentősen megemelő akciókat nemes egyszerűséggel elutasítanák. Az új szabály persze az eurózónától egyelőre inkább távolodó, mint ahhoz közeledő Magyarország esetében csak elméleti kérdéseket vet fel, a közös valutát használó országok esetében azonban valóban érdekes gyakorlati következményei lehetnek. Ahogy Magyarországon, úgy az Unió más országaiban is megfigyelhető az a jelenség, hogy a választásra készülő kormányok kisebb-nagyobb mértékű osztogatásai nyomán a költségvetési hiány hirtelen megugrik. Lehet, hogy a jövőre életbe lépő szabály véget vet ennek a gyakorlatnak? Az EUrologus szerint mindenképpen üdvös fejlemény lenne, ha az egymás költségvetési gazdálkodását ellenőrző tagállamok a közös felügyelet hatására gazdaságpolitikájukban meghaladnák a rövid távú politikai szempontokat. Utóbbi pedig sokkal többet érne, mint amit a büdzsé az EU GDP-jének néhány tizedszázalékos fraktáljáról vérre menő viták végeredménye valaha is hozhat.

Tizedére eshet az európai szabadalmaztatás ára

2013. február 20., 12:04 Módosítva: 2013.10.21 15:24
1


2014. áprilisában működésbe léphet az egységes európai szabadalmi rendszer. Ha feltaláló vagy, ez számodra különösen jó hír, mivel végre nem kell végigjárnod a 27 tagállam szabadalmi hivatalát ahhoz, hogy az EU majd teljes belső piacán jogi védelmet élvezzen a szabadalmad.


Nem kell az alapvetően angolul végzett kutatás-fejlesztési munkádat lefordítanod mondjuk litvánra, görögre és egy csomó másik nyelvre (adott esetben magyarra se). Szintén nem kell majd a szabadalmi megállapodást aláíró 25 különböző tagállami bíróságra rohangálnod, ha valaki az engedélyed nélkül elkezdi másolni a szellemi erőfeszítésed gyümölcseként létrejött terméket.

De miért jó ez nekünk, egyszerű földi halandóknak, akik szellemi korlátoltságukban soha nem rukkoltak elő olyan zseniális újításokkal, mint az arcra csavarozott szemüveg, a nikotinos kávé, vagy a kő-papír-olló kártyajáték (feltételezhetően azoknak fejlesztve, akik lusták felemelni a kezüket, hogy a vitákat eme nemes módszerrel döntések el). Nos alapvetően azért, mert az európai ipar versenyképessége jelentős mértékben a szabadalmi rendszer hatékonyságán múlik. A jelenlegi európai szabadalmi rendszer pedig elavult, a mai napig jórészt az 1883-as Párizsi Szabadalmi Egyezményben lefektetett elveken alapszik, miközben eltelt több mint száz év, és létrejött az EU egységes piaca. 

Nehéz úgy versenyezni az európai feltalálóknak az amerikai, a japán és egyre inkább a kínai konkurenciával, hogy a találmány felett jogi védelmet képező, ezáltal azt kiaknázható gazdasági erőforrássá változtató szabadalmi oltalmat tagállamonként külön-külön kell megszerezniük. A különböző eljárási díjak és fordítási költségek miatt az EU-ban manapság háromszor-négyszer drágább egy szabadalom bejegyzése, mint az óceán túlpartján. Ez a versenyhátrány éppen legnagyobb fejlődési lehetőséggel bíró high-tech iparágak európai térnyerését veti vissza.


Hiába alkudott ugyanis meg majd mindenben a magyar soros uniós elnökség idején a gárda, bíróság székhelyének ügye a nemzeti presztízskérdésként fogságba került. A várakozások szerint tehát végre túljut a közösség azon a blamán, hogy miközben kontinens szerte szabadon áramlik a tőke és a munkaerő a találmányokat és fejlesztéseket védő szabályok továbbra is nemzeti szinten voltak meghatározva.

1973 óta létezik ugyanis európai szabadalom is, annak megszerzése azonban rendkívül drága és körülményes. Ez pedig nem csak a fejlesztéseikkel piacra igyekvő kisvállalatokat tántorítja el gyakran az üzleteléstől más tagállamokban, de jelentős extra költségeket ró a határokon átnyúlóan működő multinacionális vállalatokra is.

Ezentúl azonban az Unió huszonhárom hivatalos nyelve közül bármelyiken beadható egy szabadalom, amely nem jelent többletterheket a jogvédelmet kérőre. A kérelem pozitív elbírálás esetén pedig alapból mind a 25 országra kiterjedő jogvédelmet biztosítanak a szabályok. Ez pedig zöld utat jelent az olcsóbb és versenyképesebb rendszer felállása előtt. Míg ugyanis jelenleg az Egyesült Államokban 1850 euró körül van egy szabadalom bejegyeztetése, addig ahhoz hogy az egész Európai Unióra kiterjedő szellemi jogi védelmet kapjon egy találmány legalább a tízszeresébe kerül egy feltalálónak vagy vállalatnak.


A hatalmas költségkülönbség nagy részét a fordítási kiadások teszik ki. Az érvényben lévő szabályok szerint ugyanis ahhoz, hogy valaki az ‘73 óta létező európai védelmet szerezzen találmányának, minden olyan ország nyelvére le kell fordíttatnia a szabadalma szövegét ahol szellemi jogi védelmet szeretne kapni. Azt pedig, hogy hány országra érvényes védelmet szeretne kapni, előre meg kell jelölnie beadványában, felkészülve az azzal járó többlet költségek fedezésére.


Ezt a rendszert váltja fel az új szabályozás, amely szerint egy magyar feltaláló esetében például elég lesz magyarul beadni a teljes leírást és a szabadalmi igénypontokat, valamint megadni, hogy a három eljárási nyelv közül melyikben szeretné ha szabadalmával foglalkozzanak. Ehhez mindössze egyszer kell bejegyzési díjat fizetnie, majd a nemzeti szabadalmi hivatal vagy a müncheni Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) a levédendő ötlet teljes szövegét az elbírálás nyelvére fordítja, illetve az igénypontokat mindhárom nyelvre átülteti.

A jövőben azonban minden fordítási költséget vagy visszatérítenének vagy eleve magukra vállalnának a szabványügyi hivatalok jelentősen olcsóbbá téve a jelenleginél a rendszert. Ráadásul egy automatizált fordítórendszer alkalmazásával tájékoztató jellegű fordítása minden találmánynak hozzáférhető lesz az EU összes nyelvén bárki számára ingyenesen.

Az igazi kérdés azonban az, hogy elengedő lesz-e a szabályok és a nyelvi rezsim könnyítése ahhoz, hogy az amerikaihoz (426 ezer), japánhoz (408 ezer) kínaihoz (210 ezer) vagy dél-koreaihoz (166 ezer) léptékű szinte nőjön a 2006-os adatok szerint 135 ezer az EPO által bejegyzett szabványok száma.

Az EUrologus a pontos tájékoztatás végett jelzi: azért 25 tagállamról írunk, mert a spanyolok egyáltalán nem vesznek részt benne, az olaszok pedig csak a közös szabadalmi bíráskodásban partnerek. Továbbá máig a legyelek a belpolitika, a bolgárok és a csehek a tagállami jogi környezet kialakításának késedelme miatt nemratifikálták a kormányközi megállapodásban testet öltő dokumentumot.

Zöld méreg? – a civilek szerint fel kellene számolni az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerét

2013. február 18., 15:22 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0

„Számolja fel az európai széndioxid-kereskedelmi rendszert  (ETS) az Európai Unió” - szólít fel közös nyilatkozatban hetvenöt zöld civil szervezet az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerének (ETS) reformjáról szóló európai parlamenti szavazás előtt. A zöldszervezetek szerint az ETS alkalmatlan az éghajlatváltozás elleni küzdelem céljainak elérésére, egész egyszerűen azért, mert nem csökkenti az EU széndioxid kibocsátását.

Az ETS lényege egy olyan gazdasági környezet kialakítása lenne, amelyben egyszerűen nem éri meg szennyezni, mert az azzal járó költségek meghaladják a környezetvédelmi beruházások árát. A rendszer ezt úgy érné el, hogy a káros anyagok kibocsátását a nagy ipari vállalatoknak ún. kvóták vásárlásával kellene fedezniük. Ha nő a gyár kibocsátása, még több kvótát kell venni, ha csökken, akkor a felesleget el lehet adni a piacon, amiből a környezetvédelmi beruházásokra költő vállalatoknak plusz bevétele származik. Papíron minden jól mutat, az ETS-t mégis rengeteg kritika érte már létrejötte óta. Ennek egyik oka, hogy a nagy kibocsátók túlnyomó többsége még mindig ingyen jut a kvóták zöméhez, ahelyett, hogy azokat megvásárolná. Ráadásul a gazdasági válság nyomán amúgy is elmarad az EU ipari kibocsátása a várakozásoktól, így jelentős kvóta-többlet jött létre a piacon. A szokásos hasonlatot megfordítva: fóka van, ameddig a szem ellát, az eszkimók pedig nem éhesek. A kvóták értéke a mélybe zuhant, az alacsony ár pedig egyáltalán nem ösztönöz zöld beruházásokra, és ezáltal a kibocsátás csökkentésére. A logikus megoldás a piacon található teljes kvótamennyiség jelentős csökkentése lenne. Ettől azonban óvakodnak az európai döntéshozók, mivel az érintett ipari vállalatok a termelés EU-n kívülre helyezésével, azaz munkahelyek megszüntetésével fenyegetnek.



A bírálatok másik oka, hogy az európai vállalatok a kibocsátás-csökkentési kötelezettségüket úgy is letudhatják, hogy fejlődő országokban hajtanak végre környezetvédelmi beruházásokat. Az európai költségek töredékéért elért kibocsátás-csökkentést a vállalatok jóváírhatják, és mivel az éghajlatváltozás elleni küzdelem globális fellépést igényel, elvileg mindegy, hogy hol történik kibocsátás-csökkentés. A valóság azonban itt is felülírja az elméleti kereteket: a fejlődő országokban végrehajtott beruházások gazdasági, társadalmi és környezeti hatása jobb esetben megkérdőjelezhető, rosszabb esetben egyenesen káros. A Friends of the Earth szerint például az elmaradott térségekben végrehajtott projektekkel a nagyvállalatok felvásárolják termőföldet, rendszeres megsértik az emberi jogokat, lakóhelyük elhagyására kényszerítik a helyi közösségeket és általában káros hatással bírnak a helyi gazdasági és társadalmi folyamatokra.


A zöld szervezetek szerint a rendszer ezer sebből vérzik, és a számos politikai alku, gazdasági és egyéb érdek miatt gyakorlatilag javíthatatlan, ezért alternatív klímapolitika kidolgozására szólítják fel az Európai Uniót.

A korrupció szintjei

2013. február 15., 08:00 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0

Vizsgálatot indít az Európai Ombudsman az Európai Bizottság ellen, amiért az utóbbi nem lép fel az előírásoknak megfelelő határozottsággal a bizottsági állásokból magáncégek magas pozícióiba ejtőernyőző ex-hivatalnokokkal szemben. Az Ombudsman civil szervezetek (Greenpeace, Corporate Europe Observatory, Lobbycontrol, Spinwatch) kezdeményezésére jár el, akik azt állítják, hogy egyes cégek magánérdeke túlzott mértékben érvényesül az uniós jogalkotásban. Persze nem a magyarországi közbeszerzéseken nyertes cégek-magyar kormány jellegű összefonódásra kell gondolni, de a történet így is aggasztó.

Az utóbbi években megszaporodtak az Európai Bizottságot övező botrányok, amelyek középpontjában egy-egy magas rangú bizottsági tisztviselő állt, akire vagy már a köztisztviselői beosztása idején, vagy közvetlenül távozása után a gyanú árnyéka vetült. Az utolsó lökést talán pont az Európai Élelmiszerbiztonsági Ügynökség, magyar származású vezetőjének esete adta. Bánáti Diána alighogy távozott a többek között a GMO-k termesztését, és az élelmiszerbiztonságot felügyelő európai csúcshatóság éléről, máris az élelmiszeripari vállalatok lobbiszervének tartott Európai Élettudományi Intézet igazgatójaként folytatta. Távozása vélhetően azért vált szükségessé, mert kitudódott, hogy Bánáti egy ideig párhuzamosan volt az uniós ügynökség vezetője, és a szabályozni szándékozott vállalatok lobbiszervének igazgatósági tagja (fizetésért). Ez az eset még a hasonló helyzetekben szótlanul hallgató Európai Bizottságot is nyilatkozatra késztette, amely úgy fogalmazott, hogy „Szégyen, ami történt”. Ebben a nyilatkozatban legalább tényleg van annyi igazság, hogy a Bizottság felső vezetése körében aggodalommal nézik az angol sajtóban csak revolving door-nak, azaz forgóajtónak nevezett jelenséget, amely az utóbbi időben súlyosan erodálta a Bizottság szakmai hitelességét. Hogyan maradhat így kulcsszereplő az uniós folyamatokban a Bizottság, ha a pénzeket osztó tagállamokkal, és a demokratikus felhatalmazással bíró Európai Parlamenttel szemben egyetlen alapon érvelhet álláspontja mellett: hogy szakmailag az a legjobb, leghitelesebb és leginkább kiegyensúlyozott. Ha ez a hitelesség elvész, a Bizottság is elveszíti politikai súlyát az uniós alkufolyamatba, és ezt vezetői mindenképpen meg akarják akadályozni. Az uniós szervezet immunrendszere ezért, ha késve is, és messze nem elég nagy lendülettel, de legalább működésbe lépett. A Bizottságot három oldalról is szorongatják: egyrészt a tagállamok, másrészt az Európai Parlament, harmadrészt most már az Európai Ombudsman is. Az illetéktelen befolyásszerzés igénye mindenhol felmerül, sőt valamilyen mértékű kárt még a legjobban működő közigazgatásban is okozhat. Ez a fajta diszfunkcionalitás azonban kispálya a Magyarországon tapasztalható, a K-Monitor által rendszerszintűnek nevezett korrupcióhoz képest. Ráadásul, ami különösen elkeserítő, hogy míg Brüsszelben a korrupciós vádakra belső és külső ellenőrzések indultak, addig Magyarországon ennek szinte a lehetősége is kizárt.

A Nyugat ébredése

2013. február 14., 14:03 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0

Történelmi léptékű szabadkereskedelmi megállapodás jöhet létre az Európai Unió és az Egyesült Államok között, ha a két fél képes megegyezni a részletekről a következő két-három éven elül. A két gazdasági térség fokozatosan veszít világgazdasági súlyából a feltörekvő országok, elsősorban Kína India, Oroszország, Brazília, Mexikó, Dél-Afrika, vagy Malajzia növekedésével. Mégis, az évi 635 milliárd dollár forgalmú transzatlanti szabadkereskedelmi övezet a világtörténelem legnagyobb ilyen jellegű együttműködése lenne, amely egyben csattanós választ adhatna a Nyugat hanyatlását vizionálók vádjaira.

Márpedig az EU-USA szabadkereskedelmi megállapodás, és az azon is túlmutató gazdasági együttműködés Barack Obama második beiktatási beszédét követően elérhető közelségbe került. Obama úgy fogalmazott, hogy az Egyesült Államok tárgyalásokat kezd az Európai Unióval egy átfogó kereskedelmi és befektetési együttműködés létrehozásáról. Többről van tehát szó, mint az átlagosan 4%-os mértékű vámtételek lebontása, vagy az EU kereskedelmi biztosa, Karel De Gucht által 10-20 %-os hatásúra becsült adminisztratív korlátozások felszámolása. A két fél arról is igyekszik megállapodni, hogy az európai, illetve amerikai vállalatok hogyan léphetnének könnyebben piacra az óceán másik partján, sőt közös stratégiát dolgoznának ki egyes globális fellépést igénylő ügyekben, úgy mint az éghajlatváltozás elleni fellépés, a szellemi tulajdonjogok védelme, a szabad gazdasági versenyt érintő korlátozások, illetve a nemzeti vállalatoknak nyújtott állami támogatások. A nemzetközi színtéren való együttes fellépés talán a legizgalmasabb fejlemény, hiszen a globális problémák körében először jöhetne létre az egységes ‘nyugati álláspont’. Ez számos esetben markánsan különbözni fog a feltörekvő gazdaságok és a fejlődő országok véleményétől, mégis a legfontosabb gazdasági és kereskedelmi kérdésekben kimozdíthatja a nemzetközi közösséget a jelenleg tapasztalt patthelyzetből. A ’nyugati’ álláspont mögött ugyanis olyan gazdasági, politikai és katonai erő állna, amely képes döntő módon befolyásolni bármilyen vitát, és amelyet semmilyen körülmény mellett nem lehetne figyelmen kívül hagyni. Elég azt felidéznünk, hogy érdemi nyomásgyakorló képesség nélkül, hogyan vallott kudarcot a globális színtéren az Európai Unió klímapolitikája, és hogy miért lenne mindez sikeresebb, ha az USA (akár kezdetben kevésbé ambiciózus célok mentén) beállna a kezdeményezés mellé. Azt is könnyen beláthatjuk, hogy hatékonyabban lehet fellépni az orosz, vagy a kínai vállalatok állami dotálása ellen, vagy a többségében még nyugati vállalatok által előállított szellemi termékek védelmében (pl. szabadalmak, szoftverek, filmek, dizájn-elemek) ha a világ GDP-jének több mint felét egyesítő kereskedelmi blokk helyez kilátásba valamilyen esetleges retorziót.


A megállapodás létrejöttéhez vezető út persze göröngyös. Hogy mennyire, azt akár egyetlen példával, a genetikailag módosított növények eltérő megítélésén keresztül is érzékeltethetjük. Míg az USA-ban a lakosság túlnyomó többségét nem érdekli, vagy nem zavarja, hogy GMO növényeket eszik, addig az európaiak zöme mereven elutasítja a technológiát. Egy másik példával élve: a XX. századi amerikai fejlődés szimbólumává vált autóipart a mai napig számos eszközzel védik az európai és távol-keleti versenytársaktól. Ezek lebontása autóipari állások ezreit szüntetheti meg: vajon felkészült-e erre az amerikai társadalom és politikai vezetés?


Végül röviden arról, hogyan érintheti az kereskedelmi blokk létrejötte Magyarországot? Kicsit olcsóbb lesz a Nike és az iPhone, meg több száz más, az Egyesült Államokból érkező termék. Elvileg a magyar vállalatok könnyebben juthatnak ki az amerikai piacra, ha van hozzá erejük és tehetségük. Amerikai vállalatok is könnyebben települhetnek hozzánk, ha látnak az országban fantáziát, mondjuk azért, mert alacsonyabbak a költségek, de hasonlóan jól, vagy jobban képzett a munkaerő, mint otthon. Hogy ebbe az irányba fejlődünk-e azt mindenki maga döntse el. Azt viszont a szabadkereskedelmi és gazdasági együttműködés felvetése is bizonyítja, hogy elhamarkodott és felesleges a Nyugat alkonyáról beszélni. Pláne akkor, ha mi magunk is (bármennyire meglepő) a Nyugat részei vagyunk.

Bolkenstein: a monetáris unió a holokauszt miatt jött létre

2013. február 13., 08:01 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0

Bolkenstein sosem örvendett nagy szeretetnek

Az egykori belsőpiaci biztost Magyarországon kevesen ismerik. Amikor Brüsszelből osztotta a címben idézett mondathoz hasonlóan kemény igazságokat, mi még csak kívülről nézegettük a párás ablaküveget, és a legnagyobb kérdés az volt, hogy lesz-e Bécsben cukrászdánk, vagy nem lesz. Aztán mire kiderült, hogy a mákos guba nem kemény drog, és más témára is tudtunk koncentrálni, Fritz Bolkenstein már visszavonult a végeláthatatlan gátrendszerek, szélmalmok és bicikliutak országába.


Most azonban megszólalt, méghozzá Washingtonban, a libertáriánus Cato Intézet konferenciáján, ahol kifejtette, hogy Helmut Kohl német kancellár az egyesített Európa álmát kergetve erőltette bele az eladósodott deli országokat az euróövezetbe. A cél a gazdasági összefonódások erősítésén keresztül az európai országok egymásra utaltságának fokozása, ezáltal a fegyveres konfliktus esélyének minimalizálása volt.


Bolkenstein szerint viszont a rendszer nem működik, és a jelenlegi európai vezetés a múlt hibáit ismétli, amikor a válság hatására még szorosabb együttműködést szorgalmaz. Bolkenstain bírálta a bankunióról szóló javaslatot, amely szerinte az Európai Központi Bank irányítása mellett működésképtelen lenne, az euro-kötvényekről szóló javaslatról pedig csak annyit mondott, hogy az egész “bűzlik”.


Érdekes fordulat ez az egykori biztostól, akinek a nevéhez az elmúlt évtized talán legellentmondásosabb uniós jogalkotási javaslata fűződik. Bolkenstein terjesztette elő még 2004-ben az ún. Szolgáltatási irányelvet, amelynek célja a szolgáltatások szabad áramlását akadályozó több ezer adminisztratív tagállami korlátozás lebontása lett volna. Az irányelv vitája egybe esett az EU 2004-es bővítési körével, minek hatására egyes baloldali pártok a kelet-európaiak szociális dömpingjével kezdtek el fenyegetőzni (bérek leszorítása). Mások a szolgáltatások színvonalának csökkenésétől tartottak (aki már próbált nyugat-európai nagyvárosban hétvégén villanyszerelőt fogni, az tudja, hogy ez mekkora baromság), megint mások fogyasztóvédelmi kifogásokkal jöttek. Bolkenstein azonban keményen kiállt az irányelv liberális megközelítése mellett, amely azon az egyszerű elven alapult, hogy a piacok felszabadításával intenzívebbé váló verseny az árak csökkenéséhez, és a szolgáltatási színvonal javulásához vezet. Makacssága és szókimondó stílusa ideális célponttá tették elsősorban az európai baloldal és a szakszervezeti mozgalom számára, akik egy idő után már csak Frankenstein-direktívaként hivatkoztak a jogszabályra. A folyamatosan fellazuló jogszabály éveken át elnyűhetetlen politikai témának bizonyult, olyannyira, hogy szerepet játszott pl. az EU alkotmányos szerződésének 2005-ös franciaországi és hollandiai referendumokon való elbukásában.

Az eBay és az Amazon lobbistái írják az EU adatvédelmi törvényét

2013. február 12., 10:06 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0

Mondjuk ki, copy-paste botrány robbant ki az Európai Parlament (EP) háza táján tegnap miután a brit Privacy International civil jogvédő szervezet közzétette vonatkozó jelentését. Közlésük szerint az EP új adatvédelmi törvénytervezetének több, mint negyedét egyszerűen bemásolták amerikai lobbicsoportok szövegeiből a jogalkotást előkészítő EP képviselők. A fő ludas az Európai Parlament belsőpiaci bizottságának vezetője, Malcolm Harbour. A brit konzervatív honatya pártja árnyék jelentéstevőjeként került kapcsolatba a törvény parlamenti előkészítésével.

A több tucatnyi vitatott módosító javaslatról a Privacy International keze alá dolgozó Max Schrems kiderítette, és a Europe v Facebook oldalon közzé is tette kigyűjtve a másolt szövegszakaszokat.

Így került be az Amerikai Kereskedelmi Kamara brüsszeli képviselete és az Európai Bank Federáció  (EBF) javaslata, hogy a cégeken belül az adatvédelmi felügyelői poszt csak lehetséges opcióként jelenjen meg ne legyen kötelező ilyen embert alkalmazniuk, ahogy az az eredeti uniós javaslatban szerepelt. Az Amazon online könyvesbolt és az Ebay aukciós portál azt a szakaszt töröltette az uniós tervezetből, amely megtiltott volna a cégeknek hogy az emberek adatait használják, amennyiben azok nem járulnak megfelelően hozzá. Az Amazon (mely a könyvkereskedelem mellett a felhőalapú szolgáltatások egyik nagyágyúja - a szerk.) emellett azt a kitételt is eltávolíttatná, amely az EU-ból származó adatok nem az unióban található felhőalapú szolgáltatásokban tárolását védené.


A bemásolt lobbiszövegekkel kapcsolatos kérdésére az EUobservernek Harbour azt válaszolta: azon tény, hogy a személyes adatokat használó és ezért azokat védeni kénytelen vállalatok egyetértenek egyes módosító javaslatokkal még nem érvényteleníti álláspontjukat.


Harbour mellett azonban további két brit konzervatív, Sajjad Karim és Giles Chichester is érintett az ügyben, akik a módosítóik 23 és 22 százalékát másolták be szó szerint. A fent idézett lap szerint azonban a botrányban szerepet kaptak az európai szocialista párt és a liberális párt egyes képviselői is.

Mi több az osztrák zöldpárti honanya, Eva Lichtenberger szerint az új adatvédelmi szabályozás “az egyik legnagyobb lobbiháborút eredményezte az utóbbi hónapokban”. Erre rímel, hogy az “amerikai TASZ”, az ACLU más jogvédő szervezetekkel közösen február 4-én íródott levelében azon aggodalmának adott hangot, hogy az washingtoni kormány direkt próbálja gyengíteni az EU adatvédelmi csomagját.

Erre példa, hogy míg az EU tervezete feljogosítja a polgárokat, hogy kötelezzék a cégeket személyes adataik azonnali törlésére kérésük esetén. Ezzel szemben az Egyesült Államok szerint az EU-nak át kell tekinteni az erre vonatkozó kitételét és a “törléshez való jogot” a javaslatban, mert az megakadályozza az innovációt.

A meccs messze nincs lefutva, mivel az EP szakbizottságai a hónap végéig adják be véleményüket, melyekből aztán az EP Állampolgári Jogok Bizottsága április 24-ére véglegesíti javaslatát. Az EUrologus pedig csak reméli, hogy a botrány nyomán még inkább odafigyelnek a jogvédők és nem ülnek fel az amerikai IT ipar nyomásának, sem a transzparencia-ellenes EP képviselők érvelésének.

A bemásolt módosító javaslatokat részletesen összevetve a lobbisták szövegeivel itt találhatja meg.

Diáktüntetések Európa-szerte - régen és ma

2013. február 11., 19:08 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0

Nem egyszer előfordult már, hogy a felhergelt diákok tömegmegmozdulásai a társadalom más rétegeit is lázba hozták, és ezzel nagyszabású változásokat indítottak el egy-egy európai országban. Anélkül, hogy az EUrologus bármit megelőlegezne a magyarországi diáktüntetések kapcsán, összegyűjtöttünk néhány emlékezetes pillanatot az elmúlt évtizedekből.

A 68-as diáktüntetés – minden modern társadalmi- politikai és kulturális mozgalom alfája és omegája.







A 89-es bársonyos forradalom nyitánya a prágai diákok tömegtüntetése volt.








A szerb diákok az 1999-es belgrádi tüntetéseken az ország NATO bombázása ellen tiltakoztak. A szerb diákság azonban ekkor már évek óta folyamatos tüntetésben volt, 96-ban a helyi választások eredményének elismeréséért, 97-ben a mindent átszövő korrupció ellen, 98-ban az egyetemi autonómia szűkítése ellen vonultak az utcára









2011 májusában Madrid főteréről indult a Los Indignados mozgalom, amely előbb a spanyol nagyvárosokban vezetett több tízezres megmozdulásokhoz, majd Európa számos országára átterjedt.





2012 novemberében egész Nagy-Britanniában diáktüntetések voltak, ahol a konzervatív kormány tandíj javaslata, és az ifjúsági munkanélküliség példátlanul magas szintje ellen tiltakoztak



Uniós költségvetés - a java még hátravan?

2013. február 11., 07:54 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0

Swoboda, a szocialisták, Daul, a néppártiak, Verhofstadt a liberálisok frakcióvezetője

Először röviden arról, amit már tudunk: múlt pénteken az állam- és kormányfők 25 órás iszapbírkózás után megállapodtak az unió 2014-2020-as keretköltségvetéséről, amelynek főösszege 7 évre 960 milliárd euró, tehát az EU fennállása óta először csökkent a korábbi időszakhoz képest. Magyarország kevesebb felzárkóztatási forráshoz jut, mint a jelenlegi időszakban, de egy főre számítva így is a második legtöbb uniós támogatást kapjuk. Hat vagonnyi húszezrest, csak győzzük majd felhasználni… “Deal done” - ahogy Herman Van Rompuy twittelte pénteken. Tényleg? Az EUrologus szerint korántsem. Aki kiváncsi arra, hogy miért, az olvasson tovább.

1. Az uniós költségvetési keret még nincs elfogadva, azt az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia, majd meg kell kötni a költségvetési keret végrehajtását szabályozó Intézményközi megállapodást. Az EP nincs elragadtatva az európai tanácsi változattól, az intézmény három legnagyobb frakciójának vezetője ezt egy közös nyilatkozatban már pénteken közzétette. Kérdés, hogy Joseph Daul, Hannes Swoboda és Guy Verhofstadt, az EP három legnagyobb frakciójának vezetője, valamint az EP elnöke, Martin Schulz hogyan igyekeznek majd feljebb tornászni az összeget. Az EP elvileg nem módosíthatja a költségvetést, de a vétóval fenyegetve további emelést csikarhat ki a tagállamoktól.

Az Hollande-Merkel-Schulz háromszög

2. Schulz mozgástere ráadásul a parlamenten is túlnyúlhat. A költségvetési főösszeg növelésében, illetve bizonyos tételek további emelésében partnere lehet például a szocialista pártcsaládhoz tartozó Francois Hollande, francia elnök. Hollande a megszorítások helyett a növekedésösztönzésre helyezné a hangsúlyt, amihez jól jöhet még néhány milliárd euró a közös büdzsében, különösen úgy, hogy a nagyját a többi nettó befizető dobná össze. A német baloldali Martin Schulz ugyanakkor a belpolitikai arénában szorongathatná Angela Merkelt, hiszen az utóbbi a német közvélemény, és elsősorban saját szavazótábora szemében presztízskérdést csinált az unión való takarékoskodásból. Ennek sikere jelentősen befolyásolhatja az ő és pártja megítélését a szeptemberi német választásokon. Hogy az esetleges Hollande-Schulz összjátéktól Merkel mennyire nincs elragadtatva, azt a fenti kép illusztrálja. 

…90 fokkal elforgatva

3. Kicsit a konteó kategóriába esik, de Schulz akár a másik oldalra is játszhat. Lehet, úgy gondolkodik, hogy ideje jó pontokat szerezni, arra az esetre, ha Merkel kancellár marad, és a Bizottság elnöki posztjáért folytatott versengésben Schulznak szüksége lenne a támogatására.

…minden lében két kanál

4. José Manuel Barroso, bizottsági és Herman Van Rompuy európai tanácsi elnök legszívesebben már túl lennének az egészen. Egyikük sem szeretné azzal beárnyékolni hamarosan záruló európai politikai karrierjét, hogy egy el nem fogadott költségvetéssel kuplerájt hagy maga után Brüsszelben. Ráadásul a hátralevő kevesebb mint másfél évben mindketten az EU gazdasági kormányzását kiteljesítő jogszabályok elfogadására kívánnak koncentrálni. Elvégre ez lenne politikai karrierjük közös koronaékszere.

…mindenki másképp csinálná

5. Ne feledjük, hogy az Európai Parlamentet ezer és ezer érdek szövi át. A tagállamok EP képviselőiken keresztül igyekeznek majd hozzátenni pár tíz-, vagy százmillió eurót az egyes költségvetési tételekhez, vagy éppen elvenni azokból. Az európai profilt építő politikusok számára a költségvetési vita nagy lehetőség arra, hogy nyilvánossághoz jussanak, saját politikai agendájukat nyomják. Az (elsősorban brit) euroszkeptikusok újabb drámai kirohanásokat intézhetnek a nemzeti szuverenitást elszipolyozó brüsszeli behemót ellen. A föderalisták századszor is elmondhatják, hogy kevesebb pénzből nem lehet több Európát építeni. A költségvetési vita nagy show, és mint tudjuk, “the show must go on”, legalább még egy kicsit.

… a végső szó jogán

6. Ahhoz, hogy az éves költségvetési eljárást tartani lehessen, és a 2014-es költségvetést időben el tudják fogadni, az EP-nek tavasszal jóvá kellene hagynia a hétéves keretköltségvetést. A parlament ezt legutóbb, 2006-ban megtette, de már akkor is sokan követelték az Európai Tanács által megvágott  keretszámok elutasítását. Azóta hatályba lépett a Lisszaboni szerződés, amely új költségvetési jogosítványokat adott a parlamentnek. Sok képviselő érzi úgy, hogy az állam- és kormányfők továbbra sem veszik elég komolyan az EP-t. Ezért aztán azt a lehetőséget sem lehet kizárni, hogy az EP elutasítja a költségvetési alku eredményét, új megállapodásra kényszerítve ezzel a tagállamokat. Ez persze másfél évvel az EP választások előtt, a gazdasági recesszió mezsgyéjén tántorogva hazárdjáték lenne, ezért nem is túl valószínű. De ki tudja? Az Európai Parlament okozott már néhány kellemetlen meglepetést a közelmúltban. Ráadásul az intézmény azzal érvel, hogy az uniós feladatokból fakadó pénzügyi kötelezettségvállalások, és a ténylegesen vállalt kifizetések között tátongó sokmilliárdos lyuk az Európai Unió teljes működését veszélyezteti. 

Nézegess EU-csúcson alvó újságírókat!

2013. február 8., 08:47 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0

Kényelmes három székes megoldás

A csütörtök délután háromkor kezdődött első tárgyalási nap pénteken reggel 10-kor is tart. Viszont közben az újságírók próbálták túlélni az éjszakát. Ennek tanúbizonyságait teszi alább közzé az EUrologus.

 

Akik munkával fekszenek és kelnek.

Riportalanyokra várakozva a Tanács bejárata mellett

Éjféli csendélet

EU büdzsé tárgyalások: rétestésztát valaki?

2013. február 7., 18:38 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0

Kiffulladásig tárgyalnak

Az ülés várható kezdete 20:30 - pörög egy ideje az EU csúcs sajtótermének gigantikus kijelzőin. Vagyis öt-hat órás csúszásban van a program, hiszen a hivatalos menetrend szerint délután 3-ra már meg kellett volna érkeznie az összes vezetőnek és fél négykor, túlesve a Martin Schulz EP elnökkel lebonyolított egyeztetéseken és a “családi fotón” belecsaptak volna a levesbe a csúcsfejek.


Az ok a kiszivárgó információ morzsák alapján prózai: megy a frakciózás. Annak ellenére, hogy a  szeánszt celebráló Herman van Rompuy boszorkánykonyhájából kikerült tervek szerint előbb megszületett volna a főösszegről szóló alku, s utána már könnyebben haladt volna a matek, a keretösszegen belül dobálózva a millió és tízmillió eurókkal.

Ehhez képest a tweeteken az pörög, hogy a minél brutálisabb büdzsévágásért ágáló britek, hollandok, svédek és dánokkal szemben falanxba rendeződött a francia-lengyel-olasz-spanyol országtömb. S persze az egymásnak feszülő felek közt középen Merkel óvó néni próbál rendet tartani elkerülendő a kakaós bögrék eltörését és a kiflicsücskökkel dobálózást.

Merkel közben persze nem tétlenkedik, az utóbbi órákban tárgyalt Barrosóval, van Rompuyal, Hollande-al és Cameronnal is. A tárgyalások tehát nem futottak le, amit egy név nélkül nyilatkozó uniós tisztségviselő azzal egészített ki, hogy “több idő kell egy kompromisszumos javaslat létrejöttéhez mint tervezték”.

Úgy látszik nem tett jót a mai startnak, hogy a britek által erőltetett 886 milliárd eurós összeg. Az egyre kíméletlenebb költségvetési vágást az új tagállamokat és a regionális támogatásokban érdekelteket tömörítő kohézió barátai formáció ellenzi a leghevesebben, élükön a lengyelekkel. Úgy látszik viszont, hogy az Európai Parlament és a franciák sem hajlandóak ilyen mértékű csökkentésre.

Eközben a magyar delegáció “számoló” szakembereit délutáni alvásra utasította a magyar kormány illetékese, de már Orbán Viktor is a delegációs szobában várja, hogy meginduljon a nagy numerikus ütközet. S végül egy szösszenet a kilátásainkról: a német kormány belső forrásai szerint az ő “számoló” szakembereiknek minimum 4-5 óra kell miután kiosztották van Rompuy legfrissebb büdzsé javaslatát. Utóbbit, mint reggel írtuk háromra várták, de még mindig nem érkezett meg.

Hosszú éjszaka elé néz az EUrologus, a Tanácsban üldögélő párszáz diplomata és hasonszámú újságíró…

Brüsszelben bingóznak a kormányfők

2013. február 7., 10:24 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0

Ki üti meg a főnyereményt?

 Az EU fővárosát egy jó ideje, de a legutóbbi hetekben végérvényesen hatalmába kerítette a közös hétéves költségvetés számainak tippelgetése.A bingót mától a kormányfők tárgyalóasztalánál a Justus Lipsius tanácsépület ötödik emeletén is elkezdik, ahol nagyban pörög a zseton. Ezer milliárd eurót a tét bár hallani már 900 milliárd közeli számokat is ha az ember túl sok brit újságírót hallgat.


A találgatás azonban az egész uniós negyedben eluralkodott, s tendenciaszerűen megfigyelhető, hogy minden ország fiai és lányai a saját számaikat ismételgetik önbeteljesítő jóslatként.

Lesz megállapodás az uniós büdzséről - adott bizakodásának hangot a magyar uniós biztos, Andor László aki azt is elismerte, hogy nemhogy az Európai Bizottság eredeti 2011-es javaslatánál, de a novemberi a közös büdzsének szentelt első csúcson felvetettnél is kisebb lesz a boríték. Vagyis a novemberi 972 milliárd eurónál 15 milliárddal kevesebb, 957 milliárd lenne a főösszeg. Ez 35 milliárd euróval kevesebb mint a jelenlegi 2007-2013-as időszak büdzséje.

Ezek a számok azonban találgatások délután 3 óráig maguknak a kormányfőknek is, mert ahogy egy diplomata megfogalmazta: nem akarják van Rompuyék, hogy Twitteren előbb legyen elérhető a javaslat dokumentuma, mint a kormányfők asztalán.

A tanácselnök célja a kiadások lefaragását nyomató britek és németek beleegyezésének megszerzése. Másrészről persze ott vannak az uniós intézmények elsőként az EB, mely nem nézi jó szemmel, hogy a közösségi projektekből akarnak lefaragni a tagállamok. Hasonló a helyzet az EP-vel, melynek ráadásul a beleegyezése a Lisszaboni szerződés óta még fontosabb. Megy is az ágálás az EP képviselők közt, hogy csak méltányos ajánlatot fogadnak majd el. Ezzel együtt nehezen eladható politikai portéka sok tagállam EP képviselői számára a nagyobb büdzsé követelése, ha közben a szavazóik a válság terheit nyögik és tesznek az kohéziós politikára meg a francia parasztra.

Magyarországról nézve eközben  - relatíve - megnyugtatólag hathat, hogy Andor szerint valószínűtlen a nekünk fontos kohéziós keret kárára történő további vágás. Igaz hazánk számára az eredetileg 8 milliárd mínusz volt az ajánlat, s most némi kompenzáció után 5 milliárd körüli számokról hallani. A felzárkóztatási pénzek mellett diplomaták szerint érintetlen marad várhatóan a közös agrárpolitikára szánt pénz, melyek együtt a büdzsé 70 százalékát teszik ki.

De például megnyeshetik az amúgy a közösségi infrastruktúra fejlesztési - s ezáltal versenyképességi - szempontból fontos európai energia-, távközlési-, közlekedési-, és egyéb hálózatokat összekötő eredetileg 50 milliárd eurós alfejezetet.

Lesz viszont például mindössze a minap van Rompuy varázscilinderéből előhúzott ifjúsági foglalkoztatást segítő alap. Andor szerint erre az EB körülbelül 8-10 milliárd eurót adhat, míg a pénz másik felét a tagállamoknak kell bedobni, hogy négy hónapig kaphassanak pénzt az álláskereső frissen végzettek.

Nagya robaj még a közös adminisztratív tervek alias eurokraták fizetése és az uniós intézmények működése körül. A populista retorika szerint drága az EU, ami persze a legtöbb tagállami közigazgatásával összevetve távolról sem fair kijelentés. Mindenesetre nagy a nyomás, hogy a válság kurtításából vegye ki a részét az EU adminisztrációs gépezete is, mely nyilván felmerül majd a kormányfők tárgyalóasztalánál is.

A történet folytatását elolvashatja a következő napokban az EUrologuson!

EP képviselői helyeket veszít Magyarország, de számít ez?

2013. február 4., 13:54 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0

Szinte elkerülhetetlennek tűnik, hogy valamilyen mértékben csökkenjen a magyar európai parlamenti képviselői helyek száma 2014-től. Ez olvasható ki a képviselői helyek tagállamok közötti elosztásáról szóló idén januárban bemutatott EP jelentéséből, amely a 2009-ben életbe lépett Lisszaboni szerződés szabályozását igyekszik összeegyeztetni az uniós tagállamok, és ezzel párhuzamosan az EP képviselők egyre növekvő számával.


A feladat nem egyszerű. Egyrészt a Lisszaboni szerződés praktikus megfontolásokból 751 főben maximálta az intézmény létszámát. Az Európai Parlament a világ legnagyobb demokratikusan választott törvényhozó testülete, amely a méreteiből fakadóan számos működési nehézséggel küzd. A képviselőknek például irodát és személyzetet kell biztosítani, fizetni kell a munkavégzéssel járó költségeiket, arról nem is beszélve, hogy találni kell egy termet, ahova egyszerre beférnek, a 23 nyelven dolgozó tolmácsszolgálattal együtt. A demokrácia, mint tudjuk költséges dolog, de a költségeket azért illik féken tartani, főleg a gazdasági válság idején. Szóval 751 fő a limit, ami felé nem emelkedhet a képviselők létszáma. A képviselői helyeket egy alsó és egy felső limit között az adott tagállam lakosságszámával arányosan osztják el. Minél nagyobb egy tagállam, annál több helyre jogosult. Az arányosság azonban nem egyenes, hanem a rendszer a kisebb tagállamoknak kedvez, míg a nagyobbak képviselői számát csökkenti. Így a legnagyobb lakosággal bíró Németországnak a Lisszaboni szerződés szerinti felső limitnek megfelelő számú, azaz 96 képviselői hely jut, míg a legkisebb, alig 400 ezres Máltának az alsó limit szerinti 6. Az arányosságban jelentkező torzulás felmeréséhez nem kell matematikus diploma: míg Németország esetén kb. 850 ezer Bürger (vagy Bürgerin) szükséges egy EP képviselői helyhez, addig Máltának elegendő helyenként kevesebb mint 70 ezer citadines-t kiállítania. Az ún. degresszív arányosság módszere pont azért lett kitalálva, hogy az unió nagy tagállamai ne tudják ráerőltetni akaratukat egy az egyben a kicsikre.

Magyarország a korábbi alkukból mindig jól jött ki. 2009. előtt 24 képviselőnk volt, de azzal, hogy magyar kontingens 22 főre csökkent, még mindig a leginkább túlkompenzált közép-méretű tagállam vagyunk. Ezért aztán nem csoda, hogy a most tárgyalt EP jelentésben felvázolt négy forgatókönyv mindegyike szerint képviselői helyet fog veszíteni Magyarország. Van olyan modell, amely szerint akár ötöt, a politikai szempontból reálisabbnak tekinthető forgatókönyv szerint pedig egyet. Vajon ettől rosszabb lesz Magyarországnak? Feltétlenül csökken az ország érdekérvényesítő képessége? Semmiképpen sem. Régi igazság, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség számít, amit a legfényesebben a kicsiny Luxemburg példája igazol. Azt ugyanis mindenki gondolkodás nélkül elismeri Brüsszelben, hogy az EU második legkisebb tagja messze nagyobb befolyással rendelkezik, mint ami az ország méretéből fakadna. Ezért aztán egyáltalán nem mindegy, hogy a 2014-es EP választáson mi, magyar választók kiket küldünk Brüsszelbe.

A tizennyolcadik euró-ország

2013. február 2., 13:50 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0

Mióta az európai kontinensen is elburjánzott a gazdasági válság ritkán hallhatunk jó híreket az euró háza tájáról. A brüsszeli döntéshozók körében már az is örömöt okoz, hogy az utóbbi hónapokban nem jelentek meg naponta elemzések az övezet felbomlásáról. Az óvatos optimizmust erősítheti, hogy Lettország a héten végleg elkötelezte magát a közös valuta bevezetése mellett, és a tervek szerint 2014-ben tizennyolcadik országként csatlakozik az euróövezethez.

A lettek teljesítménye különösen figyelemre méltó, hiszen a válság hatására 2008- ban és 2009-ben az ország gazdasági teljesítménye ötödével (!) esett vissza, ami rekord nagyságú zuhanás az EU-ban. Ám ugyanígy rekordnagyságú a tavalyi lett gazdasági növekedés is, amely azt mutatja, hogy az ország két éves agóniát követően ismét a gyors fejlődés útjára lépett. A lett vezetés szerint ezt a növekedést fokozhatja még tovább az euróövezeti csatlakozás, azzal, hogy csökkenti az árfolyam-ingadozással járó költségeket és kockázatokat. Lettország egyébként egyszer már nekifutott az euró bevezetésének 2008-ban, de akkor, látva a gazdasági teljesítmény döbbenetes zuhanását, elhalasztották a valuta-cserét. A lett euróérmék dizájnja még ebből az időszakból származik, ahogy ezt az éles szemű olvasó a fenti képen nyilván már ki is szúrta.


A történet egyetlen szépséghibája az, hogy a lett lakosság nagy többséggel elutasítja a közös valutát. Ahogy máshol, úgy Lettországban is az árak drágulásától tartanak, és vonakodva mondanak le a lett nemzeti függetlenség szimbólumának tartott latról. A politikai vezetők azonban úgy gondolják, hogy az átállással járó gazdasági növekedés olyan mértékű lesz, hogy az belátható időn belül megfordítja az euróval kapcsolatos közhangulatot.


A hír kapcsán ismét felmerül, hogy vajon Magyarország mikor csatlakozik az övezethez, illetve mikor fog rendelkezni legalább egy hiteles menetrenddel az euró bevezetésére. Egybehangzó elemzői vélemények szerint az euró bevezetéséről szóló menetrend hiánya plusz pénzügyi kockázatot jelent az ország számára, drágítja az államadósság finanszírozását, és ezzel felesleges adóforintokat emészt fel.


Egy keleti euroszkeptikussal kevesebb

2013. január 29., 17:28 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0

A leköszönő cseh elnök, Vaclav Klaus nélkül egy euroszkeptikussal szürkül az Európai Unió politikai palettája. Nem mintha Klausért nyolc éves regnálása nyomán egyetlen könnycseppet is elmorzsolna az EUrologus, de meg kell hagyni jó pár emlékezetes akciója volt a leginkább EU szkeptikusságáról közismert cseh vezetőnek. Arról a Klausról  van szó, aki egy brüsszeli szemüvegen át mindenképpen addig húzta a legutóbbi uniós alapokmány, a Lisszaboni szerződés aláírását, amíg csak lehetett. Arról a Klausról van szó, aki mint a 2004-es EU bővítés nyomán elsőként soros elnökséget adó új tagállam vezetője, egy máig nem feledett euroszkeptikus beszédet mondott nyitányként 2009-ben az Európai Parlamentben. És arról a Klausról, aki amikor az EU hajóját a válság vihara a legkeményebben csapkodta a kikötő mólóihoz, két lapáttal dobott rá és ellenzett minden további integrációs törekvést.

Klaus utódja a szociáldemokrata Milos Zeman elnöksége messze nem ígér hasonló izgalmakat, támogatja a föderális Európát és nem karakteres kijelentéseiről híres. Ráadásul az elnökválasztás második fordulójában kikapott Karel Schwarzenberg, volt cseh külügyminiszter, a csokornyakkendő-viselés és az arisztokratikus politizálás nagyura. Nélkül ugyanis nem lesz politikus, aki úgy alszik az Európai Tanács ülésein, hogy felébredve mindig mégis képben van.

Cseh politikai elemzők Klaus kapcsán végül azt sem felejtik el megemlíteni, hogy noha a mostani voksoláskor az EU kritikus jelölt durván leszerepelt, de a márciusban leköszönő elnök mélyen elvetette a cseh társadalomban az egységes Európával kapcsolatos szkepticizmust. Az EUrologust már csak az élteti, hogy Klaus ígérete szerint 2014-ben jelöltként indul az európai parlamenti választásokon erősítendő (vagy gyengítendő) közösségünket.

Gurmai Zita fantasztikus utazása a múltba...

2013. január 25., 13:37 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0

Hétvégén még azon merengtünk, hogy mi lesz ebből? Összejön-e a nagy találkozás? Sikerül-e a közös fotó? Mit tanulhatunk a kampányok kampányának győztesétől? A kérdések buborékként szálltak a felszínre az EUrologus elméjének tengerén, mire ma végre-valahára megérkezett a hír: Gurmai Zita ott volt, „szinte karnyújtásnyira” Obama elnöktől, és képviselt. Közös fotó ugyan csak a Capitolium épületével készült, Barackkal nem, de sebaj.

A beiktatási ceremónia mellett szerencsére másra is jutott idő. Például Gurmai Zita ellátogatott a Holokauszt Emlékmúzeumba, amiről így vélekedett: „Egy fantasztikus utazást tettünk a múltba. Érdekesség, hogy a látogatók kilencvenöt százaléka nem zsidó származású, ami azért örvendetes, mert igenis fontos, hogy mindenki tisztában legyen a tényekkel, és a múltbéli borzalmas eseményekkel. Csak így lehetünk benne biztosak, hogy a történelem nem ismétli meg önmagát.”

Az utazás valóban fantasztikus lehetett, ha ilyen el nem hanyagolható jelentőségű megállapításokra inspirálta a politikusnőt…