Elege lett a pápának abból, hogy már a hívők közül is sokan vallásos szimbólumként gondoltak a pokolra. Róma egy északi elővárosában tartott miséjén kijelentette, hogy a pokol márpedig létezik, a bűnösök pedig tényleg az örök kárhozat tüzében égnek.
A pápa, aki korábban a katolikus dogmarendszerért felelős egyházi testületet vezette, a bűnbocsánatot nevezte a keresztény vallás alapkövének. Ugyanakkor, mint mondta, a kereszténység nem kötelező, valójában "ajándék, ajánlat az emberiségnek".
Bár a pápa elég egyértelműen fogalmazott, a vatikáni illetékesek szerint valójában csak az új katekizmust akarta megerősíteni, ami szerint a pokol az Istentől való szeparáció állandosult állapota, nem pedig fizikai valóság. Agostino Paravixini Bagliani egyháztörténész szerint azonban a pápa helyesen fogalmazott, amikor valósként írta le a poklot.
XVI. Benedek elődje, II. János Pál ugyanakkor inkább a szimbolikus értelmezés pártján állt. A mennyországot legalábbis vidám fodros felhőcskés klubhelyiség helyett "az Istennel való örök és teljes egybeforrás állapotaként" írta le.
A valós pokol és az elvi mennyország között a katekizmus szerint még létezik a purgatórium. Az utólagos megváltásban reménykedő bűnösöket azonban még októberben elkeserítette XVI. Benedek. Mint mondta, a purgatórium valójában csak egy teológiai hipotézis, nem pedig alapvető vallási igazság.