Ha védeni nem tudják, megveszik

Egymillió fontot fizetett nemrég a brit Királyi Madárvédő Egyesület egy London melletti földdarabért, hogy megmentse a pusztulástól a területen költő madárpopulációt, egy ritka vízipatkány-fajt és más rágcsálókat. A területet a mentőakció előtt csaknem egy évszázadig használta robbantási gyakorlótérnek a Védelmi Minisztérium.

Nagy-Britanniában milliókért veszik a környezetvédők a területeket

Sok pénzre van szükség

Biztos kézzel nyúltak a tutiba a királyi madárvédők, hiszen azok a madarak, amelyek rezzenéstelen csőrrel tojnak, miközben mellettük gyalogsági aknavetőt és hatvan milliméteres gépágyút tesztel a minisztérium egyik titkos fejlesztőcsoportja, abszolút jó befektetésnek számítanak.

A Temze folyó északi partján található, Rainham Marshes nevű golyószaggatta lapály ólomtalanítása az Egyesület szerint cirka tizenöt évig tart majd, mielőtt védetté nyilvánítva átadnák a területet a zöldbe vágyó közönségnek.

Nagy-Britanniában egyébként nem számít egyedülálló esetnek, hogy a különböző környezetvédő szervezetek kemény fontmilliókért megveszik az államtól azokat a területeket, amelyeket egyszer s mindenkorra ki akarnak vonni a forgalomból.

Az évekig tartó, fáradságos és néha a vételárnál jóval több pénzt felemésztő lobbyhadjárat helyett a Sir Anthony Hopkins vezette Nemzeti Környezetvédő Alapítvány is inkább kápéban szurkolt le több mint négymillió fontot a walesi Snowdon-hegyért, mely mostantól szigorúan védett magánterületnek számít.

Magyarországon minden másképp működik

Vannak nemzeti parkok, ezek időnként megvesznek néhány erdő-, vagy szántódarabot a helyi erdészettől, vagy a kárpótlási huzavonában annak idején megfelelően helyezkedő magánszemélytől, és hozzácsapják saját területükhöz.

A Környezetvédelmi Minisztérium illetékes osztálya nem is hallott még a brit példához hasonló hazai kezdeményezésről.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület alapítványainak tulajdonában azonban több mint 5000 hektár - természeti értékeit tekintve ígéretes - terület van. Drexler Szilárd, az egyesület társadalmi kapcsolatok igazgatója azt is elmondta: a magyar jogszabályok miatt nem maga az egyesület, hanem a hozzá kapcsolódó közalapítványok szereznek természetvédelmi oltalom alatt álló területeket.

Drexler Szilárd szerint természeti értékeink gazdagabbak, mintsem a jelenlegi védett területek, az egész országot azonban, mint mondta, sajnos nem lehet levédetni.

A gazdag élővilágú élőhelyek megóvására az egyik lehetséges mód - hangsúlyozta Drexler, ha valamely természetvédelmi szervezet megvásárolja a területet.

Tiblóczky József, az egyesület ügyvezető igazgatója elmonta: a somogyi halastavakat a '90-es évek elején vásárolta meg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. A törvénymódosítás óta a közalapítványok vásárolják a területeket. Az alapítványokat önkormányzatnak ajánlják föl, így a helyi önkormányzatokat is érdekeltté teszik a munkában.

A közalapítványokat ott hozzák létre, ahol már van működőképes csoport. Mivel a joggyakorlat minden megyében más, teljesen működőképes és bejegyzett közalapítvány kevés van: a Tiszatáj Közalapítvány a Bodrog-zugban, a Pro-Vértes Közalapítvány, a Gerje-vidék és a Tápió-vidék közalapítványai, illetve szerveződik a Dunatáj Alapítvány.

Nem konkurenciák az állami természetvédelemnek - hangsúlyozta az igazgató -, azokat a területeket vásárolják meg, amelyeket az állami természetvédelem nem tud megvenni vagy nincs a prioritásai között.

Hozzávetőleg 200 hektárt bérelnek is - ennek egy része Biharban, más része a Kiskunságban, a parlagi vipera élőhelyén található.

Az egyesületet magánszemélyek mellett a svájci és a bajor madárvédők támogatják komolyan. Tavaly ötmillió forintot fordítottak telekvásárlása.