A víz közkincs, a tiszta ivóvízhez való hozzáférés alapvető emberi jog, a vízközmű szolgáltatásokat pedig köztulajdonban kell tartani. Ez a témája az első, Európai Bizottság által is befogadott európai polgári kezdeményezésnek, amelyet már most több mint egymillió európai támogatott aláírásával.

Az Európai Szegénységellenes Hálózat, az Európai Környezetvédelmi Iroda, az Európai Szakszervezeti Szövetség és számos más európai szintű, illetve tagállami civil szervezet kezdeményezése az aláírókon túl úgy tűnik, hogy egyelőre az európai baloldal támogatását élvezi. Az Európai Bizottság, amelyet az állampolgári kezdeményezés felhív a felsorolt célok elérését szolgáló jogszabályok elfogadására, egyelőre még nem nyilvánított véleményt a konkrét kérdés kapcsán. A brüsszeli testület ugyanakkor eddig következetesen elutasított minden olyan kezdeményezést, amely a vízszolgáltatás köztulajdonba vételét európai szinten írta volna elő, és azt az álláspontot képviselte, hogy ezt a kérdést döntsék el a tagállamok. Különösebb indoklást nem igényel, hogy miért fontos a tiszta ivóvízhez való rendszeres hozzáférés, aki mégis szeretné bővíteni az érvkészletét, az korábbi írásunkból csemegézhet.

Az európai polgári kezdeményezés a Lisszaboni szerződés újítása. Lényege, hogy az EU legalább hét tagállamából összegyűjtött egymillió aláírással az európai polgárok felhívhatják az európai intézményeket arra, hogy foglalkozzanak a kezdeményezésben kifejtett kérdéssel. Az egymillió aláírás összegyűjtése nem teremt jogalkotási kötelezettséget (furcsa is lenne ez a csaknem 500 milliós EU-ban), de az Európai Parlament nyilvános meghallgatást szervez a témában, amelyre meghívja a kezdeményezőket, a Bizottság pedig köteles megindokolni, ha elutasítja a kezdeményezésben foglaltakat.

Még egy lépéssel közelebb kerültek az eurózóna tagországai a valóban egységes európai gazdaságpolitikához. Tegnap este megállapodás született az úgynevezett kettes csomagról (2-Pack, igen mint az egykor volt rapper), hogy az Európai Bizottság a jövő évtől kezdve előzetesen véleményezheti az összes eurózóna -tag költségvetését, és megvizsgálhatja, hogy azok összhangban állnak-e az eurózóna költségvetési hiányra és államadósságra vonatkozó célkitűzéseivel. Ha nem, akkor negatív ajánlással továbbítja a költségvetést a tagállamokat képviselő Pénzügyminiszteri Tanács elé, amely akar új költségvetés készítésére is felhívhatja a renitens kormányt.

Nem csoda, hogy a magyar miniszterelnök egyáltalán nem kíván belépni ebbe a társaságba. Képzeljük el, hogyan reagálna a Bizottság, pláne a többi tagállam a választási év előtt belengetett rezsicsökkentés gondolatára. Az ilyen, a költségvetési hiányt jelentősen megemelő akciókat nemes egyszerűséggel elutasítanák. Az új szabály persze az eurózónától egyelőre inkább távolodó, mint ahhoz közeledő Magyarország esetében csak elméleti kérdéseket vet fel, a közös valutát használó országok esetében azonban valóban érdekes gyakorlati következményei lehetnek. Ahogy Magyarországon, úgy az Unió más országaiban is megfigyelhető az a jelenség, hogy a választásra készülő kormányok kisebb-nagyobb mértékű osztogatásai nyomán a költségvetési hiány hirtelen megugrik. Lehet, hogy a jövőre életbe lépő szabály véget vet ennek a gyakorlatnak? Az EUrologus szerint mindenképpen üdvös fejlemény lenne, ha az egymás költségvetési gazdálkodását ellenőrző tagállamok a közös felügyelet hatására gazdaságpolitikájukban meghaladnák a rövid távú politikai szempontokat. Utóbbi pedig sokkal többet érne, mint amit a büdzsé az EU GDP-jének néhány tizedszázalékos fraktáljáról vérre menő viták végeredménye valaha is hozhat.

2014. áprilisában működésbe léphet az egységes európai szabadalmi rendszer. Ha feltaláló vagy, ez számodra különösen jó hír, mivel végre nem kell végigjárnod a 27 tagállam szabadalmi hivatalát ahhoz, hogy az EU majd teljes belső piacán jogi védelmet élvezzen a szabadalmad.

Nem kell az alapvetően angolul végzett kutatás-fejlesztési munkádat lefordítanod mondjuk litvánra, görögre és egy csomó másik nyelvre (adott esetben magyarra se). Szintén nem kell majd a szabadalmi megállapodást aláíró 25 különböző tagállami bíróságra rohangálnod, ha valaki az engedélyed nélkül elkezdi másolni a szellemi erőfeszítésed gyümölcseként létrejött terméket.

De miért jó ez nekünk, egyszerű földi halandóknak, akik szellemi korlátoltságukban soha nem rukkoltak elő olyan zseniális újításokkal, mint az arcra csavarozott szemüveg, a nikotinos kávé, vagy a kő-papír-olló kártyajáték (feltételezhetően azoknak fejlesztve, akik lusták felemelni a kezüket, hogy a vitákat eme nemes módszerrel döntések el). Nos alapvetően azért, mert az európai ipar versenyképessége jelentős mértékben a szabadalmi rendszer hatékonyságán múlik. A jelenlegi európai szabadalmi rendszer pedig elavult, a mai napig jórészt az 1883-as Párizsi Szabadalmi Egyezményben lefektetett elveken alapszik, miközben eltelt több mint száz év, és létrejött az EU egységes piaca. 

Nehéz úgy versenyezni az európai feltalálóknak az amerikai, a japán és egyre inkább a kínai konkurenciával, hogy a találmány felett jogi védelmet képező, ezáltal azt kiaknázható gazdasági erőforrássá változtató szabadalmi oltalmat tagállamonként külön-külön kell megszerezniük. A különböző eljárási díjak és fordítási költségek miatt az EU-ban manapság háromszor-négyszer drágább egy szabadalom bejegyzése, mint az óceán túlpartján. Ez a versenyhátrány éppen legnagyobb fejlődési lehetőséggel bíró high-tech iparágak európai térnyerését veti vissza.

Hiába alkudott ugyanis meg majd mindenben a magyar soros uniós elnökség idején a gárda, bíróság székhelyének ügye a nemzeti presztízskérdésként fogságba került. A várakozások szerint tehát végre túljut a közösség azon a blamán, hogy miközben kontinens szerte szabadon áramlik a tőke és a munkaerő a találmányokat és fejlesztéseket védő szabályok továbbra is nemzeti szinten voltak meghatározva.

1973 óta létezik ugyanis európai szabadalom is, annak megszerzése azonban rendkívül drága és körülményes. Ez pedig nem csak a fejlesztéseikkel piacra igyekvő kisvállalatokat tántorítja el gyakran az üzleteléstől más tagállamokban, de jelentős extra költségeket ró a határokon átnyúlóan működő multinacionális vállalatokra is.

Ezentúl azonban az Unió huszonhárom hivatalos nyelve közül bármelyiken beadható egy szabadalom, amely nem jelent többletterheket a jogvédelmet kérőre. A kérelem pozitív elbírálás esetén pedig alapból mind a 25 országra kiterjedő jogvédelmet biztosítanak a szabályok. Ez pedig zöld utat jelent az olcsóbb és versenyképesebb rendszer felállása előtt. Míg ugyanis jelenleg az Egyesült Államokban 1850 euró körül van egy szabadalom bejegyeztetése, addig ahhoz hogy az egész Európai Unióra kiterjedő szellemi jogi védelmet kapjon egy találmány legalább a tízszeresébe kerül egy feltalálónak vagy vállalatnak.

A hatalmas költségkülönbség nagy részét a fordítási kiadások teszik ki. Az érvényben lévő szabályok szerint ugyanis ahhoz, hogy valaki az ‘73 óta létező európai védelmet szerezzen találmányának, minden olyan ország nyelvére le kell fordíttatnia a szabadalma szövegét ahol szellemi jogi védelmet szeretne kapni. Azt pedig, hogy hány országra érvényes védelmet szeretne kapni, előre meg kell jelölnie beadványában, felkészülve az azzal járó többlet költségek fedezésére.

Ezt a rendszert váltja fel az új szabályozás, amely szerint egy magyar feltaláló esetében például elég lesz magyarul beadni a teljes leírást és a szabadalmi igénypontokat, valamint megadni, hogy a három eljárási nyelv közül melyikben szeretné ha szabadalmával foglalkozzanak. Ehhez mindössze egyszer kell bejegyzési díjat fizetnie, majd a nemzeti szabadalmi hivatal vagy a müncheni Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) a levédendő ötlet teljes szövegét az elbírálás nyelvére fordítja, illetve az igénypontokat mindhárom nyelvre átülteti.

A jövőben azonban minden fordítási költséget vagy visszatérítenének vagy eleve magukra vállalnának a szabványügyi hivatalok jelentősen olcsóbbá téve a jelenleginél a rendszert. Ráadásul egy automatizált fordítórendszer alkalmazásával tájékoztató jellegű fordítása minden találmánynak hozzáférhető lesz az EU összes nyelvén bárki számára ingyenesen.

Az igazi kérdés azonban az, hogy elengedő lesz-e a szabályok és a nyelvi rezsim könnyítése ahhoz, hogy az amerikaihoz (426 ezer), japánhoz (408 ezer) kínaihoz (210 ezer) vagy dél-koreaihoz (166 ezer) léptékű szinte nőjön a 2006-os adatok szerint 135 ezer az EPO által bejegyzett szabványok száma.

Az EUrologus a pontos tájékoztatás végett jelzi: azért 25 tagállamról írunk, mert a spanyolok egyáltalán nem vesznek részt benne, az olaszok pedig csak a közös szabadalmi bíráskodásban partnerek. Továbbá máig a legyelek a belpolitika, a bolgárok és a csehek a tagállami jogi környezet kialakításának késedelme miatt nemratifikálták a kormányközi megállapodásban testet öltő dokumentumot.

„Számolja fel az európai széndioxid-kereskedelmi rendszert  (ETS) az Európai Unió” - szólít fel közös nyilatkozatban hetvenöt zöld civil szervezet az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerének (ETS) reformjáról szóló európai parlamenti szavazás előtt. A zöldszervezetek szerint az ETS alkalmatlan az éghajlatváltozás elleni küzdelem céljainak elérésére, egész egyszerűen azért, mert nem csökkenti az EU széndioxid kibocsátását.

Az ETS lényege egy olyan gazdasági környezet kialakítása lenne, amelyben egyszerűen nem éri meg szennyezni, mert az azzal járó költségek meghaladják a környezetvédelmi beruházások árát. A rendszer ezt úgy érné el, hogy a káros anyagok kibocsátását a nagy ipari vállalatoknak ún. kvóták vásárlásával kellene fedezniük. Ha nő a gyár kibocsátása, még több kvótát kell venni, ha csökken, akkor a felesleget el lehet adni a piacon, amiből a környezetvédelmi beruházásokra költő vállalatoknak plusz bevétele származik. Papíron minden jól mutat, az ETS-t mégis rengeteg kritika érte már létrejötte óta. Ennek egyik oka, hogy a nagy kibocsátók túlnyomó többsége még mindig ingyen jut a kvóták zöméhez, ahelyett, hogy azokat megvásárolná. Ráadásul a gazdasági válság nyomán amúgy is elmarad az EU ipari kibocsátása a várakozásoktól, így jelentős kvóta-többlet jött létre a piacon. A szokásos hasonlatot megfordítva: fóka van, ameddig a szem ellát, az eszkimók pedig nem éhesek. A kvóták értéke a mélybe zuhant, az alacsony ár pedig egyáltalán nem ösztönöz zöld beruházásokra, és ezáltal a kibocsátás csökkentésére. A logikus megoldás a piacon található teljes kvótamennyiség jelentős csökkentése lenne. Ettől azonban óvakodnak az európai döntéshozók, mivel az érintett ipari vállalatok a termelés EU-n kívülre helyezésével, azaz munkahelyek megszüntetésével fenyegetnek.

A bírálatok másik oka, hogy az európai vállalatok a kibocsátás-csökkentési kötelezettségüket úgy is letudhatják, hogy fejlődő országokban hajtanak végre környezetvédelmi beruházásokat. Az európai költségek töredékéért elért kibocsátás-csökkentést a vállalatok jóváírhatják, és mivel az éghajlatváltozás elleni küzdelem globális fellépést igényel, elvileg mindegy, hogy hol történik kibocsátás-csökkentés. A valóság azonban itt is felülírja az elméleti kereteket: a fejlődő országokban végrehajtott beruházások gazdasági, társadalmi és környezeti hatása jobb esetben megkérdőjelezhető, rosszabb esetben egyenesen káros. A Friends of the Earth szerint például az elmaradott térségekben végrehajtott projektekkel a nagyvállalatok felvásárolják termőföldet, rendszeres megsértik az emberi jogokat, lakóhelyük elhagyására kényszerítik a helyi közösségeket és általában káros hatással bírnak a helyi gazdasági és társadalmi folyamatokra.

A zöld szervezetek szerint a rendszer ezer sebből vérzik, és a számos politikai alku, gazdasági és egyéb érdek miatt gyakorlatilag javíthatatlan, ezért alternatív klímapolitika kidolgozására szólítják fel az Európai Uniót.

Vizsgálatot indít az Európai Ombudsman az Európai Bizottság ellen, amiért az utóbbi nem lép fel az előírásoknak megfelelő határozottsággal a bizottsági állásokból magáncégek magas pozícióiba ejtőernyőző ex-hivatalnokokkal szemben. Az Ombudsman civil szervezetek (Greenpeace, Corporate Europe Observatory, Lobbycontrol, Spinwatch) kezdeményezésére jár el, akik azt állítják, hogy egyes cégek magánérdeke túlzott mértékben érvényesül az uniós jogalkotásban. Persze nem a magyarországi közbeszerzéseken nyertes cégek-magyar kormány jellegű összefonódásra kell gondolni, de a történet így is aggasztó.

Az utóbbi években megszaporodtak az Európai Bizottságot övező botrányok, amelyek középpontjában egy-egy magas rangú bizottsági tisztviselő állt, akire vagy már a köztisztviselői beosztása idején, vagy közvetlenül távozása után a gyanú árnyéka vetült. Az utolsó lökést talán pont az Európai Élelmiszerbiztonsági Ügynökség, magyar származású vezetőjének esete adta. Bánáti Diána alighogy távozott a többek között a GMO-k termesztését, és az élelmiszerbiztonságot felügyelő európai csúcshatóság éléről, máris az élelmiszeripari vállalatok lobbiszervének tartott Európai Élettudományi Intézet igazgatójaként folytatta. Távozása vélhetően azért vált szükségessé, mert kitudódott, hogy Bánáti egy ideig párhuzamosan volt az uniós ügynökség vezetője, és a szabályozni szándékozott vállalatok lobbiszervének igazgatósági tagja (fizetésért). Ez az eset még a hasonló helyzetekben szótlanul hallgató Európai Bizottságot is nyilatkozatra késztette, amely úgy fogalmazott, hogy „Szégyen, ami történt”. Ebben a nyilatkozatban legalább tényleg van annyi igazság, hogy a Bizottság felső vezetése körében aggodalommal nézik az angol sajtóban csak revolving door-nak, azaz forgóajtónak nevezett jelenséget, amely az utóbbi időben súlyosan erodálta a Bizottság szakmai hitelességét. Hogyan maradhat így kulcsszereplő az uniós folyamatokban a Bizottság, ha a pénzeket osztó tagállamokkal, és a demokratikus felhatalmazással bíró Európai Parlamenttel szemben egyetlen alapon érvelhet álláspontja mellett: hogy szakmailag az a legjobb, leghitelesebb és leginkább kiegyensúlyozott. Ha ez a hitelesség elvész, a Bizottság is elveszíti politikai súlyát az uniós alkufolyamatba, és ezt vezetői mindenképpen meg akarják akadályozni. Az uniós szervezet immunrendszere ezért, ha késve is, és messze nem elég nagy lendülettel, de legalább működésbe lépett. A Bizottságot három oldalról is szorongatják: egyrészt a tagállamok, másrészt az Európai Parlament, harmadrészt most már az Európai Ombudsman is. Az illetéktelen befolyásszerzés igénye mindenhol felmerül, sőt valamilyen mértékű kárt még a legjobban működő közigazgatásban is okozhat. Ez a fajta diszfunkcionalitás azonban kispálya a Magyarországon tapasztalható, a K-Monitor által rendszerszintűnek nevezett korrupcióhoz képest. Ráadásul, ami különösen elkeserítő, hogy míg Brüsszelben a korrupciós vádakra belső és külső ellenőrzések indultak, addig Magyarországon ennek szinte a lehetősége is kizárt.

Történelmi léptékű szabadkereskedelmi megállapodás jöhet létre az Európai Unió és az Egyesült Államok között, ha a két fél képes megegyezni a részletekről a következő két-három éven elül. A két gazdasági térség fokozatosan veszít világgazdasági súlyából a feltörekvő országok, elsősorban Kína India, Oroszország, Brazília, Mexikó, Dél-Afrika, vagy Malajzia növekedésével. Mégis, az évi 635 milliárd dollár forgalmú transzatlanti szabadkereskedelmi övezet a világtörténelem legnagyobb ilyen jellegű együttműködése lenne, amely egyben csattanós választ adhatna a Nyugat hanyatlását vizionálók vádjaira.

Márpedig az EU-USA szabadkereskedelmi megállapodás, és az azon is túlmutató gazdasági együttműködés Barack Obama második beiktatási beszédét követően elérhető közelségbe került. Obama úgy fogalmazott, hogy az Egyesült Államok tárgyalásokat kezd az Európai Unióval egy átfogó kereskedelmi és befektetési együttműködés létrehozásáról. Többről van tehát szó, mint az átlagosan 4%-os mértékű vámtételek lebontása, vagy az EU kereskedelmi biztosa, Karel De Gucht által 10-20 %-os hatásúra becsült adminisztratív korlátozások felszámolása. A két fél arról is igyekszik megállapodni, hogy az európai, illetve amerikai vállalatok hogyan léphetnének könnyebben piacra az óceán másik partján, sőt közös stratégiát dolgoznának ki egyes globális fellépést igénylő ügyekben, úgy mint az éghajlatváltozás elleni fellépés, a szellemi tulajdonjogok védelme, a szabad gazdasági versenyt érintő korlátozások, illetve a nemzeti vállalatoknak nyújtott állami támogatások. A nemzetközi színtéren való együttes fellépés talán a legizgalmasabb fejlemény, hiszen a globális problémák körében először jöhetne létre az egységes ‘nyugati álláspont’. Ez számos esetben markánsan különbözni fog a feltörekvő gazdaságok és a fejlődő országok véleményétől, mégis a legfontosabb gazdasági és kereskedelmi kérdésekben kimozdíthatja a nemzetközi közösséget a jelenleg tapasztalt patthelyzetből. A ’nyugati’ álláspont mögött ugyanis olyan gazdasági, politikai és katonai erő állna, amely képes döntő módon befolyásolni bármilyen vitát, és amelyet semmilyen körülmény mellett nem lehetne figyelmen kívül hagyni. Elég azt felidéznünk, hogy érdemi nyomásgyakorló képesség nélkül, hogyan vallott kudarcot a globális színtéren az Európai Unió klímapolitikája, és hogy miért lenne mindez sikeresebb, ha az USA (akár kezdetben kevésbé ambiciózus célok mentén) beállna a kezdeményezés mellé. Azt is könnyen beláthatjuk, hogy hatékonyabban lehet fellépni az orosz, vagy a kínai vállalatok állami dotálása ellen, vagy a többségében még nyugati vállalatok által előállított szellemi termékek védelmében (pl. szabadalmak, szoftverek, filmek, dizájn-elemek) ha a világ GDP-jének több mint felét egyesítő kereskedelmi blokk helyez kilátásba valamilyen esetleges retorziót.

A megállapodás létrejöttéhez vezető út persze göröngyös. Hogy mennyire, azt akár egyetlen példával, a genetikailag módosított növények eltérő megítélésén keresztül is érzékeltethetjük. Míg az USA-ban a lakosság túlnyomó többségét nem érdekli, vagy nem zavarja, hogy GMO növényeket eszik, addig az európaiak zöme mereven elutasítja a technológiát. Egy másik példával élve: a XX. századi amerikai fejlődés szimbólumává vált autóipart a mai napig számos eszközzel védik az európai és távol-keleti versenytársaktól. Ezek lebontása autóipari állások ezreit szüntetheti meg: vajon felkészült-e erre az amerikai társadalom és politikai vezetés?

Végül röviden arról, hogyan érintheti az kereskedelmi blokk létrejötte Magyarországot? Kicsit olcsóbb lesz a Nike és az iPhone, meg több száz más, az Egyesült Államokból érkező termék. Elvileg a magyar vállalatok könnyebben juthatnak ki az amerikai piacra, ha van hozzá erejük és tehetségük. Amerikai vállalatok is könnyebben települhetnek hozzánk, ha látnak az országban fantáziát, mondjuk azért, mert alacsonyabbak a költségek, de hasonlóan jól, vagy jobban képzett a munkaerő, mint otthon. Hogy ebbe az irányba fejlődünk-e azt mindenki maga döntse el. Azt viszont a szabadkereskedelmi és gazdasági együttműködés felvetése is bizonyítja, hogy elhamarkodott és felesleges a Nyugat alkonyáról beszélni. Pláne akkor, ha mi magunk is (bármennyire meglepő) a Nyugat részei vagyunk.

Az egykori belsőpiaci biztost Magyarországon kevesen ismerik. Amikor Brüsszelből osztotta a címben idézett mondathoz hasonlóan kemény igazságokat, mi még csak kívülről nézegettük a párás ablaküveget, és a legnagyobb kérdés az volt, hogy lesz-e Bécsben cukrászdánk, vagy nem lesz. Aztán mire kiderült, hogy a mákos guba nem kemény drog, és más témára is tudtunk koncentrálni, Fritz Bolkenstein már visszavonult a végeláthatatlan gátrendszerek, szélmalmok és bicikliutak országába.

Most azonban megszólalt, méghozzá Washingtonban, a libertáriánus Cato Intézet konferenciáján, ahol kifejtette, hogy Helmut Kohl német kancellár az egyesített Európa álmát kergetve erőltette bele az eladósodott deli országokat az euróövezetbe. A cél a gazdasági összefonódások erősítésén keresztül az európai országok egymásra utaltságának fokozása, ezáltal a fegyveres konfliktus esélyének minimalizálása volt.

Bolkenstein szerint viszont a rendszer nem működik, és a jelenlegi európai vezetés a múlt hibáit ismétli, amikor a válság hatására még szorosabb együttműködést szorgalmaz. Bolkenstain bírálta a bankunióról szóló javaslatot, amely szerinte az Európai Központi Bank irányítása mellett működésképtelen lenne, az euro-kötvényekről szóló javaslatról pedig csak annyit mondott, hogy az egész “bűzlik”.

Érdekes fordulat ez az egykori biztostól, akinek a nevéhez az elmúlt évtized talán legellentmondásosabb uniós jogalkotási javaslata fűződik. Bolkenstein terjesztette elő még 2004-ben az ún. Szolgáltatási irányelvet, amelynek célja a szolgáltatások szabad áramlását akadályozó több ezer adminisztratív tagállami korlátozás lebontása lett volna. Az irányelv vitája egybe esett az EU 2004-es bővítési körével, minek hatására egyes baloldali pártok a kelet-európaiak szociális dömpingjével kezdtek el fenyegetőzni (bérek leszorítása). Mások a szolgáltatások színvonalának csökkenésétől tartottak (aki már próbált nyugat-európai nagyvárosban hétvégén villanyszerelőt fogni, az tudja, hogy ez mekkora baromság), megint mások fogyasztóvédelmi kifogásokkal jöttek. Bolkenstein azonban keményen kiállt az irányelv liberális megközelítése mellett, amely azon az egyszerű elven alapult, hogy a piacok felszabadításával intenzívebbé váló verseny az árak csökkenéséhez, és a szolgáltatási színvonal javulásához vezet. Makacssága és szókimondó stílusa ideális célponttá tették elsősorban az európai baloldal és a szakszervezeti mozgalom számára, akik egy idő után már csak Frankenstein-direktívaként hivatkoztak a jogszabályra. A folyamatosan fellazuló jogszabály éveken át elnyűhetetlen politikai témának bizonyult, olyannyira, hogy szerepet játszott pl. az EU alkotmányos szerződésének 2005-ös franciaországi és hollandiai referendumokon való elbukásában.

Mondjuk ki, copy-paste botrány robbant ki az Európai Parlament (EP) háza táján tegnap miután a brit Privacy International civil jogvédő szervezet közzétette vonatkozó jelentését. Közlésük szerint az EP új adatvédelmi törvénytervezetének több, mint negyedét egyszerűen bemásolták amerikai lobbicsoportok szövegeiből a jogalkotást előkészítő EP képviselők. A fő ludas az Európai Parlament belsőpiaci bizottságának vezetője, Malcolm Harbour. A brit konzervatív honatya pártja árnyék jelentéstevőjeként került kapcsolatba a törvény parlamenti előkészítésével.

A több tucatnyi vitatott módosító javaslatról a Privacy International keze alá dolgozó Max Schrems kiderítette, és a Europe v Facebook oldalon közzé is tette kigyűjtve a másolt szövegszakaszokat.

Így került be az Amerikai Kereskedelmi Kamara brüsszeli képviselete és az Európai Bank Federáció  (EBF) javaslata, hogy a cégeken belül az adatvédelmi felügyelői poszt csak lehetséges opcióként jelenjen meg ne legyen kötelező ilyen embert alkalmazniuk, ahogy az az eredeti uniós javaslatban szerepelt. Az Amazon online könyvesbolt és az Ebay aukciós portál azt a szakaszt töröltette az uniós tervezetből, amely megtiltott volna a cégeknek hogy az emberek adatait használják, amennyiben azok nem járulnak megfelelően hozzá. Az Amazon (mely a könyvkereskedelem mellett a felhőalapú szolgáltatások egyik nagyágyúja - a szerk.) emellett azt a kitételt is eltávolíttatná, amely az EU-ból származó adatok nem az unióban található felhőalapú szolgáltatásokban tárolását védené.

A bemásolt lobbiszövegekkel kapcsolatos kérdésére az EUobservernek Harbour azt válaszolta: azon tény, hogy a személyes adatokat használó és ezért azokat védeni kénytelen vállalatok egyetértenek egyes módosító javaslatokkal még nem érvényteleníti álláspontjukat.

Harbour mellett azonban további két brit konzervatív, Sajjad Karim és Giles Chichester is érintett az ügyben, akik a módosítóik 23 és 22 százalékát másolták be szó szerint. A fent idézett lap szerint azonban a botrányban szerepet kaptak az európai szocialista párt és a liberális párt egyes képviselői is.

Mi több az osztrák zöldpárti honanya, Eva Lichtenberger szerint az új adatvédelmi szabályozás “az egyik legnagyobb lobbiháborút eredményezte az utóbbi hónapokban”. Erre rímel, hogy az “amerikai TASZ”, az ACLU más jogvédő szervezetekkel közösen február 4-én íródott levelében azon aggodalmának adott hangot, hogy az washingtoni kormány direkt próbálja gyengíteni az EU adatvédelmi csomagját.

Erre példa, hogy míg az EU tervezete feljogosítja a polgárokat, hogy kötelezzék a cégeket személyes adataik azonnali törlésére kérésük esetén. Ezzel szemben az Egyesült Államok szerint az EU-nak át kell tekinteni az erre vonatkozó kitételét és a “törléshez való jogot” a javaslatban, mert az megakadályozza az innovációt.

A meccs messze nincs lefutva, mivel az EP szakbizottságai a hónap végéig adják be véleményüket, melyekből aztán az EP Állampolgári Jogok Bizottsága április 24-ére véglegesíti javaslatát. Az EUrologus pedig csak reméli, hogy a botrány nyomán még inkább odafigyelnek a jogvédők és nem ülnek fel az amerikai IT ipar nyomásának, sem a transzparencia-ellenes EP képviselők érvelésének.

A bemásolt módosító javaslatokat részletesen összevetve a lobbisták szövegeivel itt találhatja meg.

Nem egyszer előfordult már, hogy a felhergelt diákok tömegmegmozdulásai a társadalom más rétegeit is lázba hozták, és ezzel nagyszabású változásokat indítottak el egy-egy európai országban. Anélkül, hogy az EUrologus bármit megelőlegezne a magyarországi diáktüntetések kapcsán, összegyűjtöttünk néhány emlékezetes pillanatot az elmúlt évtizedekből.

A 68-as diáktüntetés – minden modern társadalmi- politikai és kulturális mozgalom alfája és omegája.

A 89-es bársonyos forradalom nyitánya a prágai diákok tömegtüntetése volt.

A szerb diákok az 1999-es belgrádi tüntetéseken az ország NATO bombázása ellen tiltakoztak. A szerb diákság azonban ekkor már évek óta folyamatos tüntetésben volt, 96-ban a helyi választások eredményének elismeréséért, 97-ben a mindent átszövő korrupció ellen, 98-ban az egyetemi autonómia szűkítése ellen vonultak az utcára

2011 májusában Madrid főteréről indult a Los Indignados mozgalom, amely előbb a spanyol nagyvárosokban vezetett több tízezres megmozdulásokhoz, majd Európa számos országára átterjedt.

2012 novemberében egész Nagy-Britanniában diáktüntetések voltak, ahol a konzervatív kormány tandíj javaslata, és az ifjúsági munkanélküliség példátlanul magas szintje ellen tiltakoztak

Először röviden arról, amit már tudunk: múlt pénteken az állam- és kormányfők 25 órás iszapbírkózás után megállapodtak az unió 2014-2020-as keretköltségvetéséről, amelynek főösszege 7 évre 960 milliárd euró, tehát az EU fennállása óta először csökkent a korábbi időszakhoz képest. Magyarország kevesebb felzárkóztatási forráshoz jut, mint a jelenlegi időszakban, de egy főre számítva így is a második legtöbb uniós támogatást kapjuk. Hat vagonnyi húszezrest, csak győzzük majd felhasználni… “Deal done” - ahogy Herman Van Rompuy twittelte pénteken. Tényleg? Az EUrologus szerint korántsem. Aki kiváncsi arra, hogy miért, az olvasson tovább.

1. Az uniós költségvetési keret még nincs elfogadva, azt az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia, majd meg kell kötni a költségvetési keret végrehajtását szabályozó Intézményközi megállapodást. Az EP nincs elragadtatva az európai tanácsi változattól, az intézmény három legnagyobb frakciójának vezetője ezt egy közös nyilatkozatban már pénteken közzétette. Kérdés, hogy Joseph Daul, Hannes Swoboda és Guy Verhofstadt, az EP három legnagyobb frakciójának vezetője, valamint az EP elnöke, Martin Schulz hogyan igyekeznek majd feljebb tornászni az összeget. Az EP elvileg nem módosíthatja a költségvetést, de a vétóval fenyegetve további emelést csikarhat ki a tagállamoktól.

Az Hollande-Merkel-Schulz háromszög

2. Schulz mozgástere ráadásul a parlamenten is túlnyúlhat. A költségvetési főösszeg növelésében, illetve bizonyos tételek további emelésében partnere lehet például a szocialista pártcsaládhoz tartozó Francois Hollande, francia elnök. Hollande a megszorítások helyett a növekedésösztönzésre helyezné a hangsúlyt, amihez jól jöhet még néhány milliárd euró a közös büdzsében, különösen úgy, hogy a nagyját a többi nettó befizető dobná össze. A német baloldali Martin Schulz ugyanakkor a belpolitikai arénában szorongathatná Angela Merkelt, hiszen az utóbbi a német közvélemény, és elsősorban saját szavazótábora szemében presztízskérdést csinált az unión való takarékoskodásból. Ennek sikere jelentősen befolyásolhatja az ő és pártja megítélését a szeptemberi német választásokon. Hogy az esetleges Hollande-Schulz összjátéktól Merkel mennyire nincs elragadtatva, azt a fenti kép illusztrálja. 

…90 fokkal elforgatva

3. Kicsit a konteó kategóriába esik, de Schulz akár a másik oldalra is játszhat. Lehet, úgy gondolkodik, hogy ideje jó pontokat szerezni, arra az esetre, ha Merkel kancellár marad, és a Bizottság elnöki posztjáért folytatott versengésben Schulznak szüksége lenne a támogatására.

…minden lében két kanál

4. José Manuel Barroso, bizottsági és Herman Van Rompuy európai tanácsi elnök legszívesebben már túl lennének az egészen. Egyikük sem szeretné azzal beárnyékolni hamarosan záruló európai politikai karrierjét, hogy egy el nem fogadott költségvetéssel kuplerájt hagy maga után Brüsszelben. Ráadásul a hátralevő kevesebb mint másfél évben mindketten az EU gazdasági kormányzását kiteljesítő jogszabályok elfogadására kívánnak koncentrálni. Elvégre ez lenne politikai karrierjük közös koronaékszere.

…mindenki másképp csinálná

5. Ne feledjük, hogy az Európai Parlamentet ezer és ezer érdek szövi át. A tagállamok EP képviselőiken keresztül igyekeznek majd hozzátenni pár tíz-, vagy százmillió eurót az egyes költségvetési tételekhez, vagy éppen elvenni azokból. Az európai profilt építő politikusok számára a költségvetési vita nagy lehetőség arra, hogy nyilvánossághoz jussanak, saját politikai agendájukat nyomják. Az (elsősorban brit) euroszkeptikusok újabb drámai kirohanásokat intézhetnek a nemzeti szuverenitást elszipolyozó brüsszeli behemót ellen. A föderalisták századszor is elmondhatják, hogy kevesebb pénzből nem lehet több Európát építeni. A költségvetési vita nagy show, és mint tudjuk, “the show must go on”, legalább még egy kicsit.

… a végső szó jogán

6. Ahhoz, hogy az éves költségvetési eljárást tartani lehessen, és a 2014-es költségvetést időben el tudják fogadni, az EP-nek tavasszal jóvá kellene hagynia a hétéves keretköltségvetést. A parlament ezt legutóbb, 2006-ban megtette, de már akkor is sokan követelték az Európai Tanács által megvágott  keretszámok elutasítását. Azóta hatályba lépett a Lisszaboni szerződés, amely új költségvetési jogosítványokat adott a parlamentnek. Sok képviselő érzi úgy, hogy az állam- és kormányfők továbbra sem veszik elég komolyan az EP-t. Ezért aztán azt a lehetőséget sem lehet kizárni, hogy az EP elutasítja a költségvetési alku eredményét, új megállapodásra kényszerítve ezzel a tagállamokat. Ez persze másfél évvel az EP választások előtt, a gazdasági recesszió mezsgyéjén tántorogva hazárdjáték lenne, ezért nem is túl valószínű. De ki tudja? Az Európai Parlament okozott már néhány kellemetlen meglepetést a közelmúltban. Ráadásul az intézmény azzal érvel, hogy az uniós feladatokból fakadó pénzügyi kötelezettségvállalások, és a ténylegesen vállalt kifizetések között tátongó sokmilliárdos lyuk az Európai Unió teljes működését veszélyezteti. 

A csütörtök délután háromkor kezdődött első tárgyalási nap pénteken reggel 10-kor is tart. Viszont közben az újságírók próbálták túlélni az éjszakát. Ennek tanúbizonyságait teszi alább közzé az EUrologus.

 

Az ülés várható kezdete 20:30 - pörög egy ideje az EU csúcs sajtótermének gigantikus kijelzőin. Vagyis öt-hat órás csúszásban van a program, hiszen a hivatalos menetrend szerint délután 3-ra már meg kellett volna érkeznie az összes vezetőnek és fél négykor, túlesve a Martin Schulz EP elnökkel lebonyolított egyeztetéseken és a “családi fotón” belecsaptak volna a levesbe a csúcsfejek.

Az ok a kiszivárgó információ morzsák alapján prózai: megy a frakciózás. Annak ellenére, hogy a  szeánszt celebráló Herman van Rompuy boszorkánykonyhájából kikerült tervek szerint előbb megszületett volna a főösszegről szóló alku, s utána már könnyebben haladt volna a matek, a keretösszegen belül dobálózva a millió és tízmillió eurókkal.

Ehhez képest a tweeteken az pörög, hogy a minél brutálisabb büdzsévágásért ágáló britek, hollandok, svédek és dánokkal szemben falanxba rendeződött a francia-lengyel-olasz-spanyol országtömb. S persze az egymásnak feszülő felek közt középen Merkel óvó néni próbál rendet tartani elkerülendő a kakaós bögrék eltörését és a kiflicsücskökkel dobálózást.

Merkel közben persze nem tétlenkedik, az utóbbi órákban tárgyalt Barrosóval, van Rompuyal, Hollande-al és Cameronnal is. A tárgyalások tehát nem futottak le, amit egy név nélkül nyilatkozó uniós tisztségviselő azzal egészített ki, hogy “több idő kell egy kompromisszumos javaslat létrejöttéhez mint tervezték”.

Úgy látszik nem tett jót a mai startnak, hogy a britek által erőltetett 886 milliárd eurós összeg. Az egyre kíméletlenebb költségvetési vágást az új tagállamokat és a regionális támogatásokban érdekelteket tömörítő kohézió barátai formáció ellenzi a leghevesebben, élükön a lengyelekkel. Úgy látszik viszont, hogy az Európai Parlament és a franciák sem hajlandóak ilyen mértékű csökkentésre.

Eközben a magyar delegáció “számoló” szakembereit délutáni alvásra utasította a magyar kormány illetékese, de már Orbán Viktor is a delegációs szobában várja, hogy meginduljon a nagy numerikus ütközet. S végül egy szösszenet a kilátásainkról: a német kormány belső forrásai szerint az ő “számoló” szakembereiknek minimum 4-5 óra kell miután kiosztották van Rompuy legfrissebb büdzsé javaslatát. Utóbbit, mint reggel írtuk háromra várták, de még mindig nem érkezett meg.

Hosszú éjszaka elé néz az EUrologus, a Tanácsban üldögélő párszáz diplomata és hasonszámú újságíró…

 Az EU fővárosát egy jó ideje, de a legutóbbi hetekben végérvényesen hatalmába kerítette a közös hétéves költségvetés számainak tippelgetése.A bingót mától a kormányfők tárgyalóasztalánál a Justus Lipsius tanácsépület ötödik emeletén is elkezdik, ahol nagyban pörög a zseton. Ezer milliárd eurót a tét bár hallani már 900 milliárd közeli számokat is ha az ember túl sok brit újságírót hallgat.

A találgatás azonban az egész uniós negyedben eluralkodott, s tendenciaszerűen megfigyelhető, hogy minden ország fiai és lányai a saját számaikat ismételgetik önbeteljesítő jóslatként.

Lesz megállapodás az uniós büdzséről - adott bizakodásának hangot a magyar uniós biztos, Andor László aki azt is elismerte, hogy nemhogy az Európai Bizottság eredeti 2011-es javaslatánál, de a novemberi a közös büdzsének szentelt első csúcson felvetettnél is kisebb lesz a boríték. Vagyis a novemberi 972 milliárd eurónál 15 milliárddal kevesebb, 957 milliárd lenne a főösszeg. Ez 35 milliárd euróval kevesebb mint a jelenlegi 2007-2013-as időszak büdzséje.

Ezek a számok azonban találgatások délután 3 óráig maguknak a kormányfőknek is, mert ahogy egy diplomata megfogalmazta: nem akarják van Rompuyék, hogy Twitteren előbb legyen elérhető a javaslat dokumentuma, mint a kormányfők asztalán.

A tanácselnök célja a kiadások lefaragását nyomató britek és németek beleegyezésének megszerzése. Másrészről persze ott vannak az uniós intézmények elsőként az EB, mely nem nézi jó szemmel, hogy a közösségi projektekből akarnak lefaragni a tagállamok. Hasonló a helyzet az EP-vel, melynek ráadásul a beleegyezése a Lisszaboni szerződés óta még fontosabb. Megy is az ágálás az EP képviselők közt, hogy csak méltányos ajánlatot fogadnak majd el. Ezzel együtt nehezen eladható politikai portéka sok tagállam EP képviselői számára a nagyobb büdzsé követelése, ha közben a szavazóik a válság terheit nyögik és tesznek az kohéziós politikára meg a francia parasztra.

Magyarországról nézve eközben  - relatíve - megnyugtatólag hathat, hogy Andor szerint valószínűtlen a nekünk fontos kohéziós keret kárára történő további vágás. Igaz hazánk számára az eredetileg 8 milliárd mínusz volt az ajánlat, s most némi kompenzáció után 5 milliárd körüli számokról hallani. A felzárkóztatási pénzek mellett diplomaták szerint érintetlen marad várhatóan a közös agrárpolitikára szánt pénz, melyek együtt a büdzsé 70 százalékát teszik ki.

De például megnyeshetik az amúgy a közösségi infrastruktúra fejlesztési - s ezáltal versenyképességi - szempontból fontos európai energia-, távközlési-, közlekedési-, és egyéb hálózatokat összekötő eredetileg 50 milliárd eurós alfejezetet.

Lesz viszont például mindössze a minap van Rompuy varázscilinderéből előhúzott ifjúsági foglalkoztatást segítő alap. Andor szerint erre az EB körülbelül 8-10 milliárd eurót adhat, míg a pénz másik felét a tagállamoknak kell bedobni, hogy négy hónapig kaphassanak pénzt az álláskereső frissen végzettek.

Nagya robaj még a közös adminisztratív tervek alias eurokraták fizetése és az uniós intézmények működése körül. A populista retorika szerint drága az EU, ami persze a legtöbb tagállami közigazgatásával összevetve távolról sem fair kijelentés. Mindenesetre nagy a nyomás, hogy a válság kurtításából vegye ki a részét az EU adminisztrációs gépezete is, mely nyilván felmerül majd a kormányfők tárgyalóasztalánál is.

A történet folytatását elolvashatja a következő napokban az EUrologuson!

Szinte elkerülhetetlennek tűnik, hogy valamilyen mértékben csökkenjen a magyar európai parlamenti képviselői helyek száma 2014-től. Ez olvasható ki a képviselői helyek tagállamok közötti elosztásáról szóló idén januárban bemutatott EP jelentéséből, amely a 2009-ben életbe lépett Lisszaboni szerződés szabályozását igyekszik összeegyeztetni az uniós tagállamok, és ezzel párhuzamosan az EP képviselők egyre növekvő számával.

A feladat nem egyszerű. Egyrészt a Lisszaboni szerződés praktikus megfontolásokból 751 főben maximálta az intézmény létszámát. Az Európai Parlament a világ legnagyobb demokratikusan választott törvényhozó testülete, amely a méreteiből fakadóan számos működési nehézséggel küzd. A képviselőknek például irodát és személyzetet kell biztosítani, fizetni kell a munkavégzéssel járó költségeiket, arról nem is beszélve, hogy találni kell egy termet, ahova egyszerre beférnek, a 23 nyelven dolgozó tolmácsszolgálattal együtt. A demokrácia, mint tudjuk költséges dolog, de a költségeket azért illik féken tartani, főleg a gazdasági válság idején. Szóval 751 fő a limit, ami felé nem emelkedhet a képviselők létszáma. A képviselői helyeket egy alsó és egy felső limit között az adott tagállam lakosságszámával arányosan osztják el. Minél nagyobb egy tagállam, annál több helyre jogosult. Az arányosság azonban nem egyenes, hanem a rendszer a kisebb tagállamoknak kedvez, míg a nagyobbak képviselői számát csökkenti. Így a legnagyobb lakosággal bíró Németországnak a Lisszaboni szerződés szerinti felső limitnek megfelelő számú, azaz 96 képviselői hely jut, míg a legkisebb, alig 400 ezres Máltának az alsó limit szerinti 6. Az arányosságban jelentkező torzulás felmeréséhez nem kell matematikus diploma: míg Németország esetén kb. 850 ezer Bürger (vagy Bürgerin) szükséges egy EP képviselői helyhez, addig Máltának elegendő helyenként kevesebb mint 70 ezer citadines-t kiállítania. Az ún. degresszív arányosság módszere pont azért lett kitalálva, hogy az unió nagy tagállamai ne tudják ráerőltetni akaratukat egy az egyben a kicsikre.

Magyarország a korábbi alkukból mindig jól jött ki. 2009. előtt 24 képviselőnk volt, de azzal, hogy magyar kontingens 22 főre csökkent, még mindig a leginkább túlkompenzált közép-méretű tagállam vagyunk. Ezért aztán nem csoda, hogy a most tárgyalt EP jelentésben felvázolt négy forgatókönyv mindegyike szerint képviselői helyet fog veszíteni Magyarország. Van olyan modell, amely szerint akár ötöt, a politikai szempontból reálisabbnak tekinthető forgatókönyv szerint pedig egyet. Vajon ettől rosszabb lesz Magyarországnak? Feltétlenül csökken az ország érdekérvényesítő képessége? Semmiképpen sem. Régi igazság, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség számít, amit a legfényesebben a kicsiny Luxemburg példája igazol. Azt ugyanis mindenki gondolkodás nélkül elismeri Brüsszelben, hogy az EU második legkisebb tagja messze nagyobb befolyással rendelkezik, mint ami az ország méretéből fakadna. Ezért aztán egyáltalán nem mindegy, hogy a 2014-es EP választáson mi, magyar választók kiket küldünk Brüsszelbe.

Mióta az európai kontinensen is elburjánzott a gazdasági válság ritkán hallhatunk jó híreket az euró háza tájáról. A brüsszeli döntéshozók körében már az is örömöt okoz, hogy az utóbbi hónapokban nem jelentek meg naponta elemzések az övezet felbomlásáról. Az óvatos optimizmust erősítheti, hogy Lettország a héten végleg elkötelezte magát a közös valuta bevezetése mellett, és a tervek szerint 2014-ben tizennyolcadik országként csatlakozik az euróövezethez.

A lettek teljesítménye különösen figyelemre méltó, hiszen a válság hatására 2008- ban és 2009-ben az ország gazdasági teljesítménye ötödével (!) esett vissza, ami rekord nagyságú zuhanás az EU-ban. Ám ugyanígy rekordnagyságú a tavalyi lett gazdasági növekedés is, amely azt mutatja, hogy az ország két éves agóniát követően ismét a gyors fejlődés útjára lépett. A lett vezetés szerint ezt a növekedést fokozhatja még tovább az euróövezeti csatlakozás, azzal, hogy csökkenti az árfolyam-ingadozással járó költségeket és kockázatokat. Lettország egyébként egyszer már nekifutott az euró bevezetésének 2008-ban, de akkor, látva a gazdasági teljesítmény döbbenetes zuhanását, elhalasztották a valuta-cserét. A lett euróérmék dizájnja még ebből az időszakból származik, ahogy ezt az éles szemű olvasó a fenti képen nyilván már ki is szúrta.

A történet egyetlen szépséghibája az, hogy a lett lakosság nagy többséggel elutasítja a közös valutát. Ahogy máshol, úgy Lettországban is az árak drágulásától tartanak, és vonakodva mondanak le a lett nemzeti függetlenség szimbólumának tartott latról. A politikai vezetők azonban úgy gondolják, hogy az átállással járó gazdasági növekedés olyan mértékű lesz, hogy az belátható időn belül megfordítja az euróval kapcsolatos közhangulatot.

A hír kapcsán ismét felmerül, hogy vajon Magyarország mikor csatlakozik az övezethez, illetve mikor fog rendelkezni legalább egy hiteles menetrenddel az euró bevezetésére. Egybehangzó elemzői vélemények szerint az euró bevezetéséről szóló menetrend hiánya plusz pénzügyi kockázatot jelent az ország számára, drágítja az államadósság finanszírozását, és ezzel felesleges adóforintokat emészt fel.

A leköszönő cseh elnök, Vaclav Klaus nélkül egy euroszkeptikussal szürkül az Európai Unió politikai palettája. Nem mintha Klausért nyolc éves regnálása nyomán egyetlen könnycseppet is elmorzsolna az EUrologus, de meg kell hagyni jó pár emlékezetes akciója volt a leginkább EU szkeptikusságáról közismert cseh vezetőnek. Arról a Klausról  van szó, aki egy brüsszeli szemüvegen át mindenképpen addig húzta a legutóbbi uniós alapokmány, a Lisszaboni szerződés aláírását, amíg csak lehetett. Arról a Klausról van szó, aki mint a 2004-es EU bővítés nyomán elsőként soros elnökséget adó új tagállam vezetője, egy máig nem feledett euroszkeptikus beszédet mondott nyitányként 2009-ben az Európai Parlamentben. És arról a Klausról, aki amikor az EU hajóját a válság vihara a legkeményebben csapkodta a kikötő mólóihoz, két lapáttal dobott rá és ellenzett minden további integrációs törekvést.

Klaus utódja a szociáldemokrata Milos Zeman elnöksége messze nem ígér hasonló izgalmakat, támogatja a föderális Európát és nem karakteres kijelentéseiről híres. Ráadásul az elnökválasztás második fordulójában kikapott Karel Schwarzenberg, volt cseh külügyminiszter, a csokornyakkendő-viselés és az arisztokratikus politizálás nagyura. Nélkül ugyanis nem lesz politikus, aki úgy alszik az Európai Tanács ülésein, hogy felébredve mindig mégis képben van.

Cseh politikai elemzők Klaus kapcsán végül azt sem felejtik el megemlíteni, hogy noha a mostani voksoláskor az EU kritikus jelölt durván leszerepelt, de a márciusban leköszönő elnök mélyen elvetette a cseh társadalomban az egységes Európával kapcsolatos szkepticizmust. Az EUrologust már csak az élteti, hogy Klaus ígérete szerint 2014-ben jelöltként indul az európai parlamenti választásokon erősítendő (vagy gyengítendő) közösségünket.

Hétvégén még azon merengtünk, hogy mi lesz ebből? Összejön-e a nagy találkozás? Sikerül-e a közös fotó? Mit tanulhatunk a kampányok kampányának győztesétől? A kérdések buborékként szálltak a felszínre az EUrologus elméjének tengerén, mire ma végre-valahára megérkezett a hír: Gurmai Zita ott volt, „szinte karnyújtásnyira” Obama elnöktől, és képviselt. Közös fotó ugyan csak a Capitolium épületével készült, Barackkal nem, de sebaj.

A beiktatási ceremónia mellett szerencsére másra is jutott idő. Például Gurmai Zita ellátogatott a Holokauszt Emlékmúzeumba, amiről így vélekedett: „Egy fantasztikus utazást tettünk a múltba. Érdekesség, hogy a látogatók kilencvenöt százaléka nem zsidó származású, ami azért örvendetes, mert igenis fontos, hogy mindenki tisztában legyen a tényekkel, és a múltbéli borzalmas eseményekkel. Csak így lehetünk benne biztosak, hogy a történelem nem ismétli meg önmagát.”

Az utazás valóban fantasztikus lehetett, ha ilyen el nem hanyagolható jelentőségű megállapításokra inspirálta a politikusnőt…

 

Tagság, vagy távozás - e két lehetőség közül választhatnak a britek David Cameron mai ígérete szerint egy 2017-ig megrendezésre kerülő népszavazáson, ha a 2015-ben esedékes választásokon a konzervatívok nyernek. Előtte azonban a britek újratárgyalják az EU-val ápolt kapcsolataikat - ígérte a konzervatív brit miniszterelnök ma reggel elmondott, az EU és Nagy-Britannia viszonyáról tartott beszédében, amelyre hónapok óta várt a brit közvélemény és az európai politikai vezetők.

Az EUrologus értékelése szerint Cameron két legyet akar ütni egy csapásra. Egyrészt csontot dobott saját pártja euroszkeptikus politikusainak, akik az első nyilatkozatok szerint pozitívan fogadták a bejelentést. Az EU-val szemben kritikus brit közvélemény várhatóan szintén támogatja a népszavazás gondolatát, így az akár a 2015-ös választási kampányban is a konzervatívok malmára hajthatja a vizet. Másrészt Cameron, aki tényleg komolyan gondolja a brit tagság újratárgyalását, a népszavazás belengetésével nyomást próbál gyakorolni európai tárgyalópartnereire. Kérdés, hogy ez mennyire lehet hatásos akkor, amikor az általános európai trend (az integráció megerősítése) a brit törekvésekkel gyökeresen ellentétes. A britek, ha valóban sikerül visszavonulniuk bizonyos uniós politikákból, miközben teljes jogú tagként részt vehetnek az olyan együttműködésekben, amelyet nemzeti szempontból kizárólagosan kedvezőnek ítélnek, akár precedenst is teremthetnének. Ezt pedig a mag-Európa országai, élükön a franciákkal semmiképpen sem néznék jó szemmel. Ugyanis, ha megvalósul a brit á-la-carte tagság, akkor mi akadályozná meg a többi tagállamot abban, hogy maguk is különleges feltételeket harcoljanak ki az EU-val ápolt kapcsolataikban? Hol húzódna a határ, mi lenne az a pont, ahol az uniós vezetők megálljt parancsolnának egy-egy tagállam igényeinek? Ráadásul milyen alapon? Ha a britek újra tárgyalhatják a tagsággal járó kötelezettségeket - jegyezzük meg, egy teljesen populista belpolitikai vita nyomására -, akkor mások miért nem? És végeredményben mi értelme akkor az együttműködésnek, ha elvileg mindenki mentesülhet a másik irányába fennálló kötelezettségeitől? Ráadásul mi a garancia arra, hogy az újratárgyalt feltételeket a brit politikai elit és a közvélemény megfelelőnek tartja-e majd, a nép a maradás mellett voksol, a brit politikusok pedig befejezik az EU zsarolását? Erre az egy kérdésre az EUrologus is tudja a választ: semmi. Akkor meg mi értelme van belemenni az alkudozásba?

A kérdéseket még sokáig lehetne sorolni. Te mit gondolsz?

Az adófizető polgárok szemében mindenképpen visszás javaslat szivárgott ki a napokban uniós tisztviselők tollából. A javaslat, melyet informális pontként a mai idei első eurócsoport pénzügyminiszteri ülésen is megvitatnak azt veti fel, hogy a nemzeti kormányoknak is ki kell venniük részüket a bajba jutó bankok feltőkésítésében a jövőben az EU krízisalap által biztosított források mellett.

A Wall Street Journal által megszellőztetett javaslat szerint a bankok a jövőben csak akkor kaphatnának közvetlen támogatást, amennyiben a nemzeti kormányok nem tudják maguk kisegíteni a pénzintézeteket vagy ha azok rendszerszintű kockázatot rejtenek az európai gazdaság egészére vagy az egész tagállamra nézve.

Emellett a bankok akkor is kaphatnak segítséget, ha máskülönben megszegnék a tőkemegfelelési szabályokat, vagyis a pénzügyi mérlegeikben törzstőkéjük legalább 4,5 százalékát nem tudják felmutatni pénzügyi eszközökben.

Az EU tisztviselők tervezete szerint emellett a nemzet kormányoknak a bankok feltőkésítésében is részt kell vállalniuk. A szöveg úgy fogalmaz, hogy tőke hozzájárulást kell biztosítaniuk vagy garanciaalapot fenntartaniuk, mely lehetővé teszi az európai stabilitási mechanizmus (ESM) által biztosított források egy részének beadását szükség esetén.

A felsoroltak gyakorlatilag az átfogó banki unióra vonatkozó javaslatok gerincét képezik, melynek véglegesítését idénre tűzte ki célul az Unió. A tervezet az EU jogalkotók azon tavaly júniusi ígéretét finomítja, mellyel megtörték az erősen eladósodott kormányok és bankok közti ördögi kört azzal, hogy lehetővé tettték az ESM-nek a bankok közvetlenül feltőkésítését. Vagyis, hogy az amúgy is rosszul álló kormányokak ne kelljen további hiteleket magukra véve kisegíteni bankjaikat. Ezzel azonban van egy olyan apró probléma, hogy a tagállami kormányok kevéssé érdekeltek abban, hogy prudens működésre bírják saját bankjaikat. Ezért is született a kiszivárgott javaslat.

Más kérdés mondja fejvakarva az EUrologus, hogy mi marad a felvetésből mire megállapodnak a szintén a pénzügyminiszterek által megvitatott közös bankfelügyeleti szabályokról és az Európai Központi Bank közvetlen beavatkozási jogának véglegesítéséről.

BRÉKING - Az EUrologus úgy értesült, hogy Gurmai Zita földet ért az Egyesült Államokban, és hamarosan részt vesz Obama elnök beiktatási ünnepségén. Az Európai Szocialista Párt főasszonya már számos alkalommal tanúbizonyságot tett elsöprő lendületéről, verhetetlen kameraérzékenységéről és szónoki képességéről, az viszont még az EUrologus számára sem volt világos, hogy miért utazik a tengeren túlra az európai adófizetők pénzén. A válasz expressz gyorsasággal érkezett az információs szupersztrádán: “Amerikába tanulni megyek, tanulni Obama elnöktől, megismerni azt a példaértékű kampányt, amelyben a nők és a nemek közötti egyenlőség központi szerepet játszott, hiszen az újra-választás során a nők 55% szavazott Obamára. Ez a siker is bizonyítja, hogy Obama második választási kampányának központi hangsúlyos része volt a nők helyzete.”

Körülbelül két évvel ezelőtt nagy újításként emlegette az Európai Bizottság sajtószolgálata, hogy ezentúl egy URL-en át okostelefonokon is nézhető a Europe by Satellite (EBS) sajtóeseményeket közvetítő szolgáltatás. A tanácsi sajtótájékoztatók, a brüsszeli napi deles sajtóközvetítések, a parlamenti összefoglalók és társaik azonban ezentúl ínyenceknek külön alkalmazáson keresztül is élvezhetőek - jelentette be a minap az EB.

Nyilván nem sok európai polgár tapsol állva most e hír hallatán, mégsem érdektelen, hogy a temérdek uniós kommunikáció kiadás közé bepasszírozták az EU Newsroom leprogramozását. Hiszen ha a tamagocsi-etetéssel és egyméteres újjfutással el lehet tölteni némi időt alkalmazásokban, akkor miért ne lenne pár tíz-száz ezer európai vagabond aki pont az uniós döntéshozatalra zoomol.

Az európai digitális térben oly jártas Európai Bizottság azonban az EUrologus szerint bakot lőtt azzal, hogy miközben az okostelefonok többségén az Android valamelyik verziója fut, egyelőre csak az iPhone változat jött ki. Igaz hamarosan még Windows Phone verziót is ígérnek harmadikként.

Az EU Newsroomra az uniós témákról szóló színes-szagos anyagokat egyelőre kiegyensúlyozatlan frissülési rendszerességgel teszik fel, de megtekinthetőek, kereshetőek a legfrissebb EB sajtóközlemények sőt, uniós politikai eseménynaptár segíti a tájékozódást. Élőben nézhető továbbá a fent említett EBS és EBS+ adása, de vannak felvett korábbi videók adrenalinrobbantó eseményekről is. A kor követelményeinek megfelelve persze minden, mindenféle szociális médiacsatornán át megosztható.

Az ír kormány is mobil alkalmazással vértezte fel magát az előtte álló soros uniós elnökségi féléve csatáihoz. Az találó nevű Irish Presidency of the Council of the European Union nevet viselő szoftver az eseményeik követését és a diplomaták, sajtó és egyéb bennfentesek munkájának segítését célozza. Viszont fondorlatos módon a félév alatt Dublinba látogató nemzetközi potentátok és tollforgatók tájékozódásához országimázsépítésként is értelmezhető mankót is nyújt a szoftver. Igaz a soros elnökség szezonnyitó európai újságíróknak szervezett dublini sajtótúrájának fénypontja részt vettek szerint a Guinneess sörház volt, melynek hollétét odafelé kevesen vétik el az ír fővárosban.
S ha már az EUrologus beszorult az Unió és a mobil alkalmazások metszetébe, ne menjünk el az Eurostat statisztikai appja mellett sem. A gyakorlati haszon (tagállami és uniós adatok összehasonlíthatósága) mellett ezen alkalmazás kapcsán meg kell említenünk az Eurostat szórakoztató faktorát is. Brüsszeli eurokraták ugyanis az EUrologus becsület szavára, ahogy máshol YouTube videó nézős összejöveteleket szerveznek, képesek a disznótenyésztési mutatókat huszonhetes és tizenötös összevetésben böngészni vagy az egy főre jutó hazai össztermék és az elhízottak arányának összefüggéseit vizsgálni.

Végül mielőtt promó gyanánt leírnánk, hogy mindhárom alkalmazás ingyenes, jegyezzük meg: a háromból kettőt a mi adóeuróinkból fejlesztették.

Az írek keményfejűsége legendás. Állítólag egyszer maga Sigmund Freud jelentette ki, hogy az ír nép az egyetlen, amelynél a pszichoanalízis hatástalannak bizonyult a lélek belső ellentmondásainak oldására. Ha igaznak bizonyul a közhiedelem, és a január 1-én startolt ír elnökség vakon és érzéketlenül közelít az előttünk álló félév uniós témáihoz, azzal nem csak a saját, de a másik 26 - júliustól 27 - ország életét is megkeseríthetik. Erre azonban az EUrologus, a pszichoanalízis atyja iránt érzett legmélyebb tisztelete mellett sem lát esélyt.

Enda Kenny, ír miniszterelnök már a félévnyitó dublini rendezvényen a brit uniós tagság kapcsán tett nyilatkozatával világosan megmutatta, hogy érti az EU előtt álló kihívásokat. Erről részletesebben itt írtunk. Az írek tisztában vannak vele, hogy az EU jövője szempontjából kulcsfontosságú időszakban veszik át a kormányrudat. A 2013-as évet borús növekedési kilátások, magas munkanélküliség, csökkenő életszínvonal, és ebből fakadóan kemény viták fogják jellemezni. Mindjárt februárban megállapodást kellene elérni a 2014-2020-as időszakra szóló uniós költségvetésről. Hogy ez mennyire nem lesz egyszerű feladat, azt bizonyítja, hogy a néppárti állam- és kormányfőknek még belső körben sem sikerült megegyezniük múlt heti ciprusi mini-csúcsukon. A költségvetési alkut követően jön az igazi nagy falat: folytatódnak a gazdasági unió megerősítéséről szóló tárgyalások. Decemberben már kiderült létrejön az egységes európai bankfelügyelet (Magyarországról valószínűleg csak az OTP tartozik majd a hatálya alá), most arról kellene megállapodni, hogy mikor álljon fel az európai betétgarancia-rendszer, milyen feltételekkel jöjjön létre az eurózóna tagjainak strukturális reformjait finanszírozó pénzeszköz (fiskális kapacitás = eurózóna büdzsé), és miként ellenőrizhetné és adott esetben vétózhatná meg Brüsszel az eurózóna tagállamainak költségvetését. Ezek a viták kivétel nélkül a nemzeti szuverenitás kis szeletkéinek átadásáról szólnak, és az egész folyamat felett ott lebeg az Egyesült Királyság uniós tagságának felülvizsgálata, esetleges megszűnése.

A borús kilátások ellenére az írek nagy optimizmussal vágtak bele a munkába. Az optimizmusra minden okuk megvan, hiszen Írország 1973-as csatlakozása óta elképesztő fejlődésen esett át. Az egy főre jutó GDP a gazdasági válságot megelőzően a második legmagasabb volt az EU-ban. A válság bár jelentős csapást mért az ír gazdaságra, sőt az ország 2010 végén 85 milliárd eurós mentőcsomagot volt kénytelen igénybe venni, a gazdasági helyzet mégis sokat javult az elmúlt két évben, és a statisztikai adatok szerint az írek még mindig az EU harmadik leggazdagabb állampolgárainak számítanak. Az írek talán legszimpatikusabb kezdeményezése, hogy az uniós elnökséggel járó rivaldafényt a világban szétszéledt ír családok hazacsábítására használják. A kormány az ír lakosokat arra ösztönzi (az ösztönzésen túl anyagi és szervezési támogatást ad), hogy szervezzenek családi/baráti gyűléseket, és a személyes kapcsolatokon keresztül csábítsák haza honfitársaikat. Ha valaki beugrana a több mint 1000 összejövetel egyikére, itt választhatja ki a neki szimpatikusat.

Versenyügyi aggályokra hivatkozva nem járult hozzá az Európai Bizottság a postai gyorsküldemények globális piacán vezető United Parcel Service (UPS) és versenytársa, Európa második legnagyobbja, a holland TNT Express fúziójához. A Bizottság tegnap közleményben jelezte, hogy megakadályozza az 5,16 milliárd eurós üzlet létrejöttét, mire nyomban ötven százalékkal esett a TNT részvényeinek árfolyama az amszterdami tőzsdén. Az ügy az uniós versenyjogi szabályozás tankönyvi példája lehetne, és rövid időre reflektorfénybe állítja az EU talán legjobban működő, mégis legkevésbé ismert szabályozási területét, a versenypolitikát.

Az EB döntése nem érhette meglepetésként a feleket, hiszen az uniós végrehajtó testület már tavaly júliusban mélyebb vizsgálatokat kezdett az ügyben . Álláspontjuk szerint a UPS és a TNT fúziója olyan mértékű piaci koncentrációhoz vezetne, mely hátrányosan érintené a fogyasztókat és különösen az európaiakat. A Bizottság ugyanis gyorspostai küldemények piacán négy globális szereplőt tart számon, a UPS-t, a TNT-t, a DHL-t és a FedEx-et, melyek közül ha kettő összeolvad három szereplőse zsugorodna a piac és ezzel gyengülne a verseny. Különösen úgy, hogy a FedEx Európában alig van jelent, s így végeredményben szinte csak a DHL-el versenyezne a UPS-TNT.

Az EUrologus mindenesetre örül annak, hogy az EB nem vette be a UPS érvelését, mely szerint több tucat versenytársuk van Európában, köztük csomagszállító cégek, szállítmányozási ügynökök és a nemzeti expressz szállítási cégek. A piaci versenyfelügyelet lényege ugyanis végső soron az, hogy a befektetői nyomással szemben is fenntartsa a versenyt, a fogyasztói és a gazdasági érdeket helyezve előtérbe.

A UPS közben azzal is megpróbálkozott, hogy eladja egyes európai érdekeltségeit egy feltétellel, ha azokat nem a FedEx vagy a DHL vásárolja fel. További csavar, hogy a versenytársaknak tiltott érdekeltségek közt, 16 EU tagállamban működő TNT tulajdonolta cég is szerepel. A FedEx viszont mivel nem válogathatta volna ki a legszebb szőlőszemeket a fürtről, január elején beintett a tárgyalásoknak. Ezek után borítékolható volt az EB döntése, melynek nyomán a UPS és a TNT Express közti előszerződés értelmében az amerikai vállalat 200 millió eurót tartozik fizetni a holland cégnek.

Az Európai Parlament elnöke tavaly decemberben meglepő ötlettel fordult a parlamenti képviselőcsoportok vezetőihez. Az EUrologus birtokába jutott levél szerint Martin Schulz azt szeretné, ha 2013 elején az Európai Parlamenten belül létrejönne egy önálló szakbizottság, amely kifejezetten az egységes valutaövezet működésével kapcsolatos jogalkotást végezné, illetve demokratikus ellenőrzést gyakorolna az Európai Bizottság, a Tanács és a jövőben bankfelügyeleti szervként eljáró Európai Központi Bank döntései felett.

Schulz javaslata két szempontból különösen figyelemre méltó. Egyrészt Herman Van Rompuy, az Európai Tanács állandó elnöke már az eurózóna és az európai gazdasági integráció jövőjéről szóló, tavaly novemberben közzétett javaslatában is felveti, hogy jöjjön létre egy különálló euró-parlament. Van Rompuy ennek részleteit nem fejtette ki, de ahogy azt akkor részletesebben is elemeztük, az euró-parlament valószínűleg tovább fokozná az egységes valutát használó, és az övezeten kívüli országok megosztottságát, az utóbbiak lemaradását az egyre szorosabban integrálódó mag-Európától. Míg ez Nagy-Britannia számára nem feltétlenül jelent problémát, addig a kicsi és sebezhető gazdasággal bíró közép- és kelet-európai országok, így Magyarország számára már jelentős gazdasági lemaradást hozhat. Az Európai Parlamenten belül létrejövő Euró-bizottság tekinthető akár az önálló Euró-parlament előszobájának. De az is lehet, hogy Schulz ezzel a lépéssel megőrzi az Európai Parlament, és ezzel a demokratikus ellenőrzés egységességét.

Másrészt a parlament elnökének javaslata egy körmönfont megfogalmazással nem csak az eurózóna 17 tagjának képviselőit vonná be az új bizottság munkájába, de azon országokét is, akik valamilyen formában vállalták a közös valuta bevezetését, vagy valutájukat az euróhoz kötötték. Gyors gondolkodás után a figyelmes elemző 26 ilyen uniós tagállamot számolhat össze, az egyetlen kakukktojás Nagy-Britannia. Schulz felvetésének kritikusai azzal vádolják az EP elnökét, hogy burkolatlanul a renitens britek elszigetelésére törekszik.

Az új euró bankók sorozatának első részeként csütörtökön Frankfurtban  bemutatták az új öteurós címletet. Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke „Az euro új arca” című kiállításon leplezte le az új bankjegyet, mely az Európé sorozat része lesz és május 13-ától kerül be az európai pénzforgalomba. A jelenleg is érvényben lévő első sorozat bankjegyei kezdetben az új bankjegyekkel párhuzamosan lesznek forgalomban, majd fokozatosan bevonják őket. Utóbbi pontos  dátumát jó előre be fogják jelenteni. Ugyanakkor a régi bankjegyek sem értéktelenednek el, a nemzeti központi bankoknál korlátlan ideig beválthatók.
Az Európai Központi Bank közlése szerint az új papírpénzeken a vízjelen és a hologramon a görög mitológiából ismert királylánynak, Európének az arcképe látható, akiről az új bankjegysorozatot is elnevezték. Emellett az új bankjegyek továbbfejlesztett biztonsági elemeket tartalmaznak. A könnyen észrevehető „smaragdzöld szám” smaragdzöldről mélykékre változtatja színét, ezenkívül fel és lefelé mozgó fényeffektus figyelhető meg rajtuk. A bankjegy bal és jobb szélén a felületből kidomborodó rövid vonalakat helyeztek el, amelyek segítségével a bankjegy – különösen látássérültek számára – még könnyebben felismerhető.

A polgárok sikítófrászát elkerülendő az EKB az ígéretek szerint tavasszal szórólapokon tájékoztatja majd az euróövezeti bankokat, üzleteket és egyéb vállalkozásokat.

Bővebben magyarul az új bankjegyekről.

A britek kilépése az unióból katasztrófa lenne - jelentette be féléves soros EU elnöksége nyitányaként a szigetország hagyományosan szoros uniós szövetségese, Írország miniszterelnöke, Enda Kenny. A téma Herman van Rompuy évnyitó dublini látogatása során merült fel a minap, aki a brit kormányfő által jó ideje lebegtetett uniós tagságukról szóló népszavazás kiírásának árnyától fázik.

A témának saját neve is van, a “British exit” szópárból Brixit-ként hivatkozik rá az angolszász sajtó. Ráadásul az angol belpolitikát lázban tartó kérdés nyomán Brüsszel a hízelgést választotta. Ennek egyik ékes bizonyítéka, hogy a novemberi hétéves EU büdzsé csúcson nem hagyták a nagyok elszigetelődni a meredek büdzsévágást követelő Cameront, s így a tárgyalások az idei évre tolódtak. Ezek után nem meglepő, hogy Dublin és Brüsszel azért, hogy a bárány is megmaradjon de farkas se maradjon éhen a politikai horizont egy későbbi pontjára tolná a britek uniós csatlakozási szerződésének revíziójára vonatkozó követelések lehetőségét. Kenny tegnap van Rompuyal találkozva arról beszélt, hogy nem ez a legmegfelelőbb időzítés az alapszerződés módosítására, amikor a közösségnek a gazdasági válság mellett számos súlyos politikai kihívásnak kell megfelelnie. Az ír miniszterelnök azt is hozzátette, hogy mivel a britek követelései más tagországok uniós szerződéseire is hatással lesznek így jelenleg igen kockázatosak lennének.

Kenny érvelése annyiban mindenképpen jogos, hogy Brüsszel amúgy is kénytelen az alapszerződés módosítására körülbelül másfél-két év múlva az eurózóna mögötti közös gazdasági mechanizmus további erősítése miatt.

A britek bent tartása kapcsán azonban a fő érv a belső piac létrejöttében játszott szerepük, illetve annak a szigetország gazdaságában betöltött helye. Az ír Taoiseach a bent maradás mellet törve lándzsát kifejtette: az EU által jelenleg Szingapúrral és Japánnal tárgyalt nemzetközi szabadkereskedelmi egyezmény és az USA-val kidolgozás alatt álló megállapodást alapvető fontosságúak Nagy Britanniának is. Kenny szerint ráadásul az EU rugalmasságát mutatja, hogy a britek úgy tagjai az EU-nak, hogy nem vezették be az eurót, nem tagjai a Schengen övezetnek de kulcsszereplői a közös piacnak. Utóbbi pedig alapvető szerepet játszik az európai kereskedelemben melynek a brit kereskedők és vállalkozások egyik kulcsszereplői és haszonélvezői.

Az ír vezető nem felejtette el felidézni, hogy kollégája december 10-én Brüsszelben kategorikusan visszautasította, hogy London egy Norvég mintájú viszonyt akarna az EU-val. A skandináv ország ugyanis miközben része a közös piacnak nincs beleszólása az uniós döntésekbe.

Az EUrologus ezzel együtt kíváncsian tekint London EU szkeptikus retorikájának hatásaira, hiszen Cameronék maguk is tudják, hogy sokkal többet veszítenének a kilépéssel. Még akkor is ha valamikorvolt világhatalmi státuszuk emlékébe burkolóznak látszatképpen.

Belgiumban - ahol sokáig a jogosítvány megszerzéséhez vizsga sem kellett - és a mai napig örökké érvényes vezetői engedélyt adnak ki a hatóságok, sokan kevéssé várják az új egységesedő okmány bevezetését. Egységesedő és nem egységes, mert ugyan a jelenleg a lassan 28 tagállamban használt körülbelül 100 féle jogosítvány formátum helyett lesz egy standard, de eltérések továbbra is lehetnek.

Így a január 19-től használható új jogsi az EUrologus szórakoztatására tipikus uniós kompromisszum: lehet benne chip, de nem kötelező, tíz évre lehet kiadni, de ha a tagország úgy dönt akár 15 évre is. A képünkön látható plasztikkártyát a hivatásos sofőröknek ugyanakkor ötévente meg kell újítaniuk, melyhez kötelezően egészségügyi alkalmassági vizsgálatnak kell magukat alávetniük. Eszerint most majd le kell cserélni az összes jogosítványt?

Igen és nem. Hosszútávon igen, de csak akkor amikor lejár a körülbelül 300 millió használatban lévő európai irat és újakat kérnek az autósok, motorosok, sofőrök. A cikk elején említett belga vezetői engedélyek esetében a határidő igen baráti, 2033. január 19-ig kell majd azokat standard plasztikkártyára beváltani. Az országok azonban továbbra is saját hatáskörben dönthetnek arról, hogy előírják-e egészségügyi vagy szellemi alkalmassági teszt elvégzését a jogosítványért folyamodóknak.

Szigorodó motoros vizsgák

A legjelentősebb változást a kismotorra vonatkozó szabályok szigorodása hozza. A robogósoknak a jövőben kötelező elméleti és a ha a tagállam úgy rendelkezik, gyakorlati vizsgát is kell tenniük a vezetői engedély megszerzéséhez. Nagy motorra kétféleképpen szerezhető meg a jogsi. Az eddigi 21. helyett 24. életévüket betöltöttek elméleti és gyakorlati alkalmassági teszt letételét követően kaphatják meg. A 20 évet betöltöttek pedig legalább két évvel a kis motoros jogosítvány megszerzése után léphetnek feljebb. A jogalkotók célja, hogy a motorosok csak megfelelő kis motoros tapasztalat nyomán üljenek át a jóval erősebb járművekre s ezzel javítsák a motorosok közlekedésbiztonságát. Az új rezsim kimondott célja végül Brüsszel szerint, hogy véget vessen a “jogosítványturizmusnak”, vagyis hogy az egyik tagállamban jogosítványukat vesztett sofőrök egy másik uniós országban szerezzenek igényeljenek másikat.

Az euró bankjegyeket, különösen a legnagyobb 200-as és 500-as címleteket előszeretettel hamisítják. Ezt jól mutatja, hogy Nyugat-Európa szerte sokszor szembesülünk vele, azokat alapból nem fogadják el a boltok, éttermek. Gyakran a “nem tudjuk felváltani” érvvel jönnek, de nem ritka, hogy egyenesen ki is van írva: nem fogadják el mert tartanak a hamis bankjegyektől.
Hogy az euró, mint valuta a pénzügyi turbulenciák ellenére vonzó bizonyítja, hogy a december végén Európától távol, a perui Limában csapott le a helyi rendőrség az Europollal, az amerikai titkos szolgálattal és a spanyol bankfelügyelettel közös akcióban először a kontinensen kívül jelentős pénzhamisító bandára. Négy és fél millió eurónyi és hasonló mennyiségű amerikai dollárnyi hamis bankjegy került elő a hamisításhoz használt alapanyagokkal és gépekkel együtt. A hónapok óta zajló nyomozás eredményeképpen lebukott hamisítók az Europol szerint főként az ibériai-félszigeten, Spanyolországban és Portugáliában terítették a hamis pénzt.

Az Europol minapi jelentése azonban a bankjegyhamisításnál jóval nagyobb léptékű fenyegetésről számolt be közös valutánk kapcsán. Számításaik szerint évi 1,5 milliárd eurót veszítenek az európaiak hitel- és debitkártya csalások miatt. A jelentés szerint a legtöbb európait érintő hitelkártya csalást az Egyesült Államokban követik el - derül ki a hágai székhelyű európai rendőri együttműködésre létrejött ügynökség közleményéből.

A jelentés szerint bíztató ugyanakkor, hogy a legutóbbi 12 hónap során 726 millió tranzakció történt az EU-ban, melyek közt a korábbi évekkel összevetve csökkent a visszaélések száma. Az Europol szerint ennek oka a technológia javulása, mindenekelőtt a chipes hitelkártyák terjedése.

A dokumentum szerint a tengerentúlon azért több a csalás, mert az amerikai ATM automaták alacsonyabb biztonsági szabályozásnak felelnek meg. Ráadásul a speciális megállapodások hiányában a kevésbé védett automatákon keresztüli visszaélések költségeit az európai kártyakibocsátók kénytelenek állni - írja az Europol. Hasonló problémák az Egyesült Államok mellett persze Oroszországban, Brazíliában, Mexikóban és a Dominikai Köztársaságban is jelentkeznek, mert sok helyen a bankok számára a profit fontosabb, mint az ügyfelek biztonsága és a csalás elleni hatékony fellépés.

A jelentés végül arra is kitér, hogy az európaiak kártyái az internetes vásárlás során is veszélyben lehetnek. Az Europol szerint ezek esetében ráadásul a bankok gyakran elhallgatják, hogy hány száz-, ezer- vagy millió ügyfél adatai kerültek ki, mert presztízskérdést csinálnak belőle. Ezzel azonban csak megkönnyítik a jellemzően nagy tételben banki adatokkal kereskedő kiberbűnözők dolgát.

Ébredezik lassan ünnepléssel vegyes téli álmából az EUrologus. Az uniós intézmények újraindulásával belecsapunk a 2013-as lecsóba, hogy Brüsszel olyan pikantériákkal bűvölje el olvasóinkat már az év elején, mint az első két hónap fordulópontján a közös 2014-2020-as uniós költségvetés késleltetett csúcsra jutása. 2013 első félévében az ír soros EU elnökség zászlaja alatt futó Európai Tanács emellett mindenekelőtt a közös valuta mögötti gazdasági integráció vasbetonba öntözésével lesz elfoglalva. A zöld sziget további prioritásairól pedig álljon itt Enda Kenny miniszterelnök videóüzenete. Félévük politikai horizontjáról a napokban szöveges összefoglalót is kínál majd az EUrologus.

Nem ússza meg az Európai Parlament, hogy évi tizenkét alkalommal átköltözzön egy hétre Strasbourgba. Az üléseket nem lehet összevonni, az ugyanis ellenkezik az Európai Unió alapszerződéseiben írtakkal. Így döntött az Európai Bíróság, amely múlt csütörtökön hozta nyilvánosságra a Franciaország vs. EP ügyben hozott ítéletét. Az EP képviselők azzal próbáltak spórolni az évi több mint 200 millió eurós kiadást jelentő utazó cirkuszon, hogy a tavalyi és az idei naptárban két strasbourgi plenáris üléshetet összevontak.

A Bíróság ítéletének nyilvánosságra hozatala után EP képviselők egy csoportja bejelentette, hogy a 2014-es választáson kampánytémává teszik az EP székhelyének kérdését. Ehhez bizonyára nyomós érvet szolgáltat, hogy azon petíciót, amely a jelenlegi háromról (Brüsszel, Strasbourg, Luxembourg) egyre csökkentené a parlament székhelyeinek számát, eddig 1,3 millióan írták alá, az EP képviselők pedig idén 88 százalékos többséggel szavaztak az egyetlen székhelyre, és ezzel saját utazócirkuszuk megszüntetésére. Az EP annak a jogi lehetőségét is vizsgálja, hogy saját maga kezdeményezze az alapszerződés módosítást.