Koronavírus adatok

2021. dec. 06.
Oltottak Kórházban Elhunytak Fertőzöttek
Ambrus
-3 °C
3 °C

Azért ez nem kismiska

2007.12.05. 17:02
Bush megítélését nyilvánvalóan rontja, hogy Irán az amerikai titkosszolgálatok szerint sem folytat titkos atomfegyverprogramot. De az, hogy az elnöknek ekkora ütést lehet bevinni, az Charles Gati szerint "nem kismiska", a demokrácia működésének a bizonyítéka. A Vesztett illúziók szerzője az Ybl Klubban Kelet-Közép-Európa kilátásairól szólt amerikai szemmel, mi pedig Putyin jövőjéről faggattuk.
Fotó: Huszti István

Oroszországban vasárnap parlamenti választásokat tartottak. Az elemzői vélemények szerint valójában csak egy erőfelmérésről volt szó Putyin elnök részéről. Sikeres erőfelmérés volt a választás?

Először is azt mondanám, hogy ez egy olyan választás volt, mint amikor a Jóisten a paradicsomban azt mondta Ádámnak, hogy válasszon feleséget. Itt nagy választás nem volt. Oroszország nem demokrácia, egyre inkább a tekintélyuralom felé tart. Az úgynevezett választásnak az érdekessége csupán az, hogy mennyiben segíti elő Putyin maradását, illetve ennek a legitimálását. Hogy most a duma kétharmados többséggel módosítja-e az alkotmányt. De különben ezt a választást nem volna szabad választásnak hívni.

A Putyin jövőjével kapcsolatos találgatások egyik közös motívuma, hogy az elemzők többsége szerint nem lesz olyan, hogy Putyin után. Felmerül, hogy van-e egyáltalán más lehetőség Oroszországban.

Mindenütt van más lehetőség. Csak azért, mert nem tudjuk annak a nevét, aki jöhet, még nem jelenti azt, hogy nincs. Mindig előkerülnek politikusok, ezek közül egyik-másik nagyon tehetséges is lehet. Hogy Putyin idején nem volt alkalma senkinek országos, pláne nemzetközi hírnévre szert tenni, az még nem jelent semmit. Ki ismerte például Putyint a hatalomra kerülése előtt, Jelcin idején?

Putyin sorsa már azért is érdekes, mert a Jelcin-éra végét a bankárok háborúja, az oligarchák harca jelezte előre. Mark Ames az Exile-on megjelent elemzésében arra sorol bizonyítékokat, hogy most hasonló háború zajlik a Putyin-éra erős emberei, a szilovikok között.

Bushnak és Clintonnak is osztott tanácsokat

Charles Gati Budapesten született 1934-ben. 1953-55 között a Magyar Nemzet gyakornoka volt. 1956-ban, a forradalom után az Egyesült Államokba emigrált. Itt, az Indiana Egyetemen politológia diplomát szerzett, majd nemzetközi kapcsolatokból doktorált. Jelenleg a baltimore-i Johns Hopkins University Orosz- és Eurázsiai Tanulmányok tanszékének igazgatója. Idősebb George Bush és Bill Clinton elnökök alatt az európai és orosz ügyek főtanácsadója a külügyminisztérium politikai tervező részlegénél. 2006-ban jelent meg az 1956-os forradalom geopolitikai hátterét feldolgozó műve, a Vesztett illúziók. Könyvével 2007-ben elnyerte az amerikai szlavisztikai kutatásokat támogató szövetség rangos Marshall Shulman-díját.

Arról, hogy az egykori KGB-sek csapata mennyire szétforgácsolódott, több tanulmány és cikk is megjelent. Ezt kívülről senki sem tudja megítélni. Amikor Vlagyimir Krucskov, a KGB volt főnöke - akinek a magyarokhoz is sok köze volt - meghalt, a nekrológok szerint ő is erre a veszélyre figyelmeztetett. Minden politikai intézmény több frakcióból áll, olyan nincs, hogy egységes szervezet. Szerencsére ez a KGB-re is igaz.

Tehet-e bármit a Nyugat, ha Putyin bármilyen alkotmányos trükkel hatalmon marad? Amikor a kazah elnök, Nazarbajev trükközte ki a szabályokat, azt majdhogynem megtapsolták, mint a rend és a stabilitás diadalát.

Nézze, ha a Nyugat alatt a kormányokat értjük, akkor a válasz nem. Ha a Nyugat alatt a civil szervezetekre gondol, akkor a válasz az, hogy feltétlenül. Kapcsolatban állok a Freedom House-zal, az emberi jogi szervezet jelentései pedig hatásosak, hiszen széles körben közlik őket. De hogy ez megváltoztatná a helyzetet, azt kétlem. Hosszú távon valószínűleg igen, de rövid távon sajnos nem.

Szerda esti előadásában Kelet-Közép-Európa kilátásairól szól amerikai szemmel. Mennyire gondolkodnak stratégiailag a térségben az amerikaiak?

Nem szabad azt gondolni, hogy Kelet-Közép-Európa kulcsterülete az amerikai gondolkodásnak, egy olyan pillanatban, amikor a térség országai már nemcsak a NATO, hanem az EU tagjai is. El vannak könnyelve funkcionáló demokráciáknak, joggal, mert azok is. Mivel a diplomácia arra figyel, ami problémát okoz, itt nincs semmi, ami miatt izgatnák magukat.

Az amerikai külpolitika amúgy is nagyrészt a Közel-Keletre figyel oda, illetve a nagyhatalmakra, mert a geopolitikai egyensúly miatt az számít, hogy mi van Oroszországban, Kínában és természetesen, elsősorban, hogy mi van az Európai Unióban.

Magyarországról nézve mégis úgy tűnik, hogy a Gyurcsány-kormány oroszbarát intézkedései, például a Nabucco-ügy, illetve egy KGB-főiskolát végzett kém jelölése a titkosszolgálatok élére vihart kavart az Egyesült Államokban.

Ami a Nabucco-ügyet illeti, ez valóban így volt, de hangsúlyoznám a múlt időt. Szeptemberig ez ügy volt Washingtonban, energiaszakértők, politikai szakértők és diplomaták is felfigyeltek rá. Elég sok megbeszélés volt erről, részben a színfalak mögött, részben szinte a nyilvánosság előtt.

Az ügy megoldódott, Gyurcsány Ferenc beszéde tisztázta. Ő azt mondta, hogy mindig is ez volt a véleménye, de hát a politikusok nem szeretik elismerni, hogy valaha máshogy gondolkodtak. Ezen lehet mosolyogni, de a lényeg, hogy Gyurcsány átállt a jó oldalra, és a Nabucco-ügyet erőteljesen és szívből támogatja.

Ami a titkosszolgálatot illeti: én senkitől nem hallottam, nem olvastam semmit ebben az ügyben. Ezt itt vetették fel, hogy ez bizonyára Brüsszelben vagy Washingtonban ügy. Lehet, hogy bizonyos titkosszolgálatoknál ez ügy, de erőteljesen kétlem, hogy egy NATO-tagország miniszterelnöke ne nevezhetné ki, akit akar. Hogy ebbe külföldről beleszólnának.

Ugyanakkor szerintem, Charles Gati szerint rossz ötlet volt a kinevezése. Bölcsebb lett volna valaki mást találni. De kétlem, hogy ez hivatalosan felmerült.

Ha már a titkosszolgálatoknál tartunk. Hétfőn jelent meg az Egyesült Államokban a titkosszolgálatok összegző jelentése, amely tökéletesen felülírta az elmúlt négy év amerikai külpolitikáját azzal az állítással, hogy Irán már 2003-ban felfüggesztette titkos atomfegyverprogramját. Hasonló tartalmú jelentés készült Irakról a háború kitörése előtt, de csak a háború után került nyilvánosságra. Akkor a kudarcot a titkosszolgálatok nyakába varrták. Az, hogy most ez a jelentés még időben megjelenhetett, a titkosszolgálatok és Bush belső hatalmi játszmájának a része?

Amikor a jelentés megjelent, már Magyarországon voltam, így nincsenek belső értesüléseim. Amikor nem Amerikában vagyok, nem szeretem Amerikát bírálni, ezért azt mondanám, hogy ez a Bush-kormány renoméját mindenképpen gyengíti úgy Amerikában, mint világszerte. Ugyanakkor látok itt egy nagyon nagy pozitívumot is, mégpedig azt, hogy az amerikai demokrácia működik. Hogy ekkora pofont lehet adni az elnöknek és az alelnöknek. Azért ez nem kismiska. legalábbis nálam Amerika renoméját kifejezetten növeli. Ezt azért nem szabad elfelejteni napjaink erőteljesen Amerika-ellenes világában.