A két ország törvénye nagyrészt hasonló, a holland annyival messzebbre megy, hogy kiskorúaknak is lehetővé teszi az orvosi segítséggel végrehajtott öngyilkosságot. Hollandiában egyébként már évek óta nem indítottak bűnvádi eljárást az eutanáziát végző orvosok ellen, de törvényileg csak nemrég szabályozták a körzeti bizottságok által felügyelt, már kialakult gyakorlatot.
A 16 milliós Hollandiában tavaly több mint kétezer eutanáziát jegyeztek fel, valamivel kevesebbet, mint 2000-ben és közülük csak egy eset akadt fenn a felügyelő bizottságok szűrőjén.
Elégséges a lelki szenvedés
A belga törvény értelmében az orvos akkor vethet véget büntetlenül betege életének, ha az illető nagykorú, gyógyíthatatlan betegségben szenved, döntését öntudata birtokában, megfontoltan, egyértelműen, ismételten és írásban is közli a kezelő orvossal. A kérést az orvosnak pedig legalább egy kollegájával meg kell vitatnia.
A beteg a törvény értelmében a gyógyíthatatlan kór viszonylag korai szakaszában, még erős fájdalmak vagy eszméletvesztés előtt kifejezheti írásban az eutanáziára irányuló és később teljesítendő kérését. A belga törvény a testi szenvedésen kívül az elviselhetetlennek mondott lelki vagy pszichikai szenvedést is elismeri az eutanázia kérés elégséges indokának. Az orvosnak négy napon belül be kell jelentenie a felügyeleti bizottságnak, ha eutanáziát végzett.
Túl szabad és túl korlátozó
A kegyes halál Belgiumban biztosítási szempontból természetes elhalálozásnak számít, az életbiztosítás kedvezményezettje számára tehát ki kell fizetni az elhunytra kötött biztosítási díjösszeget.
A törvény körül erősen megoszlott a belga politikai élet, az orvosi és az általános közvélemény. A katolikus orvosok és kórházak egyöntetűen elutasítják, az orvosok más része viszont túlszabályozottnak és így szinte korlátozónak tartja a törvényt.