Eleve elavult fegyvereket fejleszt Irán
További Külföld cikkek
Ha a legutóbb bejelentett haditechnikai vívmányokat jobban szemügyre vesszük, rögtön kibújik a szög a zsákból: ezeknek a fegyvereknek nagyobb a füstje, mint a lángja, nem mások, mint jól csomagolt blöffök, kamuk, a haderőpiac gagyijai. Az alábbiakban az új fejlesztésekből szemezgetünk.
Az iráni hírügynökség szeptember 20-án számolt be a Saeqeh (Mennydörgés) fantázianevű repülőgép teheráni bemutatásáról. A saját fejlesztésűnek beállított sugárhajtású vadászgépet naprakész technikai színvonalú, leginkább az amerikai F-18-ashoz hasonlítható harci eszközként írta le az iráni hírügynökség.
A Saeqeh hivatalos bemutatójára pár nappal azután került sor, hogy a légierő vezetője bejelentette: a hadsereg terveket készített arra az esetre, ha Iránt támadás érné Izrael részéről, többek között az iráni légierő modern gépei bombatámadásokkal torolnák meg a zsidó agressziót.
Ahmad Mighani, a légierő parancsnoka kijelentette, hogy a Nyugattal pszichológiai hadviselésben álló Irán a csúcstechnológiás Saeqeh sorozatgyártását tervezi. Irán nemzeti büszkeségét, a Saeqeh-t remek aerodinamiaki tulajdonságai, jó manőverező képessége, fejlett radarrendszere és fegyverzete teszi korunk egyik legmodernebb harci repülőjévé, magyarázta a légierő parancsnoka.
Laikus szemmel is feltűnő a hasonlóság a Saeqeh és a Northrop gyár F-5 Tiger könnyű vadászgépe között. Az F-5-öst 1954-ben, a koreai háború után kezdték fejleszteni, és a vietnami háború idején állt csatarendbe, az Egyesült Államokban ma már főként csak kiképzési feladatokra használják. Azt is lehet mondani, hogy a két gép közt az egyetlen feltűnő különbség - ami miatt az F-18-asokhoz hasonlítja az iráni vezetés a gépet - hogy a Saeqeh "fejlesztői" két függőleges vezérsíkot szereltek a törzsre, a meglévő egy helyett. (A Wikipédia F-5-ös szócikke úgy fogalmaz, hogy a Saeqeh az F-5 licensz nélkül gyártott - értsd: lopott - verziója).
Augusztus 5-én volt az első sikeres tesztrepülése az ország másik büszkeségének: az Azarakhsh Irán saját építésű F-5-öse, az úgynevezett "reverse engineering" gyümölcse, azaz a gépet hazai alapanyagokból, az amerikai technológia tanulmányozásával, visszafejtésével építették. Mivel Irán egyik vadászgépről sem bocsátott nyilvánosságra részletes technikai adatokat, a szakértők csak találgatni tudnak, hogy vajon milyen hajtóművel, miféle műszerekkel és fegyverzettel láthatják el a Mennydörgést és a Villámot. A legvalószínűbbnek az látszik, hogy némileg modernizálták az eredeti hajtóműveket és analóg orosz műszereket építettek a gépekbe.
És hogy milyen fegyver kerülhet az iráni vadászokra? A haditechnikai szakelemzők eddig azt hangsúlyozták, hogy azért nem ütőképes az iráni légierő, mert se aktív radarirányítású légiharc-rakétái, se precíziós csapásmérésre alkalmas fegyverei nincsenek. Nos, ennek a korszaknak is vége, hiszen itt a Hírvivő, az első iráni okos bomba.
Irán augusztus végén jelentette be, hogy sikerrel tesztelték a saját fejlesztésű "intelligens" bombát, és meg is kezdték a 900 kilogrammos, lézervezérlésű fegyver ipari méretű gyártását. A GBU-78/A kódjelű bomba a célponttól húsz kilométeres távolságból indítható. Irán még az Egyesült Államoktól vásárolta azokat az F-4-es és F-5-ös harci gépeket, amikre a Qased (Hírvivő) telepíthető. Iránnak jelenleg 60 originál F-5-öse van, amihez hozzá kell még számolni a pár új Villámot és Mennydörgést.
Irán a mai napig is hadrendben tartja az ötvenes években kifejlesztett F-4 Phantom gépeit, az új bomba öreg hordozóit. A fantom korának egyik, ha nem a legjobb harci repülője volt, napjainkra azonban már jócskán elszállt felette az idő. Irán 1967-ben rendelt először F-4-eseket a McDonnell-Douglas gyártól, rá egy évre már 32 ilyen gépe volt az országnak, a hetvenes években pedig még kétszázat vásároltak a Fantomokból. Jelenleg körülbelül 60 üzemképes gépről lehet tudni.
Az iráni fejlesztések egyik apró mellékszála az ország 25 darab F-14-esének korszerűsítése. Miközben az Egyesült Államokban 2006 őszén kivonták a hadrendből a legendás Tomcateket, Irán igyekszik minél tovább megtartani sajátjait, amik az ország légiflottájában a legmodernebbek számítanak. A légierő parancsnoka a napokban jelentette be, hogy sikerrel növelték meg az iráni F-14-esek hatótávolságát 1600 kilométerre, hogy elérhessék messzebbi ellenségeiket is.
Az erőltetett fejlesztési láz fényezett eredményeit leginkább a katonai parádékon lehet szemügyre venni. 2007 áprilisában, a hadsereg napján az ország elnöke, Mahmud Ahmadinedzsád kijelentette, hogy az iráni hadsereg képes levágni bármely, az ország ellen támadást indító ellenségének kezét.
Amerikai szakértők szerint sok a túlzás e bejelentésekben, bár azt elismerik, hogy a gazdasági és technológiai izolációban élő iszlám köztársaság tett néhány jelentős lépést fegyverzetének korszerűsítésére.