Popkommunista hippikongresszus

Firenzei paranoia Klikk a képre

"Inkább Rómába megyek arra a napra!" "Én azért odanézek, hátha lesz valami balhé." Különböző receptekkel készült a Firenzébe utazó 260 magyar fiatal az Európai Szociális Fórum szombati globalizáció- és háborúellenes tüntetésére, amit sokan - főképp Berlusconi és a hozzá közel álló médiakonglomerátum - már jó előre a Seattle-ben, Prágában és Genovában történtekhez hasonlított.

"Legyalulják még a Dávid-szobrot is!" - így foglalható össze az olasz kormányfő jóslata, és ennek jegyében Firenze belvárosát gyakorlatilag militarizált övezetté alakították: a sarkokon unatkozó tucatnyi rohamrendőr mellett békésen sütkéreztek a furgonokban felhalmozott pajzsok és gumibotok, búvárok várták a víz alatt barikádokat emelő újbaloldaliakat, a beparáztatott üzlettulajdonosok pedig atombiztos deszkákat vertek az elegáns üzletek bejáratára.

Magyar aktivista helyi rendőrrel Klikk a képre

A totális prevenció jegyében Olaszország a rendezvény idejére felmondta a schengeni határegyezményt is, így a magyar konvojnak (és a nyugatról érkezőknek is) egy rendőrbuszokból felállított mobil határátkelőn kellett átvergődnie - meglehetősen tüzetes ellenőrzés után. A határtól a városig helikopterek és motoros rendőrök kísértek mindenkit, aki a toszkán főváros felé igyekezett.

Az erőfitogtatás végül teljesen feleslegesnek tűnt, hiszen Firenze belvárosának világhírű épületei és képtárai között valójában csak néhány elvetemült, kultúrára éhes konferenciaturista ténfergett, a többség - 60 ezer regisztrált résztvevő - a közeli erődítményben berendezett konferenciaközpontot szállta meg. Az Európai Szociális Fórum főhadiszállásaként szolgáló Fortrezzát térkép nélkül is könnyű volt megtalálni, mert tömegével áramlottak oda a plecsnikkel, jelszavakkal, vagy épp a nálunk önkényuralminak tartott jelképekkel feldíszített aktivisták.

Che Guevarát viszik, mint a cukrot

Az erődben aztán végképp világossá vált, hogy a többség inkább bulizni jött össze, mintsem rendet bontani. A főteret beborító baloldali, zöld, anarchista vagy függetlenséget megcélzó zászlók és transzparensek előtt ezrek zsizsegnek: egy csoport az anarchorave dj pultja előtt ugrál, mások megafonjukba kapaszkodva állnak ki Palesztina mellett, néhányan kongával erősítenek egy-egy ütemesebb rigmust, sokan meg csak a fűben hevernek, és tekernek. Carlo Giuliani, a Genovában lelőtt srác fényképe emeletmagas poszteren díszeleg a főbejárat felett, közvetlenül egy Öcalan-portré és egy iraki zászló társaságában.

"Hippikongresszus" - definiálja tömören a látottakat egy csepeli szakkomentátor, majd a fűszeres levegőről belépünk a központi épületbe. Itt az Amnesty Internationaltól kezdve a Nobel-békedíjas Orvosok Határok Nélkül szervezetén át az indiánok jogairért küzdő csoportig szinte mindenki teret kapott, hogy a legkülönbözőbb fogásokkal keltsék fel az érdeklődést egy-egy életképesnek vélt cél, eszme iránt.

Mélyvörösök Sztálin-portéval

Az élelmesebbek csak eurohippiknek szánt kegytárgyakat árulnak: az iraki zászló és a palesztin kendő mellett a Che Guevará-s poló a favorit, de lehet kapni antiglobalista agresszió levezetésére szolgáló habszivacs földgömblabdát, kubai szivart és tetemes mennyiségű ismeretterjesztő irodalmat is azoknak, akik inkább betűk segítségével képzelik el a Molotov-koktélt.

A forradalom végül elmaradt, pedig szombaton tetőzött csak igazán a hangulat. A rettegett tüntetésen előkerültek a hard-core installációk: Sztálin-portrék, Bush akasztófán, utcahossznyi iraki zászlók. A szervezetek - akárcsak egy love parade-en - saját platós kocsival, zászlókkal, feliratokkal tömbökben vonultak: egymás után a sötétruhás anarchisták, a zöldek, a Korzika függetlenségét követelő társaság, baszkok, palesztinek, a vöröslő marxista-leninisták, legvégül a farsangi demonstráció egyéni tagjai, házilag buherált táblákkal és gondolatokkal.

Békeperspektíva

A csontig ható hideg miatt a zenével szolgáló társaságok aratták a legnagyobb sikert, mi egy Rage Against The Machine-nal támadó diákcsoporttal járjuk végig a nyolc kilométeres utat. Sokan az erkélyekről csápolnak, az integető donnáknak hangorkánnal felelnek az utcáról. Több házból italt és ételt osztogatnak, kísérőm elsírja magát a látványtól.

A másnapi olasz sajtóban az itthon is ismert számháború kezdődik a résztvevők számáról: a szervezők egymillióra, a hatóságok félmillióra becslik a megjelentek számát. Berlusconi dicséri a rendőrség láthatatlan munkáját, és igaza van, hiszen a tüntetésen gyakorlatilag nem láttunk rendőrt, mivel a szomszédos utcákba húzódtak vissza. Ahogy a belvárosban, a demonstráció alatt sem akadt munkájuk.