Elmúltnyolcév és Őszöd a Tavares-jelentés módosítói között

2013. június 6., 17:13 Módosítva: 2013.10.21 15:24

Az EP jelentéstevője, Rui Tavares

Megvitatták a Tavares-jelentéshez érkezett 551 módosító-javaslatot az Európai Parlament állampolgári jogok, bel- és igazságügyi szakbizottságában. A történetet közelről figyelők valószínűleg már maguktól, fejből meg tudnák írni az ilyen viták forgatókönyvét, a politikusok annyira kiszámíthatók. Az egyetlen meglepetés az volt, hogy Rui Tavares, a portugál zöldpárti jelentéstevő belenézett a nemzetbiztonsági törvénybe is, mert szerinte az több szempontból is aggodalmat kelt. Ezért kért egy hivatalos fordítást a kormánytól.

Rui Tavares azt is elmondta, nem érti, miért támadja több módosító a jelentés alapvetéseit, például az uniós alapértékek felsorolását. Frank Engel luxemburgi néppárti képviselő erre úgy felelt, hogy ezek evidenciák, nem kell állandóan felsorolni őket, mert akkor olyan, mintha azt sugallnánk, hogy Magyarországon már nem is léteznek.

Ahogy várható volt, a szocik és a liberálisok elmondták, hogy szerintük nincs gond azzal, hogy a jogállamiságot szemügyre veszik Magyarországon, és ez nem kettős mérce, egyszerűen a felmerülő kérdésekre, aggályokra keresik a választ. A svéd liberális Cecilia Wikström a hetes cikk elindítása mellett érvelt, mondván mikor használnánk, ha nem most! Többen is kikérték maguknak azt, hogy a magyar kormány úgy kezeli az ügyet, mintha támadás alatt állna a balliberális oldal részéről.

Mint várható volt, Járóka Lívia EP-képviselő ismét megvédte a kormány romapolitikáját: úgy tűnik, ha a magyar kormányt antiszemita, vagy romaellenes vád éri, Járóka dolga megnyugtatni arról a nemzetközi közvéleményt. Így derült ki, hogy a romák sokkal jobban érzik magukat most Magyarországon, mint az elmúltnyolcévben. Gál Kinga fideszes EP-képviselő pedig ismét elmondta, hogy hemzsegnek a tárgyi tévedések a szövegben, és hogy még senki sem tudott felmutatni egyetlen egy jogsértést sem Magyarországon. Nem mellékesen hozzáfűzte, hogy a szakbizottságnak egyáltalán nincs felhatalmazása kötelező ajánlásokat megfogalmazni a magyar kormány számára olyan kérdésekben, amelyek a nemzeti parlamentek hatáskörébe tartoznak.

Az 551 módosító jó részét egyébként Gál Kinga fideszes EP-képviselő nyújtotta be, de szorgosan módosítgatna Sógor Csaba RMDSZ-es, és Bauer Edit szlovákiai MKP-s képviselő is. Maga Tavares is nyújtott be módosítót, főleg pontosításokat, például a magyar fél kérésére javította, hogy az alaptörvényt nem egy hónap, hanem - pardon - 35 nap alatt fogadta el az Országgyűlés.

Ha az EUrologus-olvasó azt hinné, hogy egy ilyen tervezet, és a hozzá érkezett több mint 260 oldalnyi módosító unalmas, akkor téved. Rengeteg gyöngyszemet találni a módosítók között, ezeket gyűjtöttük most ki, természetesen a teljesség igény nélkül:

Gál Kinga betenné a jelentésbe, hogy

"mivel 2006 szeptemberében – azután, hogy kiszivárgott Gyurcsány Ferenc volt szocialista miniszterelnök felszólalása, amelyben bevallotta, hogy a választási kampány idején a szocialista kormány adatokat hamisított meg az ország tényleges gazdasági helyzetének elleplezése céljával, és kijelentette, “hazudtunk reggel, éjjel meg este, hogy megnyerjük a választásokat” – az EU semmilyen intézkedést sem tett, hogy beavatkozzon, és mivel az EP baloldali blokkja azt is megakadályozta, hogy ezt a kérdést az Európai Parlamentben fel lehessen vetni;"

és

"mivel 2006 szeptemberében és októberében emberek ezrei tüntettek folyamatosan Budapest utcáin a szocialista kormány ellen, és e tüntetéseket a rendőrség brutálisan leverte; mivel az emberi jogok súlyos megsértésére tömeges számban került sor békés tüntetőkkel szemben; a kormány utasítására fellépő rendőri egységek a legalapvetőbb jogokat és az emberi méltóságot megsértve, minden elismert európai értéket lábbal tiporva ártatlan polgári személyeket és több újságírót megvertek, megkínoztak és jogtalanul fogva tartottak; és mivel ezekben az esetekben az Európai Parlament hallgatásba burkolózott;"

és

"mivel a Portik–Laborc-ügyben cáfolhatatlan bizonyítékra derült fény, amely tanúsítja, hogy 2010 előtt, a szocialista kormányzás alatt a titkosszolgálat szoros kapcsolatban állt és együttműködést folytatott a magyarországi szervezett bűnözés legismertebb szereplőivel, többek között azzal a céllal, hogy az akkor ellenzékben lévő FIDESZ hitelét lerombolja, és megakadályozza sikerét a küszöbön álló 2010-es választásokon;"

Pelczné Gáll Ildikóval karöltve pedig ezt:

"mivel a szocialisták és a liberálisok 8 éven át tartó, katasztrofális következményekkel járó kormányzása idején, 2002 és 2010 között Magyarország államadóssága a GDP 53%-áról annak 80%-a fölé emelkedett, és emiatt Magyarország volt az EU első tagállama, amely 2008-ban, a gazdasági válság kezdetén az IMF-hez folyamodott segítségért."

Hankiss Ágnes EP-képviselő pedig nemes egyszerűséggel: "Javaslom, hogy a teljes jelentést vonják vissza és vegyék le a napirendről."

Aki kedvére böngészne, itt tegye (egyelőre csak angolul és franciául).

Következő lépésben Tavares a pártokat képviselő "árnyék-jelentéstevőkkel" együtt megpróbál kidolgozni egy kompromisszumos szöveget, amiről két hét múlva szavaznak. Utána, júliusban kerülhet a szöveg az EP plenárisa elé.

Lesz-e Tobin-adója Európának?

2013. június 6., 10:41 Módosítva: 2013.10.21 15:24

Kifulladni látszik a Tobin adó néven emlegetett pénzügyi tranzakciós adó (FTT) terve, vagy csak a szabad piac szószólói mantrázzák önbeteljesítőnek szánt jóslatukat? - teszi fel a kérdést az EUrologus.

Múlt héten a Bloomberg, a Reuters és a Wall Street Journal is az uniós pénzügyi tranzakciós adóról szóló minisztertanácsi tárgyalások zátonyra futásáról írtak. Mondhatnánk persze, hogy a piacok mindenhatóságát hirdető média örömmel és hangosan temeti a pénzpiaci spekulációnak gátat vetni igyekvő adónemet. A kép azonban ennél összetettebb, ráadásul az európai “belpolitika” is késlelteti a megállapodást.

Algirdas Semeta adóügyi biztos szerint természetes, hogy komoly viták zajlanak a tanács által első olvasatban tárgyalt EB-javaslatról, miközben szenzációhajhász médiabeszámolók egyáltalán nem tükrözik azt, ami jelenleg a pénzügyminiszterek közti tárgyalásokon zajlanak.

Az Európai Bizottság eredeti javaslata szerint 0,1 százalékos adót vetnének ki a részvények és kötvények kereskedelmére és 0,01 százalékos terhet a származtatott ügyletekre január 1-jétől. Az FTT-t eleve is csak 11 uniós országban vezetnének be, de közülük is már többen visszakoznának. Az új adónemből évi 35 milliárd eurónyi bevételt tervez beszedni az Európai Bizottság a pénzintézetektől és tőzsdei kereskedőktől. A bevétel a tagállamok büdzséjébe kerülne.

Az utóbbi napokban azonban több tagállam felől olyan hírek érkeztek, hogy csak a részvényekre kivetett adót támogatnák. Eközben Belgium és Ausztria kivonná az adó hatálya alól a nyugdíjalapokat. Németország pedig nem akar véleményt nyilvánítani a szeptemberi parlamenti választások előtt. Az olaszok alapvetően módosítanák a javaslatot, míg az amúgy a tárgyalásokban csak megfigyelőként részt vevő britek önmagukhoz hűen az Európai Bíróságra vitték a kérdést.

A tárgyalásokért felelős EU-biztos szerint az  FTT létrehozásában a körön kívül álló britek is aktív és pozitív módon vesznek részt. A virtuális tárgyalóasztalnál persze ott ülnek a legnagyobb bankok képviselői is, mögöttük pedig  az európai nagyvállalatok. A FTT ellen foglalt állást - kevésbé meglepő módon - például a Siemens német ipari konglomerátum és a Bayer gyógyszergyár. Érvelésük szerint több tíz millió eurónyi többlet adóterhet jelentene nekik a Tobin-adó, amely ráadásul csökkentené a foglalkoztatottaik számára fenntartott nyugdíjalapok hozamait is.

Németországban ugyanis, miközben Angela Merkel kancellár az uniós ötlet egyik nagy támogatója, addig a korábban az ötletet támogató szociáldemokrata párt több prominense kritikus hangot ütött a német bankokat és ipart féltve. Az adó mellékhatásaira figyelmeztetett a Bundesbank elnöke, Jens Weidmann is. Egy 24 német nagyvállalatot vizsgáló becslés szerint pedig, 600 és 1,5 milliárd euró közt többletadót jelentene számukra az adó bevezetése.

A Tobin-adó valódi rákfenéje azonban abban áll, hogy amíg nem vezetik be világszerte, fennáll a veszélye annak, hogy az érintett pénzpiaci ügyleteket egyszerűen az EU kívül kötik meg a tőzsdei kereskedők. Ezért is pártolja többek mellett a francia jegybankelnök, hogy a származtatott ügyleteket ne adóztassák meg, különben azok egyszerűen Európán kívül köttetnek a jövőben, mely a globalizált és virtualizált pénzpiacon nem nagy kihívás manapság.

Nem utolsó sorban itt van az államkötvények kérdése, melyeket  több tagállam unszolása ellenére sem szeretne kihagyni az EB az adóztatás alól. Érvelésük szerint minél kevesebb kivételt akarnak, hogy minél hatékonyabb legyen az FTT. Erre rímel, hogy a Bundesbank egyik igazgatósági tagja, Andreas Dombret szerint a terv keresztbe tehet a globális likviditás javító intézkedéseknek.

Az európai Tobin-adó meccse tehát messze nem lejátszott, 2013. őszén vélhetően sokat hallunk róla. Akárhogy is, az ötlet szimbolikus jelentősége talán a remélt adóbevételeket is felülmúlja, hiszen ezzel az EUrologus szerint egy határozott lépést tenne Európa egy igazságosabb jövedelemeloszlás felé.

Herman és Jose Putyinnál: se vele, se nélküle

2013. június 5., 11:27 Módosítva: 2013.10.21 15:24

Mit tegyen Oroszországgal az EU? A két politikai entitás közti különbség egyértelmű: Putyin gyakorlatilag azt csinál, amit akar, miközben az EU huszonheteket (lassan huszonnyolcakat) az állandó konszenzuskeresés kényszere köti. Ez világossá vált a 31. EU-Oroszország csúcson is Jekatyerinburgban hétfőn-kedden, főleg a sajtótájékoztatón.

Vlagyimir Putyin elnök beállt középre, onnan osztogatta a kokikat és a sallereket. Jose Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke az egyik, Herman Van Rompuy, az Európai Tanács állandó elnöke a másik oldalról fogta közre az orosz vezetőt. Putyin felszabadult volt, közölte eléggé frusztrált amiatt, hogy az EU nem hosszabbította meg a szíriai felkelők uniós fegyverembargóját. Az oroszok ezt rossz néven veszik, és udvariatlan lépésnek tartják a közeljövőben tervezett genfi békekonferencia előtt. A békekonferenciával kapcsolatban Putyin viccesen közölte, reméli az ellenségük szívét megevő felkelők nem utazhatnak Svájcba, mert azért az komoly biztonsági kockázatot jelentene.

A csúcstalálkozó azonban nem csak Szíria miatt volt érdekes. Az unió vezetői szeretnék elérni, hogy Moszkva függessze fel annak a július elsején életbe lépő jogszabálynak a hatályát, amely arra kötelezné az európai légitársaságokat, hogy osszák meg az orosz hatóságokkal az utasok adatait.
Az EU-t rendkívül aggasztja az ügy, mert azt sem tudni, milyen adatokra vonatkozna az orosz követelés. Ráadásul nemzetközi egyezmény nélkül európai légitársaságok nem oszthatnak meg ilyen adatokat, és egyezményestül is csak akkor, ha a másik fél garantálja az európai adatvédelmi előírások betartását. Ezt pedig erős túlzás az oroszokról feltételezni.

Nincs előrelépés a vízumliberalizáció kérdésében sem, de emiatt felírhatunk egy piros pontot az EU-nak. Az oroszok ugyanis azt szeretnék elérni, hogy a vízummentesség minél szélesebb körben, a kormányzati tisztségviselőkre is vonatkozva lépjen életbe. Ez azonban aggályos lehet az emberi jogokat alkalmanként lábbal tipró orosz bürokraták esetében. A tárgyalásokat bírálók szerint nem kellene ilyen engedményekkel jutalmazni Putyin autoriter rendszerét.

Az EU-orosz viszonyt tovább bonyolítja az, hogy júliustól az első olyan uniós tagállam veszi át az Európai Tanács elnökségét, amely korábban a Szovjetunió része volt. Litvánia vezényli le ősszel a keleti partnerségi csúcstalálkozót, melynek lényege: az EU vonzásteréhez közelíteni, Oroszországtól pedig távolítani a keleti országokat, például Ukrajnát és Grúziát. Oroszország viszont az EU harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere, tehát nehéz kötekedni a nagy medvével. Moszkva például nyugtalanul figyeli a Gazprommal szemben folytatott európai bizottsági vizsgálatot, mint ahogy annak sem örülnének, ha az EU tényleg a WTO elé vinné az importautókra kivetett orosz vámot. Évente két EU-orosz csúcs van, és ritkán vannak látványos eredmények és összeveszések. Azonban ezúttal Szíria, és Putyin kemény fellépése a külföldi finanszírozású civil szervezetek ellen feszült légkört teremtett. A se vele, se nélküle kapcsolatban ez pedig aligha kedvez.

Orban indítja útnak a tüntető eurokratákat

2013. június 5., 08:55 Módosítva: 2013.10.21 16:02

Ma sztrájkolnak az uniós közszolgák, sőt tüntetést is szerveznek. Arról, hogy miért, itt olvashatsz. A menet délelőtt tízkor indul a brüsszeli Orban szobortól. Csak szólunk.

Kiégett Európa napelemálma

2013. június 3., 09:34 Módosítva: 2013.10.21 15:24

Egyelőre biztosan nem a szaharai napsütés energiájával világítunk esténként Európában. A napokban ugyanis bejelentették, hogy nem szállít Európába áramot az észak-afrikai és közel-keleti országok területére tervezett, összesen nagyjából Nógrád megye méretű területet lefedő, és 50 paksi atomerőműnek megfelelő mennyiségű áramot termelő Desertec projekt.

A Desertec azon az egyszerű felismerésen alapul, hogy ha az ember napenergiát akar hasznosítani, akkor olyan helyet érdemes választania, ahol a napsütéses órák száma a lehető legmagasabb. A Szahara ilyen hely, ráadásul attól sem kell tartani, hogy a több száz kilométeren át húzódó napelem-rengeteg megzavarna valamilyen emberi tevékenységet, vagy helyrehozhatatlan károkat okozna a természetben. A Desertec elméleti teljesítménye 100 gigawatt lett volna, amely a 2050-re becsült teljes európai elektromos áramfogyasztás közel 20 százalékát fedezhetné. A beruházás költségét 400 milliárd euróra becsülték, ám ez az összeg nem számol a két kontinenst összekötő vezetékek, illetve a megnövekedett energiaimportot az európai kontinensen szétosztó vezetékhálózat fejlesztésével.

A technikai nehézségek és az elképesztő beruházási költség ellenére a projektet számos nagy európai energiacég, és pénzintézet felkarolta, méghozzá abból a megfontolásból kiindulva, hogy Európa képtelen lesz fenntartható módon és versenyképes áron fedezni saját megújuló energia igényét. Mostanra ez a feltételezés megdőlt. Az európai megújuló energia-kapacitások a vártnál gyorsabban épültek ki, egyrészt azért, mert az EU megújuló energia irányelve óta minden tagállam gáláns támogatáspolitikával serkenti a megújuló-beruházásokat. Másrészt pedig azért, mert a megújuló energia-termelésben használt technológiák ára rohamosan csökkent. Ezt jól példázza, hogy a néhány éve még vállalhatatlanul drágának számító napenergia termelő kapacitásokból idén februárra már kiépült egy Desertec-nyi világszerte.  Számos északi tagország, illetve Spanyolország és Portugália esetében már most látható, hogy könnyedén teljesíteni fogják a 2020-ra kitűzött megújuló-energia arányt. 

A problémát mostanában inkább a túl sok megújuló energia jelenti. A nap- és a szélenergia termelése ugyanis függ az időjárási viszonyoktól, és ha éppen se napsütés, se szél nincs, akkor a hiányzó energiát hagyományos kapacitásokkal kell pótolni. Ha viszont megtermelődik a megújuló forrásból származó energia, akkor azt a hálózatüzemeltetőnek át kell vennie, méghozzá az államilag meghatározott, és a piaci energiaárnál magasabb támogatott áron. A hol túl sok, hol túl kevés megújuló energia problémáját két módon lehetne megoldani: az energia tárolásával, illetve a hálózat fejlesztésével. Nagymennyiségű energiát hosszabb ideig nehéz gazdaságosan tárolni, és bár számos megoldással kísérleteznek (akkumulátorok, hidrogén, metanol, víz-szivattyús rendszerek, stb.) eddig még egyik sem vált be igazán. A megoldás ezért egyelőre az amúgy is meglehetősen elavult európai energiahálózat fejlesztése lehet, ami viszont szintén több száz milliárd eurós beruházást igényel.

Afrikai energia-importra ezért nincs szüksége Európának, de egyáltalán nem biztos, hogy ez a Desertec kimúlásához vezet. Az észak-afrikai országok energiaigénye ugyanis – szemben az európai stagnálással – évi 8-10 százalékkal növekszik, és ezt az energiaéhséget egyre kevésbé képesek kielégíteni saját kőolaj- és földgáz-tartalékaikból. Nem véletlen tehát, hogy az RWE német energiaipari-óriás továbbra is támogatja a projektet, hiszen tisztában van azzal, hogy európai technológia nélkül nehezen valósítható meg a nagyszabású beruházás. Vevőből pedig biztosan nem lesz hiány.

“Megérkeztél Viktor” - Barroso az EUrologuson köszönti az 50 éves Orbánt

2013. május 30., 23:50 Módosítva: 2013.10.21 15:24

BRÉKING! Az EUrologus megszerezte Barroso EB-elnök Orbán Viktor születésnapjára küldött köszöntő-levelét! Portugál érzelgősség és fejmosás, csak nálunk!

Kép: Gyabi

Kedves Viktor!


Engedd meg magyar barátom, hogy 50. születésnapod alkalmából szeretettel felköszöntselek az egész Európai Bizottság, még Viviane Reding nevében is!

Egyben hadd gratuláljak Neked és hazádnak ahhoz, hogy 9 év után kikerültelek a túlzottdeficit-eljárásból. Őszintén örülök, hogy a kétharmados többségeddel sikerült a költségvetési egyenleget megfelelően korrigálni. Így sem volt egyszerű Viktor, megküzdöttél érte, képzeld, milyen durva lett volna, ha lenne normális ellenzéked. Mondjuk normális európai országokban senki nem tudja, hogy mi az a túlzottdeficit-eljárás, és hogy vajon az ő országa benne van-e vagy sem. De Te ragaszkodtál ahhoz, hogy ebből óriás politikai csatát vívjunk, és bejött Neked, gratulálok. Ugyan kellett tavaly adni egy óriáskokit azzal, hogy belengettük a kohéziós támogatások felfüggesztését, hogy - mi is a neve a kancsal haverodnak? - a nemzetgazdasági minisztered felfogja, mi a tét, de aztán felfogta, éljen.

Kerek szám ez az 50 Viktor, pont annyira kerek, hogy tudjam, Te is elmorfondírozol azon, hol vagy, honnan jöttél, hova tartasz. Remélem, a felcsúti házadban (ahova még mindig várom a meghívást) már behűtötted a születésnapi bort, készül az ünnepi ebéd családi körben. Nem akarom elrontani ezt a meghitt pillanatot, de engedd meg, hogy - 57 évesen - hadd adjak néhány tanácsot.

Megérkeztél Viktor. Izgága gyerek vagy Te, de beértél. Szerintem Te vagy az egyik legtapasztaltabb az Európai Tanácsban, talán csak a Juncker öregedett bele jobban a politikába, de tudod, ő 18 éve miniszterelnök Luxemburgban, ami azért magunk között szólva elég gáz, de hát ez mégis Luxemburg. (Ne, ne izgasd fel magad Viktorom, ez nem kettős mérce, hanem miniállam!)

Egyet nem értek Viktor, de más sem érti, miért akarsz még mindig mindenkit letolni a pályáról? Legyél már államférfi! Ne utáld már annyira a magyar baloldali értelmiséget, megaláztad őket már rendesen, vagy ha nem Te, megalázták ők magukat. Vond be őket is a nemzeted fogalmába! Vond be a többieket is, akiket nem szeretsz, vagy idegesítenek, legyenek azok a szoci nyugdíjasok, a libsik, a kisebbségek, a hajléktalanok, a diákok.

Inkább védd meg őket, meglátod, mi mindenre képesek ők is, ha igazi vezetőt látnak benned. Tudod, keresztény értékek. Teremtsél konszenzust, teremtsél nemzetet, ha még nem késő! Történelmi esélyed volt, hogy megteremtsd a magyar nemzet egységét, és figyelj, bevallom Neked, amennyien járnak ide panaszkodni, nem úgy tűnik, hogy ez a része a miniszterelnöki feladatnak megy Neked. Az nem megy Viktor, hogy erkölcsileg nullába veszed a politikai ellenfeleidet otthon és a világban, ha netalán valaha is volt az illetőnek vörös szegfű a kezében.

Bár több mint 30 éve a jobboldalon politizálok (a jobboldali pártot mi tréfásan Portugál Szociáldemokrata Pártnak nevezzük), rendre lekommunistáztok. Nem akarlak a fiatalkorommal untatni, de egyet hadd meséljek el. Tudod, nálunk jobboldali diktatúra volt. Ezért nem meglepő módon, mi ez ellen baloldalról lázadtunk fel. Az egyetemen diákvezér voltam, mint te, igaz, én egy maoista földalatti csoporthoz kötődtem, mert nem akartam a kommunista párt irányítása alatt álló diákmozgalomhoz tartozni.

(Itt egy izgi felvétel rólam, nézd, milyen jóképű voltam)

Nem voltam még tizennyolc éves, amikor letartóztatott a katonai rendőrség, betuszkoltak egy dzsipbe, és onnantól kezdve bármi történhetett volna velem. De észnél maradtam. Közöltem a katonával, hogy úgy sincs bátorsága lelőni, és leugrottam a dzsipről. Ezt tavaly karácsonykor a Volkskrant holland napilapnak meséltem el, de jó, ha Te is tudod: messziről érkeztem én is, és pontosan tudom, mi az a szabadságharc. Azt is tudom, hogy mit jelent egy szabadságharcosnak Európa. Európa a demokrácia és a szabadság szinonimája. Nekünk az volt Portugáliában a diktatúra évei alatt, és bár ezt feledtetni akarod talán, lefogadom, hogy Nektek is az volt Magyarországon a kommunizmus évtizedeiben.

Ezért csak annyit mondok így Neked születésnapodra: Európában a barátaid vannak, Viktor. Tudom, most azt gondolod, Neked akkor már ellenségekre nincs szükséged. De ez egy ilyen világ, Brüsszelben baráti körben vagy, még ha az egymás ellen nyert politikai csatákon keresztül akarunk néha előrébb jutni. Az azeriek, beloruszok, kínaiak nem a barátaid. Persze, menjél, szerezzél piacot ott, az nekünk is jó. De közben ne csinálj hülyeségeket, és ne fordítsd a magyarokat Európa ellen. Így is eléggé el vannak tévedve szegények a világban, tántorognak kontinenseken át bő egy évszázada, ne nehezítsd meg a dolgukat.

Na, elég a patetikusságból, inkább bontsd meg a mellékelt portóit! És ne szívasd már a Redinget, tudod milyen hisztis. Amúgy is neki köszönheted, hogy olcsón tudod sms-ezni a hülyeségeidet az EU-csúcsok alatt, amikor már Te is kibuktál az Hollande-tól! Jaj, el sem hiszed, hogy hiányzik a Sarkozy, bár ő sem volt teljesen normális!

Na, vigyázz magadra, találkozunk a bíróságon Luxemburgban!

José

(A helyreigazítások elkerülése végett jelezzük, ez csak vicc volt... - az EUrologus)

Orwelli világ épül, de lehet, hogy szeretjük?

2013. május 30., 10:52 Módosítva: 2013.10.21 15:24

Meg kell-e védeni az embereket saját maguktól? Ezzel a dilemmával birkózik az Európai Parlament az új adatvédelmi rendelet vitájában. A szabályozáshoz körülbelül 4000 módosító indítványt írtak, ezek egy jelentős részét az informatikai óriások lobbistái súgták a képviselők fülébe. A másik oldalról a magántitok védelmében fellépő szervezetek orwelli jövőt jósolnak, ha nem az lesz, amit ők akarnak (angol link).

Beállítások/Speciális /Adatvédelem/Tartalombeálltások/Összes cookie és adat– a Google Chrome böngészőben ide látogasson el az, aki kíváncsi, hogy milyen sütiket, azaz az internetes jelenlétünket könnyítő, gyorsító, vagy rögzítő adatcsomagokat tárol a számítógépünk. Több száz van belőlük, és egy részüknek az a dolga, hogy figyeljék, merre járunk az interneten, mire kattintunk, hol mennyi időt töltünk, és kivel lépünk kapcsolatba. Ez az információ aranyat ér, hiszen alkalmas fogyasztói szokásaink feltérképezésére és profilképzésre, ezáltal pedig hatékonyabban lehet nekünk hirdetéseket megjeleníteni, ajánlatokat küldeni, optimalizálni a keresési találatainkat, vagy azt szolgáltatni, amire éppen akkor vágyunk. Az adat-alapú üzleti döntéshozatal a jövő. Egyre több cég épít gigantikus adatbázisokat, amelyekből egyre okosabb és hatékonyabb algoritmusok igyekeznek kibányászni az üzletileg értékes információt. Az adatbányászattal kapcsolatos egyik gyakran idézett példa a Target kiskereskedelmi lánc esete. Az áruház az általa gyűjtött és másoktól megvett adatok alapján a könnyed vásárlásra leginkább hajlamos, éppen második trimeszterükbe lépő terhes nőket célozta marketingkampányaival.

A kérdés az, hogy felkészültünk-e erre, és vajon tudatában vagyunk-e annak, hogy az online, illetve egyre inkább az offline létezésünk során folyamatos adatgyűjtés alanyai vagyunk. Az EP jelentéstevője, a holland Zöld-párti Jan Philipp Albrecht szerint nem, és ezért szigorúan korlátozni kell, hogy a vállalatok milyen adatokat gyűjthetnek rólunk. Albrecht emellett szorgalmazza, hogy az összes adatgyűjtésre alkalmas eszköz, illetve szolgáltatás (pl. egy mobiltelefon, vagy egy internetes böngésző) alapbeállítása privacy-barát legyen, adatot csak a törvényben meghatározott esetekben, illetve a felhasználó kifejezett, és tájékozott hozzájárulása alapján lehessen gyűjteni, és csak engedéllyel lehessen profilképzésre használni. A zöldpárti képviselő mindezt megfejelné még azzal, hogy az adatgyűjtést kizáró Ne kövess (Do not track) lehetőséget egyfajta online alapjoggá tenné. Bevezetné továbbá az elég bénán lefordítható „elfelejtéshez való jogot” (right to forget), ami arra kötelezné az adatokat gyűjtő cégeket, hogy az ezt igénylő felhasználók adatait az utolsó bitmorzsáig radírozzák ki az adatbázisaikból.

Az informatikai cégek válasza erre, hogy ez mind szép, de távol áll a valóságtól. Az üzleti modellek ugyanis egyre inkább arra épülnek, hogy az ingyenes szolgáltatások keretében a felhasználókról gyűjtött adatok a fizetős szolgáltatások hatékonyabb értékesítését szolgálják. A fogyasztóknak pedig ezzel nincs különösebb bajuk, - állítják a cégek -, és ha megnézzük a Facebook felhasználók, vagy a Google szolgáltatásokat használók számának növekedését, még a titokvédelem legharcosabb védelmezői is elismerik, hogy az állítás legalább részben igaz. Ráadásul az adat-alapú döntéshozatal, illetve az arra épülő szolgáltatások jók. Képzeljük el mindennapjainkat keresőmotorok, online hírek, emailezés, internetes vásárlás, vagy mobil alkalmazások nélkül, és egy nehezebben élhető világ képe rajzolódik ki előttünk.

A középutat kereső EP képviselők szerint az nem megoldás, hogy az embereket olyan jogokkal ruházzák fel, amelyeket nem különösebben igényelnek, miközben az adatgyűjtés megnehezítésével aláássák egy csomó cég működését. Ehelyett a jelenlegi szabályok kismértékű szigorítása mellett a hatékonyabb végrehajtásra helyeznék a hangsúlyt. Az új adatvédelmi rendelet tervezetében az Európai Bizottság például azt javasolta, hogy az adatvédelmi szabályok be nem tartásáért kiszabható bírság emelkedjen a cég éves árbevételének 2 százalékára. Ez a Google esetében akár 1 milliárd dolláros bírság kiszabását is lehetővé teszi, ami már az internetes óriás számára is elég elrettentő erőt jelenthet. Ebbe az irányba halad egyébként az Egyesült Államok is az Obama adminisztráció által tavaly előterjesztett, a fogyasztók internetes adatvédelméről szóló javaslattal. Pontosabban csak haladna, ugyanis a kezdeményezés egy év alatt még a törvényhozás kapuján is alig jutott át.

A gazdasági szabadságharc eredményei

2013. május 29., 08:47 Módosítva: 2013.10.21 14:53

Mivel ma - csatalkozásunk óta először - az Európai Bizottság kiengedte Magyarországot  a túlzottdeficit eljárás alól, az EUrologus infógrafikába gyűjtötte miképpen is fest az Orbán kormány gazdasági eredményessége egyéb téren. Megnéztük a maastrichti kritériumokban megszabott 3 százalékos költségvetési hiánycél betartása mellett mire volt elég az unortodox gazdaságpolitika. Ezúttal tehát az EUrolologus helyett beszéljenek a számok.


Erdogan ante portas: török-EU közeledés

2013. május 28., 12:31 Módosítva: 2013.10.21 15:24

Júniusban, még az ír elnökség alatt megnyithatják a regionális politikáról szóló fejezetet a Törökország és az EU közti csatlakozási tárgyalások keretében. Ez elég nagy szó, hiszen ötven éve, hogy az EU és Törökország aláírták a társulási szerződést. Viszont a francia és német vonakodás, illetve a ciprusi vétónak köszönhetően 2010. óta semmilyen tárgyalás nem folyt a csatlakozásról.

A francia és a német ellenkezés alábbhagyott. Franciaország februárban jelezte, a szocialista elnök vezette ország nem kívánja tovább blokkolni a csatlakozási tárgyalásokat. Ugyanakkor még mindig csak 13 fejezetet nyitottak meg a csatlakozáshoz szükséges 35-ből. És a csődközeli helyzet óta a görög Cipruson is nagy a nyomás, hogy gondolják újra a sziget újraegyesítését. Emellett szól az is, hogy a sziget környékén talált gázmezők hatékony kiaknázásához fontos lenne, hogy rendeződjön a török-görög viszály e része.

Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke nemrég Ankarában járt, s a törököket arra biztatta, nyissanak Ciprus és a párbeszéd felé. Van Rompuy meghívta Brüsszelbe Recep Tayyip Erdogan miniszterelnököt, aki 2009. óta nem járt az unió fővárosában. A belga arról győzködte a hallgatóságot, ha Törökország gyorsan aláírná azt az egyezményt, amely szabályozza a harmadik országból származó személyek visszaküldését, akkor gyorsan megoldható lenne a törökök vízummentes beutazása az EU-ba.

A gazdasági területen leginkább csak toporgó EU-nak jót tenne egy dinamikusan növekvő gazdaság. Van Rompuy épp ezért biztosította a törököket arról, az EU gazdasága nem omlik össze. Törökország az elmúlt évtizedben átlagosan a GDP 5 százalékával növekedett, ezzel megszerezné az első helyet az EU-ban, s feltehetően a hatodik, vagy a hetedik legnagyobb európai gazdaság lenne.

Erdogan egyébként nemrég kiemelte: ötmillió török dolgozik az EU-ban (valószínűleg több mint ahány magyar, beleértve Magyarországot), és viccesen hozzátette, így Törökország már benne van az unióban. Jó hír Törökország számára, hogy immár befektetési ajánlású államadósnak számít a globális intézményi befektetői kör szempontjából is mivel a Fitch után a Moody's hitelminősítő is befektetési ajánlású adóskategóriába sorolta át az országot.

Törökország az elmúlt időkben lendületesen fordult a Közel-Kelet felé, oly annyira, hogy a térségben már az új oszmán birodalomról beszéltek. Azonban a szíriai felkelők egyértelmű és gyors támogatásával kicsit csapdába kerültek: egyáltalán nem biztos, hogy a győztes befutóra fogadtak, s elszámolták magukat, amikor úgy gondolták, hogy az Egyesült Államok belép a szíriai konfliktusba. Ankarának ezért most jól jönne, ha erősíteni tudná pozícióit Nyugaton.

Mindeközben nem tett jót az EU imidzsének, hogy a jobboldali választási győzelem után Izland bejelentette, jegelik az EU-csatlakozást, ami amúgy is népszerűtlen az országban. Anno ugyanis, amikor Izland csődbe ment 2008-ban, jó ötletnek tűnt bemenekülni az euró védőernyője alá. Aztán kiderült, az euró súlyos gondokkal küzd, és az izlandiaknak sem lett olyan sürgős a dolog.

Biankó csekket szignóztak a Római Szerződés aláírói?

2013. május 27., 09:52 Módosítva: 2013.10.21 15:24

Üres oldalakat írt alá 1957-ben hat kormányfő az EU elődjének számító Európai Gazdasági Közösség létrehozásakor. Az aláírásakor a jelenlévők beszámolói szerint a Római Szerződésből csak az első és az utolsó oldalt nyomtatták ki, a kettő között üres oldalak voltak. Szakállas sztorit rángat elő rejtekhelyéről az EUrologus, mentségünkre szolgáljon, hogy a magyar sajtóban még nem találkoztunk vele.

A BBC még 2007-ben készített interjút a mai Európai Unió kiindulópontjának tekinthető Római Szerződés fogalmazásakor, tárgyalásakor és aláírásakor jelen lévő Marie-Helene Von March-al. Von March titoktartási kötelezettség mellett dolgozott a kormányközi egyeztetések során betűről betűre kialkudott szövegen. Az európai projekt legnagyobb rákfenéje már akkor is az volt, hogy a nyilvános összeveszések elkerülése érdekében a kormányok a közvélemény kizárásával, a színfalak mögött igyekeztek megegyezni arról, hogyan is nézzen ki a második világháborús horrorból kikecmergő Európa jövője. Ráadásul a nacionalizmusból kiábrándult vezetők attól tartottak, hogy a nemzeti szuverenitás megerősítésével kampányoló, és az 58-as francia köztársasági elnökválasztáson legesélyesebb De Gaulle hatalomra kerülésével az egész terv mehet a levesbe.

A nyugat-német, francia, olasz, belga, holland és luxembourgi vezetés ezért 1956 nyarán a belgiumi Val Duchesse kastélyban hat magas szintű tárgyalódelegációt zárt össze, akik rákövetkező tavaszra elő is álltak a Római Szerződés szövegével. A cél, az 50-es években létrehozott Európai Szén- és Acélközösséghez, illetve az EURATOM szerződéshez hasonlóan az volt, hogy az évszázadok óta egymással harcoló országok között olyan erős gazdasági összefonódások jöjjenek létre, amelyek egyszerűen lehetetlenné teszik a jövőben az európai háborúk kirobbantását.

Az utolsó pillanatokig egyeztetett, és négy nyelvre lefordított szöveg aztán az olasz állami nyomdában akadt el. A nyomda egyszerűen nem teljesítette határidőre a feladatot, ezért az aláírási ceremóniára csak hat címoldal és hat aláírási ív érkezett meg. A szerződés érvényességét ettől függetlenül senki, még a hamarosan valóban hatalomra lépő De Gaulle sem kérdőjelezte meg. Talán majd valaki a 2014-es kampányban?

A teljes sztori angolul itt elérhető.

Az EU és a lesből támadó szárítókötél

2013. május 24., 09:22 Módosítva: 2013.10.21 15:24

Pom-Pom meséjében egészen Gombóc Artúr beavatkozásáig kellett várni egy megvadult háztartási eszköz megfékezésére, a valóságban a veszélyesnek talált árucikkekre az EU külön riasztórendszert üzemeltet. A neve RAPEX.

A gagyi gyakran veszélyes is!

Ha egy tagállamban veszélyes terméket találnak, ez a rendszer biztosítja, hogy az információ a lehető leggyorsabban eljusson az Unió összes tagállamába. Veszélyes termékekből sajnos nincs hiány Európában: 2012-ben 2278 esetben történt valamilyen intézkedés, vagyis naponta több, mint féltucatnyi árucikk ellen kellett megvédeni a gyanútlan európai polgárokat.

Bár lesből támadó ruhaszárító-kötél csak a mesében létezik, Csukás István érzékét mutatja, hogy a legtöbb esetben (az összes bő egyharmadában) ruházati cikkek illetve divatáruk voltak veszélyesek. Ráadásul a sérülésveszély és a kémiai kockázatok – vagyis mérgező anyagot tartalmazó áruk – után a legtöbbször a fulladási veszély miatt kellett lépéseket tenni. (Az élelmiszerek nem ebbe a rendszerbe tartoznak.)

Valószínűleg keveseket lep meg, hogy messze a legtöbb veszélyes áru Kínából származik (58%), hiszen a távol-keleti óriás az egyik legnagyobb ipari termelő a világon. Az már inkább meglepő, hogy a rendszer legaktívabb használója 2012-ben Magyarország volt.

Az Európai Bizottság hetente teszi közzé, hogy milyen cikkek ellen milyen lépéseket kellett tenni, és miért. Amennyiben Ön szeretné megtudni, mi mindentől kell félnie, itt tanulmányozhatja, de előre szeretnénk mindenkit figyelmeztetni: bármi lehet veszélyes. Adott esetben akár egy ruhaszárító-kötél is.

Zavarosban halászik a Google, a Microsoft és a Yahoo?

2013. május 23., 10:41 Módosítva: 2013.10.21 15:24

 

A megtévesztő European Privacy Association (kb. Európai Magántitok Szövetség, EPA) név alatt lobbizik saját érdekeiért a Microsoft a Google és a Yahoo - állítja az uniós transzparenciáért küzdő Corporate Observarory Europe (CEO). A brüsszeli civil szervezet szerint a három technológiai óriás az uniós adatvédelmi szabályozás kapcsán a fent nevezett szövetség mögé bújva iparági érdekeiket képvisel. Teszi ezt annak ellenére, hogy az EPA nem tüntetett fel egyetlen céges támogatót sem tagjai közt az uniós lobbi regiszterben.

Kép: slane.co.nz

Mindez azért kifogásolható, mert a regiszterben szereplő érdekképviseletek vállalják, hogy felfedik ki pénzeli őket, milyen célokat szolgálnak és milyen ügyfeleknek végeznek lobbi tevékenységet. Az EPA az agytrösztök, kutató intézetek és akadémiai szervezetek között van számon tartva a lobbi regiszterben és azt állítja magáról, hogy mindössze 10 magán (nem céges) tagja van. Ezzel szemben a EPA igazgatója Pietro Paganini újságírói kérdésre megerősítette, tagjaik közt tartják számon a Googlet, a Yahoot és a Microsoftot.

Olivier Hoedeman, a CEO képviselője szerint átnézve a EPA tevékenységét világosan látszik, hogy a személyes adatok védelmének enyhe szabályozása mellett szállnak síkra, ami arra utal, hogy az informatikai cégek érdekében lobbiznak. Mint ahogy az is, hogy a szervezet oldalán nemrég még évi 10 ezer eurós tagsági díj szerepelt, amiről nehéz elképzelni, hogy aggódó magánszemélyek fizetnék ki.

Az átláthatóságért harcoló szervezet vezetője szerint az EPA neve megtévesztő módon azt a benyomást kelti, hogy a magántitok és a személyes adatok védelmét támogatja, miközben valójában éppen ellenkező érdekeket képvisel. Ráadásul a CEO-nak bizonyítékai vannak arra is, hogy az EP szoros kapcsolatokat ápol két másik lobbi céggel, a Competere Geopolitical Managementtel és a DCI Group-al, amelyekkel karöltve iparágbarát adatvédelmi szabályozáson dolgoznak. Ez a jogvédők szerint aláássa az európai polgárok online szabadságjogait.

A EPA vezető Paganini ezzel szemben visszautasítja a vádakat, szerinte az EPA ugyan figyel a tagjai ötleteire és aggodalmaira, de jelentéseit függetlenül készíti el. A lobbiszervezet képviselője szerinte az, hogy a uniós lobbi regiszterben nincsenek feltüntetve a támogató cégek, mindössze tévedés. A fentieket ráadásul a három tech óriás közül egyik sem óhajtotta kommentálni a sajtó megkereséseire.

Az EUrologus pedig azon mereng – miközben maga is elkötelezett a magántitok online védelme mellett – hogy vajon hány olvasója nézte át pl. a Facebook, vagy a Google ingyenes szolgáltatásainak adatvédelmi nyilatkozatait, vagy az internetes webáruházak felhasználási feltételeit. Ugyanis fontos, hogy a civil szervezetek aggódnak adataink védelméért, de azért mégiscsak az lenne a jó, ha egy kicsit mi is odafigyelnénk, hogy kivel milyen adatot osztunk meg.

Rezsicsökkentés az EU-csúcson!

2013. május 22., 11:04 Módosítva: 2013.10.21 15:24

Forrás: utexas.edu

Hogy Magyarország jobban teljesít, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a mai EU-csúcson a rezsicsökkentés lesz az egyik téma! No azért, az Európai Bizottságban nem szeretik a hatósági árképzést, ki is akarják vezettetni (miközben Magyarországon,  Bulgáriában  Dániában, Franciaországban, Lengyelországban, Litvániában, és Szlovákiában a gáz és a villamosenergia árát is jogszabály határozza meg), de az unió vezetői azt belátták, az EU-n belül óriási különbségek vannak az energiaárak területén. A széttördezett és államilag támogatott energia piac miatt azonban az Unió nem követi a globális trendeket, és az energiaárak versenyhátrányba hozzák az európai cégeket amerikai, vagy japán versenytársaikhoz képest. Szóval nem biztos, hogy a magyar árszabályozás csodáiban vesznek majd el a Brüsszelben összegyűlő uniós állam-, és kormányfők, hanem azon törik majd a fejüket, hogyan lehetne minél előbb működő belső piacot létrehozni végre az energiapiac területén (a cél 2014), hogy az, és ne a kormányok szabályozzák az árakat.

Ezt többek között mindenféle régóta porosodó uniós jogszabályok betartatásával, befektetésekkel, minél több piaci versenyző, szolgáltató részvételével, az energiahatékonyság növelésével reméli megoldani Herman Van Rompuy, az Európai Tanács állandó elnöke. 2015-re kiépítenék teljes mértékben az összekötő hálózatokat (interkonnektorok), amelyek lehetővé teszik, hogy a tagállamok segítsenek egymáson, ha zavar lép fel a piacon. Ehhez persze rengeteg befektetés kell, amit a csúcs konklúziótervezete szerint elsősorban a piacról kéne finanszírozni, de megvizsgálják azt is, hogyan lehet bevonni a célzott állami támogatások rendszerét is. A dolog azért is izgalmas, mert Európa versenyképességének romlását ezen a ponton is meg lehetne fogni, vagyis legalább fékezni lehetne, nem is beszélve arról, hogy az uniós vezetők valószínűleg ijedten nézték végig például, hogy az energiaárak hirtelen megugrása miatt zavarták el a bolgár kormányt nemrég.


Nem lesz szó viszont palagázról, legalább is nem mond ki róla az EU-csúcs végleges ítéletet. Abba sem lesz beleszólás, ki milyen hordozókkal oldja meg energiaellátását. És nem lesz szó az épülő, vagy épp nem épülő egymással konkuráló energiavezetékekről sem.

A csúcs másik témája egy másik közös ellenség, az adócsalók, adókerülők köré épül ki. Végre találtak az uniós politikusok egy közös ellenséget. Az ellenük hirdetett harcot mindenhol jól lehet kamatoztatni az otthoni közönség előtt, így teljesen szokatlan módon tényleg közös érdek az adókerülők kiskapuinak lezárása az uniós vezetők körében. Ráadásul nemzetközi lendület is támogatja az európai erőfeszítéseket az adócsalók elleni küzdelemben. Itt még Ausztriát és Luxemburgot kell teljes mértékben bevonni, a két, adótitkokat féltve őrző ország vonakodik még attól, hogy csatlakozzon az automatikus banki adatcsere rendszeréhez, de valószínűleg ma kapnak hideget-meleget is a tárgyalóasztal körül ezért.

Az EU-csúcs mindössze három órás lesz, és elvileg már kora este véget ér. A sajtóhírek szerint többek között azért, mert Angela Merkel német kancellár díjat vesz át az Európai Rabbik Konferenciájától a zsidó közösséggel való barátsága, és az európai antiszemitizmus elleni fellépése miatt.

Előválasztásokkal melegítenek a zöldek

2013. május 21., 11:02 Módosítva: 2013.10.21 15:24

Előválasztásokkal választják ki az Európai Zöldek, hogy ki legyen a jelöltjük 2014-ben az Európai Bizottság elnöki pozíciójára. Az EUrologusnak tetszik az ötlet és arra bíztatja nem csak az európai pártokat, de akár a széttöredezett magyar ellenzéki erőket is, hogy hasonló előfutamokkal keltsék fel a megcsappant választói érdeklődést, illetve találják meg a legalkalmasabb jelöltet.

A Zöldeknél jelöltként az indulhat, aki a hamarosan 28 tagállam 33 tagpártja közül legalább 5 támogatását megszerzi. Az 5 legtöbb támogatást szerző jelölt idén novemberben és decemberben végigturnézza az európai fővárosokat, előadja a programját, győzködi a választókat az EU, és a választás fontosságáról, meghallgatja mindenki nyűgjét. Magyarán azt csinálja, amit egy európai politikusnak csinálnia kell, csak éppen tízszeres erőbedobással.

A Zöldek jelöltjére előzetes regisztrációt követően jövő januártól bárki közvetlenül szavazhat, bár ez elsősorban az LMP és a PM szimpatizánsait hozhatja lázba. Vagy mégsem? Az előválasztások egyik legnagyobb kockázatának azt tartják, hogy ha nem sikerül megfelelően mobilizálni a saját tábort, viszont a politikai ellenfél ki akar tolni az előválasztást hirdető párttal, akkor ál-szavazók tömeges hadba állításával egy esélytelen jelöltet hoz ki győztesnek. Az egyelőre nem létező magyar analógia kapcsán képzeljük el mondjuk Schmuck Andort a demokratikus ellenzék közös jelöltjeként, és azt, hogy mi várna ránk ezt követően a kampányban. További kockázat, hogy az előválasztáson induló jelöltek hónapokon át a figyelem középpontjában állnak, a legkisebb botlásukról is tudósít a sajtó, ezért könnyebben "elhasználódnak". Végül tegyük hozzá, hogy az előválasztás drága mulatság, hiszen a kampány hosszabb ideig tart, és több választási eljárást kell tartani.

Mindezen hátulütők ellenére az EUrologus előválasztás-párti, mert az eljárás megmozgatja a tespedt választókat, nyílttá és átláthatóbbá teszi a demokratikus politikai versenyt. Ráadásul, ha egy olyan politikai őskövületnek, mint a Francia Szocialista Párt, sikerült előválasztással jelöltet állítani, akkor ez a magyar politikai mezőny számára sem teljesíthetetlen kihívás.

HIV-vel élő indiai nők elől menekült volna a fideszes EP-képviselőnő?

2013. május 17., 13:00 Módosítva: 2013.10.21 15:24

Botrány körvonalazódik az Európai Parlamentben, amelyben a fideszes Gál Kinga is érintett. Két hete EP-képviselőkből álló delegáció járt az indiai Kalkuttában.

A hivatalos program keretében ellátogattak egy kalkuttai kórházba, ahol HIV-vírussal fertőzött nőket kezelnek. Pontosabban szólva csak a delegáció fele volt jelen, ugyanis a néppárti lengyel Lena Kolarska Bobinska, a fideszes Gál Kinga, és a szinté a jobboldali pártcsaládból való német Birgit Collin Langen az érkezes után rögtön le is léptek a helyszínről.  A vádak szerint azért, mert attól tartottak, hogy elkapják a HIV-vírust, és inkább elmentek shoppingolni.

A képviselők tagadjak a vádakat. Azt állítják, hogy a kórházban más, egzotikus betegségekkel kezelt betegek is voltak, és nem a HIV-fertőzés, hanem a közelebbről meg nem nevezett trópusi nyavalyák késztették menekülésre őket. Hogy pontosan mi, azt nem lehet tudni, így azt se, hogy az indiai utazáshoz elrendelt fél tucat kötelező védőoltás vajon immunizálta-e őket a veszélyekkel szemben. A képviselők viselkedése azért is kifogásolható és váltott ki megrökönyödést az EP-ben, mert a HIV Indiában máig stigmának számít és éppen ez ellen igyekezett volna tenni a delegáció látogatása szimbolikusan.

Ráadásul a képviselők ellen emelt panasz szerint a három politikusnő a többieket a kórházban hátrahagyva felült a delegációt szállító 50 fős buszra, és vásárolni indult a városba. A távozók válasza erre az, hogy a vásárlásra csak a hivatalos programban szereplő időpont után került sor, a delegáció programja azonban megcsúszott, egyébként is meleg volt és fáradtak voltak.

A panasz az EP politikai vezető testületnek (Elnökök Értekezlete) csütörtöki ülésének napirendjén szerepelt, ahol Martin Schulz EP-elnök ígéretet tett az eset kivizsgálására. Az ügyre június 6-án a következő ülésen térnek vissza.

Az EUrologus megkereste az ügyben a Fidesz EP frakcióját, választ a képviselőasszony irodája később ígért, melyet mihelyt megkapunk közölni fogunk.

UPDATE: Gál Kinga, másik két érintett párttársával tisztázó levelet hozták nyilvánosságra, mely szerint: egy kis szobában találkoztak a kórház illetékeseivel, melybe csak a betegek zsúfolt váróján áthaladva lehetett bejutni. Állításuk szerint a látogatásuk a kórházban másfél órán át tartott és csak azért döntöttek végül a hirtelen távozás mellett mert, megbeszélt találkozójuk egy orvossal késett és a látogatott SAAHTI projekt jogi tanácsadójával elmaradt.

Mennyire túlfizetettek az eurokraták?

2013. május 17., 09:35 Módosítva: 2013.10.21 15:24

Zord szelek fújnak Brüsszelben, és nem csak arról van szó, hogy május közepén stabilan tíz fokot mutat a higanyszál és esik az eső. Úgy tűnik, hogy az európai megszorítási hullám az eurokratákat is elérte, és a tagállami kormányok komolyan elhatározták, hogy megregulázzák a „semmittevő” brüsszeli adminisztrációt. Az uniós tisztviselők létszámát, fizetését, szabadságát és juttatásait csökkenteni, munkaidejét és nyugdíjkorhatárukat pedig növelni kívánják.

Kiűzetés a paradicsomból?

Ugorjunk fejest a mélyvízbe: egy felsőfokú képzettséget igénylő, ún. AD besorolású uniós tisztviselő kezdő fizetése kb. havi 4300 euró, azaz nagyjából 1,2 millió forint. Ezért heti 37,5 órát kell dolgozni, viszonylag sok éves szabadság mellett. Nem rossz, nem rossz, az uniós állások még brüsszeli viszonylatban (magyar árszínvonal 2-2,5-szerese) is igen kedvezőnek számítanak. A zsigeri reakció erre az, hogy bőven belefér a vágás. A közép- és kelet-európai országokban azért, mert a közszféra és a versenyszféra átlagos fizetési szintje messze elmarad ettől. A dél-európai országokban azért, mert Brüsszel a megszorítások szinonimájává vált. Nyugat-Európában meg azért, mert ha otthon elvesz a kormány a néptől, akkor külföldön kétszeresen kell megszorítania, hogy mutassa a választóknak, máshol sincs kolbászból a kerítés.

Az európai bürokrácia józanabbik fele már jó ideje megérezte a hangulatot, és az Európai Bizottság év elején saját megszorító csomagot tett le az asztalra. Ez azonban kevésnek bizonyult, a tagállami kormányok további létszám- és fizetéscsökkentést, 67 éves nyugdíjkorhatárt, alacsonyabb nyugdíjat, heti 40 órás munkahetet, és az egyéb juttatások megvágását követelik.

A legjobbak közül is a legjobbak


Mielőtt heves hurrázásban kezdenénk, vessünk egy pillantást az érem másik oldalára is. Az eurokraták fizetését 2011-ben befagyasztották és 6 százalékos válságadót vetettek ki rá, tehát a válság hatására csökkent a keresetük. Másodszor a kedvező munkafeltételeknek köszönhetően elképesztő, nagyjából százszoros túljelentkezés van egy-egy meghirdetett állásra. Az EU tehát a legjobb jelöltek közül is a legjobbakat válogathatja ki, ami egy közfeladatot ellátó intézménynél nem hátrány. Harmadrészt az uniós intézményeknél mindent összevetve kevesebb, mint 50 000 ember dolgozik (a legtöbb, kb. 31 000 az Európai Bizottságnál).

Ezzel szemben a magyar központi közigazgatásban (az önkormányzatokat és helyi közigazgatási szerveket nem számítva), 2011 áprilisában, többszörös létszámleépítés után több, mint 61 000-en dolgoztak. Végül érdemes azt is figyelembe venni, hogy az EU büdzsé mindössze 6 százaléka megy el működési kiadásokra, azaz épületfenntartásra, fizetésre, nyugdíjakra, utazásokra, és misztikus szarvasgombás-kaviáros fogadásokra. Ez körülbelül megegyezik a magyar költségvetési kiadásokkal, ami figyelembe véve, hogy a brüsszeli bürokrácia 27 tagállamot szolgál ki 22 nyelven, nem rossz arány.

Az EUrologus mindent összevetve úgy gondolja, hogy inkább fizessék meg rendesen a köztisztviselőket, és cserébe támasszanak velük szemben magas elvárásokat. Legyenek profik, hatékonyak, megvesztegethetetlenek, a közjó szempontjait és a közérdeket tartsák szem előtt. Nem állítjuk, hogy a brüsszeli adminisztráció teljesen megfelelne ennek az ideálnak, de mérföldekkel közelebb áll hozzá, mint az uniós tagállamok többségének közigazgatása.

Mennyit ér 120 tonna pénz?

2013. május 16., 09:58 Módosítva: 2013.10.21 15:24

Attól függ, milyen pénz. Jelen esetben arról a mintegy 46 milliárd darab 1 és 2 eurócentes érméről van szó, amit az Unióban senki sem használ.

Na jó, nem senki: az eurózóna kereskedői használják a visszajáró kifizetése során, hogy aztán az érmék eltűnjenek. Az egy- és kétcenteseknek ugyanis minimum negyede, de van, ahol 100 százaléka soha nem kerül újra forgalomba.

Ennek következtében ma már csaknem minden második európénzérme egy- vagy kétcentes. Ami persze nem lenne baj, ha ez nem lenne egy igen drága mulatság: a kibocsátott, mintegy 714 millió euró értékű centek eddig kétszer annyiba, vagyis 1,4 milliárd eurójába kerültek az európai adófizetőknek.

Az Európai Bizottság megpróbálta kideríteni, mégis mitől ilyen drága az eurócent. Nem túl nagy meglepetés, ha eláruljuk: a nyersanyagköltségek teszik ki a kisebb részt, a veszteség alapvetően a tagállami pénzverdéknek köszönhető.

Mit lehet tenni?

Lehet például folytatni, amit eddig. Az amerikaiak is veszteséggel termelik a maguk egycentesét – igaz, az éves veszteség jóval kisebb, mivel ők ezt a hobbit nem 2002-ben kezdték. Esetleg annak ellenére megpróbálják csökkenteni az eurócentek költségeit, hogy a pénzverés alapvetően a tagállamok joga, és az adott országok pénzverde-lobbijai aligha hagynák annyiban forgalmuk sokmilliós csökkenését a nemzeti függetlenség ilyen durva megsértését.

Vagy, a finn és a holland példát követve, meg is lehetne szüntetni akár az egy-, akár a kétcentes előállítását. A hollandok a gazdasági liberalizmus nevében kerekítési szabályokat sem vezettek be – mindenki arra kerekít, amerre akar, és ha három cent miatt nem tud megegyezni, akkor nem lesz üzlet.

A viszonylag lassú európai döntéshozatalban gyors megoldást mindenesetre nem várhatunk pusztán azért, mert egy intézkedés gazdaságilag ésszerű. Az Egyesült Államokban 1980-ban nyújtották be az első törvényjavaslatot, ami az amerikai egycentes megszüntetését célozta. 33 év alatt odáig jutottak, hogy idén Obama elnök is kijelentette, legszívesebben kivonná a forgalomból. Ennél azért nem vagyunk lassabbak.

Hollande Brüsszelben magyarázza a bizonyítványát

2013. május 15., 15:35 Módosítva: 2013.10.21 15:24

Legutóbb 1997-ben, több mint tizenöt éve került sor hasonló találkozóra a francia köztársasági elnök es az Európai Bizottság teljes testülete között. A mai beszélgetés rossz hangulatát az Európai Bizottság reggel közzétett gazdasági adatai garantáljak: Franciaország ismét recesszióba süllyedt. Ezért Barroso már a találkozó előtt bejelentette, hogy hiteles kilábalási programot várnak el Franciaországtól. Hollande erre valószínűleg azt fogja válaszolni, hogy a francia gazdaság lefulladásának oka az európai gazdaság gyengélkedése, és elsősorban a Németország, valamint az Európai Bizottság által erőltetett megszorító politika.

A francia problémák azonban egybehangzó (kivétel francia) vélemények szerint ennél jóval mélyebben gyökereznek. Az ország gyakorlatilag folyamatosan megszegi a maastrichti konvergencia kritériumokat, igaz a költségvetési hiány 3 százalék alá szorítására 2015-ig újabb haladékot kapott a francia vezetés. A munkanélküliség is tartósan 10 százalék felett van, igaz ez meg mindig kicsit jobb adat, mint az eurózóna 11 százalékos átlaga. Az igazi probléma viszont az Európai Bizottság szerint az, hogy Hollande semmit nem hajtott végre a francia versenyképesség visszaszerzéséhez szükséges strukturális reformokból. A francia állami kiadások mértéke továbbra is kolosszális, a közszféra hatékonysága a béka segge alatt van, a vállalatok a rugalmatlan munkaerőpiacra és a 35 órás (!) munkahétre panaszkodnak, a munkavállalók meg arra, hogy a fizetésemelés nem tart lépést az infláció mértékével (utóbbi kapcsán a francia politikában mágikus erővel bíró, minden politikai kampányt átható pouvoir d’achat, azaz a vásárlóerő csökkenését emlegetik). Hogy Hollande helyzete még nehezebb legyen, gazdaságpolitikáját nem csak az Európai Bizottság támadja az egyik oldalról, hanem saját kormányának balos tagjai is nyilvánosan kritizáljak őt az eddig bevezetett, és a magyar megszorításokkal összemérve habkönnyű intézkedésekért.

Márpedig a francia gazdaság teljesítménye legálabb annyira fontos az eurózóna prosperitása szempontjából, mint a szintén gyengén teljesítő, de legalább minimális növekedést felmutató németé.

A híradások szerint a francia fogyasztók érezhetően visszafogták a kiadásaikat, ami további gazdasági lassuláshoz vezet. Szerencsére a válság a Cote d’Azurre még nem gyűrűzött be, így a holnap kezdődő Cannes-i Filmfesztivál közönsége jelentősen hozzájárulhat a gazdasági növekedés erősítéséhez.

Varga csak a közmédiának beszél Brüsszelben

2013. május 15., 12:27 Módosítva: 2013.10.21 15:24

Tegnap miniszteri beiktatása óta első alkalommal Varga Mihály képviselte Magyarországot az uniós pénzügyminiszterek tanácsülésén, ahol olyan dolgokról szokott szó esni, mint a túlzottdeficit eljárás, meg az európai gazdaság nem túl derűs helyzete. Hogy ezúttal miről beszélgettek, azt sajnos csak közvetett forrásból tudjuk megmondani, mert Varga csak a közmédiának volt hajlandó nyilatkozni a kedd délutáni ülést követően Brüsszelben. A titkolózást azért sem érti az EUrologus, mert kivételesen most nem volt szó rólunk, ráadásul Vargát Matolcsy Györgyhöz képest kiegyensúlyozottabbnak, mérsékeltebbnek, "szakmaibbnak" tartja a közvélekedés.

A pénzügyminiszterek tanácsán egyébként Ausztria és Luxembourg egyelőre betett annak a javaslatnak, amely az unión belüli adóparadicsomok felszámolását szolgálná, és a tagállamok között automatikussá tenné bizonyos gyanús esetekben a banki adatok megosztását. Nem is csoda, hiszen Ciprus megzuhanásával e a két tagállam maradt a tisztázatlan eredetű pénzek hatékony tárolásának piacán, ahol némi számlavezetési díj ellenében eltekintenek a banki adatok kiadásától.

Ausztria és Luxemburg cserébe beleegyezett abba, hogy az EU megpróbáljon egyezséget kötni az európai adóparadicsomokkal, Svájccal, Andorrával, San Marinóval, Monacóval és Liechtensteinnel az EU-s polgárok oda menekített vagyonának megadóztatásáról. Utóbbiak persze addig erről hallani sem akarnak, amíg a banki adatcserében nincs unión belüli megállapodás, amit ugye az osztrákok és luxembourgiak akadályoznak. Szóval az EUrologus szerint itt a bank- és adóparadicsomok csendes összjátékáról van szó, ami ismét csak Orbán Viktort és a nyugat hanyatlásáról kifejtett nézeteit igazolja.

Akadozik a bankunió építgetése is, mindenki mást gondol arról, hogy kinek és milyen mértékben kellene részt vennie a bajba jutott bankok megmentésében, és finanszírozásában: a betétesek, a tulajdonosok, a részvényesek, vagy a hitelezők, és milyen arányban? Pedig az Európai Központi Bank siettetné a kérdést, hiszen hamarosan átveszik az eurózóna bankjai felett a felügyeletet, és addigra látni kéne az egységes bankszanálási mechanizmus körvonalait is. A közös európai bankbetétgarancia-alap teljesen lekerült a napirendről. Ez biztosította volna, hogy a betétesek pénzét ne a nemzeti költségvetések védjék, hanem egy közös európai pénzeszsák. De mint minden ilyen közös pénzeszsákot, ezt is megfúrták a németek. Ők attól tartanak, ezeknek a pénzeszsákoknak egyetlen célja van: a német adófizetők pénzével betömni azokat a lyukakat, amelyet más ország felelőtlen vagy szerencsétlen politikája okozott.

Na ezt titkolta Varga Mihály a nem állami pénzből eltartott sajtó elől. Ja meg azt, hogy a tárgyalás szünetében elkapta Olli Rehn pénzügyi biztost, aki "biztatónak" nevezte a nemrég bejelentett magyar korrekciós intézkedéseket. Gratulálunk.

Elkaszálták Strasbourgban a 98%-os különadót

2013. május 14., 14:26 Módosítva: 2013.10.21 15:24

Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint sérti a tulajdonhoz fűződő jogot a köztisztviselők fizetésére kivetett 98 százalékos különadó, és mint ilyen ellenkezik az Emberi Jogok Európai Egyezményével. A verdiktet az N.K.M néven azonosított panaszos keresetére hozta a strasbourgi testület.

Emlékeztetőül: a vonatkozó törvényt 2010-ben szavazta meg a parlament, majd októberben alkotmányellenesnek nyilvánította az Alkotmánybíróság. A módosított jogszabály 2011-ben újra elbukott az alkotmányossági próbán, végül újabb módosítást követően 2011-ben lépett hatályba. N.K.M-et 30 év munkaviszony után két hónappal a törvény hatályba lépését követően bocsátották el, a munkaszerződés szerint járó 3,5 milliós végkielégítésből pedig az állam beszedte a különadót. A strasbourgi bíróság elismerte, hogy a magyar kormány a társadalmi igazságérzetet akarta helyreállítani a magas végkielégítések megadóztatásával, de az intézkedéssel aránytalan sérelmet okozott a keresetet indító köztisztviselőnek. A magyar államnak az ítélet értelmében 11.000 euró pénzbeli kártérítést és 6000 euró költségtérítést kell fizetnie N.K.M-nek.

Nem lepődnénk meg, ha ezt követően a hasonló helyzetben lévő magyar köztisztviselők tömegesen vinnék Strasbourgba az elbocsátásukkal kapcsolatos jogvitákat (feltéve, hogy az összes magyar jogorvoslati lehetőséget kimerítették). Az ítélet csak az egyedi esetre vonatkozik, a strasbourgi bíróság nem mondhatja ki a vonatkozó törvény érvénytelenségét, de az ítélet hasonló esetekben iránymutató a magyar bíróságoknak is.

Európa fővárosa a legdugósabb

2013. május 14., 09:53 Módosítva: 2013.10.21 15:24

Brüsszeli dugó

Mondunk egy érdekes adatot, aminek kapcsán az EUrologus is meglepetten rebegteti a pilláit: Brüsszelben vannak a világ legdurvább közlekedési dugói.

Nem a szomszédos Hungária körút, nem is a három gyűrűs moszkvai elkerülő vagy a pekingi töfögés az autók végtelen tengerében, de még Bangkok sztrádaszörnyei sem viszik a prímet.

Az INRIX navigációs szolgáltató vállalat éves közlekedési eredménytáblája szerint, nem tévedés, hogy a világ 10 legjobban beállott közlekedésű városai közt az élen Belgium fővárosa végzett. Brüsszelben az INRIX szerint a világon a legrosszabbak a közlekedési dugók, egy naponta autózó évente átlagosan 83 órával többet van úton a torlódások miatt.

A lista második helyén a belga-holland határ melletti Antwerpen városa szerepel, s csak utána jön sorrendben Milánó, London, Párizs. A hetedik legdugósabb Honolulu után még további két európai nagyváros Rotterdam és Manchester fér fel a tízes listára, melyet San Francisco azért zár, mert lakói évi 49 órát ácsorognak a várost körülölelő sztrádákon és körgyűrűkön. Az INRIX vizsgálatai szerint a jelentős forgalom miatti időkiesés ellenére Európában 18 százalékkal csökkentek a dugók 2011-hez képest, mely tendencia idén tovább folytatódik. Az autóhasználat visszaesése a mérnökök szerint elsősorban a gazdasági válságnak és a magas benzináraknak köszönhető.
Ezzel szemben az Egyesült Államokban két évi visszaesés után az első negyedévben ismét 6,4 százalékkal nőttek a fennakadások a forgalomban.

De, hogy hazai adatok nélkül se hagyjuk a kedves olvasót, az eredménytáblából az is kiderül, hogy a magyarok évi 15 órát ültek 2012-ben a dugóban, 5 órával kevesebbet, mint egy évvel korábban. Ezzel az eredménnyel azonban az európai top 10-be sem kerültünk be, mindössze a 12-ek lettünk Írország után és Portugália előtt.

Akit pedig még több részlet érdekel az böngéssze magát az interaktív eredménytáblát:
http://scorecard.inrix.com/scorecard/

(Az EUrologus ezúton is köszöni a témát K.Á.-nak)

Te bízol az Európai Unióban?

2013. május 10., 11:37 Módosítva: 2013.10.21 15:24

Bede-444-Márton kolléga minapi keresetlen röpkéje nyomán a borús brüsszeli péntekben magát is önreflexióra kényszeríti az EUrologus.

A hétvége közeledtével azonban nem vagyunk szószátyár hangulatban, ezért a lenti, Mennyire bízunk az Európai Unióban infografikával szítjuk tovább a tüzet.

Akárhogy is nézzük ugyanis, mióta 2007-ben az Eurobarometer fenti kérdésére 57 százaléknyian feleltek igennel, az ominózus mutató tavaly már csak csúfos 31 százalékon állt.

A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy a hatalmas zuhanás ellenére az EU polgárainak mindössze 18 százaléka gondolja úgy, hogy az uniós tagság rossz dolog, míg 47 százalékuk szerint jó.

Végül ahogy a statisztikák világában lenni szokott mindenki azt olvas ki belőlük amit akar, állon tehát itt egy húrrá optimista szám is, mely szerint: valamivel többen optimisták (49%), mint pesszimisták (46%) az EU jövőjét illetően!

Az EUrologust persze főleg az érdekli, hogy a kedves olvasói mit gondolnak, ezért elő a lájkokkal, kommentekkel.

Forrás: debatingeurope.eu

Az EU korrupciós csúcstartói a balkániak

2013. május 9., 08:55 Módosítva: 2013.10.21 15:24

Kép: www.toonpool.com

Tízből hét megkérdezett magyarországi vállalatvezető rendszeresen szembesül korrupcióval a gazdasági életben, illetve a közszférával ápolt kapcsolatai során. Többek között ezt a – sajnos - nem túlságosan meglepő állítást tartalmazza az Ernst&Young audit cég kedden közzétett jelentése. Magyarország a 36 vizsgált ország közül a hetedik legkorruptabb. A vállalatvezetők véleménye egybecseng a Transparency International által készített 2012-es Korrupció Értékelési Indexének eredményével. A TI értékelése Magyarországot a 27 uniós tagállam közül a 19. helyre, tehát az alsó egyharmadba sorolja.

 

Brüsszelben azonban nem a magyarok évek óta változatlan helyzete keltett feltűnést, hanem az, hogy az Ernst&Young felmérés szerint a most nyáron csatlakozó horvátoknál tizből kilenc, a 2007 óta eurózóna tag szlovénoknál pedig gyakorlatilag az összes megkérdezett korrupciós tapasztalatokról számolt be. Ezzel az eredménnyel Szlovéniának még Kenyát is sikerült alulmúlnia. A két nyugat-balkáni ország teljesítménye komoly háborgást váltott ki. Horvátországot a csatlakozási tárgyalások megkezdése óta rendre minden évben felszólítják az uniós intézmények, hogy lépjen fel a szervezett bűnözés, a feketegazdaság, az adóelkerülés és a hivatali visszaélések ellen. Bár az Európai Bizottság legutóbbi, 2012-es állapotjelentése azt írja, hogy a horvátok rendelkeznek a korrupció ellenes küzdelem intézményi és jogi feltételeivel, arra a Bizottság is külön felhívja a figyelmet, hogy a végrehajtással gondok vannak. Kérdés, hogy mi lesz akkor, ha a horvátok teljes jogú tagként idén júliusban megszabadulnak az állandó ellenőrzési és jelentéstételi kötelezettségtől.

Valószínűleg az, ami Szlovéniában lezajlott a 2004-es csatlakozás óta: az ország a csatlakozás óta eltelt évben visszaesett a Transparency International által készített felmérésben. 2007-ben, az euró-csatlakozás évében a szlovénok még az egész előkelő 27. helyen álltak, az egész régiót maguk mögé utasítva. A tavalyi évre sikerült 10 helyet rontaniuk ezen az eredményen, ami nehezen jellemezhető fejlődésként. Ráadásul az ország a pénzügyi összeomlás szélén áll, és a szlovén bankszektor behajthatatlan adósságállományát 6,8 milliárd euróra becsülik. Persze, nem lehet tudni, hogy tényleg ekkora-e az adósságállománya, hiszen a már idézett Ernst&Young jelentés szerint a szlovén vállalatok tendenciózusan hamisítják a mérlegüket, és feljavítják a vállalati eredményt.

Szanyi lakást keres Brüsszelben

2013. május 8., 11:08 Módosítva: 2013.10.21 16:00

Brüsszelbe látogatnak az élúttörők

A jövő évi EP választások előjátékaként az MSZP elnöksége kedden este felsorakozott Brüsszelben, és kétnapos látogatáson paroláz a bajtársakkal az internacionáléban. A 25 tagú delegációban az összes aktuális szocialista nagyágyú ott van, úgy, mint a következő EP lista vezetőjeként emlegetett Szanyi Tibor, Mesterházy Attila pártelnök, Botka László választmányi elnök, Bárándy Gergely, Horváth Csaba alelnök, vagy a szintén EP képviselő jelöltként emlegetett Újhelyi István.

Az EUrologus kissé értetlenül áll a látogatás időzítése előtt. Alig pár hete ugyanis Brüsszelben járt Mesterházy és végig is látogatott hat uniós biztost. A biztosok ezúttal kimaradnak, ahogy halljuk azért, mert az MSZP a látszatát is el akarja kerülni annak, hogy az Unió végrehajtó testületét akarná befolyásolni a magyar ügyekben. Persze ettől még nem lesz nehéz ezt a látszatot kelteni, főleg úgy, hogy tegnap mutatták be az Európai Parlamentben a magyar helyzettel foglalkozó jelentéstervezetet, amelynek kapcsán a Fidesz rögtön nemzetköziballiberálisösszeesküvést kiáltott. És akkor tessék, egyet alszik az ember, és tényleg itt vannak a szocialisták, falatozzák a langusztát, meg a crème brulé-t a külföldi bajtársakkal. Ráadásul a kedd esti bemelegítő vacsorán egyesek kamuflázsba burkolva felismerni vélték Andor László foglalkoztatási és szociális ügyekért felelős magyar uniós biztost is.

Az úttörő kirándulócsapat ma meglátogatja Györkös Pétert, Magyarország EU-hoz rendelt nagykövetét, ebédel egy jót Martin Schulz EP elnökkel, végül találkozik a brüsszeli szoci frakció elnökségi tagjaival. Bár úgy hallottuk kevesen érnek rá, de biztosan ott lesz például Hannes Swoboda, az S&D EP frakcióvezetője.

Az EUrologus azon körkérdésére, hogy mi a vizit valódi célja, eltérő válaszokat kapunk. Egyesek szerint Tabajdi Csaba, Göncz Kinga, Herczog Edit és Gurmai Zita a négy magyar MSZP-s EP képviselő a legjobb arcukat igyekeznek mutatni az otthoni párttársaknak, akiktől jövő évi EP választási lista helyezésük alapvetően függ. Kérdés, hogy a magyar politikai iszapbirkózásból a ritka brüsszeli napsütésbe toppanó hazaiak közül hányan éreznek majd hirtelen csillapíthatatlan elhivatottságot az európai politizálás iránt. Az óvatosabb hangok szerint persze erről szó sincs, csak politikai egyeztetések, és a 2014-es EP kampány átbeszélése zajlik. Hiszi a piszi.

Megvan a Fidesz válasza az EP jelentésére

2013. május 7., 16:55 Módosítva: 2013.10.21 15:24

A Fidesz nem késlekedett, és délután máris újabb szóvirágokkal, és őrületes képzetekkel támadta meg az először az EUrologuson nyilvánosságra hozott jelentéstervezetet, amelyet az Európai Parlament egyik szakbizottságában kezdenek megvitatni kedd délután.

A Fidesz európai parlamenti képviselőcsoportjának sajtóközleménye szerint a dokumentum egy precedens nélküli, balliberális politikai ultimátum, amely direkt utasításokat ad a magyar polgárok által választott Országgyűlés részére, az országot pedig tulajdonképpen nemzetközi gyámság alá helyezné. "Ez az eljárás példátlan és szembe megy az Európai Unió alapvető elveivel" - áll a fideszes újbeszél-gyár újabb gyöngyszemében.

A Fidesz EP-delegációja szerint a dokumentum nem más, mint a jövő évi európai parlamenti választási kampány baloldali nyitánya, egy példátlan politikai ultimátum Magyarország számára. A kormányzati érvelés szerint a jelentés megkísérli átvenni a magyar polgárok által választott Országgyűlés szerepét és ez nem más, mint Magyarország alkotmányos gyarmatosításának kilátásba helyezése.

Nem meglepő, hogy a delegáció teljes egészében elfogadhatatlannak tartja a jelentést, "mind annak hazugságokon, tévedéseken és csúsztatásokon alapuló megállapításait, mind annak sértő stílusát." Kár, hogy ezt a részt sem fejti ki a közlemény, ugyanis pont a stílussal nem lehet gondja a Fidesznek. Minden kormányzati érzékenységre próbált reagálni a szöveg, és Magyarország érdemeit a demokráciáért folytatott küzdelemben, vagy az uniós szerződés alapértékekkel foglalkozó 2. cikkének szövegezésében mind megemlíti.

Az sem meglepő, hogy a delegáció elutasítja Magyarországgal szemben alkalmazott kettős mércét. "A dokumentum olyan elemeket kér számon a magyar Országgyűlésen, amit más országoktól az Európai Parlament nem követel meg" - hivatkozik a közlemény. Naná, mert máshol nem írták át az egész alkotmányos berendezkedést pár hónap alatt az ellenzéki erők marginalizálásával, folyamatosan alakítva úgy, hogy a hatalom a kormányzó pártnál koncentrálódjon. Ezzel együtt a jelentés is kitér rá: minden tagállamtól számon kell kérni a jogállamiság betartását, és a jelentéstervezet ajánlásokat is megfogalmaz az uniós tagországoknak.

"A fideszes európai parlamenti képviselők mindent meg fognak tenni, hogy ez az igazságtalan, a magyar Országgyűlés jogkörét korlátozó, a magyar polgárok méltóságát sértő dokumentum ne kerülhessen elfogadásra" - gyönyörű mondat ez, különösen a "kerülhessen elfogadásra" fordulat a legszebb magyar nyelvi hagyományokra emlékeztet minket. De tudják még fokozni is: "A képviselőcsoport nevében Gál Kinga írásban kezdeményezte, hogy a jelentés tárgyalása mindaddig kerüljön felfüggesztésre, amíg a dokumentum nem tér ki a többi uniós tagállami gyakorlatokra a jelentésben vizsgált kérdéskörökben." Igen ám, de a vizsgálatra felszólító EP-határozatban csak Magyarország szerepelt.

Megpróbálják sarokba szorítani a szocikat is: "A Fidesz európai parlamenti képviselőcsoportja ezúttal felszólítja a magyar szocialista EP-képviselőket, hogy ne támogassák a jelentést és mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy a szocialista frakció is álljon ki a dokumentum támogatása mögül." Valószínűleg, ha nem így tesznek, kénytelenek lesznek azzal a tudattal élni, hogy minimum hazaárulók - gondolná az EUrologus egy képzelt Fidesz képviselő archetípusának agyából szemlélve a leírtakat.

Az Európai Néppárt tagjainak többsége valóban elutasítja azt, hogy a nemzetállam szuverenitásba bármilyen szinten belenyúljon az EU ott ahol erre nincs közvetlen felhatalmazása. Nem hiába erre játszik rá a Fidesz, de kérdés, hogy az Orbán-rendszertől émelygő európai néppártiak mit gondolnak minderről.

Megszereztük Orbán brüsszeli bizonyítványát

2013. május 7., 06:00 Módosítva: 2013.10.21 15:24

Az EP jelentéstevője, Rui Tavares
"Haza csak ott van, hol jog is van." A hetes cikkely első bekezdésének életbe léptetését javasolja bizonyos feltételekekel az a jelentéstervezet, amelyet az Európai Parlament állampolgári jogi bizottsága készít Magyarországról. A javaslatot kedden mutatja be Brüsszelben a portugál jelentéstevő, a zöld párti Rui Tavares.


  • Az EP jelentéstervezete szerint a nemzeti konzultáció vicc volt

  • Egypárti az alkotmány és hiányzott a társadalmi párbeszéd az elfogadásakor

  • Gyakorlatilag visszavonatná a negyedik alkotmánymódosítást

  • A kormány saját menetrendjét az uniós intézmények tartatnák be

  • A kényszernyugdíjazott bírákat és az AB jogait is rehabilitálná

  • Mindez persze még tervezet, több száz módosítás érkezhet az EP képviselőktől


Az EUrologus birtokába került dokumentum (délutántól elérhető itt, és élőben nézhető a vita 16.45-től itt) több ajánlást is tesz a magyaroknak, amelyek megvalósításáról a magyar kormánytól kérnek menetrendet. A szövegben foglaltak betartását az Európai Parlament jelentéstevője (Tavares), az Európai Bizottság valamint az Európai Tanács egy-egy delegáltja ellenőrizné. Amennyiben úgy értékelnék, hogy nem felel meg a magyar kormány a menetrendnek, akkor javasolnák a 7.1 cikk beindítását.

 

Meglendítik a furkósbotot

"Haza csak ott van, hol jog is van" - idézi az EP jelentéstervezet Petőfi Sándort egy suta angol fordításban is (There is no homeland where there are no rights). A 31 oldalas dokumentum részletes áttekintést ad arról, ki és miért vizsgálta eddig a magyar alkotmányosságot, és milyen aggályok merültek fel. Rui Tavares jelentéstevő ügyelt arra, hogy méltassa Magyarország úttörő szerepét a demokratikus átalakulás során, és hangsúlyozza, a tagállamok olyan alkotmányt írnak, amilyet csak akarnak, egészen addig, amíg az megfelel a 2. cikkben foglalt értékeknek.

 

A nemzeti konzultáció vicc volt

A szöveg több súlyos megállapítást tesz, amelyek így összegezhetőek: a nemzeti konzultáció vicc volt, és nem meglepő, hogy több intézmény is elkezdte vizsgálni az új magyar alaptörvényt, tekintve, hogy egyetlen politikai erő akaratát képviselte, és rendkívül gyorsan született meg minimális társadalmi inputtal. Kifogásolja, hogy a törvénytervezeteket rendre egyéni képviselői indítványokként nyújtotta be a Fidesz ezzel  visszaszorította a társadalmi párbeszédet. Azt is megállapítják, hogy a negyedik alkotmánymódosításban foglaltak életbe lépésével az Alkotmánybíróság már nem tudja betölteni alkotmányvédő szerepét. Sajnálatát fejezi ki a dokumentum azért is, hogy az MTI az egyetlen hírforrása a közmédiának, és lényegében a nagy kereskedelmi médiumoknak is, monopolhelyzetbe hozva az állami hírszolgáltatót.

A dokumentum a hosszas bevezető után következtetésképpen megállapítja, hogy a magyar alkotmány ilyen tempójú, és ilyen tartalmú módosítgatása összeegyeztethetetlen az EU-s szerződés 2. cikkével (alapjogok), a 3. cikk első pontjával (értékek előmozdítása), és a 6. cikkel (az Európai Unió Alapjogi Chartájára való hivatkozás). Ez a jelentéstervezet szerint azt eredményezi: egyértelmű veszélye áll fenn annak, hogy súlyosan sérülnek a második cikkben felsorolt értékek - ami a hetes cikk beindítását indokolja.

 

Ezt kérik a kormánytól

A tervezet ennek elkerülése érdekében azt kéri a "magyar hatóságoktól", hogy vegyenek ki minden olyan rendelkezést az alaptörvényből, amelyet korábban alkotmányellenesnek minősített az alkotmánybíróság. Ezzel tulajdonképpen a negyedik alkotmánymódosítás visszacsinálására szólítják fel a magyar kormányt. Teljes megfelelést kér a tervezet a Velencei Bizottság ajánlásaival. különösen a sarkalatos törvények számának visszaszorításában. Azt kéri a kormánytól, tegye lehetővé az élénk, valódi vitát a parlamentben, és tisztelje meg az ellenzéket azzal, hogy hagy elég időt a vitákra, továbbá vonja be a nyilvánosságot is a jogalkotásba.

A jelentéstervezet azt kéri továbbá Budapesttől, állítsák vissza az Alkotmánybíróság (AB) azon jogát, hogy minden jogszabályt megvizsgálhasson, s tegyék ismét meg az AB-t az alkotmányvédelem legfőbb szervének. Azaz a testület vizsgálhassa az alkotmánymódosításokat, és ne szüntessék meg két évtized AB-határozatainak érvényét.

A Költségvetési Tanács  jogköreinek visszanyesése mellett a jelentéstervezet a hivatalukból elmozdított tisztségviselők (pl. az adatvédelmi ombudsman) helyzetének megoldását is kéri. Magyarán, ne lehessen többször hivatali idejüket töltő közjogi személyeket elmozdítani csak úgy.

Az igazságszolgáltatás függetlensége szempontjából a jelentéstervezet azt ajánlja a magyaroknak, hogy a bírák elmozdításának tiltását, az igazságszolgáltatás irányító szerveinek struktúráját és összetételét, és az AB függetlenségének biztosítékait vegyék bele az Alaptörvénybe.

Bár korábban dicséri az erről szóló magyar törvényt, a jelentéstervezet felszólítja a magyar hatóságokat, hogy azoknak a bíráknak, akiket nyugdíjba kényszerítettek (ami az Európai Bíróság szerint uniós jogot sértett), tegyék lehetővé, hogy eredeti pozíciójukba kerüljenek vissza, ha akarnak - azokat is, akiknek posztját időközben betöltötték. Objektív kritériumok megállapítását kérik az ügyáthelyezések kapcsán, és azt hogy, az igazságszolgáltatás kérdésében tegyenek eleget a Velencei Bizottság ajánlásainak.

A média területén többek között azt ajánlja a jelentéstervezet, hogy legyenek jogilag kötelező eljárások és mechanizmusok a közszolgálati média vezetőinek, igazgatóságok, a médiatanács és a szabályozó testületek kiválasztására és kinevezésére. Az egyházakra vonatkozó új szabályozások helyett az AB idei határozatát vegye alapul, melyben az egyházak jogállásáról szóló 2011-es törvényt semmisítette meg az AB.

Az EP jelentéstevője, Rui Tavares

Öri-hari lesz!

A jelentéstervezet arra szólítja fel a magyar hatóságokat, hogy tudassák a parlamenttel, a bizottsággal és a tanáccsal is, hogyan és milyen menetrend szerint akarnak ezen ajánlásoknak megfelelni. Az EP-jelentéstevője, a tanács és a bizottság által delegált egy-egy emberrel ezután megvizsgálja az ajánlások végrehajtását. És ha a magyaroktól kapott válaszok nincsenek összhangban a kettes cikkel, akkor a 7.1-es mechanizmus beindítását kérik.

Ez a szöveg azonban egyelőre csak jelentéstervezet, amelyhez rengeteg módosító érkezik a következő hetekben, és lehet, hogy a végső dokumentumra rá sem ismerünk. A liberálisok ugyanis a hetes cikk elindítását követelik, az Európai Néppárt pedig hallani sem akar róla. Rui Tavares jelentéstevő valószínűleg úgy ítélte meg, a tervezetben szereplő megoldás lehet a közös halmaz a két szélsőséges álláspont között.

 

EU szájbarágó

A 7.1 az EU töltet nélküli "atombombája": ez a hetes cikk egyes pontja, amely szerint többek között az Európai Parlament indoklással ellátott javaslatára, és az EP-vel egyetértésben az uniós tagállamok négyötödös többséggel megállapíthatják, "hogy  fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy egy tagállam súlyosan megsérti a 2. cikkben említett értékeket." Mielőtt azonban ilyen megállapítást tenne, az uniós országokból álló tanács  meghallgatja a kérdéses tagállamot, és ajánlásokat tehet neki. A tanács ezek után a cikk szerint rendszeresen ellenőrzi, hogy azok az okok, amelyek alapján ilyen megállapítást tett, továbbra is fennállnak-e. Magyarul egy monitoring eljárás megindításáról van szó, de a 7.2, illetve 7.3-as pontok, azaz a szavazatmegvonás lehetőségéről nincs szó.

A 2. cikkben az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, az emberi jogok – beleértve a kisebbségekhez tartozók jogait – tiszteletben tartásának értékei, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség szerepelnek.

Nagy-Britannia az EU forgóajtójában: skót be-, brit ki-

2013. május 6., 11:00 Módosítva: 2013.10.21 15:57

Forrás: forbiddenplanet.co.uk

Az abszurd humor hazájában a politikai élet is bővelkedik a nehezen értelmezhető lépésekben. David Cameron miniszterelnök például azzal húzná ki a szőnyeget a brit euroszkeptikusok talpa alól, hogy törvényben rögzítené a következő választások utánra beígért, az Unióból való kilépésről szóló népszavazást. Hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, a britek európai közösségből való esetleges kilépése összemosódik a Nagy-Britannia szétszakadásának kérdésével. Skócia ugyanis 2014. szeptemberében népszavazással dönthet a függetlenségéről.

A demokrácia igazi szépsége, hogy mindeközben brit képviselők a múlt héten úgy határoztak, “gyorsított eljárásban” kell segíteni az esetlegesen létrejövő független Skócia európai uniós csatlakozását. Igaz, ugyan, hogy az elszakadás mellett csak a kormányzó Skót Nemzeti párt van, a konzervatívok, munkáspártiak és a liberális demokraták ellenzik azt.


A fejüket vakaró nemzetközi jogászok szerint azonban, messze nem csak az a kérdés, hogy milyen státuszt kaphat a független Skócia a nemzetközi szervezetekben. A brit alsóház jelentése sem árul zsákbamacskát, amikor kijelenti, hogy a skót álláspont számos kérdésben összeegyeztethetetlen az unióssal, ezért automatikus csatlakozásról álmodozni felesleges.
Itt van rögtön az euró kérdése: Alex Salmand skót első miniszter szerint, ők köszönik, maradnának a fontnál. Az utóbbi időben aláírt csatlakozási szerződésekben viszont kivétel nélkül szerepel a közös valuta bevezetésére vállalt kötelezettség. Aztán itt az igen jelentős skót halászati szektor kérdése, amit csak keserves viták árán lehet majd beterelni a Közös Halászati Politika egyre inkább a fenntarthatóságot előtérbe helyező égisze alá. Vagy a Nagy-Britannia szerte legtöbbet a régió által lehívott uniós felzárkóztatási alapok összege, melyek kapcsán várhatóan mind külön alkukat remél Edinburgh.
Az automatikus tagfelvétel körüli ködöt oszlatta Barroso elnök is, aki kerek perec odavetette: “egy új állam mely az EU-hoz szeretne csatlakozni, ugyanúgy felvételét kell, hogy kérje, mint bármely egyéb ország”.

A brit honatyák jelentése tehát világosan fogalmaz, nem szabad abba az illúzióban ringatnia magát a skótoknak, hogy automatikusan felvételt nyernek és megöröklik a britek által kiharcolt jogaikat. Brüsszel szemében különösen gerendának hathat a skót szálka, mely csillámport szórhat például a tavaly ősszel a függetlenedést hajszál híján elvető Katalánok szemébe.

Nem beszélve arról, micsoda munícióval vértezheti fel a függetlenedő Székelyföldért síkra szállókat a zsugoriságáról híres nemzet önállósodása - dörmögi tömött bajuszába az EUrologus halkan.

Egyelőre maradunk a túlzottdeficit eljárás alatt

2013. május 3., 12:15 Módosítva: 2013.10.21 15:24

Idénre 3,0 százalékos, jövőre pedig 3,3 százalékos költségvetési hiányt jósol az Európai Bizottság tavaszi gazdasági előrejelzésében Magyarországnak. Ez azt jelenti, hogy a bizottság továbbra is fenntarthatatlannak tartja a magyar hiánycélt. Kérdés, hogy az eddigi intézkedések által hozott bevételeket nem látják-e biztosítottnak, vagy újabb intézkedéseket akarnak-e látni.

Szintén kérdés, hogy a mostani számokra figyelemmel mit javasol május végén a túlzottdeficit-eljárás keretében a Bizottság a Pénzügyminiszterek Tanácsának. A szankciók kizártak, hiszen a hiányszámot hozzuk. Az a kérdés, hogy kiengednek-e az eljárás alól, vagy benne maradunk arra hivatkozva, hogy a korrekció nem fenntartható módon valósult meg. Az is elképzelhető, hogy csak ősszel dönt Magyarországról az Európai Bizottság, és addig megfigyeli, hogy az eddig bejelentett intézkedések, különösen az autópályadíj és a pénztárgépek NAV-hoz történő bekötéséből eredő bevételek valóban megérkeznek-e.

Olli Rehn, pénzügyekben illetékes EU-biztos a sajtótájékoztatón már közölte: új intézkedések meghozatalával a kormány biztosítani tudná a küszöbérték alatti költségvetési hiányt. Rehn szerint „Olaszország mellett Magyarország is kikerülhet az eljárás alól, ha a pénzügyi politika fenntartható marad”. Mindez természetesen nem választható el a politikai csatározásoktól. Elképzelhető, hogy a Bizottság csökkenteni akarja a feszültséget, és el akarja kerülni azt a látszatot, hogy politikai megfontolások alapján hoz gazdasági döntéseket. Az államadósságot a bizottság 2013-ban 79,7 százalékra, 2014-ra pedig 78,9 százalékra, a gazdasági növekedést pedig 2013-ra 0,2 százalékra, jövőre pedig 1,4 százalékra teszi.

Brüsszelben is dagad a dohány-botrány

2013. május 2., 09:37 Módosítva: 2013.10.21 15:24

De nem a trafikok, hanem a kenőpénz körül. Az egész az egészségügyi EU biztos lemondásával kezdődött tavaly októberben. John Dallit főnöke José Manuel Barroso alig egy óra alatt rúgta ki, mert az Európai Csalásellenes Hivatal (OLAF) vizsgálata szerint a biztos tudhatott arról, hogy két máltai lobbista arra hivatkozva próbált 60 millió euró kenőpénzhez jutni egy svéd dohánygyártól, hogy cserébe kedvezően befolyásolják az egészségügyi biztos álláspontját az EU-ban tiltott snüssz (tubák) engedélyezése kapcsán.

 

Dalli közvetlen érintettségét nem sikerült bizonyítani, de az OLAF vizsgálat most kiszivárgott jegyzőkönyve úgy fogalmaz, hogy számos közvetett, és egymással összefüggő bizonyíték utal arra, hogy tudnia kellett az esetről. A vesztegetéssel, illetve illetéktelen befolyásszerzéssel gyanúsított két lobbista ellen nyomozás zajlik Máltán.
Időközben kiderült, hogy az OLAF nyomozói sem játszottak teljesen tisztán. A szervezet vezetője például személyesen avatkozott be a belső az Európai Bizottságnál zajló belső vizsgálatba, amit nem tehetett volna. Egy másik alkalommal az egyik tanúként kihallgatott személyt több órás faggatást követően ebédelni vitt, majd úgy íratta vele alá a kihallgatási jegyzőkönyvet, hogy a vallomástevőnek esélye sem volt azt átolvasni. A túlbuzgó nyomozás során ejtett hibák miatt áll a bál az Európai Parlamentben, és lehet, hogy a Csalásellenes Hivatal igazgatója repülni fog.

Az egész történet kezd egyre kínosabbá válni Barroso számára. Úgy tűnik, hogy a bizottság elnöke közvetlen bizonyítékok hiányában, egy kétes eszközökkel és amatőr hibákkal lefolytatott nyomozás eredményeire alapozva rúgta ki az egészségügyi biztost. Ehhez a jól értesültek hozzáteszik, hogy a dohánytermékek szabályozásáról szóló irányelv mellett a GMO-k termesztésének engedélyezéséért, vagy a növényvédőszerek szabályozásáért felelős Dalli túlságosan jó kapcsolatot ápolt az ipari lobbistákkal. Állítólag Barroso többször figyelmeztette a korábbi máltai biztost, hogy ne találkozzon iparági lobbistákkal négyszemközt, de Dalli ezt figyelmen kívül hagyta. Lehet, hogy egyszerűen elfogyott Barroso türelme, és az első lehetőséggel élve megszabadult az időzített bombaként ketyegő kollégájától?

Ha még ennél is több részletre vágysz, akkor ide kattints!

 

Éljen május 1-e!

2013. május 1., 10:43 Módosítva: 2013.10.21 15:24

Ma kilenc éve vagyunk tagjai az Európai Uniónak, miután a csatlakozásról tartott 2003. áprilisi népszavazáson a résztvevők 83%-a igent mondott erre. Három évvel később tagjai lettünk a szabad utazást lehetővé tevő schengeni övezetnek, egyszerűbbé vált a munkavállalás és a letelepedés külföldön, ezermilliárdokban mérhető fejlesztési támogatás érkezett az országba, a magyar mezőgazdaságra hulló áldást nem is számítva. Kilenc éve teljesen megnyílt a hazai piac a külföldi vállalatok előtt, a magyar vállalkozásoknak pedig már nem csak a hazai, de az uniós piacon is nyílt versenyben kell megállniuk a helyüket a versenytársakkal szemben. Megjelent a hazai közbeszédben a misztikus ’Brüsszel’, amely hétfejű sárkányként, vagy igazságos jótündérként osztja az áldást, vagy az átkot. Egy áprilisban végzett közvélemény kutatás szerint a magyar lakosság többsége úgy véli, hogy a tagság inkább hátrányos, mint előnyös. Magyarországgal szemben kettős mércét alkalmaznak Brüsszelben, az EU nem korrekt az országgal szemben, és kapcsolatainkat nem kellene tovább erősíteni a közösséggel.

2004 előtt az ország EU csatlakozását - a szélsőjobbot, és a szélsőbalt leszámítva - politikai konszenzus övezte. A csatlakozást követően, de különösen az elmúlt néhány évben ez a konszenzus megbomlott. A kilépés gondolatát egyelőre határozottan elutasítja a politikai közép. De a kormánypárt egyes kérdések kapcsán (pl. euróövezeti csatlakozás, bankunió) lényegében kizárja a szorosabb együttműködés lehetőségét, miközben számos kérdésben politikai hidegháború folyik Brüsszel és Budapest között.

A tagsággal járó előnyök és hátrányok részletes felsorolása és összemérése jóval nagyobb lélegzetű írást igényelne, mint ez. Ráadásul még a legrészletesebb elemzés sem mond igazán semmit arról, hogy ezek az előnyök és hátrányok mit jelentenek az egyén szintjén. Így aztán a nyájas olvasónak be kell érnie egy nem túl meglepő és szubjektív állásfoglalással: az EUrologus bizony a messzemenőkig támogatja Magyarország uniós tagságát. Nem azért, mert vakok lennénk, és ne látnánk az uniós tagságból fakadó nehézségeket és kihívásokat. A kevésbé tőkeerős, képzetlenebb munkaerővel és gyengébb technológiával bíró magyar cégeknek nehéz versenybe szállni az évszázados kapitalista múlton edződött nyugatiakkal. Az uniós standardok bevezetése egyrészt egy rakás adminisztrációt rakott a nyakunkba, másrészt bizonyos területeken csökkentette a minőségi elvárásokat (persze más területeken meg növelte). És valóban kellemetlen érzés, hogy lassan minden második héten beszólnak Brüsszelből: Viktor ne túrd az orrod, mert rávágunk a kezedre.

Nem is csak azért támogatjuk az uniós tagságot, mert az alternatíva egyszerűen nem létezik, vagy ha igen, akkor abba nem szívesen gondolunk bele. Képzeljük el, milyen nagyszerűen boldogulnánk frissen visszanyert nemzeti szuverenitásunkkal, miközben az otthonainkat fűtő földgáz 80%-a az oroszoktól jön, az általunk fogyasztott termékek minőségét meghatározó szabályokat Brüsszelben írják, a magyar állampapírok negyede pedig egy nemzetközi befektetési alap kezében van. A 21. században a nemzeti szuverenitás meglepően sok szempontból és erősen korlátozott egy olyan kis ország számára, mint Magyarország. Az uniós tagsággal ugyan bizonyos szempontból csökken a nemzeti szuverenitásunk, de számos területen meg is nő, pl. éppen az energetika, a belső piacon alkalmazott kereskedelmi szabályok, vagy a pénzügyi világ szabályozása kapcsán.

Hanem elsősorban azért támogatjuk az uniós tagságot, mert történelmi, gazdasági, politikai és kulturális értelemben Magyarországnak nem az ázsiai határmezsgyén húzódó bizonytalan szürke zónában, hanem az Európai Unióban van a helye. Mert Szent Istvántól Mátyáson át Széchenyiig és Deákig a magyar történelemben a nyugati orientáció testesítette meg a haladást, a gazdasági és politikai felzárkózást. Mert a Nyugat, bár veszít befolyásából és talán már kevésbé vonzó, mint 20 éve, még mindig sokkal gazdagabb, élhetőbb és fejlettebb mint mi, és azt szeretnénk, ha egyszer Magyarország is legalább ennyire gazdag, élhető és fejlett lenne. Az uniós tagsággal ez rengeteg munka, kitartás és küzdelem árán elérhető. Nélküle sosem.