További Külföld cikkek
- Emmanuel Macron: Európa haldoklik és elpusztulhat
- Szijjártó Péter: Minden adott a magyar-azeri kapcsolatok továbbfejlesztéséhez
- Hatályon kívül helyezték Harvey Weinstein ítéletét, ami elindította a metoo-mozgalmat
- Leszakadtak a világhírű párizsi Moulin Rouge széllapátjai
- Ferenc pápával találkozott Sulyok Tamás, Szent István is szóba került
Egy pár napja kiszivárgott izraeli katonai jelentés szerint Arafat hiába is próbálkozna a militánsok letartóztatásával, még ha nagyon akarna is, sem biztos, hogy tudna mit tenni. Szakértők szerint a palesztin elnök már rég elveszítette uralmát a területek egy része felett, a szélsőségesek nem engedelmeskednek neki. Két nappal ezelőtt heves tűzpárbaj tört ki a palesztin rendőrség és az Iszlám Dzsihád fegyveresei közt, amikor előbbiek harmadszor is megpróbálták letartóztatni a radikális szervezet egyik vezetőjét.
Izrael elűzné Arafatot?
A másik lehetőség, amit egyre többen követelnek Izraelben, főként a jobboldali pártok keményvonalasabb tagjai (köztük nem egy a kabinetben is ott ül) és a hadsereg egyes vezetői, az egy átfogó támadás a palesztin területek ellen. Arafatot és embereit újra emigrációba kényszerítenék, a Palesztin Hatóság ellenőrizte területeket pedig izraeli irányítás alá helyeznék.
A probléma ezzel a megoldással egyrészt az, hogy bár katonailag könnyen kivitelezhető, hosszú távon komoly áldozatokkal járhat. Korántsem biztos, hogy az izraeli katonaság nagyobb vérveszteség nélkül fenn tudná tartani a rendet a palesztin városokban a gerillaharcra berendezkedett palesztinokkal szemben. Másrészt nagyon kevesen kétlik Izraelben, hogy a megszállt területeket (legalábbis nagyobb részüket) előbb-utóbb valamilyen formában vissza kell juttatni a palesztinoknak. Újra elfoglalni mindent, miután az elmúlt évtizedben a területek egy részéről fokozatosan kivonultak, alaposan hátravetheti a tárgyalásos rendezést. Amelynek egyébként az elmúlt év eseményei után is több híve van Izraelben, mint a totális háborúnak.
Amikor nemrég a palesztinok megöltek egy kabinetminisztert, Izrael egy olyan választ adott, amely valahol a kettő közt helyezkedik el. A katonaság bevonult több palesztin városba, és megtámadták a Palesztin Hatóság épületeit és állásait. Az akció látványosságát csak relatív értelmetlensége múlta felül, és a katonaságot később fokozatosan vissza is vonták a korábbi izraeli vonalakhoz.
Saron és Arafat keze is meg van kötve
Ennek fényében pedig alighanem tovább folytatódik a kötélhúzás, a lanyha háború. Az izraeli miniszterelnök bizonytalankodása is ezt jelzi: bár Ariel Saron a keményvonalas izraeli politika jelképe, eddig csak igen-igen óvatos válaszokat adott a palesztin támadásokra. A tárgyalás mellett viszont szintén nem tudja elkötelezni magát: Arafat, jól tudja, most már nem érné be kevesebbel, mint a zsidó telepek építésének leállításával, és a blokád megszűntetésével. Erre Saron aligha lesz képes, mert támogatásának egy része szélsőjobboldali és keményvonalas politikusktól származik. Ezért ragaszkodik ahhoz, hogy a tárgyalások újrakezdését "hét nap teljes csönd", majd egy hathetes "nyugalmi időszak" előzze meg. Teljesíthetetlen követelés.
Főleg, hogy Arafat keze is meg van kötve. Izrael azt követeli tőle, hogy mozduljon a palesztin szélsőségesek ellen, amire feltehetőleg képtelen. A Hamasz és az Iszlám Dzsihád népszerűbb mint valaha, főleg mint Arafat korrupt rezsimje. A mindenki által hős szabadságharcosnak tekintett terroristákat nem tartóztathatja le, főleg nem izraeli parancsra. Az intifádát így nemigen tudja leállítani, legalábbis addig nem, amíg valamit fel nem tud mutatni a halottak százaiért cserébe.
Úgy tűnik, egyikük sem pisloghat.