A jövőben is számítani lehet arra, hogy a magyar belpolitikai témák az Európai Parlamentben landolnak. Az ellenzéki képviselőkkel folytatott beszélgetéseink alapján úgy tűnik, hogy az alkotmányos rendszert érintő változások, a Fidesz kormányzati módszerei, a magyar társadalom elszegényedése, illetve a paksi erőmű bővítése lehetnek az ütközési pontok. A konfliktusokat lényegében az összes beszélgetőpartnerünk természetesnek vélte, ugyanis a magyar és az európai politikai témák egyre több ponton találkoznak, az Európai Parlament pedig a politikai viták lefolytatásának egy újabb lehetséges terepévé lépett elő az utóbbi négy évben.

Strasbourgban az EP alakuló ülése miatt szinte semmilyen figyelem nem irányult a szintén kedden kezdődött olasz soros EU-elnökségre. Pedig a Matteo Renzi olasz miniszterelnök vezette római kormány jóval ambiciózusabb félévet ígér, mint a hat hónap, 57 miniszteri ülés és 67 politikai megállapodás nyomán leköszönő görög elnökség. Utóbbi lényegében láthatatlanul tevékenykedett Brüsszelben, igaz diplomaták szerint a korábbi félelmekre rácáfolva hozták a jogalkotási folyamatok folytonosságát biztosító minimumot.

Ukrajna ébresztőt fújt. Szorosabb együttműködés kell a kül- és energiapolitikai kérdésekben.

A világ legnagyobb demokratikusan választott intézményében kígyózó sorokban állnak a képviselők, akik rendhagyó módon papír-alapon szavaznak az intézmény elnökéről és alelnökeiről. A szavazatok számolgatása órákig tartott, de senki nem rágta le a körmeit az izgalomtól. Bár négy jelölt is indult a választáson, biztosan lehetett tudni, hogy az EP jelenlegi elnöke, a német szociáldemokrata Martin Schulz lesz a befutó. A spanyol anti-kapitalista Pablo Iglesias, a brit tory Sajjad Karim, az Orbán Viktort rendszeresen bíráló osztrák zöld Ulrike Lunacek csak színesítették a mezőnyt.

A nyitó ülés egyébként kisebb közjátékkal indult. A hagyományokhoz híven az ülés elején eljátszották az európai himnuszt (Beethoven Örömódája), amit a szélsőjobboldali képviselők úgy fogadtak, hogy hátat felálltak és hátat fordítottak az elnöki pulpitusnak.

Lehet, hogy sokat segített volna a magyarországi ismertségén, ha készül róla néhány kép, amin közmunkásokkal beszélget. Andor László az unió magyar biztosa szerint a közmunkaprogram túlméretezett és B kategóriás munkahelyeket teremt. Mik az itthoni politikai tervei?

Nem csak a jobboldal, az európai szocialisták is támogatták a luxemburgi politikust a pénteki uniós csúcson. A két ellenszavazat egyikét Orbántól kapta, a britekkel kerültünk egy platformra.

Brüsszelben, a belga királyi palota tőszomszédságában áll a brit nagykövet hivatalos rezidenciája. A 19. századi villában gyakran megfordulnak fontos emberek. A június 6-i brüsszeli G7 csúcs után, az éjszaka kellős közepén, például Angela Merkel és legszűkebb köre futott be egy nagy fekete autóval. 

Fotó: Francisco Leong

A német kancellár David Cameron brit miniszterelnökkel találkozott, és hajnalig egyezkedtek arról, hogy ki lehetne a briteknek is elfogadható személy az Európai Bizottság elnöki posztjára. Merkel nem jutott dűlőre Cameronnal, ahogy sikertelen volt a pár nappal később a svéd nyári palotában tartott egyeztetésük is. Mivel a britek nem álltak elő egyetlen komolyan vehető javaslattal sem, ezért aztán Juncker maradt a jelölt.

Péntek este eldől

A pénteki EU-csúcson az európai állam-, és kormányfők várhatóan Junckert jelölik az Európai Bizottság élére – annak ellenére, hogy teljes mellszélességgel csak most hétvégén álltak ki mellette európai vezetők, ráadásul nem is párttársai, hanem szocialisták.

David Cameron ismét beszorította saját magát egy sarokba, ahonnan senki sem segít neki kijönni. Brüsszeli bennfentesek szerint két taktikai hibát vétett: a választások előtt nem tette világossá, hogy neki elfogadhatatlan Juncker, és nem állt elő olyan kompromisszumos alternatív jelölttel, aki másnak is szimpatikus lehet.

A brit kormányfő szavazást kért, amit biztosan elveszít, hiszen a blokkoló kisebbséghez még legalább egy nagy tagállam támogatására szüksége lenne. Kérdés, Orbán Viktor hogyan szavaz majd. Brüsszeli diplomáciai forrásaink ezzel kapcsolatban nem akartak találgatni.

Mivel nincs kompromisszum, így az a hagyomány sem folytatható, hogy „csomagban” osztozkodnak a többi uniós vezető posztról. Az Európai Tanács állandó elnökét, a kül-, és biztonságpolitikai főképviselőt később, július második felében várhatóan egy rendkívüli csúcs keretében nevezik majd meg.

Matteo Renzi, a fiatal olasz miniszterelnök bizonyára jobban örült volna, ha a válogatott kedd este kiverekedi magát az egyébként nem túl acélos vébécsoportjából. A szégyenteljes kiesés után ugyanis több figyelem fordul majd a februárban felállt kormány teljesítményére.

Az elvárások pedig nagyok: a miniszterelnök ambiciózus választási programjában azt ígérte, hogy megálljt parancsol a növekvő munkanélküliségnek, hadat üzen az adócsalóknak, leegyszerűsíti az államigazgatást, egy új választási rendszerrel pedig elejét veszi a kormányalkotási bonyodalmaknak. Mindezt egy baloldali alakulat, Partido Democratico (PD) éléről.

Enter Renzi

Íme néhány adat annak illusztrálására, hogy Renzi mekkora feladatot vállalt: az olasz foglalkoztatási mutató az egyik legrosszabb Európában. A lakosságnak kevesebb mint 60 százaléka dolgozik, miközben a regisztrált munkanélküliek száma meghaladja a 3 milliót, és a válság óta növekszik vagy stagnál. Az olasz szervezett bűnözés gazdasági teljesítménye az ország GDP-jének nagyjából 10 százalékát teszi ki. Ezzel a maffia számít az ország legnagyobb "vállalatának". Természetesen a bűnszervezetek által megtermelt évi 200 milliárd dollár után adóbevétele sem származik az államnak. A politikai helyzetet pedig jól jellemzi, hogy a második világháború óta Olaszországban több mint 50 kormány váltotta egymást. A politikai instabilitás eddig lehetetlenné tette a nagyszabású reformok véghezvitelét.

Renzi azzal indított, hogy márciusban elárvereztette a kormánytagok szállítására használt, több luxusautót számláló 1500 darabos gépjárműparkot. Aztán áprilisban hazaküldte az öt legnagyobb olasz állami cég (Eni, Terna, Finmeccanica, Enel and Poste Italiane) vezetőjét, és női szakértőket ültetett a helyükre.

A gazdasági válságtól sújtott és a válságot kezelni próbáló rövid életű kormányok irányítása alatt nyögő Olaszországban rekord népszerűséget hozott a fiatalos lendület és a magabiztos program: a szavazók 40,8 százalékos eredménnyel jutalmazták a PD-t és a 39 éves Renzit az európai parlamenti választáson, aki néhány hónappal ezelőtt még Firenze polgármesteri székében ült.

Helyi politikusból az EU Tanács elnöke

Az olasz Botka László azonban nem áll meg az Alpoknál: kedden a római parlamentben már az uniós soros elnökségre készülve nyilatkozta, hogy: “Európának is sebességet kell váltani.” 

A nemzetközi sajtóban máris úgy beszélnek róla, mint a régen várt hősről, aki a gazdasági stabilitás és óvatos növekedés híveivel szemben megteremtheti a szociálisan érzékeny Európát. Erre hamarosan esélyt is kap, ugyanis július elsejétől Olaszország átveszi az Európai Unió Tanácsának elnökségét, és ebben a minőségében ők diktálhatják a következő fél év törvényalkotási menetét.

Renzi ügyes alkukkal és nyomásgyakorlással a most felálló új Európai Bizottság összetételébe és politikai irányvonalába is beleszólhat. Mivel pedig az Európai Parlament második legnépesebb, szociáldemokrata frakciójában a PD-é a legnagyobb delegáció, talán még Jean-Claude Juncker bizottsági elnöki jóváhagyását is bizonyos feltételekhez köthetik. Hiába látszik ugyanis már eldöntött ténynek, hogy a volt luxemburgi miniszterelnök megkapja az állást az európai állam- és kormányfőktől, a kinevezésre az Európai Parlamentnek is rá kell bólintania.

Csak lazán, csak olaszosan

A nemzeti kormányokat összefogó Tanácsban nem teljesen nyugodtak az elnökség szervezettségét illetően. Többen nehezményezik, hogy az európai ügyeket nem miniszteri szinten kezelik az olasz kormányban. Az elnökség levezénylésével megbízott helyettes államtitkár, Sandro Gozi a miniszterelnöknek felel, aki, úgy hírlik, a saját kezében szeretné tartani az irányítást.

A tervek azonban nagyratörőek: már bejelentették, hogy az Európai Unió 2020-ig tartó stratégiáját úgy alakítanák át, hogy az nagyobb hangsúlyt fektessen a szociális programokra. Franciaországgal közösen amellett érvelnek, hogy az elmúlt években meglehetősen szigorúra szabott és kínkeservvel megszavazott stabilitási és növekedési paktum engedékenyebb legyen a nehéz gazdasági helyzetben lévő tagországokkal szemben.

A leköszönő szociális és munkaügyi biztos, Andor László, felbátorodva a nemzetközi helyzet alakulásán egyenesen arról beszélt múlt héten, hogy a Bizottságnak automatikusan kellene pénzt injekciózna azokba a régiókba, ahol a munkanélküliség kritikus szintet ér el. Az ehhez hasonló, úgynevezett “automatikus stabilizátorok” lehetnek a következő időszak kulcstémái.

Németország, az európai pénzügyi szigor letéteményese persze hivatalosan ellenez bármilyen módosítást a stabilitási paktumban, ami érdekes csatározásokat vetít előre az új törvényhozási ciklusra. A füves pályán már nem látunk olasz–német összecsapást, az európai politikában azonban hamarosan összemérhetik az erejüket.

Igazán senki nem akarja őt, mégis Jean-Claude Junckernek van a legtöbb esélye az új Európai Bizottság vezetésére.

Catherine Ashtont neve valószínűleg teljesen ismeretlen a magyar közvélemény nagy része számára, pedig öt éve elvileg ő szab irányt az EU külpolitikájának. A feladatai alapján olyan, mintha Európa külügyminisztere lenne, de mégsem az. Ráadásul éppen azok a tagállamok akadályozzák a munkáját, akikért dolgoznia kellene. Teljes a zűrzavar: ismerjék meg az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének történetét.

Az Európai Parlament július első hetében alakul újra, de a szakbizottsági tagságok és a különböző parlamenti posztok elosztásáról már javában folyik a színfalak mögötti egyezkedés.

Fidesz

A Fidesz EP-delegációjában továbbra is megkérdőjelezhetetlenek a vezető szerepek. A 12 fős csoport újraválasztotta Gyürk András jelenlegi delegációvezetőt, Szájer József pedig újra megszerezte a néppárti EP-frakció jogalkotási ügyekért felelős alelnöki posztját. Így továbbra is ő irányítja a néppártiak szavazásait, ami azt jelenti, hogy számos alkalommal ellentétesen szavaz majd azzal az állásponttal, amit a magyar nyilvánosság felé a Fidesz képvisel.

A választás előtt adott interjújában Szájer úgy fogalmazott, „morálisan elfogadhatatlannak tartom, hogy az ember az egyik kezével mutatja az igent, és közben a másikkal nyomja a nemet”. Azt viszont mi nem értjük, hogy morálisan miért elfogadható egy kérdésben valahogy dönteni, aztán mást állítani a szavazóknak.

A Fidesz 12 képviselőjéhez csatlakozik két RMDSZ-es és a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának képviselője. Állítólag tárgyalnak a csatlakozásról a szintén felvidéki Híd-Mosttal is. Korábban Simon Zsolt, a párt EP-képviselőjelöltje egyébként azt mondta az EUrologusnak , a Fidesz nem tartja velük a kapcsolatot, „tulajdonképpen nem is vesznek rólunk tudomást”.

A négy határon túli képviselő csatlakozásával 16 fősre erősödne a Fidesz képviselőcsoportja, amivel a németek (34), a lengyelek (23), a franciák (20), az olaszok (17) után a spanyolokkal holtversenyben az ötödik legnagyobb nemzeti delegációt alkotnák az Európai Néppárt frakciójában. Ez pedig azt valószínűsíti, hogy az előző parlamenti ciklushoz hasonlóan most sem lehet arra számítani, hogy a néppárt érdemben bírálja a Fidesz lépéseit. 

MSZP–DK

A MSZP és a DK két-két képviselője az EP-ben is kénytelen lesz összefogni. Az Európai Szocialisták és Demokraták frakciójában ugyanis az azonos országból érkező képviselőknek egy nemzeti delegációt kell alkotniuk. Ez többek között azt jelenti, hogy a képviselők közösen kapnak pénzt a frakciótól, egy delegációvezető képviseli őket a frakció felé, és nagyjából heti rendszerességgel találkozniuk kell egymással.

A közösködés nem megy zökkenőmentesen, az első konfliktus már az EP megalakulása előtt kialakult. A baloldali képviselők ugyanis abban állapodtak meg, hogy egymás között cserélgetik a delegációvezetői posztot, amit elsőként Szanyi Tibor ragadott magához. Szanyi élt is a lehetőséggel, és állítólag az európai parlamenti posztok elosztásánál magának kérte a Foglalkoztatási Bizottság alelnökségét. A DK ezen felháborodott, de valószínűleg csak azért, mert nem nekik jutott eszükbe az ötlet. 

A nemzeti delegációk méretük függvényében jogosultak európai parlamenti posztokra. Ha Szanyinak összejön a bizottsági alelnökség, akkor  nem valószínű, hogy  a négy képviselőnek más is jut . Közben a DK is mozgásba lendült, ők a szocialista frakció vezetésében próbálnak valamilyen pozíciót kiharcolni maguknak. Az európai parlamenti posztokkal egyébként plusz pénz nem jár.

Szintén most kell eldönteniük a képviselőknek, hogy melyik szakbizottságba ülnek be. Az MSZP-s Szanyi Tibor az EP-választás előtt még nem tudta megmondani hol vállalna tagságot, úgy fogalmazott, hogy „lehet, ez akár ki is marad, annyi dolgom lesz a hazai visszacsatolásokkal”. A szakbizottsági munka azonban nem fakultatív, minden képviselőnek legalább két helyen kell tagságot vállalnia.

Úgy tudjuk, hogy Szanyi eredetileg a Gazdasági Bizottságba pályázott, de amikor szembejött a lehetőség, hogy megkapja a Foglalkoztatási Bizottság alelnöki posztját, akkor erre váltott. Párttársa, Ujhelyi István állítólag a Közlekedési Bizottságba és a Kínával foglalkozó parlamenti küldöttségbe igyekszik.

A Demokratikus Koalíciónál Molnár Csaba a Regionális Fejlesztési és a Közlekedési Bizottságba, Niedermüller Péter a Foglalkoztatási és az Állampolgári Jogi Bizottságba ülne be. Nem valószínű, hogy két magyar baloldali is helyet kap a foglalkoztatási területen, tehát itt is konfliktusra lehet számítani az MSZP és a DK között.

Együtt-PM, LMP

Nem sokat tétlenkedett Jávor Benedek, az Együtt-PM politikusa, aki már a múlt héten felszólította az Európai Bizottságot, hogy lépjen fel a paksi atomhulladék Ukrajnán keresztül történő szállítása ellen. Jávor szerint a 2003 óta ideiglenesen tárolt kiégett fűtőelemeket nem szabadna átszállítani Kelet-Ukrajnán a jelenlegi polgárháborús helyzetben, és a paksi bővítés tervezésekor az ilyen kockázatokkal is számolni kellene. Az Együtt-PM-es politikus egyébként a Környezetvédelmi, illetve az Ipari és Energiaügyi Bizottságban szeretne dolgozni.

Az LMP-s Meszerics Tamás a Külügyi Bizottságot célozta meg, második választása a Regionális Fejlesztési vagy a Foglalkoztatási Bizottság lenne. A Külügyi egyébként az EP egyik legnépszerűbb bizottsága, viszont érdemi döntési kompetenciája lényegében nincs a testületnek. Általában kemény hangvételű, de teljesen súlytalan határozatokat szokott elfogadni.

Jobbik

Nagy a hallgatás a Jobbik három EP-képviselője körül. Biztosnak tűnik, hogy egyik euroszkeptikus formációhoz sem csatlakoznak, arról, hogy miért nem kellenek senkinek korábban részletesen írtunk. 

A jobbikosok első erőpróbája az EP nyitóülésén lesz. Ekkor ugyanis valószínűleg bejelentik, hogy a magyar hatóságok kezdeményezték a kémvádakkal illetett Kovács Béla mentelmi jogának felfüggesztését. Az EP-ben egyébként a mentelmi jog felfüggesztése hasonlóan zajlik a magyar parlamenti eljáráshoz: először a Jogi Bizottság zárt ülésén meghallgatják a képviselőt, majd egy ajánlással a plenáris ülésre terjesztik az ügyet, ahol a képviselők döntenek arról, hogy felfüggesszék-e a mentelmi jogot, vagy sem.

A Kovács-ügyet leszámítva valószínű, hogy a jobbikos EP-képviselők folytatják a jól bevált receptet: az Európai Uniót folyamatosan bírálják, amiért az versenynek teszi ki a magyar vállalkozásokat, lehetővé teszi a magyar föld külföldiek által történő megvásárlását, illetve a külföldi termékekkel való szabad kereskedelmet.  

Múlt hétfőn este a német Legyen Ön is milliomos! vetélkedő élő adásában megpróbáltak telefonos segítséget kérni Angela Merkel német kancellártól. Merkel nem vette fel. Pedig a különkiadásban hírességek játszottak. A kancellárt a német kereszténydemokraták egyik vezető politikusa, Wolfgang Bosbach próbálta elérni, amikor az 500 ezer eurós kérdésnél egy keletnémet porszívó neve merült fel. Az „ossi” Merkel biztos tudja – gondolhatta párttársa, de a főnök nem vette fel a telefont, és nem segített.

Lehet, hogy Jean-Claude Juncker sem kap majd segítséget Merkeltől, ha az Európai Bizottság elnöki székéért folytatott verseny újabb fordulóponthoz ér. Az EP-választásokon győztes politikai erő bizottsági elnökjelöltjét saját párttársai fúrják, és egyre több európai vezető ad hangot fenntartásainak a luxemburgi politikussal kapcsolatban. A múlt héten tartott csúcstalálkozójukon az uniós vezetők nem támogatták a luxembourgi exminiszterelnök jelölését, mert a brit, a holland, a svéd és a magyar miniszterelnök fenntartásokkal élt, és Merkel sem állt ki egyértelműen mellette.

Pénteken viszont a német kancellár – aki nélkül nem születik döntés Európában – már azt mondta, ő olyan szellemben dolgozik az ügyön, hogy Juncker kaphassa meg az elnöki széket. Ebben nyilván az is segített, hogy a legnagyobb példányszámú német lap, a Bild a demokrácia aláásásának nevezte, ha nem Juncker lesz az Európai bizottság elnöke. Mintha pálfordulás történt volna, pedig Merkel elkötelezettsége Juncker mellett továbbra is ingatag.

Demokrácia és reálpolitika

A vita most arról szól, hogy a legerősebb uniós politikai vezetőt az Európai Parlament vagy a tagállamok vezetőit egyesítő Európai Tanács jelölje-e. Az állami vezetők, köztük Orbán Viktor, arra hivatkoznak, hogy az uniós alapszerződés értelmében ez a jog őket illeti meg. Az Európai Parlament szintén a szerződésre hivatkozik, amelynek értelmében az Európai Tanácsnak a választások eredményének figyelembevételével kell jelöltet állítania, akiről aztán az Európai Parlament szavaz.

Létezik azonban ennek a vitának egy, az intézményközi huzavonánál távolabb mutató értelmezése is. A bizottsági elnökjelöltről folyó alkudozásban a föderatív és a nemzetállami EU-víziók csapnak össze. A választások előtt ugyanis az európai pártcsaládok bizottsági elnökjelöltjeit az adott pártcsaládhoz tartozó állami vezetők elfogadták.

Magyar részről például Orbán Viktor támogatta Juncker jelöltségét. A jelöltek Európa-szerte kampányoltak, televíziós vitákon csaptak össze, és alternatív Európa-képet vázoltak fel. Az EP-választások történetében először gondolhatta azt a választó, hogy döntése meghatározza majd, ki vezesse Európát a következő öt évben.

A választók döntöttek, a néppárti jelölt győzött. Az Európai Parlament szerint ha ezt a döntést figyelmen kívül hagyják a tagállami vezetők, és egy új embert húznak elő a kalapból, azzal egyszerűen átvágják a választókat. Az Európai Tanács szerint viszont nem lehet automatikus a jelölés egy olyan választás eredményére hivatkozva, amelyen az európai választóknak kevesebb mint fele vett részt, és a többség döntését a tagállami politikai viszonyok határozták meg.

Irány a föderáció?

A jelölt automatikus elfogadása egészen új helyzetet eredményezne az európai politikában. Az eddig maradékelven kezelt EP-választásoknak hirtelen nagyon komoly tétje lenne, hiszen az itt született eredmény döntene az „európai kormány” vezetőjének személyéről. Az új bizottsági elnök közvetlen választói felhatalmazásra hivatkozhatna, például amikor ellentmond valamelyik tagállami vezetőnek.

Függetlenségét az is növelné, hogy kevésbé kötnék meg a kezét a jelenlegi jelölési folyamattal elkerülhetetlenül együtt járó és a nyilvánosság számára általában megismerhetetlen, zárt ajtók mögött kötött egyezségek. Az Európai Bizottság elnöke sok tekintetben már most is egyenlő partnere az európai országok vezetőinek, de a közvetlen demokratikus felhatalmazás hiányára hivatkozva az utóbbiak eddig lenyomhatták.

A bizottsági elnökjelölt közvetlen választása egyértelműen a föderatív modell felé közelítené az Európai Uniót, míg a jelenlegi gyakorlat folytatása inkább a nemzetállamok szövetsége irányába mutat. Ettől persze még nem lenne föderáció az Európai Unió, de a közvetlenül választott elnök egy fontos eleme lehetne a föderatív európai berendezésnek.

Valószínűleg emiatt mondta David Cameron brit miniszterelnök, hogy ha Juncker lesz a jelölt, akkor nem tudja garantálni, hogy a britek maradnak az unióban. Ugyanezért ellenezheti Junckert Orbán Viktor is, aki többször egyértelművé tette, hogy csak a nemzetállamok együttműködésén alapuló Európai Uniót tudja elfogadni.

Fogynak a támogatók

Cameron vétója és Merkel pénteki kijelentése után a hétvégén az olasz kormányfő, Matteo Renzi farolt ki óvatosan Juncker mögül, amikor azt mondta, hogy a luxemburgi csak egy a lehetséges elnökök közül. Sajtóhírek szerint a szintén szocialista Francois Hollande francia államfő is ellenzi Juncker jelölését.

A három nagy ország, valamint Magyarország, Svédország és Hollandia ellenkezése együtt már elég lenne Juncker blokkolásához az Európai Tanácsban, amelynek kétharmados többséggel kell jelöltet állítania. Merkel, aki nagy mester taktikázásban valószínűleg erre hivatkozik majd a hazai közvélemény előtt, Brüsszelben pedig azt mondja a többi uniós vezetőnek, hogy a nagykoalíció miatt nem tud egyértelműen kihátrálni a luxemburgi politikus mögül.

De ki előzhet be?

A nagy kérdés az, hogy ha nem Juncker, akkor ki lehetne a kompromisszumos jelölt. Egyelőre csak a finn kormányfő nyomul, de ő nagyon. Jyrki Katainen az Euractiv szerint hajlandó lenne Olli Rehn finn biztost váltani Brüsszelben, aki a tervek szerint felveszi az EP-választásokon nyert mandátumát, és átül az Európai Parlamentbe. Katainen mellett felmerült még a lett Valdis Dombrovskis, valamint két francia jelölt: Michel Barnier belső piaci biztos és Christine Lagarde, az IMF igazgatója.

Konzervatív, nem túl karakteres, és Orbán Viktor. szövetségese. Szájerből ismét frakcióalelnök lett.

Angela Merkel német kancellár tegnap Svédországban egyeztetett Fredrik Reinfeldt svéd, Mark Rutte holland és David Cameron brit miniszterelnökkel az Európai Bizottság új elnökéről. A svéd–holland–brit trió mellett Orbán Viktor magyar miniszterelnök volt a negyedik európai vezető, aki nyilvánosan ellenezte Juncker jelölését, a svéd miniszterelnök azonban őt nem hívta meg a találkozóra.

Bár a megbeszélés hivatalos programjában nem szerepelt a következő bizottsági elnök személyéről folytatott egyeztetés, a résztvevők a találkozó előtt és utána is ezzel kapcsolatban nyilatkoztak.

Merkel célja a találkozóval az volt, hogy meghallgassa az ellentábor érveit, és megismerje az alternatív jelöltekkel kapcsolatos véleményüket. David Cameron a találkozó előtt ismét bírálta az elnök kiválasztásával kapcsolatos eljárást (erről részletesen itt írtunk), és hasonlóan nyilatkozott a svéd és a holland kormányfő is.

A tiltakozók érvelésének lényege, hogy az uniós alapszerződés értelmében a bizottsági elnökjelöltet a 28 uniós tagállam vezetője jelöli, és az Európai Parlament választja meg. Az EP frakciói és az európai politikai pártok azonban a részvétel fokozása érdekében jelölteket állítottak a posztra, és azt ígérték a választóknak, hogy a győztes európai pártszövetség jelöltje vezeti majd az Európai Bizottságot a következő öt évben. Ezzel a húzással azonban kivették volna a jelölés jogát az állam- és kormányfők kezéből. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az EP-választás előtt a jelölteket még az európai vezetők is támogatásukról biztosították, ám május 25. után többen meggondolták magukat.

via: EUobserver

Barack Obama amerikai elnök kész Vlagyimir Putyin orosz elnökkel találkozni az amerikai partraszállás hetvenéves évfordulóján a Normandiába tervezett hétvégi megemlékezés margóján - jelentette ki az amerikai elnök a brüsszeli G7-csúcstalálkozó végén.

Obama úgy fogalmazott, Putyinnal mindig is jó munkakapcsolata volt és Oroszországnak joga van érdekei védelmére érdekszférájában, ellenben az ukrán polgárok és állam joga vezetői megválasztása és területi szuverenitásának megőrzése, melyet az orosz kormánynak is kötelessége tiszteletben tartani.

Az EP-választások után a szélsőséges erők előretörésétől volt hangos a nemzetközi sajtó. Viszont ha közelebbről megnézzük a választási eredményt, akkor kiderül, hogy nagyon kevés olyan politikai erő lesz az Európai Parlamentben, amelyek valóban az EU létezése ellen és a teljes nemzetállami visszarendeződés mellett szállnak síkra.

Ráadásul ezek az erők akkor tudnak igazán hatékonyan politizálni, ha frakciót alakítanak. Ehhez minimum 25 EP-képviselőnek kell összegyűlnie legalább 7 uniós tagállamból. Ebben a felállásban a Magyarországról bejutott három jobbikos EP-képviselő kelendő portéka lehetne a most folyó politikai alkudozások során. Mégsem az.

Mi történt az EU-vezetők között?

Nem akarunk senkit sem untatni a szerződéses háttérrel, de a lényeg, hogy az Európai Parlament – mióta közvetlenül választják – egyre több hatalmat szeretne megszerezni, főleg a tagállamok vezetőinek rovására. Ettől az állam- és kormányfőket kirázza a hideg, mert úgy vélik, az EU alapegységei a nemzetállamok, tehát nekik kell meghozniuk a fő döntéseket. Az Európai Bizottság elnöki posztjára az EP-ben működő frakciók állítottak jelölteket, és a tagállamoknak nem tetszik, hogy ezzel korlátozni próbálják a választási szabadságukat.

Úgy tudjuk, kedden este a csöndes többség még akár bele is ment volna abba, hogy Junckert támogassák, aki a győztes Európai Néppárt elnökjelöltje. De David Cameron brit, Mark Rutte holland, Fredrik Reinfeldt svéd és Orbán Viktor magyar miniszterelnök – arra hivatkozva, hogy az EP túlment a szerződésben megállapított jogkörén – ellenezte Juncker támogatását. Nem feltétlenül a személy miatt (bár Orbánnak számos oka van Junckert ellenezni), hanem azért, mert ő tulajdonképpen az EP jelöltje. 

Miért érdekes ez?

Most, hogy a tagállamok nem támogatták Junckert, elkezdődik a fejvadászat. Úgy tudjuk, az eldőlt, néppártinak kell lennie a jelöltnek. Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke a következő hetekben konzultációkat folytat a 28 állami vezetővel és az új parlament frakcióival. A konzultációk alapján Van Rompuy olyan jelöltet javasol majd a tagállamoknak, aki bírhatja az ő támogatásukat, és többséget kaphat az EP-ben is. Lehet, hogy még nem a június végi EU-csúcsra, csak egy július közepi rendkívüli csúcsra tud nevet mondani a belga politikus.

A jelöltnek az EP-ben abszolút többséget kell szereznie, a tagállamokból álló tanácsban pedig minősített többséget, de az utóbbi szavazáson a vezetők igyekeznek olyan kompromisszumot kötni, hogy mindenki támogassa az elnökjelöltet. Az Orbánt is tagjai között tudó keddi „hangos kisebbség” egyébként nem elég nagy a blokkoló kisebbséghez, tehát az Európai Tanács akár Junckert is előterjeszthette volna. Angela Merkel német kancellár azonban állítólag azt mondta, amíg Nagy-Britannia nem egyedül ellenzi a jelöltet, addig folytatják a tárgyalásokat. Ezért is oly fontos Cameronnak, hogy szövetséget építsen maga köré.

Mit akar Németország?

Angela Merkel véleménye mindent eldönthet. Egyelőre a kancellár óvatosan fogalmaz, semmit nem zár ki, nagy mozgásteret hagy magának. Figyelnie kell az otthoni nagykoalícióra: a szocdemek sokkal inkább fogékonyak az EP álláspontjára, ráadásul saját jelöltjüket, a német Martin Schulzot is nyomják az Európai Bizottság élére, vagy valamilyen más pozícióra. Schulzra egyébként Merkel kedden éjjel mondta ki a politikai halálos ítéletet, amikor közölte: „Igen, Martin Schulz volt a szocialisták elnökjelöltje. De vesztett.” Schulznak ezek után más lehetőségek után kell néznie.

Hol áll a vitában Orbán Viktor?

Aki figyelte Orbán Viktor produkcióját Brüsszelben, tudhatja, olyan politikai csatába nem megy bele, amiről nem tudja előre, hogy megnyerheti. (Az, hogy az Európai Bíróság megfeddi Magyarországot például a bírák korai nyugdíjazása miatt, nem árt Orbánnak.) Ezért amikor nekiment Junckernek, azt is tudni lehetett, hogy minimum David Cameron és talán Angela Merkel hallgatólagos támogatását is bírja ebben a kérdésben. Bármennyire is úgy tűnhet, Orbán Viktor elszigetelt Európában, nem az. Az EU-csúcsokon 28 vérbeli politikus ül össze az asztalnál, akiknek az az egyetlen mérvadó dolog, hogy otthon hogyan tudják eladni, amit Brüsszelben csinálnak. Itt nincsenek nagyon elvek. Lehet, hogy Cameron bírálta Orbánt a választási rendszer miatt gratuláló levelében, de természetesen együttműködik vele, amikor saját érdeke úgy kívánja.

Milyen nevek forognak?

A bizottsági elnökjelöltek versenyében a pletykák szintjén felmerült a szocialista dán kormányfő, Helle-Thoring Schmidt neve, ám ő valószínűleg nem lehet erős esélyes, ha néppártit keresnek. A Nemzetközi Valutaalap igazgatója, Christine Lagarde neve is felmerült, de őt maga a francia államfő, Francois Hollande fúrta meg. A pozícióra maga ajánlkozott Jyrki Katainen finn miniszterelnök és a néppárti jelöltségért folytatott küzdelemben elbukott francia belsőpiaci biztos, Michel Barnier. Végül az is előfordulhat, s talán ez most a legvalószínűbb, hogy egy teljesen új embert választanak, akiről eddig nem hallottunk. Elvégre 2004-ben is így került az elnöki székbe a fiatal portugál exminiszterelnök, José Manuel Barroso. Orbán Viktornak valószínűleg az a lényeges, hogy az új elnök mind személyiségében, mind programjában irányítható legyen, ne nőjön a tagállamok fejére, és ne küldjön minden egyes bírálható magyar jogalkotási aktuskor kritizáló levelet Budapestre.

Mi a tét?

Az Európai Bizottság elnöke mára az európai kontinens egyik legbefolyásosabb politikai szereplője. Nem csupán azért, mert kizárólag a Bizottság kezdeményezhet uniós jogszabályokat, és utána ez a testület kéri számon a tagállamokon a szabályok betartását. Az elnök személye a szimbolikus térben is sokat erősödött. Barroso rendszeresen részt vett a G7 és a G20 találkozóin, a davosi Világgazdasági Fórum ülésein, idén fogadta a kínai és az amerikai elnököt, napi szinten találkozik állam- és kormányfőkkel. Egy közepes méretű uniós tagállam esetében, amilyen Magyarország, egyáltalán nem mindegy, hogy az éppen regnáló kormány milyen viszonyt ápol a Bizottság elnökével.

Másrészt az elnök dönt a bizottsági portfóliók szétosztásáról is, tehát arról, hogy a kormányok által jelölt biztosok milyen területtel foglalkozzanak a következő öt évben. És bár a biztosok hivatalosan nem képviselhetnek nemzeti érdekeket, a gyakorlatban mégis előfordul, hogy az egyes döntéseknél az átlagosnál nagyobb figyelmet fordítanak hazájuk szempontjaira. Ezért nem mindegy, hogy a novemberben érkező új magyar biztos milyen szakterületet fog felügyelni.

Legkorábban június végén határoznak az EU következő vezetőinek személyeiről, ezt szülték a brüsszeli csúcson.

Az Európai Parlament vezető testülete a frakciók között született korábbi megállapodás értelmében az EP-választásokon győztes néppárti jelöltet, a luxembourgi Jean-Claude Junckert ajánlja a kedd este összeülő állam- és kormányfőknek. Az EP értelmezésében Junckernek kell először esélyt adni, hogy a bizottsági elnöki megválasztásához szükséges 376 szavazatot összegyűjtse.

Közben - az euronews szerint - Guy Verhofstadt, a brüsszeli liberálisok frakcióvezetője még egy esetleges nagykoalícióba is beszállna, ha ezzel el lehetne kerülni, hogy az európai parlamenti többség a Fidesz, vagy az olasz Forza Italia támogatásától függjön. Azt mondta, pártja hajlandó szavazataival támogatni az Európai Néppárt és az Európai Szocialisták nagykoalícióját Jean-Claude Juncker bizottsági elnökké választása érdekében.

Az este ülésező Európai Tanács ma még biztosan nem fog hivatalos jelöltet állítani, folytatódik a zárt ajtók mögötti egyezkedés. Junckertől eddig David Cameron brit és Orbán Viktor magyar kormányfő vonta meg a támogatását. Orbán szerint a kampány és az Európai Bizottság vezetése két külön feladat.

Juncker helyett az állam- és kormányfők egy teljesen új jelöltet is előhúzhatnak a kalapból. A brüsszeli pletykák most leginkább két női politikusról, a dán Helle-Thorning Schmidtről, illetve a francia származású IMF-vezér Christine Lagarderól szólnak.

Közben az Európai Parlament maga is újraalakul. A politikai csoportok június harmadik hetében választanak vezetőt, a parlament elnökét pedig július első hetében választják meg. Egyelőre csak pletykák keringenek az uniós intézmények folyosóin az új parlament vezetőiről. Ezek szerint a szocialisták bizottsági elnökjelöltje, a német Martin Schulz ismét rástartolna a baloldali S&D frakció vezetésére, hiszen erről a posztról döntenek a leghamarabb. Bár az európai parlamenti elnökség után a frakcióvezetés visszalépés lenne, de Schulz ezt a pozíciót arra is használhatná, hogy erőből tárgyaljon más uniós vezető poszt betöltéséről. A hírek szerint Schulz B-terve az ősszel megürülő uniós kül- és biztonságpolitikai főképviselői poszt lehet. A frakcióvezetőségért folytatott vetélkedésben nem nagyon lenne ellenfele.

A másik nagy politikai csoportban, az Európai Néppárti Frakciónál Manfred Weber, a német CSU képviselője merült fel lehetséges frakcióvezetőként. Weber esélyeit azonban mérsékeli, hogy a CSU az utóbbi években igencsak euroszkeptikus hangokat pengetett, és a május 25-i választáson sem szerepeltek túl jól.

Magyar szempontból érdekes kérdés, hogy a Demokratikus Koalíció politikusai hogyan tudnak beilleszkedni a Szocialisták és Demokraták frakciójába. A frakcióban valószínűleg nagy örömmel fogadják majd az új párt két EP-képviselőjét, ugyanakkor egy május 25-e előtt rendezett beszélgetésen Szanyi Tibor, az MSZP listavezetője úgy fogalmazott, hogy a felvétel nem automatikus, ahhoz bizonyos feltételeket teljesíteni kell.

Az LMP és az Együtt-PM színeiben megválasztott MEszerics Tamás, illetve Jávor Benedek pedig a Zöldek frakciójába ül be. Tudomásunk szerint ma mindketten Brüsszelben voltak, és megkezdték az erről szóló egyeztetéseket. 

Mind az MSZP-DK, mind az Együtt-PM - LMP viszonylatban érdekes kérdés lesz a delegációvezető-választás. Az azonos frakcióban ülő egy nemzetiségű képviselők ugyanis egy nemzeti delegációt alkotnak, amelynek vezetőt kell választania. Ez a vezető képviseli a többi tagot a belső fórumokon, illetve bizonyos egyeztetésekre csak ő kap meghívást. 

Most jönnek a döntéshozók. Ma este beszélnek először az uniós vezetők arról, hogy kit javasolhatnak az Európai Bizottság élére.

• Ismét alacsony részvétellel zajlott az európai parlamenti választás, aminek alakulását percről percre itt olvashatja vissza
• Magyarországon a Fidesz fölényes győzelmet aratott, a Jobbik lett a második, Mesterházy Attila benyújtotta lemondását, miután kiderült, hogy az MSZP a harmadik és a DK a nyakára mászott
• A Szlovák Nemzeti Párt (SNS) nem jutott be, így bukhatja a francia Nemzeti Front a saját szélsőjobbos koalícióját, viszont minden korábbinál több EU-ellenes lesz az EP-ben
• A Híd-Most, az MKP és az RMDSZ is mandátumhoz jutott
•  A mandátumbecslések szerint 25 képviselővel vezet a Néppárt a szocialisták előtt, de a frakciók pontos összetétele csak nyáron lesz végleges
• Az EP-eredmények ismeretében élesedik a küzdelem az EB-elnöki posztért

Az már biztos, hogy minden eddiginél több EU-ellenes képviselő lesz az új EP-ben, de a választás egyik legnagyobb kérdése még mindig a levegőben lebeg. Az eddig az EP-ben főként függetlenként helyet foglaló, szélsőjobb felé hajló euroszkeptikusok terve az előzetes találgatások szerint az volt, hogy hét párt közös frakciót alakít: a francia Nemzeti Front, az osztrák Szabadságpárt, a holland Szabadságpárt, a belga Flamand Érdek, az olasz Északi Liga, és a svéd Demokrata Párt a szlovák SNS-szel állt volna össze, de úgy tűnik, a szlovák nacionalisták nem jutottak be – mivel a frakcióalakításhoz 7 különböző ország képviselőire van szükség, ezen akár el is bukhat a pártcsoport.

Franciaországban a szélsőjobb a 2009-es három darab mandátuma után a mostani 25 százalék fölötti eredményével és 22 mandátumával fölényesen győzött. Olaszországban 5 százalék körüli eredményt ért el az Északi Liga, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) 20,5 százalékkal harmadik lett: sokat nyertek, 2009-ben még csak 12,7 százalékot értek el. Dániában, Ausztriában, Magyarországon, Svédországban, Lengyelországban, Finnországban és Görögországban is erősödhettek a szélsőjobboldali pártok.

Az exit pollokhoz képest jobban szerepelt Hollandiában Geert Wilders idegengyűlölő Szabadságpártja (PVV) az európai parlamenti választásokon: a csütörtök éjjel közzétett exit pollok negyediknek mérték, az ANP holland hírügynökség vasárnap éjszakai összegzése szerint a PVV holtversenyben a második helyen végzett, 4 helyük lesz Brüsszelben, ahogy a Demokratáknak is. Wilderst korábbi felmérések alapján eredetileg befutónak várta több közvéleménykutató.

A Nigel Farage vezette függetlenségi párt viheti el a brit szavazatok többségét. A karizmatikus politikus legfőbb fegyvere a kelet-európai bevándorlók kiűzésének ígérete volt, a konzervatívok későn és erőtlenül próbálták koppintani tőle a témát. Az előző ciklusban az EP-ben az euroszkeptikus erőket tömörítő EFD-t is vezető Farage ugyanakkor már kijelentette, hogy sem Le Pennel, sem Wildersszel nem kíván együttműködni, mivel mindegyik pártot túlságosan szélsőségesnek találja.

Egy mikrohajszállal megfordult a trend

Az EP-ben ünnepélyesen jelentették be, hogy először sikerült emelkednie az összeurópai részvételi aránynak az elmúlt 35 évben a megelőző EP-választáshoz képest, de így is csak alig 0,1 százalékkal sikerült túlszárnyalni a 2009-es 43 százalékot. Több országban szavaztak kevesebben az öt évvel ezelőttihez képest, mint ahol többen, viszont ez utóbbiak nagyobb országok – Franciaország és Németország –, így nőhetett a teljes részvétel.

Természetesen a belgák és a luxemburgiak voltak a legaktívabbak, hiszen mindkét országban kötelező szavazni. Mindkét országban 90 százalék volt a részvétel, de rekord egyik esetében sem született. Negatív rekord viszont igen, Szlovákiában: 13 százalék körüli részvétellel végeznek a lista végén. A függetlenségért küzdő Katalóniában 2009-ben 36,94 százalékos volt a részvétel, most viszont 47,44 százalék ment el szavazni, de amúgy egész Spanyolországban az EU-átlag fölötti volt a részvétel. Magyarországon is csak 28,92 százalék szavazott, miközben öt éve még 36 százalék ment el az EP-választásra.

Az MSZP nagyot bukott, a Jobbik második

A Fidesz fölényesen, több mint 50 százalékkal megnyerte az EP-választást, a 21 magyar EP-képviselőből 12 az övék lesz. Csak 693 szavazaton múlt, hogy nem most produkálta a szocialista párt a valaha volt legrosszabb eredményét, az LMP 295 szavazattal lépte át a bejutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt. A Jobbik 3, az MSZP és a DK 2-2, az Együtt-PM és az LMP 1-1 mandátumot szereztek, itt megnézheti a bejutott képviselők tablóját is. Mesterházy Attila az eredmények kikerülése után benyújtotta lemondását, a szombati választmányi ülés dönt az ő és a teljes elnökség sorsáról. A magyarországi EP választásról itt olvashatja a legfontosabb tényeket, részletes elemzésünket pedig itt találja.

Marad még azért némi bizonytalanság

És hogy mi van a Néppárt és a szocialisták várva várt csatájával? Ahogy az várható volt, a jobb- és balközép nagyon szoros eredményt ért el (212-186 az EP hétfő hajnali mandátumbecslése szerint), a liberálisok a vártnál jobb eredményt értek el, és bekerült közel száz olyan képviselő az új EP-be, akinek politikai hovatartozását egyelőre nem lehet pontosan tudni.

„Megvan a legitimitásom hozzá, hogy az Európai Bizottság következő elnöke legyek" – mondta Jean-Claude Juncker, akit az Európai Néppárt jelölt az Európai Bizottság élére, de például Orbán Viktor már jelezte, hogy a néppárti EP-győzelem esetén sem támogatják, hogy belőle legyen José Manuel Barroso utódja.

Az Európai Parlament képviselőcsoportjainak vezető politikusai az előzetes eredmények ismeretében este már arról beszéltek, hogy most a csúcsjelöltek egyikének meg kell próbálnia maga mögé állítania az ahhoz szükséges többséget, hogy az Európai Bizottság elnökévé válasszák. A jelölésről bővebben itt olvashat>>>

Kiábrándultak a kormánypártiak? Az ellenzék a hazai választásra gyúr? Az új EU-tagok miatt? Kutatják, nem tudják.

Az 506 millió európai polgár közül körülbelül 400 millió választásra jogosult, ők járulhatnak a szavazóurnák elé május 22. és 25. között az unió 28 tagállamában és külképviseleteiken, hogy 751 EP-képviselőt válasszanak meg. Noha az európai választások fele annyi embert érintenek, mint a világ legnagyobb demokráciájában, Indiában, a 28 ország eltérő szavazási rendszereinek és választási kampányainak koordinálása legalább akkora feladat.

A címben idézett mondat az EP strasbourgi plenáris ülésén hangzott el, és a csörte nem az első alkalom volt, hogy Orbán Viktor összecsapott belga jóakarójával, Guy Verhofstadt ALDE-frakcióvezetővel az Európai Parlamentben. Érdekes vitát folytattak már 2011-ben a médiatörvény, az új magyar alkotmány, majd annak későbbi módosításai miatt, melyeket Verhofstadt az Európai Unió demokráciafelfogásába ütközőnek talált.

A kölök kormányfő

Az április 11-én hatvanadik születésnapját ünneplő Guy Verhofstadt már fiatal politikusként hírnévre tett szert: amikor 29 évesen a flamand liberális párt élére állt, heves stílusával kiérdemelte a ­„Da Joenk"  (kb. „a kölök") becenevet. Három évvel később pénzügyminiszterré nevezték ki Wilfried Martens kormányában, ahol szigorú gazdaságpolitikája miatt Baby Thatcher ként kezdtek róla beszélni. Az 1999-es és a 2003-es választáson győzelemet aratott és kilenc éven keresztül volt Belgium miniszterelnöke, három különböző összetételű liberális-zöld-szociáldemokrata kormány élén. 2009 óta vezeti az EP liberális frakcióját. Az európai integráció egyik legelkötelezettebb híveként tartják számon: gyakran érvel amellett, hogy az Európai Uniónak egy föderális struktúra felé kellene elmozdulnia, ahol a nemzetállamoknál kisebb régiók döntenének a legtöbb fontos kérdésben, illetve előszeretettel hangoztatja, hogy az eurókötvények bevezetése jelentene igazi megoldást a pénzügyi válságra.

 

VIDEÓ Verhofstadt Says Euro Bonds `Only Way' to Stop Crisis

www.youtube.com/watch?v=_KibFxSykbg  

 

Mint a parlament egyik legnagyobb sztárját, a frakció őt választotta jelöltjéül az Európai Bizottság idén megüresedő elnöki posztjára. Egy darabig még párton belüli kihívója is akadt, az EU-s „pénzügyminiszter" Olli Rehn személyében. A finn politikus színpadi jelenléte viszont körülbelül annyira felvillanyozó, mint Kimi Räikönnené egy különösen fontos futamgyőzelem után . Ráadásul Rehn neve a megszorító intézkedések szinonimájává vált az EU-s hitelprogramban résztvevő  országokban, így aztán még a rögtönzött előválasztási kampány finise előtt visszalépett Verhofstadt javára.

A liberalizmus Észak- és Nyugat-Európában népszerű

A válságtól sújtott dél-európai tagállamokban persze már régóta nem hasítanak a piacgazdaság jótékony hatásait népszerűsítő liberális pártok, ahogy a konzervatív-posztszocialista kettősségbe merevedett közép-európai országokban sem. Ha ránézünk az ALDE-s európai parlamenti képviselők földrajzi megoszlására, úgy tűnhet, hogy a liberális pártok által hirdetett üzenetek: az emberi jogok védelme, a magántulajdon tisztelete, a szabad vállalkozás ösztönzése mind skandináv és nyugat-európai hóbortok, amikkel a kontinens kevésbé szerencsés felén nem igazán érdemes politizálni.  Népességükhöz viszonyítva a legtöbb liberális képviselőt Svédország, Dánia és  Finnország küldte a mostani ALDE frakcióba.

2009 óta magyar politikust sem találunk az Európai Liberálisoknál, és ezzel nem vagyunk egyedül Közép-Európában: sem a cseh, sem a lengyel, sem a horvát választók nem küldtek képviselőt a liberális képviselőcsoportba, a szlovákok és az osztrákok is csak egyet-egyet.  

Pénzügyi reform, emberi jogok, KKV-k

Pedig nem lehet azzal vádolni az ALDE-t, hogy vadkapitalista érdekeket képviselne az Európai Parlamentben. Habár összetétele nagyon vegyes, saját hívei is inkább egy szociálliberális formációként írják le. Az egyik legbefolyásosabb liberális demokrata képviselő, a brit Sharon Bowles legnagyobb eredményének éppen azt tartja, hogy sikerült szigorúbb tőkekövelményeket  szabni az európai bankokra: a gazdasági és pénzügyi bizottság elnökeként a témában ő vezette a több éven átívelő tárgyalásokat. Az Európai Parlament által kérvényezett korlátozás a banki alkalmazottaknak adható éves jutalom összegére  pedig olyan intézkedés, amelyre egy unortodox gazdaságpolitikus is elismerően csettintene. Persze az ő nevéhez fűzödik az EU kormányai számára meglehetős költségvetési szigort előíróúj gazdasági szabályozás törvénybe iktatása is. 

A kor követelményeinek megfelelően az ALDE választási üzenetei  között is a leghangsúlyosabb a munkahelyteremtés. Különbségek a pártok között csak a munkahelyteremtés mikéntjében vannak: a liberálisok a szolgáltatások és dolgozók szabad áramlásának biztosításával, valamint az üzleti tevékenység könnyítésével képzelik ezt el Európa-szerte. Régi vágyuk a túlzott nemzeti szabályozások leépítése és a határellenőrzések felszámolása. Támogatnák, hogy a kis- és középvállalkozások könnyebben juthassanak pénzügyi forrásokhoz. Megreformálnák a mezőgazdasági támogatások rendszerét, hogy az jobban ösztönözze a technikai fejlesztést, és legfőképpen, hogy abból a keretből is több pénz maradjon munkahelyek létrehozására.

Várható eredmények május 25-én

Az ALDE-nak jelenleg 84 képviselője van, ezzel a harmadik legnagyobb frakció. A legnépesebb képviselőcsoport a konzervatív-kereszténydemokrata Európai Néppárté (274), amelynek egyedül nincsen abszolút többsége (384), ezért a legtöbb döntésnél vagy a szociáldemokratákkal (194) vagy a liberálisokkal kell összállniuk, hogy egy-egy javaslatot átvigyenek a törvényhozáson. Ritkábban az is megtörténik, hogy szociáldemokrata-liberális-zöld összefogás vezet győzelemre egy kezdeményezést: ilyen felállással fogadták el a Magyarországról szóló Tavares-jelentést (bár a szavazat-arány alapján azt jónéhány néppárti politikus is támogatta) .

A liberális pártcsalád hívei bíznak benne, hogy a májusi választások után is megtarthatják kulcsfontosságú szerepüket a döntéshozatalban, a kilátásaik azonban nem rózsásak. A frakció gerincét alkotó német FDP történelmi vereséget szenvedett a tavalyi németországi választásokon: 4,9%-os eredménnyel kiestek a Bundestagból. A sokkot mostanra sem tudták kiheverni, és habár az EP-választáson már nem kell bejutási küszöböt megugraniuk, a jelenleg 3%-osra mért támogatottságuk 2 képviselőnél többet nem jelenthet nekik. Jelentős visszaesés a mostani 12-ről. A másik legerősebb csapat, a brit Liberális Demokrata párt is gyengélkedik: habár német kollégáiknál jobb eredményre számítanak, a jelenlegi 9%-os mérés nekik sem ígér sok jót.

Guy Verhofstadtnak pedig nagyon fontos lenne a jó szereplés. Egyértelműnek látszik ugyanis, hogy nem az ALDE fogja adni az Európai Bizottság elnökét, mert a néppárti és a szociáldemokrata jelölt magasrangú támogatói egymás között fogják lemeccselni a pozíció sorsát. Az EB vezetőjét az európai állam- és kormányfők megegyezéssel nevezik ki, azonban személyét európai parlamenti többség kell, hogy jóváhagyja. Itt jöhet a képbe Verhofstadt, aki, ha meg tudja őrizni frakcióját európai "harmadik erőként", kulcsszerepet kaphat a döntésben. Brüsszelben az a hír járja, hogy az Európai Parlament elnöki széke lenne az ár, amiért letenné a voksát valamelyik csúcsjelölt mellett.

Nem véletlen, hogy az ALDE vezetése új területeket szeretne meghódítani: összeurópai kampánnyitó ünnepségüket Bécsben tartják majd május 2-án, a feltörekvő Új Ausztria (NEOS) párt tiszteletére, akik 10% fölötti eredményre gyúrnak, jó eséllyel. Érdekesség, hogy a párt listájának előkelő hatodik helyén egy magyar politikus, Nagy Szabolcs áll. Vele készült interjúnkban arról beszélt, hogy habár az osztrák politikában sem finomkodnak egymással a szereplők, politikai gyűlöletkeltés nem mérgezi úgy a társadalmat, mint Magyarországon.

Hogy akad-e olyan magyar párt, amelyik képviselőt ültetne az ALDE-ba, még kérdéses. Fodor Gábor pár hete bejelentette, hogy Magyar Liberális Pártja nem indul az EP-választáson . Az Együtt-PM tárgyalt az ALDE-val, de hivatalosan nem kötelezte el magát, és a hírek szerint nem is különösebben vágyik a liberális frakcióba. A PM-es Jávor Benedek pedig valószínűleg inkább a zöld frakcióhoz csatlakozna.

 

Az Európai Zöldpárt három fő ismérve: hosszú idő után immár nem Daniel Cohn-Bendit vezeti, az első európai párt, mely nyílt előválasztáson döntötte el ki legyen a csúcsjelöltje, és nevével ellentétben régen több, mint egytémás politikai formáció.

Az európai munkásmozgalom gyermeke

A frakciót 1953-ban alapították még az Európai Parlament elődjének számító Közgyűlésben, és annyira sikeres volt, hogy 1999-ig szinte folyamatosan az Európai Parlament legnagyobb politikai csoportosulásaként működött. A politikai csoportot néhány kivételtől eltekintve szinte kizárólag német és francia politikusok vezették az elmúlt több mint 50 évben. Az egyik kivétel egyébként épp a jelenelgi frakcióvezető, Hannes Swoboda, aki osztrák származású. Az S&D-ben mind a 28 uniós tagállamból ülnek képviselők, Magyarországról négyen, az MSZP színeiben.

Haladni kell a korral

A korábban Európai Szocialista Frakciónak nevezett formáció 2009-ben nagy belső viták után váltott nevet. A közvetlen kiváltó ok az olasz Demokrata Párt csatlakozása volt, amely feltételül tűzte a szocialista mellett a demokrata szó szerepeltetését is a frakció elnevezésében. A névcsere ugyanakkor azt is jelzi, hogy a mérsékelt baloldal európai gyűjtőpártja, hasonlóan egyébként Európa számos baloldali pártjához, maga is ideológiai válsággal küzd. A szocialisták érzik, hogy Európa sok országában hagyományos bázisuk, a munkásosztály elolvadt, a társadalom szegényebb rétegei pedig egyre inkább a radikális baloldali pártok felé fordultak. Ezzel a mérsékelt baloldal hagyományos társadalmi bázisa jelentősen beszűkült, és egyelőre nem sikerült egy mindenhol alkalmazható, bevált receptet találni arra, hogy honnan lehetne hosszabb távon pótolni az elvándorolt szavazókat.

A mostani legnagyobb frakcióval kezdjük, a főként keresztény-konzervatív pártokat tömörítő Európai Néppárttal (EPP), ahol a Fidesz-KDNP képviselői is dolgoznak. Ez a legnagyobb és legbefolyásosabb európai pártcsalád, amelynek sztárjátékosa, legbefolyásosabb tagja nem más, mint Angela Merkel.

Az Európai Parlamentben a hatalmat patikamérlegen mérik ki. A frakciók egymás között úgy osztják ki a fontos pozíciókat, hogy a népesebb képviselőcsoportok több posztra jogosultak, mint a kisebbek. Amikor pedig a frakción belül kiválasztják, ki töltse be az így elnyert tisztségeket, a nagyobb nemzeti küldöttségek élveznek előnyt. Így, ha francia, német vagy olasz néppárti képviselő vagy, könnyen egy fontos bizottság elnöki székben landolhatsz. Ha lettországi szocialista vagy, még jó lehetsz egy parlamenti küldöttség alelnökségére. Ha magyar független szélsőjobboldali, akkor viszont már be kell érned azzal, hogy felszólalsz a plenáris ülésen.

A szabályoknak megfelelően az EP 21 szakbizottságából kilencet néppárti politikus vezet. A 19 alelnökből szintén kilencet ad a legnagyobb frakció: egyikük éppen a KDNP-s Surján László. A többségi logika abban is érvényesül, hogy ki milyen törvényjavaslatok kidolgozásában vehet részt: a nagyobb presztízsű témák jó eséllyel a nagy frakciók nagy tagállami delegációihoz kerülnek, és ebből a most véget érő ciklusban a legtöbbet az Európai Néppárt profitált.

Egységben az erő

Az Európai Parlament politikáját alapvetően meghatározó erők tehát az EPP legnagyobb tagpártjai. Ezek közé tartozik a német Kereszténydemokrata Unió (CDU), melynek elnöke Európa legnagyobb hatalmú politikusa, Angela Merkel német kancellár. Bajor testvérszervezetével, a Keresztény-szociális Unióval (CSU) közösen a legnagyobb nemzeti politikai blokkot alkotják a parlamentben.

Olaszországból hét párt is tagja a frakciónak, a legfontosabb közülük Silvio Berlusconi Forza Italiája. A volt olasz miniszterelnök Orbán Viktorhoz hasonlóan nagy hatású és megosztó személyiség: az EUrologus Brüsszelben még nem találkozott olyan olasszal, aki semlegesen nyilatkozott volna róla.

A francia Népi Mozgalomért Unió (UMP) Nicolas Sarkozy elnök bukása óta nincs a legjobb formában: elmúltak már az idők, amikor a nyugat-európai bulvárlapok hetente cikkeztek a „Merkozy" románc újabb fejleményeiről, melytől mindenki a pénzügyi válság megoldását várta.

Donald Tusk lengyel miniszterelnök konzervatív pártja, a Polgári Platform képviselői számát tekintve a legerősebb közép-európai delegáció: a mostani ciklus első felében az ő soraikból került ki az Európai Parlament elnöke is. A Fidesz-KDNP delegációja a maga 14 képviselőjével a hatodik legnépesebb az EPP-frakcióban.

A listából feltűnően hiányzik az Egyesült Királyság Konzervatív Pártja. Huszonhét képviselőjével a legbefolyásosabbak között lehetne az EPP-ben. A brit konzervatívok azonban túl nyomasztónak tartották az ott uralkodó német–francia fölényt, és 2009-ben saját frakciót (Európai Konzervatívok és Reformerek) alapítottak, karöltve az EU-val szemben hasonlóan kritikus hangot megütő csehekkel. Mélyreható reformokat sürgetnek, sok területen ellenzik az integráció mélyítését, és nagyobb szabadságot adnának a tagállamoknak. Az ő képviselőcsoportjukban ült Bokros Lajos is.

Mennyire konzervatív ez az EPP?

Az Európai Néppárt egyik fő üzenete ezzel szemben éppen az integráció melletti elkötelezettség. A magyar kormány időnkénti EU-ellenes megjegyzései éppen ezért nem arattak sikert a Fidesz saját pártcsaládján belül sem az elmúlt években.

Az EPP parlamenti ciklusának eredményeit összefoglaló brosúrából  egy individualista, piac- és vállalkozáspárti formáció képe rajzolódik ki. „Hiszünk az ember egyéni képességeiben, hogy képes olyan életet teremteni, amilyet szeretne” – írják.

Legnagyobb eredményüknek azt tartják, hogy az elmúlt ciklusban sikerült szorosabb ellenőrzés alá vonni a tagállamok költségvetését, és tüzetesebb felügyelet alá venni az európai pénzügyi piacokat. Sikerként könyvelik el a kis- és középvállalkozásokra rótt terhek és szabályok csökkentését, és az „Ifjúsági Garancia” program elfogadását (amit egyébként éppen Andor László EU-biztos kezdeményezett). A propaganda egyetlen klasszikus konzervatív üzenete a külső határok szigorúbb ellenőrzésének finanszírozása az illegális bevándorlás megakadályozásához, ami az Unió határvédelemért felelős ügynökségének, a Frontexnek juttatott extra támogatást jelenti.

Sokszínű pártcsalád, kemény képviselők

Amikor arról döntenek, hogy melyik politikai alakulatokat veszik fel az Európai Néppártba, a sorvezető minden bizonnyal a konzervativizmus, de ha egy szervezet ekkorára nő, a társaság szükségszerűen színesedik. A fősodor a politikai közép, de a párt teret enged a szokatlanabb megnyilvánulásoknak is.

Érdekes figurákból nincs hiány a frakcióban: kemény EP-képviselők rovatunkban már mi is bemutattunk két figyelemre méltó néppárti képviselőt. A bombázó, nagymama, filozófus és politikus szerepben is kiemelkedő Eija-Riitta Korhola például lelkes környezetvédő, és hazájában, Finnországban tizenöt éve töretlen népszerűségnek örvend. A román elnök lánya, Elena Basescu lelkesedéséhez sem fér kétség: habár a parlament Paris Hiltonjának csúfolják, és azzal vádolják, hogy apja segítségével szerezte mandátumát, annyi témában akad mondanivalója, hogy bármelyik frakció örömmel fogadná.

A párt elnöke és frakcióvezetője, az elzászi származású Joseph Daul az elmúlt napokban azzal szerzett magának hírnevet Európa-szerte, hogy liberális politikusokat megszégyenítő szabadszájúsággal azt nyilatkozta egy interjúban: a határok nélküli pornó például egy nagyon jó érv amellett, hogy egy ország az EU tagja legyen. Fiatal korában ugyanis sokat szívott amiatt, hogy ha egy jó filmet akart látni, át kellett utaznia a lazább erkölcsű Németországba, ahol más valutával fizettek, és ráadásul a határon is megvárakoztatták.

Joseph Daul hazájában nagyon népszerű politikus, 1999 óta háromszor is európai parlamenti képviselővé választották. Főként agrárpolitikai kérdésekkel foglalkozik. Remek tárgyalópartnernek tartják, a német–francia megbékélést szinte saját személyében testesíti meg. Többek között az ő határozott federalista nézetei vezettek ahhoz, hogy David Cameron konzervatívjai kiváltak a Néppártból öt évvel ezelőtt.

Az Néppárt és az Európai Parlament egy másik meghatározó alakja a német Doris Pack. A veterán politikus 1989 óta EP-képviselő, és az európai kulturális és oktatási politika megkérdőjelezhetetlen szaktekintélye. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a saját területén akkora befolyással bír, hogy politikai ellenfelei és tárgyalópartnerei kissé mind tartanak tőle. Az Erasmus+ néven futó, Európa-szerte népszerű oktatási és képzési csereprogramok tavalyi átszervezésekor nagyobb költségvetést harcolt ki a projektnek, és amellett kardoskodott, hogy az EU vállaljon garanciát az erasmusos mesterképzésre fölvett diákhitelekre. Az Erasmus nevet is le akarta cserélni, mivel az csak a felsőoktatási programot takarja, az EU által kínált mobilitási lehetőségek pedig kiterjednek a felnőttképzésre, szakképzésre, ifjúsági és sportprogramokra is. Francia nyomásra végül maradt a név, és Pack asszony javaslatára biggyesztették a végére a „+" jelet kompromisszumként.

Újból néppárti politikus az Európai Bizottság élén?

Az Európai Bizottság mostani elnöke, José Manuel Barroso a valamelyest megtévesztő nevű, de az Európai Néppárthoz tartozó portugál Szociáldemokrata Párt soraiból küzdötte föl magát az EU kormányának élére. Tíz éve tölti be a tisztséget, és brüsszeli körökben egyetértés mutatkozik abban, hogy váltásra van szükség, mert a portugál politikus meglehetősen beleszürkült a pozíciójába; személyes és politikai befolyása is megkopott.

  

A Néppárt új jelöltje Jean-Claude Juncker, aki korábban 20 éven keresztül volt a politikai csatározásokat nyilvánvalóan messziről kerülő Luxemburg pénzügyminisztere, 19 éven át pedig kormányfője. 2005-től kezdve az eurózóna országainak pénzügyminisztereit összefogó eurócsoportot vezette egészen tavalyig. Nagy szerepet vállalt az euróválság kezelésében. Higgadt megjelenésével és kifogástalan modorával a tökéletes kompromisszumos jelölt benyomását kelti: a tapasztalt pénzügyi szakember, akire a válságtól megtépázott Európának szüksége van. Mindazonáltal valószínű, hogy nem elsősorban az egyéni kvalitások, és nem is az európai parlamenti támogatottság fog dönteni abban, hogy ki lesz új bizottsági elnök, hanem az európai állam- és kormányfők politikai háttéralkuja. Vagyis akire Angela Merkel rábólint.

A pártok választási programjai között nagy különbséget nem lehet fölfedezni. A két nagy középpárt, a Néppárt és a szocialisták ugyanazokkal az üzenetekkel kampányolnak: növekedés, munkahelyteremtés, innováció, szabad piac, erős Európa. Április 9-én rendeztek egy tévévitát a két csúcsjelölt között. Vajon ki látta? Az EUrologus alaposan követi a brüsszeli eseményeket, de a műsorban valódi vita hiányában még mi is azt találtuk a legérdekesebbnek, hogy a német Martin Schulz franciául vitázott luxemburgi partnere ellen a France24 csatorna képernyőjén.

14+5 magyar képviselő

A magyarországi néppárti delegáció vezetője Szájer József, akit Orbán Viktor az új magyar alaptörvény elkészítésével bízott meg a ciklus elején. Szájer a néppárti frakcióban igen magas pozíciót tölt be, gyakorlatilag ő a képviselőcsoport második embere, aki a szavazásokat vezényli. A Fidesz delegációjában ül az Európai Parlament egyetlen roma származású képviselője, Járóka Lívia: a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságban dolgozik és ő a romaintegrációs programok brüsszeli élharcosa. Az EP egyetlen siket képviselője, Kósa Ádám a Fogyatékosságügyi Munkacsoport elnöke, és elsősorban azért küzd, hogy az EU támogassa és segítse a leszakadó közösségeket. A plenáris üléseken rendszeresen jelnyelven szólal föl. 

A 14 Fidesz-KDNP-s képviselőn kívül az összes határon túli magyar delegált is az EPP frakcióban foglal helyet. Bauer Edit és Mészáros Alajos a szlovákiai Magyar Közösség Pártját (MKP) erősíti, Tőkés László, Sógor Csaba, és Winkler Gyula az RMDSZ listáján jutott a parlamentbe.